Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a támogatott indítványokról szavazunk. Ezek elfogadása kizárja az ajánlás 1., 2., 4., 6., 12., 13., 15., 16., 17., 21., 24., 26., 28. és 29. pontjait, valamint a kiegészítő ajánlás 4., 6., 11., 16., 17., 19., 20., 21. és 25. pontjait. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott indítványokat.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 332 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Most azokról a javaslatokról határozunk, amelyekről a Házszabály értelmében még dönteni lehet.

A kiegészítő ajánlás 7. pontjában Hock Zoltán és Katona Kálmán a 3. § 4., 6. és 7. pontjaiban nyelvtani módosítást javasolnak. A környezetvédelmi bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatot 9 igen szavazattal, 319 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 8. pontjában Hörcsik Richárd a 3. § 6. pontjában a gyümölcságyon érlelt pálinka fogalmának módosítását indítványozza. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 3 igen szavazattal, 192 nem ellenében, 136 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 9. pontjában Páva Zoltán a törvényjavaslat 3. §-át az ágyas törkölypálinka fogalmával egészíti ki. A sportbizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 3 igen szavazattal, 324 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 15. pontjában Hock Zoltán és Katona Kálmán a törvényjavaslat 9. § a), b) és r) pontjaiban nyelvtani módosítást javasolnak. A környezetvédelmi bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 9 igen szavazattal, 321 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Megkérdezem, hogy van-e valakinek tudomása olyan módosító javaslatról, amelyről kellett volna, de mégsem szavazott a Ház. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy zárószavazásunkra következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI. 29.) országgyűlési határozatban foglaltak végrehajtásáról szóló jelentés elfogadását kezdeményező országgyűlési határozati javaslat módosító javaslatainak határozathozatala. A mezőgazdasági bizottság önálló indítványát H/5212. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/5212/3. és 8. számokon kapták kézhez.

Most a határozathozatal következik. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy az előterjesztő bizottság a kiegészítő ajánlás 2. és 3. pontjait támogatja, amelyek elfogadása kizárja az ajánlás 1. és a kiegészítő ajánlás 1. pontjában szereplő indítványokat. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott indítványokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 331 igen szavazattal, 2 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a zárószavazásra a jövő heti ülésünkön kerül sor.

Most bizottsági tagcserére tett javaslatról határozunk. Az Országgyűlés elnöke a Házszabály 19. § (2) bekezdése g) pontjának megfelelően személyi javaslatot terjesztett elő H/5473. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a gazdasági és informatikai bizottságba Rétvári Bence helyére Molnár Bélát, a környezetvédelmi bizottságba Molnár Béla helyére Rétvári Bencét válassza meg a bizottság tagjává. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a személyi javaslattal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés a személyi javaslatot 331 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Egyben engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében a megválasztott bizottsági tagoknak eredményes munkát és sok sikert kívánjak.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - A képviselők egy része elhagyja a termet.)

(18.10)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat.

Soron következik a tűzoltó-egyesületekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványát T/5281. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/5281/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a katasztrófa- és tűzvédelmi szervezetek vezetőit és képviselőit, akik a helyszínen kísérik figyelemmel az előterjesztés tárgyalását. (Taps.)

Most pedig megadom a szót Jauernik István úrnak, az önkormányzati bizottság elnökének, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

A képviselő urat illeti a szó.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tűzoltók, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját! Felmérések és kutatások bizonyítják, hogy Magyarországon több év óta az egyik legelismertebb és legelfogadottabb hivatás a tűzoltóké. Múlt év végi közvélemény-kutatás során a lakossági elégedettséget vizsgálva kimagasodott a sorból a tűzoltóság. A 100 fokú skálán 84 ponttal fejezték ki az emberek, hogy a tűzoltók munkájával elégedettek, azt elismerik.

Egy másik vizsgálat során, amikor azt vizsgálták, hogy a lakosság mely foglalkozás képviselőiben bízik, szintén a tűzoltók végeztek az első helyen 98 százalékos bizalmi indexszel. Ezek az eredmények nem véletlenül alakultak így. A magyar tűzoltó-társadalom szakszerű, megbízható; és nemcsak a tűzoltásban és műszaki mentésben, hanem a különféle katasztrófahelyzetekben vagy a legegyszerűbb segélynyújtásban is számíthat a lakosság a tűzoltókra. Ez az elismertség általában ismert, az viszont kevésbé tudott, hogy az egységes tűzvédelmen belül többféle tűzoltó és többféle tűzoltóság működik.

Először is vannak a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok, 95 településen van 24 órás készenléti szolgálat. A több mint 8500 hivatásos önkormányzati tűzoltó a hivatásos szervek szolgálati viszonyát szabályzó úgynevezett Hszt. törvény hatálya alatt teljesíti a szolgálatot, ennek minden kötelezettségével és előnyével. Felszereltség, felkészültség és a szervezettség tekintetében ők a legjobbak. Ha akarják, mondhatjuk úgy is, hogy a profik.

A következő kategória a létesítmény-tűzoltóság kategóriája. A létesítményi tűzoltóságok fenntartását jogszabály írja elő. Az ő felszereltségük, felkészültségük is kiváló, de ők elsősorban, bár nem kizárólagosan a létesítmény, egy-egy üzem tűzvédelmét biztosítják.

A tűzoltó-társadalom következő nagy kategóriája az önkéntes tűzoltóság. Most 65, működési területtel rendelkező, köztestületként működő önkéntes tűzoltóság van. 1996 óta, amióta a tűzvédelmi törvény a szervezet megalakítását lehetővé teszi, számuk folyamatosan nő. Jellemzőjük, hogy önkéntes alapon, a települési önkormányzat és a tűzoltó-egyesület közös akaratából jönnek létre. Amennyiben működési területük is van, úgy a feladattal arányos költségvetési támogatást kapnak. Az itt szolgálatot teljesítők száma több mint ezer fő. Közel fele a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatott tűzoltó, míg a másik fele önkéntes tűzoltó.

S van még egy kategória a tűzoltó-társadalomban, az önkéntes tűzoltó-egyesületek kategóriája és az itt tevékenykedő önkéntes tűzoltóké.

Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvény, amelyet az önkormányzati és területfejlesztés bizottság T/5281. számon nyújtott be, egyhangú szavazással, szeretném hangsúlyozni, nos, ez a törvény róluk, az önkéntes tűzoltó-egyesületekről szól. Nem véletlenül mondok önkéntes tűzoltó-egyesületeket. Nem tévesztettem, tudatosan használom ezt a kifejezést, amelyet több mint száz éve használ a magyar társadalom. Ismerem és elfogadom a jogi érvelést, hogy az egyesület csak önkéntes lehet, indokolatlan a kettős meghatározás. Azt is tudom, hogy az önkéntes tűzoltóság mint fogalom, mint szervezet, már foglalt a tűzvédelmi törvényben és más jogszabályokban. A köztestületi tűzoltóság kategóriájánál már erről szóltam, hogy önkéntes alapon a települési önkormányzatok és az egyesületek hozzák létre.

