Felszólalás adatai

DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársam, Bánki Erik társadalmi elfogadottságról beszélt. Nem fér ahhoz kétség, hogy ott egy helyi népszavazás folyt, és nyilvánvalóan minden egyes vélemény akkor is méltánylandó, Voltaire-t egy kicsit plagizálva, ha nem értek vele egyet. Viszont azt akarom mondani, és jelzem, hogy minél kisebb egy település, tapasztalataim szerint annál nagyobb az emberek kiszolgáltatottsága a helyi vezetők irányában. Magyarul arról beszélek, hogy kisebb falvakban, kisebb településeken családi és rokoni viszonyok alapján dőlnek el a dolgok, nem politikai vagy pedig szakmai alapokon.

Azt is mondom, hogy a társadalmi érdekegyeztető tanácsban található pénzek csalárd módon történő odaítélése, amely révén én tettem az ügyészségen, a legfőbb ügyésznél feljelentést, eredményezi azt, hogy ott az embereknek azt lehet mondani: “Hát, Jóska bácsi, a nyugdíjasotthont fölépítettük, leaszfaltoztuk az utakat, az óvodát felújítottuk abból a pénzből, amit az atomerőműtől kapunk.ö Nos, azokat a pénzeket nem lehetett volna beruházásokra, hanem csak tájékoztatásra fordítani. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Wekler Ferenc azon módosító indítványa, amelyet most nyújtott be annak érdekében, hogy az atomerőmű és a hozzá tartozó csatolt egységek ezentúl ne csak tájékoztatásra, hanem beruházásokra is adhassanak pénzt.

Azaz ki a szegény? Az a legszegényebb, az a kiszolgáltatottság igazából, amikor egy atomtemető érdekében kell elfogadni pénzt, hogy meg lehessen csinálni az iskolát, vagy fel lehessen újítani egy nyugdíjasotthont. Ez a szegénység, és ez a szégyen! Ki az az épeszű ember, aki hulladéklerakó mellett akar lakni, és ott akarna telket venni, vagy ott akarna szőlőt művelni? És ki az az ember, aki az atomtemető mellett lévő szőlejéből termelt borát el tudja majd adni? Gondolkozzanak el rajta!