Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csatlakoznék azon képviselőtársamhoz, aki azt említette, hogy ezt a témát érdemes lenne valóban egy kicsit távolabbról megközelíteni és megnézni azt, hogy Magyarország számára, a magyar emberek számára mennyire hasznos az, ami történt az elmúlt időszakban. Az látszik, hogy az a politikai konszenzus lényegében csak az előző időszakra volt jellemző a tervezésre.

Tisztelettel jelzem, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv előkészítésében a Fidesz kollégái részt vettek, benne közreműködtek, mert akkor még volt elképzelés arra, hogy egyébként ilyen történjen. Aztán valami nagyon félrecsúszott. Félrecsúszott a tekintetben, hogy olyan ellentmondásokba sikerül keveredni, amibe ma itt Lázár miniszter úr, Csepreghy úr, tulajdonképpen nehezen keveredik ki abból a problémából, hogy igazából a tervezés megtörtént korábban, és a végrehajtás 70-80 százaléka, amely önökre maradt, azt éppen önök kárhoztatva… ‑ de tulajdonképpen az a helyzet, hogy önök hajtották végre. Mindaz, amit itt elmondott Csepreghy úr kritikaként, az visszaszáll az önök fejére.

Azt gondolom, hogy azok a döntések, amelyek alakítása korábban megtörtént, és ezt számokban is majd a későbbiekben szeretném kifejezni, azok a döntések, amelyek előkészítésre kerültek, önök 2010-ben egy intézményrendszer leállításával kezdtek hozzá a végrehajtáshoz. Itt lényegében három dologra szeretnék kitérni, amely egyrészről ezekről az ellentmondásokról szól, a tényhelyzetről, ez lenne a második része, és a mai működésről ne feledkezzünk meg.

Nézzük azokat az ellentmondásokat, amelyek önöket is feszítik, és láthatóan nem tudnak ebből igazából kikeveredni. Mint ahogy említettem, ezek a számok, amelyek ezt alátámasztják, azok az átadási dokumentumok, amikor önök 2010-ben mindezt átvették, és önök arra hivatkoznak, hogy ezer-egynéhányszáz, 1100 milliárd forint került kifizetésre, akkor 4360 milliárd forint pályázati kiírás megtörtént, 3800 milliárd forint szerződéses állomány állt rendelkezésre, és a másik fele volt az, amivel önöknek foglalkozni kellett. Ha ezzel összevetem, hogy 2017-ben hol tartunk, 2014. január 1-jén önöknek elindult egy fejlesztési ciklus, eddig érdemi kifizetés nem történt, előbb mondta Lázár úr, sőt 2017-re tervezik az érdemi kifizetéseket, és ez hiányzik is ma ebből a gazdaságból. 2010-ig, amiről önök beszélnek, lényegében ez történt.

Azt kell hogy mondjam, 2010-ben önök egy olyan helyzetet vettek át, amely időarányosan, részidő-arányosan helyesen került elköltésre. Hogy önök akkor leállították az intézményrendszert, ez óriási nagy bajt okozott mindenki számára. Emlékezzenek vissza, 2011 januárjában, január 14-én hirdették meg azt a Széchenyi-tervet, amelyben megígérték, hogy majd elindulnak a pályázatok, tehát 2010 áprilisától 2011 őszéig lényegében semmi nem történt, és önök akadályozták a gazdaság fejlődését azzal, hogy leállították az intézményrendszert. Ezt az időszakot kihasználták arra, hogy kialakítsanak egy olyan mechanizmust, amely ‑ mondjuk úgy ‑ a későbbiekben igen magas szintre pörgetve lényegében 20-30 százalékot magánosításra tett félre abból a pénzből, amit egyébként fejlesztésre kellett volna felhasználni.

Így aztán értelemszerűen akár a célszerűség, akár a fenntarthatóság kérdésköre igenis előjön, amire Lázár úr itt a bevezetőjében említést tett. Ennek következményeként, ahogy önök mindezt végrehajtották, a gazdaság versenyképessége igencsak csor­bát szenvedett, és a létszámnövekedés, a fog­lal­koztatotti létszám is nehezen tudott fejlődni. Az az intézményrendszer, amelyet viszont létrehoztak, mint a minisztériumok alá rendelt irányító hatóságok, azok pedig direktben az önök által a központból az egy személytől megrendelt projektek végrehajtását viszik véghez. Így állhat elő az a helyzet, amiben most éppen szenvednek vagy nem szenvednek tőle, hogy kiírnak a családi házak energiafejlesztésére, illetve a fogyasztás csökkentésére 5 milliárd forintos keretre pályázatot, és eközben 200 milliárd forintért egy embert pedig költöztetnek a Várba. Tízmillió embernek ennyi jár, egy embernek pedig ennyi jár. Így aztán a 2010-től látható modellben, hát igen, működött a fideszes tervezési rendszer, Ács Rezső-modell, és igenis körbejártak, mindent előkészítettek, és utána pedig a néhány napig tartó pályázati kiírások keretében ezt lezsírozták, és azoknak nyújtották nagyobbrészt ezeket a pályázati lehetőségeket, akiknek önök ilyen szempontból kedvezni akartak.

Végezetül pedig hadd hívjam fel a figyelmüket az egyik legnagyobb bűnükre, amely a közép-magyarországi régiót sújtotta azzal, hogy az átadás-átvétel dokumentációjában, ha akarják, nézzék meg, ott van benne az a levél, amelyet Bajnai Gordon egyébként nem küldött el azzal, hogy ennek a szétválasztására szükség van. Önök ezt nem tették meg, ezért Pest megyét gyakorlatilag tönkretették, sőt a következőből, ebből a fejlesztési ciklusból is önök hagyták ki szándékosan. Ez óriási hátrányokat okoz, ezt mondom éppen ceglédi képviselőtársam és a többi figyelemfelhívása nyomán. És akkorra, amikorra pedig már egyébként nem terveznek önök ilyen fejlesztési lehetőséget, önök már (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a cserbenhagyást követték el Pest megyében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A mostani tapasztalatokról, a mai működésükről pedig akkor majd a későbbiekben szeretnék szólni, napirend után. Köszönöm szépen.