Az imént felsorolt érveket elfogadva be kell látnunk, hogy az előttünk lévő törvény címében és szövegében nem lehet ott az "önkéntes" szó, mert az jogbizonytalanságot okozna. De azt is tudom, hogy amíg lesznek olyan társadalmi szervezetek, egyesületek, amelyek a tűz elleni védekezést és a tűzoltóhagyományok őrzését tűzik ki célként, azok továbbra is az önkéntes tűzoltó-egyesület megfogalmazást használják magukra, azt tartják kötelezőnek, és ez így van rendjén, mert egy közel másfél évszázados hagyományt tisztelni kell és el kell fogadni. És nemcsak a hagyomány elfogadásáról van szó, de azt is tudnunk kell, hogy az a munka, az a segítségnyújtás, amit az egyesületekben dolgozó önkéntes tűzoltók végeznek, nélkülözhetetlen a magyar társadalom, a magyar tűzvédelem számára. A modern társadalmakra jellemző, hogy az emberek egyre nagyobb igényt tartanak a biztonságra. A biztonsághoz való jog, az egyenlő hozzáférés egyre hangsúlyosabb szerepet kap. Azt gondolom, hogy belátható időn belül nem lesz minden településen hivatásos tűzoltóság. Azt viszont remélem, hogy e törvény elfogadása kapcsán a települések meghatározó részén lesznek és működnek önkéntes tűzoltó-egyesületek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban a konkrét törvényjavaslatról hadd szóljak néhány gondolatot, először is a törvény hatályáról. Ez a törvény csak azon tűzoltó-egyesületekre terjed ki, akik alapszabályukban vállalják a tűz elleni védekezést és a műszaki mentést, összefoglalóan a tűzoltószakmai tevékenységet, tehát nem minden önkéntes tűzoltó-egyesületre terjed ki. Azok, akik felvilágosító tevékenységet, hagyományőrzést végeznek, mert tagjaik egészsége vagy egyéb oknál fogva, vagy a felszereltségük nem teszi lehetővé az aktív beavatkozást, ők nem tartoznak e törvény hatálya alá. Természetesen rájuk továbbra is szükség van. Ők is hasznos tevékenységet folytatnak, végeznek, és lehet, hogy belátható időn belül belőlük is olyan egyesület lesz, amely már alapszabályában vállalni tudja ezt a tevékenységet, és akkor e törvény hatálya alatt végzik munkájukat.

Remélem, a törvényjavaslat senkiben nem kelt túlzott illúziót, illúziót a támogatást illetően. A mindenkori költségvetés helyzete az, ami eldönti, hogy milyen támogatásban részesülhetnek az egyesületek. Annak a szabálynak, amely az előterjesztésben szerepel, gyakorlatilag már 5-6 év óta megfelel a költségvetési törvény. Kaptak a tűzoltó-egyesületek támogatást az előző években is, ebben az évben is. Az egyesületek a felszereltségükhöz, működési képességükhöz pályázhattak korábban is, most is, remélem, ezután is. Az ma egy szerény összeg, amelyet a költségvetés biztosítani tud. Ismerve a konvergenciaprogram szorító kényszerét, ennek az összegnek a megtöbbszörözésére nem számíthatunk, de bízom benne, hogy a felszereltség és a védőeszközök beszerzése területén nem maradnak magukra az egyesületek, és az ország teherviselő képességének megfelelően emelkedhet ez a támogatás.

A törvényjavaslat elfogadása az együttműködés erősítését, a szervezettséget, az információáramlás hatékonyságát javítja, és a képzés területén is érdemleges változást hozhat.

(18.20)

Fontos hangsúlyozni, hogy a hatékony védekezés alapja a különböző szervezetek közötti jó együttműködés. Mindenkinek tudnia kell, hogy a másiktól mit várhat el, mire számíthat, az mire képes. Az önkéntes tűzoltó-egyesület tagjai nagyon sok esetben elsőként érnek a tűz, illetve a műszaki mentés helyszínére. Ők az első beavatkozók, viszont tudni kell, hogy a felkészültségük, a felszereltségük nem minden esetben megfelelő az adott feladathoz.

Munkájukat az is segíti, hogy a törvény egyértelműen meghatározza, hogy az egyesület azon tagja, aki szaktevékenységet végez, közfeladatot ellátó személynek minősül. Ezért e törvény keretében a Ptk.-t is módosítanunk kell.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Befejezésül szólni kell arról, hogy egy igen hosszú folyamat révén jutott el a törvényjavaslat a mai tárgyalási állapotába. Az önkéntes tűzoltó-egyesületek több mint egy évvel ezelőtt kezdeményezték önálló törvényjavaslat benyújtását, amelynek egy első változatát, egy tervezetét el is készítették. Sok képviselőt, sok illetékest megkerestek javaslatukkal.

Szili Katalin házelnök asszony a múlt év közepén bízta meg az önkormányzati és területfejlesztési bizottságot e feladat koordinálásával, elvégzésével. Sok egyeztetést folytattunk, számtalan kérdést megvitattunk, a törvényjavaslatnak legalább öt változatát készítettük el, mire idekerült a parlament asztalára a benyújtott javaslat.

Tudom, még most sem tökéletes a javaslat, módosító javaslatok benyújtására szükség van, de a parlamenti tárgyalási rend ennek megfelelő keretet biztosít. Szeretném megköszönni az egyeztetésben részt vevőknek, a tűzoltó-egyesület vezetőinek, a szakértőknek, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium munkatársainak, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakembereinek a közreműködést, a segítséget, a javaslatokat, az együttműködést.

Ez a törvényjavaslat, ha a parlament elfogadja, nem egy szokványos törvény, de nem is példa nélküli. A hatályos jogrend szerint ma két társadalmi szervezetnek van, úgymond "önálló" törvénye: az egyik a Vöröskeresztről szóló törvény, amelyet '93-ban fogadott el a parlament, a másik a polgárőrségről szóló törvény, amelyet 2006-ban fogadtunk el.

Nagyon bízom benne, hogy a Magyar Országgyűlés a törvényjavaslat tárgyalásában eljut odáig, hogy Szent Flórián napján bizton mondhatjuk, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületeknek is lesz önálló törvényük, mégpedig nagyon rövid idő alatt. Megérdemlik ezt a törvényt, tisztelt képviselőtársaim, ehhez kérem a támogatásukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ujhelyi István államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván szólni.

DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt bizottsági Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagy szeretettel köszöntöm a téma tárgyalására érkezett tűzoltó-egyesületi képviselőket, és köszöntöm az OKF vezérkarát is.

Én is örömömet szeretném kifejezni, hiszen önmagában a tény, hogy eljutottunk odáig, hogy a Magyar Országgyűlés Házában egy, kifejezetten az önkéntes tűzoltó-egyesületekről szóló törvény tárgyalásába kezdhetett az Országgyűlés, ennek minden bizonnyal és reményeim szerint az lesz a vége, hogy sokpárti alapon, minél nagyobb konszenzussal tudjuk megteremteni a kereteit, a működési, jogszabályi feltételeit az eddig is nagyon hasznos munkát végző önkéntes tűzoltó-egyesületeknek.

Két szempontot szeretnék kiemelni, ami számomra különösen fontos. A katasztrófavédelemért és ezen belül különösen a tűzoltóság, a tűzvédelem mindennapi problémáiért felelős ágazati tárca államtitkáraként örülök annak, hogy a hazai tűzvédelem szempontjából oly fontos szerepet betöltő egyesületek kapcsán egy szakmai, OKF-es, bizottsági képviselői indítványra megszületett és az egyesületek által is támogatott jogszabályt tárgyalhat most a Ház a kormány támogatása mellett.

Fontos ez a tűzvédelem szempontjából, de hadd jelezzek még egy másik szempontot. Nekem, aki egyéni parlamenti képviselőként pontosan tudom, hogy mennyire nagy jelentősége van egy-egy kistelepülésen, de akár nagyobb városban is az ilyen közösségeknek, amelyek már-már mozgalomként életcéljuknak tekintik azt, hogy a hagyományokat is ápolva, tehát valódi mozgalomként működve, de emellett egy nagyon fontos közös célt, a tűzvédelem célkitűzését alapszabályukban is és a mindennapi tevékenységükben megjelölve, hogy ezek a szervezetek érezzék azt, hogy igenis van állami figyelem, van kormányzati és van országgyűlési, sokpárti figyelem az ő tevékenységükön.

