Felszólalás adatai

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban az elmúlt évszázadok során a lakott településeket leginkább rettegéssel, félelemmel eltöltő veszélyforrások: a tűz, a vörös kakas és a mindent elsöprő árvíz voltak. Szinte minden ősi településen megtalálható volt Szent Flórián szobra, a tűzoltás és a tűzoltók védőszentje, akinek segítségével mintegy 170 év óta a lakosság önként szerveződő csoportjai is szervezetten vették fel a küzdelmet a természeti csapásokkal, ezek közül is leginkább a tűzvészekkel szemben. Érthető volt ez a magatartás, hiszen szinte alig van olyan település az országban, amelyet egy vagy több esetben ne pusztított volna el a vörös kakas, és csak az egész lakosság kétségbeesett összefogása jelenthetett menekülést a pusztítás során. Így a közös tenni akarás kovácsolta egybe azokat, akik hősies elszántsággal védték javaikat és az életeket.

Ezt a több mint másfélszáz évnyi tevékenységet is méltányolva és segítve alkotja meg az Országgyűlés a törvényt a tűzoltó-egyesületekről. Szükségessé tette e törvény megalkotását a gyors és hatékony tűzvédelmi beavatkozás, amely nem nélkülözheti a helyben mozgósítható erőket, sőt maximálisan támaszkodik azokra, hiszen a gyorsaság és a helyi ismeretek mellett a saját otthon védelme is rendkívüli erőket képes mozgósítani az érdekelt és érintett önkéntesekben. A hivatásos és önkéntes tűzoltóságok mellett ezért is volt nagyon időszerű az egyesületek létrehozásának és működésének szabályozása, a szakszerűség és a felszereltség javítása. A köztestületek mellett tehát törvényesen, szervezett formában nyernek létjogosultságot a tűzoltó-egyesületek, önkéntes egyesületek, amelyekben az önkéntesség, a fizikai alkalmasság és szakszerűség követelményeinek teljesülése biztosítja a beavatkozások hatékonyságát.

Ez a törvényes keret magas fokú jogi és a szükségszerű anyagi támogatás lehetőségét teremti meg az elsődleges beavatkozók számára. Ha Ausztriában, Németországban vagy máshol Nyugat-Európában járunk, a legkisebb község is büszke tűzoltószerházára, amely egyben kulturális központja is a településeknek, és a közösségi lét egy kiemelkedő megnyilvánulási formája és lehetősége. Ezekben a közösségekben apáról fiúra száll a hagyomány, a hősiesség helyi példái és az összetartásban rejlő óriási erő. Ilyen értelemben tehát többet jelentenek ezek az egyesületek, mint csupán a tűzoltásra és katasztrófaelhárításra bevethető önkéntes közösségek. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a hétköznapi hazaszeretet színhelyei is ezek a közösségek egyúttal. Tapasztalatból tudom, hogy a kistelepülések önzetlen, mindig szolgálatkész hétköznapi hősei a helyi tűzoltók, akik rangot és megbecsülést vívtak ki maguknak azoktól a közösségektől, amelyet szolgálnak. Sok olyan település van ma Magyarországon, de szerte Európában is, ahol az egyetlen szerveződés a tűzoltó-egyesület.

Amikor az Országgyűlés e törvény megalkotásáról dönt, nagy lépést teszünk a helyi civil szerveződések támogatására, az egyesületi törvény szélesebb körű alkalmazására és kiterjesztésére. Ugyanakkor ez a törvény biztosítja az egyesületek szakszerű és jogszerű működését és az egyesületi tagok jogvédelmét is az önkéntesen vállalt szép feladatok ellátásában, hiszen a tűzoltó-egyesület tagja szaktevékenységének ellátása során közfeladatot ellátó személynek minősül, és ennek elismeréseként e tevékenységét polgári védelmi feladatként akár helyi adófizetési kedvezménnyel is elismerheti az önkormányzat, és a központi költségvetés is törvényben meghatározott támogatást nyújt ezen egyesületek most már talán zavartalanabb működéséhez.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot örömmel üdvözöljük és támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)