Ennek a két szempontnak, tehát a tűzvédelemben betöltött funkciónak és a hagyományápolás, a mozgalom bővítése szempontjából való fontos napi tevékenységnek a tudatában a kormány nevében ezúton támogatom a bizottság javaslatát azzal, hogy ha érkeznek módosító indítványok bármelyik frakciótól, akkor természetesen mi szakértő hátterünket, a bizottsággal közösen összevetve erőnket igyekszünk ezeket a módosító indítványokat kezelni, hogy a Magyar Országgyűlés ezt a jogszabályt elfogadhassa.

Köszönöm az előterjesztőknek, és különösen köszönöm az egyesületeknek, amelyek az elmúlt hónapok során folyamatosan nemcsak figyelemmel kísérték, hanem érdemi észrevételekkel támogatták, módosították ezt az előterjesztést, mire idekerülhetett az Országgyűlés elé.

Képviselőtársaim, javaslom én is, hogy fogadjuk el a parlamenti vita végén ezt a jogszabályt, és teremtsünk kereteket a tűzoltó-egyesületek későbbi munkájához.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15-15 perces időkeretben; elsőként Tóth Gyula képviselő úrnak, MSZP.

TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Vendégek! Amikor az elmúlt év júniusának végén Csöglei István, a lánglovagok és a tűzcsibék körében ismertebb nevén Pista bácsi, nyugalmazott tűzoltó ezredes, a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke eljuttatta hozzám a parlament általános vitájában most tárgyalt, köznapi szóhasználatban tűzoltómunkával készülőnek még rosszindulattal sem minősíthető törvényjavaslat elődjét, akkor Tomcsányi Kálmán eme hitvallását ajánlotta figyelmembe: "A köz szolgálatában állni egymagában is nagy tisztesség, önzetlenül szolgálni a közt valóban nemes hivatás."

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Országgyűlés elismeri az önkéntes tűzoltómozgalom tevékenységét a közbiztonság szilárdításában, az emberi élet épségének, anyagi javainak, a nemzetgazdasági és a természeti környezet hatékonyabb megóvása érdekében, akkor egyben emléket állít 173 év valamennyi tűzoltójának, de azoknak a 20-40 éves férfiaknak is, akiket egykor tűzoltószolgálatra köteleztek.

A Soproni Önkéntes Torna és Tűzoltó Egyesület kezdeményezésére 138 évvel ezelőtt gróf Széchenyi Ödön elnökletével létrejött Magyar Országos Tűzoltó Szövetség szervezőmunkájának köszönhetően felgyorsult folyamat eredményeképpen 90 év elteltével már valamennyi településen működött állami vagy önkéntes csapat. Számos ok következtében a rendszerváltáskor azonban országosan már csak 1000, Tolna megyében mindössze 50, mára ez a szám is 17-re csökkent.

Az okok feltárásakor érdemes meghallgatni azokat, akik a legközelebb vannak a tűzhöz; tárgyalt témánk szereplői közül az önkéntes tűzoltó-egyesületi tagokat, parancsnokokat, és hogy a kép árnyaltabb legyen, bár a törvénytervezetről megkérdezett, ám válaszolni csak egyharmaduknak akaródzó hivatásos önkormányzati tűzoltóság vezetőit is.

(18.30)

Hogy közülük ki nem akart vagy netán ki nem mert véleményt nyilvánítani, az már egy másik vita tárgya lehetne.

Az előbbiek azt mondják, hogy a tűzoltóság, majd később a katasztrófavédelem döntéshozói folyamatosan akadályokat gördítettek az önkéntes tűzoltók elé, fékezve a munkájukat, és eljutottak odáig, hogy elnevezésükből még az "önkéntes" szót is sikerült elvenniük. Az 1996. évi törvény többször módosulva abba az irányba hatott, hogy egyre kevésbé ismerte el az egyesületek munkáját. Véleményük szerint napjainkra oda jutottak, hogy a tűzoltó-egyesületek a törvény szerint nem riaszthatók a működési területükön keletkező káreseményekhez, az egyesület tagja, vezetője még képesítés birtokában sem vezethet tűzoltást. Úgy látják, szerepük a káreseményeknél nem több, mint egy civilek általi beavatkozás. Az a kiskapu, amely engedélyezte, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok megállapodást kössenek a jól működő egyesületekkel a gyakorlatban egyoldalú feltételekkel... - az önkéntes egyesületek részéről egyetlen fontos célból köttettek, azért, hogy az önkormányzati tűzoltóságok egyáltalán jelezhessék számukra, ha a működési területükön káresemény történik. Nem riasztják őket, néha tízperces késéssel jelzik csak az eseményt, és így pontosan az az előny vész el, ami az önkéntes tűzoltóság lényege, hogy a helyszín közelében preventíven ugyan, de hatékonyan tudjanak beavatkozni.

Az önkéntes tűzoltók mindannyian azért vállalják civilként feladatukat, mert hiányt szeretnének pótolni, a biztonság hiányát. Ők azok, akik a településeken élő emberekkel együtt nem elégszenek meg azzal, hogy majd jön a segítség, hanem ők teremtik meg azt ott helyben, a lakóhelyükön. Erre példát is mondhatnék. Választókerületem viszonylag jól felszerelt, jól felkészített önkéntes tűzoltó-egyesületének, az elismerésre méltó munkát végző kurdi egyesületnek a tagjai sem véletlenül választották a jelmondatukat, amely úgy szól, hogy "segítség közel a bajhoz". Ez a rövid mondat véleményem szerint a törvényjavaslat igazi tétje. Persze - mert nem feledhetjük, Magyarországon élünk - vannak, akik úgy gondolják, a tét az, hogy ki kapjon az állami költségvetés tűzoltóságnak szánt tortájából nagyobb szeletet. Ugye, nem arról szól a vita, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltók a köztestületi tűzoltóságoktól féltik pozíciójukat, a köztestületiek pedig az önkéntes tűzoltó-egyesületektől? Mert ha netán igen, akkor bár lovas nemzetnek hisszük magunkat, már megint fordítva ültünk fel a lóra.

Én azt mondom, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületeknek minden társadalmilag indokolt mértékű jogi, pénzügyi, morális, szakmai segítséget meg kell adni, éspedig nem az ő hasznukra, hanem a társadalom, ha úgy tetszik, valamennyiünk érdekeinek üdvére. Azért, tisztelt képviselőtársaim, hogy valamennyien egyenlő bánásmódban részesüljünk, akkor is, ha valamelyikünk gazdag övezetben, és akkor is, ha halmozottan hátrányos helyzetű térségben él. Adjuk meg tehát az esélyt, nevüket is visszaadva, hogy helyből jöhessenek segítségünkre a szükségnek megfelelően kiképzett, a kezdeti beavatkozásokra felszerelt, intézkedésekre felhatalmazott, felelősséggel tartozó önkéntes tűzoltók, akik szakszerű beavatkozásukkal elolthatják majd a kis tüzeket is. Életeket menthetnek, illetve minden olyat megtehetnek, amellyel segíthetik a helyszínre érkező, a szakmai rendszerben magasabban kvalifikált, hatékonyabb felszereléssel bíró tűzoltóságok riasztott rajait.

Ennyi a törvényjavaslat tétje, ennyire nyilvánvaló, és ha így gondolkodunk, kevesebb lesz a Lötosz meg a Hötosz körül keringő mítosz. Csak Tolna megyei példával konkretizálom mondandóm. Ha Mucsiban élt volna valaha jól működő önkéntes tűzoltó-egyesület, akkor bizonyosan nem ég le öt hektár erdő, Simontornyán talán életben maradt volna az a személy, akire rászakadt a födém, ha nem kellett volna megvárni Sárbogárdról a segítséget. Egyetlenegy magyarországi településnek sem ártana, ha ebben a túlságosan anyagiasult, elvadult világban lenne egy veszélyben is összetartó, önzetlen csapata.

A törvénytervezet szakmai vitáiban többször felmerült, hogy felesleges és megkülönböztető külön törvényt alkotni az önkénteseknek, mert akkor a létesítményi és egyéb szervezetek is élhetnek hasonló igénnyel. Ők meg azt mondják, hogy hasonlóan például a polgárőrökhöz - a rájuk vonatkozó külön törvényt 2005 végén alkotta meg az Országgyűlés -, az önkéntes tűzoltókat is meg kell különböztetni szakmai feladatuk végzése közben. Nem gondolom, hogy a törvényhozás Házában lenne olyan országgyűlési képviselő, aki ne értene egyet azzal, hogy erkölcsi szempontból is fontos a társadalom számára önként, ellenszolgáltatás nélkül közfeladatot ellátó civilek munkáját külön törvényben elismerni.

Miért nem javaslom a meglévő törvénybe illeszteni az önkéntes tűzoltó-egyesületek szabályozását? Egyrészt azért, mert közülük nem kevesen egy tucat éve harcolnak azért, hogy kapják vissza az önkéntes elnevezést. Teljesülhetne végre a legfőbb ügyész, az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és az országos katasztrófavédelmi főigazgató ígérete. Másrészt szűnjön meg az a nagy ellenzés, csupán csak az elosztható pénz miatt. Azért az úgy nem megy, hogy a segítség is jól jönne, csak ne kerüljön pénzbe.

Az önkéntes tűzoltó-egyesületek egyetértenek abban, hogy az általuk végzett beavatkozások színvonalának mind a személyek képzettségében, mind a felszerelések és a vállalt feladatok tekintetében egyenértékűnek kell lenni, meg kell felelnie az 1996. évi módosított törvény rendelkezéseinek. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy eddig az önkéntes egyesületek java részében csak a hivatásos tűzoltók által már használt felszereléseket tudják beszerezni feladataik ellátásához. Ha ma a jól működő egyesületeknek a meglévő minimális felszereléseit be kell vizsgáltatniuk, az minimum 100-150 ezer forintba kerül. Azonban ha a meglévő felszerelés nem felel meg a mai elvárásoknak, akkor jelentős anyagi ráfordítással újakat kell vásárolni, de erre a jelenlegi pályázati lehetőségek nem adnak elegendő forrást, azokkal legfeljebb a szinten tartást lehet elérni. Szükséges tehát az egyesületeknek rugalmasan időt biztosítani a felszerelések pótlására és az egyéb feltételek biztosítására. Fontos volna azért a szaktevékenység ellátásához nyújtott támogatásnál az önkéntes tűzoltó-egyesületek egyéni adottságait is figyelembe venni.

A törvényjavaslatban leírt, jól kialakított költségvetési támogatás méltó és biztos alapot nyújthat az önkéntes egyesületek gazdálkodásához, szakmai színvonaluk fejlődéséhez. Egyúttal abban bíznak, hogy a törvényalkotó itt nemcsak az eddig is a költségvetésben szereplő, a tűzoltószövetség által pályázati úton kiosztásra kerülő költségvetési tételre gondol, ami a jól működő egyesületeknél is az előbb említett szűk szinten tartásra volna csak elegendő. A Kurd községi önkéntes tűzoltó-egyesület se becsüli le ezt a pályázati forrást, mert egyesületük jelentős fejlesztéseket, felújításokat tudott ennek segítségével elérni, viszont abban igazuk van, hogy a nehezebb helyzetben lévő önkormányzatok nem tudnak megfelelő önrészt biztosítani, és az ilyen településeken az egyesületek helyzete rosszabb az átlagosnál.

Tisztelt Országgyűlés! Az önkéntes tűzoltók arra várnak, hogy a törvényjavaslat teremtsen lehetőséget a fejlődésre, a civil szervezeteik jobbítására. Nem szabad, hogy a leendő törvény túlszabályozva korlátokat támasszon.

(18.40)

Csak így biztosítható, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoktól távolabb eső településeken a már meglévő, illetve a majd megalakuló önkéntes tűzoltóságok révén gyors segítségben részesülhessenek a bajba jutott embertársaink. E törvényjavaslat hatálybalépésével jobban teljesülhetne hazánkban az esélyegyenlőség elve a közbiztonság tekintetében is. Ezért támogatom - módosító javaslatokkal természetesen - a törvényjavaslat elfogadását.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Erdős Norbert képviselő úrnak, Fidesz.

ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Vendégek! Az önkéntes tűzoltó-egyesületek az elmúlt évszázadok során jelentős, hosszú ideig egyedüli megoldást jelentettek a lakosság veszélyhelyzetbe kerülése esetén. A tűzoltás és a katasztrófaelhárítás feladatainak megoldására azonban a XX. század folyamán intézményesített megoldások születettek, amelyek állami felelősségként fogták fel a probléma megnyugtató megoldását. Az önkéntes tűzoltóság hagyománya szerencsére azonban nem tűnt el nyomtalanul, megítélésünk szerint is számos kihívással küszködik.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is nagyra becsüli a mintegy 170 éves hagyományokra visszatekintő magyarországi önkéntes tűzoltószervezetek tevékenységét. Tisztában vagyunk azzal, hogy a tűzoltási és kármentési munkálatokban jelentős társadalmi szerepet és feladatot vállaló önkéntes mozgalom jelenlegi helyzete számos ponton javításra szorul, ezért egyetértünk a szabályozással és annak szükségszerűségével. Hibának tartjuk azonban, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot nem vonták be a törvénytervezet előkészítésébe. A szakma véleménye szerint a tűzvédelmi törvény rendezi a hivatásos és köztestületi tűzoltóságok alapvető követelményeit, és nem tartja szükségesnek, hogy ettől eltérő módon, nem koherensen legyen szabályozva az egyesületi tevékenység. Nincs olyan szakmai indok, nincs olyan számszerű adat, amely a végzett munka mennyiségi, minőségi paramétereit tekintve ezt a kiemelést igazolná.

Véleményünk szerint szükséges és elegendő lenne a tűzvédelmi törvény kiegészítése, ezzel lehetne leginkább biztosítani a stabilitást, az egységes tűzoltási feladatellátást, a szervezeti struktúrák egymásra épülését, a kiszámítható működést és működtetést és a különböző tűzoltóságok, szervezetek közötti átjárhatóságot. Az előbb említett szakmai ellenérvek mellett is elismerjük a régi hagyományokkal rendelkező önkéntes tűzoltóság azon igényét, hogy külön törvény szabályozza működését. Természetesen támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gulyás József képviselő úrnak, SZDSZ.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Figyelve a vitát, egyrészt egy bizottsági előterjesztést tárgyalunk, amit azért megelőzött egy széles egyeztetési folyamat, és ebben az egyeztetési folyamatban különböző fordulatok voltak. Ezzel együtt eljutottunk odáig, hogy van egy előterjesztés, amelyet tárgyalunk, és most a vitában azért érzékelhető, hogy mindazok az elemek, amelyek a korábbi egyeztetések során előkerültek, szakmai kifogások vagy aggályok, természetesen jelen vannak itt az általános vitában. Pont előttem szólt az ellenzék vezérszónoka, aki elmondta, hogy milyen olyan kérdések vethetők fel, amelyek mentén az ellenzéki párt akár aggályokat is megfogalmaz, ugyanakkor a végén azzal zárta a mondanivalóját, hogy alapvetően támogatják az előterjesztést.

Valahol hasonló az én viszonyom is, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége viszonya is az előterjesztéshez, egyrészt indokoltnak tartjuk, hogy az egyesületek sorsának mielőbbi jogi rendezését elvégezzük. Itt olyan munkáról van szó, ami valóban önkéntes, valóban karitatív, és ez az önkéntesen vitt és szakmailag is egyébként értékes munka nagyon komoly hozzáadott értékkel bír azokon a településeken, ahol az ellátás feszültségei tapinthatóak.

Azt gondolom - nem megismételve mindazokat az érveket, amelyek az előterjesztés mellett szólnak, egyfelől a hagyományokra való utalás, másfelől az, hogy itt van egy szabályozatlan, nem kellően szabályozott terület, nincs kellő összhang, nincs igazából jogszabályok által alátámasztottan biztosítva az együttműködés a hivatásos tűzoltóság, az önkéntes tűzoltók, illetve az egyesületi formában működő tűzoltóságok között -, hogy ez rendezésre váró feladat. Azt gondolom, hogy az általános vita lezárását megelőzően érdemes azokat a javaslatokat akkor megfogalmazni valamennyiünknek, ellenzéki és kormánypárti képviselőknek, különböző frakcióknak, amelyek abba az irányba visznek, hogy legyen egy vállalható, mindenki által támogatott megoldás. Erre biztatom a képviselőtársaimat.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Tasnádi Péter képviselő úrnak, MSZP.

TASNÁDI PÉTER (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Elnök Úr! Az önkéntes tűzoltóságok több mint másfél évszázados múltra tekintenek vissza, a rendszerváltást követően a civil szervezetek megerősödtek, de sajnos, ezzel párhuzamosan csak az önkéntes tűzoltó-egyesületek lassú térvesztésének lehettünk szemtanúi.

Ez a törvényjavaslat azért is üdvözlendő, mert ennek a rossz és az elmúlt években kialakult káros folyamatnak próbál meg gátat szabni. Az önkéntes tűzoltóságok beavatkozási feladatai nagyon hasonlóak a hivatásos tűzoltóságéhoz. A hivatásos és az önkéntes tűzoltóság egymásra épülését, egymást kiegészítő tevékenységüket tartom mind szakmailag, mind költséghatékonyság szempontjából megfelelőnek, ugyanakkor kívánatosnak is. Ezeket az elveket a finanszírozásnak is követnie kell úgy, hogy a beavatkozó egységek száma növekedjék, hiszen ez valamennyi kistelepülés igénye, folyamatosan ezt jelzik a településen élők a számunkra.

Az önkéntes tűzoltóság esetén is alapvető célkitűzés a lakosság tűzvédelmének minél gyorsabb és hatékonyabb biztosítása. A kisebb településeken erősíteni kell az önkéntes tűzoltóság intézményét, hiszen az elsődleges gyors beavatkozás a tűzvédelem területén létfontosságú. A szakmai elemzések kimutatták, hogy a kisebb, fürgébb, gyorsan beavatkozó gépjárművek a gyengébb teljesítmény ellenére, alacsonyabb vonuló létszámmal ugyanolyan vagy sok esetben nagyobb eredményességgel avatkozhatnak be, mint a nagy teljesítményű gépjárműfecskendők. Ezért is fontos, hogy a szakmai szabályok mellé forrásokat is rendeljünk, illetve a forrásallokációnál ezeket az elveket is érvényesítsük.

Az önkéntes tűzoltóság megalakítását a köztestületet megalakító önkormányzatok a finanszírozási feltételeket ismerve vállalják. Amennyiben ezek nem biztosítottak azonban, akkor az önkéntes tűzoltóság részére működési terület nem biztosítható. Ebben az esetben az önkormányzati akarat és a pénzügyi lehetőségek nincsenek összhangban, ezzel pedig csökkennek a tűzbiztonság feltételei. Ennek elkerülése érdekében javaslom, hogy automatizmusokat építsenek be a finanszírozási rendszerbe.

Összességében elmondható, hogy az önkéntes tűzoltóságok vonulási tevékenységük alapján beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Tapasztalatok szerint a hivatásos önkormányzati és önkéntes tűzoltóságok együttműködése jónak értékelhető, annak érdekében azonban, hogy az önkéntes tűzoltóságok tevékenysége hatékonyabbá válhasson, a szakmai képzést erősíteni kell, a megszerzett ismeretek alkalmazásához pedig forrást kell biztosítani. Úgy látom, hogy a törvény ennek a feltételeit és nem csak a szándékait első megközelítésben teljesíti.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót a további jelentkezőknek. Elsőként Bóka István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is tisztelettel és szeretettel köszöntöm a tűzoltószövetségek képviselőit, illetőleg köszöntöm az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság képviselőit.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagjaként részt vettem a bizottság előtt ennek a törvényjavaslatnak a bizonyos szintű előkészítésében, és be kell vallani, hogy a parlament előtt fekvő mostani törvényjavaslat egy meglehetősen lerövidített, leegyszerűsített törvényjavaslat a korábbi tervezethez képest. Fontos erénye ennek a törvényjavaslatnak, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság - ahogy korábban már elmondták - egyhangú döntéssel, tehát kormánypárti és ellenzéki képviselők egyhangú döntésével került benyújtásra, és tartottuk a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak, nem kizárva persze azt, hogy módosító indítványokkal ez a törvényjavaslat még javítható.

(18.50)

Széles körű, több körben lezajlott általános vitát folytattunk le, amelynek specialitása, hogy sok esetben - és erről is korábban már szó volt - bizonyos elmaradt vagy elvarratlan egyeztetéseket is pótolt.

A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban az elmúlt időszakban kétirányú kritika is érkezett, meglehetősen markáns, ellentmondó kritika. Az egyik ilyen kritikai észrevétel, kritikai irány, hogy kevésnek tartják azt a szabályozást, amit a törvényjavaslat nyújt, és különösen sajnálatosnak tartják, hogy a törvényjavaslat szövegéből és címéből az önkéntes jelző kikerült, hiszen ez az önkéntes megszólítás mintegy 173 éves múltra tekint vissza, hagyománnyá vált, erről is volt már szó korábban. Az önkéntes tűzoltó-egyesületek a feladatukat tekintve nem azonosak egyetlen más egyesülettel sem, ezért fontosnak tartják, fontosnak érzik a megkülönböztető önkéntes jelző további megtartását, továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy a jelenleg működő mintegy félezer önkéntes tűzoltó-egyesületnek emiatt taggyűlést kell tartani, alapszabályt módosítani, és fájó szívvel kell az önkéntes jelzőt törölniük, előrevetítve azt, hogy bizonyos esetekben a föloszlatás vagy a szép csendben történő megszűnés is bekövetkezik emiatt. Én azért ezt nagyon erős aggálynak és kritikának érezném. Az a szervezet, amely emiatt szűnik meg, szerintem megérdemli, hogy megszűnjön.

A másik markáns kritika, észrevétel, kritikai irány az, hogy egyáltalán indokolt-e az önálló törvényi szabályozás - egyébként a szabályozással mindenki egyetértett -, indokolt-e, hogy ezt a bizonyos kérdéskört nem az 1996. évi XXXI. törvényben szabályozzuk, ezáltal a tűzoltás koherenciáját megtörjük. A bizottság végül is amellett foglalt állást, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtjuk, képviselve a mintegy 50 ezer tűzoltó-egyesületben, önkéntes tűzoltó-egyesületben működő tűzoltó érdekét, bár felvetődött a vita során, hogy az 50 ezer 50 ezer-e, nem csak 10 ezer-e, de ezen szerintem nem érdemes jelen pillanatban vitatkozni.

A kérdés lényege az, hogy ez a törvényjavaslat, ez az önálló törvényjavaslat segít-e a tűzoltó-egyesületek munkájában, segít-e a tűzoltó-egyesületi tagok, tűzoltók munkájában, és biztosít-e valamilyen integrációt a tűzoltó-társadalomban avagy nem. Ezeket a kérdéseket természetesen majd a jövő fogja eldönteni. A bizottsági általános vitában azonban elhangzott, hogy a tűzoltás tekintetében, a tűzoltó-társadalom tekintetében önálló törvényi szabályozás nélkül is születtek nagyon szép eredmények, tehát nem biztos, hogy az önálló törvényjavaslat benyújtása és elfogadtatása az egyedüli kívánatos út. Elhangzott, hogy 2002-2003 tájékán mintegy 34 köztestületi tűzoltóság működött Magyarországon, jelen pillanatban 65 ezeknek a száma, és tapasztalatból mondom, hogy kiváló munkát végeznek Magyarországon ezek a köztestületi tűzoltóságok.

Én azt gondolom, hogy amellett, hogy támogatjuk ezt a benyújtott törvényjavaslatot, szerintem a szabályozás kevés. Azt gondolom, valamennyiünknek látni kell, hogy aki ezzel kapcsolatban á-t mond, annak b-t is kell majd mondania. Önmagában a szabályozás a finanszírozás korrekt megoldása nélkül roppant kevés. A törvényjavaslat 9. §-a tartalmazza azt, hogy a tűzoltó-egyesületek szaktevékenységéhez a központi költségvetés az éves költségvetési törvényben meghatározottak szerint támogatást nyújt. Persze, lehet azzal érvelni, hogy nincs meghatározva, hogy milyen mértékű és volumenű támogatást nyújt, de azt gondolom, itt a bizonytalanságban, a sötétben tapogatózunk, mert semmifajta modellszámítás nem készült még a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat mennyibe fog majd kerülni a költségvetésnek, mert azt gondolom, hogy a megfelelő költségvetési támogatást 2009. január 1-jétől korrekt módon mindenféleképpen biztosítani kell ezen törvényjavaslat elfogadása esetén, és ez csak többlet lehet a központi költségvetésben, nem sértheti a hivatásos és a köztestületi tűzoltóságok finanszírozási igényét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot, és bízunk abban, hogy elfogadás esetén segíteni fogja a tűzoltó-egyesületek munkáját, segíteni fogja a tűzoltó-egyesületi tagok munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilvia képviselő asszonynak, MSZP.

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A hozzászólásommal szeretném támogatni a tűzoltó-egyesületekről szóló törvény tervezetét, illetőleg a törvényjavaslatot, hiszen mindnyájan átéltünk már több olyan katasztrófahelyzetet - akár a 2003. évi téli időjárásra gondolhatunk, vagy gondolhatunk akár egy árvízre -, ahol igenis tevékenyen, hasznosan, szakmailag megfelelő módon közreműködtek a tűzoltó-egyesületek a katasztrófák elhárításában, a műszaki mentésben, és sok esetben a tűzoltási tevékenységben részt vállaltak.

Én azt gondolom, hogy a polgárőrség és a Vöröskereszt után az önkéntes tűzoltóság, a tűzoltó-egyesületek méltók arra, hogy önálló törvényben szabályozzuk a működésüket, különös tekintettel arra a szakmai kihívásra, amelynek ezeknek a tűzoltó-egyesületeknek nap mint nap meg kell felelni a tevékenységük során. Én azt gondolom, feltétlenül rögzítenünk kell, hogy nem az egyedüli, de kívánatos eszköz az önálló törvény megalkotása e kérdéskörben, és ellentétben Bóka Istvánnal, én hiszek abban, hogy egy önálló törvényalkotás segíti a tűzoltó-egyesületek mozgalmának a fejlődését, és természetesen egyetértek azzal, hogy aki á-t mond, mondjon b-t is, tehát meg kell teremteni e tevékenység költségvetési fedezetét. De azt gondolom, ez a hely és ez a helyszín az, ahol én magam köszönetet szeretnék mondani minden önkéntes tűzoltónak, akik részt vesznek és segítenek nekünk, állampolgároknak abban, hogy ezeket a veszélyhelyzeteket könnyebben átélhessük, és úgy gondolom, mindnyájuknak köszönettel tartozunk, és ezt szeretném ezennel is kinyilvánítani.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Én nem két percre kértem szót, hanem normál hozzászólásra, úgyhogy illő tisztelettel visszaadom, és amikor rám kerül sor, akkor újra visszakérem.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, miniszter asszony. Két percre megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Egy rövid megjegyzést tennék Frankné dr. Kovács Szilvia hozzászólásával kapcsolatban. Nem a saját véleményemet tolmácsoltam, amire tetszett utalni, hanem egyszerűen megpróbáltam összefoglalni azt a két kritikai irányt, ami akár a bizottsági vitában, akár a tűzoltó-társadalom tekintetében felvetődött.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak, MSZP.

HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Támogatólag szeretnék én is hozzászólni a törvényjavaslathoz. A bizottság tagjaként és az előkészítésben is részt vevő képviselőként én is köszöntöm mindazokat, akik ma kívülről, de a szakmán belülről vannak itt jelen, és figyelemmel kísérik ezt a vitát. Azt gondolom, egy olyan civil szervezet sorsáról születik egy törvény - a tűzoltó-egyesületekről szóló törvény - a mai vitában, ahol olyan embertársaink végeznek önkéntesen, saját elszántukból a közösség javára munkát, ahol saját teljesítményüket magánéletük terhére vállalják, értünk.

(19.00)

Azt gondolom, hogy önmagában ez már a törvény erkölcsi tartalmát megadja, ami alapján lehet törvényt alkotni egy olyan egyesületről, amely természetesen nem sérti törvényként az egyesülésről szóló kétharmados törvényt, ahol több tízezer ember ténykedik, miközben mások esetleg tévét néznek, szórakoznak, és egyéb tevékenységet folytatnak, ők pedig a köz javára végeznek szolgálatot, akik bizonyos szakértelemmel, bizonyos felelősséggel, felelősséggel értünk kockáztatnak is sok esetben. Ez a törvény lényegében arra is felhatalmazást ad, hiszen eddig is a tűzoltással, a műszaki mentéssel és minden egyébbel foglalkoztak, azonban ez a törvény most arra is felhatalmazza őket, hogy tűz esetén jogosan mennek lakást feltörni, autót bontani, sérült embert menteni.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a felhatalmazó jelleg is azt mutatja, azt mondja nekünk, hogy ezt a törvényt meg kell szavazni. A bizottságban egyébként jó volt látni azt, hogy háromszor került a bizottság elé, és mind a háromszor egyhangúlag támogatták.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak, független.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a civil szféra által jelölt egyetlen országgyűlési képviselő, szívesen vállalt kötelességemnek érzem azt, hogy ebben a témában a törvényjavaslat vitájában szót kérjek. Tudom azt, hogy a Magyar Tűzoltó Szövetség kellő szakmai tapasztalattal és helyzetismerettel törvényben kérte szabályozni az önkéntes tűzoltó-egyesületek tevékenységét és annak feltételrendszerét. Úgy gondolom, hogy ezt nekünk, országgyűlési képviselőknek mindenféle közvélemény-kutatás nélkül is komolyan kell vennünk. Ha nem kapnak kellő segítséget, akkor a még működő egyesületek is könnyen eltűnhetnek, elgyengülhetnek, és az a hagyományos erő, amely a hivatásos tűzoltók munkájának a kiegészítéséhez nélkülözhetetlen, könnyen elveszhet, és sokkal nagyobb lesz a kár, mint amennyi esetleg megtakarításra kerül azon, vagy megspórolunk azon, ha ezt nem vesszük komolyan, és nem kapják meg a kellő támogatást.

Hiányukban újabb köztestületek sem alakulhatnának, hiszen azokat az önkormányzatok és az önkéntes tűzoltó-egyesületek hozzák létre. A legfontosabb elérendő cél, hogy a hivatásos tűzoltóságok erősítése mellett, amelyben - úgy is mondom, mint korábbi önkormányzati vezető - Lamperth Mónika miniszter asszonynak elévülhetetlen érdemei voltak, növekedjen a bevetésre alkalmas önkéntes szervezetek száma, köre és ereje is; úgy, ahogy tőlünk nyugatra ezt már megoldották, ahol 10 percen belül minden egyes településen meg kell hogy érkezzen az első segítség, és ezt döntően az önkéntesek jelentik.

Nálunk ez az idő nemritkán - Tóth képviselőtársam erről szólt is - ennek akár három-négyszerese is lehet. Ezt nem lehet így tudomásul venni, nem lehet így tovább elfogadni. Elhangzott a vitaindítóban, hogy a 3600 településen jelenleg 95 hivatásos önkormányzati tűzoltóság és 63 önkéntes köztestületi tűzoltóság működik. Rajtuk kívül az én ismereteim szerint 500-700 körüli önkéntes tűzoltó-egyesület működik vagy vegetál az országban. Gondolom, itt a legkülönbözőbb jelzőt lehetne használni, a legjobban működőktől az éppen csak adminisztratíve létezőkig egyaránt; így vagy úgy, de beletartoznak az ország tűzvédelmi rendszerébe. Működtetésük egészen biztos, hogy gazdaságos. A legjobb ismereteim szerint a tűzoltóságok tevékenysége, a hivatásos tűzoltóságok tevékenysége költségeinek a 80 százalékát a bérköltségek teszik ki. S ha így van, akkor az önkéntes tűzoltók esetében éppen ezt spóroljuk meg, a legnagyobb költséget. Ezenkívül a forrásaik sokkal szélesebb körből jönnek össze, mint a hivatásos tűzoltóknak, hiszen az állami támogatás mellett önkormányzati segítség, alapítványi segítség, pályázatok, és sorolhatnám még tovább, hogy mily forrásokból lehet egyébként a működésükhöz szükséges feltételeket biztosítani.

A velük való törődés szándékát jelezte, amikor február végén 5052. számon törvényjavaslatot vettünk a kezünkbe, legalábbis én biztosan. Ennek a címe az volt, hogy "Az önkéntes tűzoltó-egyesületekről". Megmondom őszintén, meglepődtem, amikor egy hónap múlva kézhez kaptam egy másik törvényjavaslatot 5281. számon: "A tűzoltó-egyesületekről". A címében mindössze egyetlen szó változást tapasztaltam, az "önkéntes" szó nem volt benne. Azt hittem, hogy csak ennyi a változás, de aztán láttam, hogy egész másról van szó, mint az előző anyagban, bár mindkét anyagot az illetékes bizottság tárgyalásra alkalmasnak tartotta és javasolta.

A tartalma pedig, megmondom őszintén, egy kicsit engem meg is kavart. Kit, kiket zavar az a szó, hogy "önkéntes"? Én itt azt hallottam, hogy jogbizonytalanságot okoz. Ugyan már, kérem! Én erre azt mondom, hogy nevetséges. Ha ez eddig nem okozott jogbizonytalanságot, akkor ezek után miért fog okozni jogbizonytalanságot? Miért jó, hogy megsértjük azokat, akik adni akarnak, akár csak a 10 vagy 20 százalékukat? Valamennyire szükség lenne. Miért vesszük el tőlük a nevüket, ha már adni nem tudunk, vagy csak keveset tudunk adni nekik?

Kellenek az elkötelezett emberek, itt különösen kellenek. Nem mindegy, hogy ki ölti magára az egyenmunkaruhát, a tűzoltók egyenmunkaruháját. Civil szervezetekről van szó. Tagjai nem alkalmazási jogviszonyban, hanem tagsági viszonyban állnak az egyesületükkel, ugyanakkor kötelezettséget kell hogy vállaljanak az idevonatkozó szakmai jogszabályok betartására is. Mindezzel együtt mások életének és vagyontárgyainak védelme érdekében vállalják a veszélyt. Az önkéntes tűzoltó-egyesületek intézményi hátterének szabályozását az egyesülési jogról szóló törvény képezi, ugyanakkor a speciális tűzvédelmi feladatok ellátása tekintetében az egyesületi tagsági jogviszony nem rendezi kellő mélységig a jogokat és kötelezettségeket, az egyesület és a tag közötti felelősségi rendszert. Ezt külön törvénynek kell szabályoznia a tűzvédelmi törvényben felsorolt más tűzoltószervezetekhez hasonlóan, és mindenki mással egyetértek, aki ezt ilyenformán a legkülönbözőbb hőfokon ma itt megfogalmazta. Ne szégyenlősködjünk! Ha le tudjuk írni azt, hogy önkéntes tűzoltóság, ha le tudjuk írni, és ki tudjuk mondani, hogy önkéntes tűzoltó, akkor továbbra is merjük és akarjuk vállalni az önkéntes tűzoltó-egyesület nevet is.

Hogy a törvényjavaslat készítőiben is ott munkált, legalábbis tudat alatt ez az önkéntes tűzoltó-egyesület kifejezés, bizonyítja, hogy miközben szisztematikusan kiirtották ezt a szót az előterjesztésből, két esetben ott maradt az önkéntes tűzoltó-egyesületi kifejezés. Nézzük csak meg, ott van a 8. § (1) bekezdésében, ahol azt írja az 1. pontban, hogy "az együttműködési megállapodásban rögzíteni kell a tűzoltóság részéről ... szakmai továbbképzés, gyakorlat szervezését az önkéntes tűzoltó-egyesület részére". Ha egyszer bent lehetett, kétszer bent lehetett, miért ne lehetne bent valamennyi esetben? Vagy ott van a 4. fejezet címében nagy betűkkel, amely így hangzik: "Az önkéntes tűzoltó-egyesületek működési és fejlesztési feltételrendszere", majd az alatta lévő egyetlen kétsoros kis szakaszban már szégyenlősen törölték belőle az "önkéntes" szót, és már csak a "tűzoltó-egyesület" kifejezés marad meg.

Én ezt, őszintén szólva, nem tartom szerencsésnek. Mindenképpen a teljes értékű, történelmi tradícióval rendelkező név megőrzését támogatnám. Legyen ez általános nemcsak ebben a készülő törvényjavaslatban, hanem a mindennapok sorában is. Tiszteljük meg ezzel azokat, akik nem kérnek, hanem adnak a mindennapok során.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

(19.10)

ELNÖK: Most megadom a szót Lamperth Mónika miniszter asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A miniszteri helyről mondom el ezt a hozzászólást, bár ezt országgyűlési képviselői hozzászólásnak szánom. De a miniszter országgyűlési képviselőknek nincs külön helyük itt a parlamentben, tehát adja magát ez a hely. Bár hozzáteszem azt is, hogy miközben ennek a témának az ágazati felelőssége egészen világosan az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál van, a civil szervezetek horizontális felelőssége annál a tárcánál, amit én irányítok.

Tehát akár országgyűlési képviselőként, akár a kormány tagjaként mondom el ezt a hozzászólást, mindenképpen azzal a mondattal szeretném kezdeni, hogy támogatom ennek a törvénynek a megalkotását. Támogatom, még akkor is, hogyha szemmel láthatóan vannak itt nyitott kérdések, amelyeket az elkövetkezendő időszakban - a vitában - így vagy úgy, de valamilyen módon le kell zárni, és pontot kell tenni a végére.

Itt a hozzászólásokból is kiderült, az előterjesztő és egy fél mondat erejéig Ujhelyi István államtitkár úr is utalt rá - és itt csak egy rövid kitérőt tennék: az államtitkár úr a kormány ülésén és más fórumokon is nagyon sokat tett azért, hogy ez az előterjesztés idekerülhessen a parlament elé, ami mutatja a felelős ágazati tárca elkötelezettségét az ügy mellett; de visszakanyarodva az eredeti gondolathoz -, az előkészítő munka során nagy vita volt arról, hogy kell-e, szabad-e azon törvények sorát gyarapítani, amelyek egy-egy társadalmi szervezetről szólnak, adnak felhatalmazást és keretet bizonyos tevékenységre.

Én azt az érvet szeretném megerősíteni, és szeretném az érvekkel meggyengíteni azok álláspontját, akik azt mondják, hogy ez mint jogi produktum, mint törvény nem bír elég tartalommal, és nem elég tartalmas maga a szabályozási kör. Mert ha visszaemlékeznek arra, hogy a Vöröskeresztről szóló törvény, a polgárőr-egyesületekről szóló törvény - mint keret - milyen lendületet adott a tartalmi tevékenységnek, akkor, azt gondolom, jó lelkiismerettel hozhatja meg ezt a döntést az Országgyűlés, és nyomhatja meg minden képviselő az igen gombot. Mert az a tevékenység, amit a tűzoltó-egyesületek végeznek, annak a társadalmi hasznossága nemhogy nem kérdőjelezhető meg, hanem tényleg csak dicséret és köszönet illeti őket úgy, ahogy ez itt ebben a Házban - úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki oldalról - elhangzott a mai vitában és más alkalmakkor is.

Tehát támogatni tudom ezt a törvényt, és a következő javaslatokat teszem. Az egyik az, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületekre vonatkozó elnevezést behozza-e ez a törvény vagy sem. Ezzel kapcsolatban érdemes megfontolni azokat az érveket, amelyeket Gyenesei István független képviselő úr elmondott - aki mindig kihangsúlyozza itt a parlamentben egyébként, hogy ő az egyetlen úgynevezett függetlenként megválasztott képviselő. Valóban, ő az egyetlen, akinek a mandátumát ilyen módon adták, de azért én is hadd mondjam el, hogy engem is támogatott a Somogyért Egyesület, és ez nekem igazi örömet jelent - ennyit csak zárójelben -, és az MSZP is támogatta őt második körben, ezt is hadd tegyük hozzá. Szóval, az ő érvelésében megfontolandó elemek voltak, egy dolgot azonban meg kell nézni.

Tájékozódtam a bizottság elnökétől, Jauernik elnök úrtól, hogy melyek igazán azok az érvek részletesebben kibontva, amelyek miatt mégsem így került ez be a törvénytervezetbe. Több érv mellett itt volt még egy nyomós érv - és higgyék el, hogy azért ezt meg kell nézni, érdemes megnézni -, hogy rengeteg jogszabályon kellene most átírni, átvezetni és új definíciót adni a tűzvédelmi törvénnyel kapcsolatban. Tehát azt javasolom, hogy a bizottságban ezt még egyszer nézzék meg, bevonva a szaktárcát és az igazságügyi tárcát is, mert nem lenne jó, hogyha a jogi szabályozásban ennek kapcsán bármilyen bizonytalanság keletkezne. De azt gondolom, érdemes megnézni, mert ha így marad, abban is van egy pici disszonancia, de hogyha úgy írjuk be az "önkéntes" szót ennek a törvénynek valamennyi definíciójába, hogy nem nézzük meg pontosan a hatásait, akkor egészen biztos, hogy abban is lesz disszonancia. Tehát szerintem ebben most itt nem lehet - én legalábbis nem tudok - végleges álláspontot mondani, amíg meg nem nézem, meg nem vizsgáljuk az összes összefüggését.

Óvnám attól magunkat - az Országgyűlést -, hogy maradéktalanul elfogadjuk Bóka képviselő úr érveit a finanszírozással kapcsolatban, mert ő nagyon szoros összefüggést vont a törvény, majd az ezt követő finanszírozás között. A képviselő úrnak is, a jelen lévő tűzoltóknak is mondom, hogy hát persze, ez a következő lépés, és ők ezt kérik; ez a napnál világosabb, és logikus. De azért azt szeretném világossá tenni, hogy az elmúlt években, 2002-től egészen bizonyosan soha nem látott fejlesztés volt a tűzoltóság területén, valamennyi területen.

Látom, nem mindenki ért egyet ezzel az állításommal, de azt egészen komoly felelősséggel tudom mondani, hogy miután fix, jogszabályban meghatározott források álltak rendelkezésre, teljes értelemben - most nemcsak az egyesületekről beszélek, hanem teljes értelemben a tűzoltásról és a tűzvédelemről - soha nem látott fejlesztési források álltak rendelkezésre.

Jogos tehát az az igény, hogy az egyesületeknél is legyen ennek nyilvánvaló következménye. De ha azt az elemét hangsúlyozzuk a tűzoltó-egyesületeknek, hogy önkéntesen, saját felelősségvállalással valósítják meg ezt a tevékenységet - és persze a szerződéskötési kötelezettség és egyéb, amiről a törvény rendelkezik, ez adja magát -, akkor mégiscsak azt kell mondani, hogy összhangba kell hozni, hogy e törvény alapján is mi az, ami állami felelősségvállalást jelent egy ilyen törvénnyel kapcsolatban, és mi az, ami az állami felelősség a tűzvédelemért, a tűzvédekezésért viselt állami felelősségnek az a része, ami egyébként más törvényekben szabályozott módon és szerkezetben valósul meg. Mert a kettő felelőssége nem ugyanaz.

Tehát természetesen azt szeretném, hogy a tűzoltó-egyesületek kapjanak megfelelő pénzügyi támogatást ahhoz, hogy el tudják látni a feladatukat, de azt gondolom, hogy ezt kizárólag olyan erővel bebetonozott törvényi garanciákkal - költségvetési törvényi garanciákkal -, mint ami az állami felelősségnél megjelenik, azt gondolom, nem lenne jogilag sem megalapozott. Tehát azt javasolom, hogy a költségvetési törvényben hozzuk meg a lehető legjobb és legbölcsebb döntést az egyesületek támogatására, de ez mégiscsak másfajta, más fundamentumon álló kötelezettség, mint ahol az állam kötelezően lát el feladatokat.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy országgyűlési képviselőként, politikusként sokszor volt alkalmam olyan rendezvényen részt venni, ahol a testvérvárosi kapcsolatok révén egy másik országból testvérvárosi delegáció jött, szinte mindig viszik magukkal a tűzoltó-egyesületeiket. Nagy büszkeséggel mutatják be őket és a tevékenységüket, mert ez a lokálpatriotizmusnak, a faluhoz, a városhoz kötődésnek egy olyan szimbóluma, amit - hadd mondjam - csak irigyelni lehet. Ezért azt kívánom önöknek, valamennyiünknek, hogy Magyarországon ebbe az irányba fejlődjön - reményeink szerint e törvény alapján - a tűzoltó-egyesületek élete, tevékenysége, hogy minden település, a falvak, a városok, az ott élő emberek érezhessék azt a büszkeséget, amit egy saját tűzoltó-egyesület jelent. Természetesen ennek nemcsak a külsőségekben, hanem a tartalomban is meg kell jelennie.

Köszönöm szépen a figyelmet.(Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Nagy László képviselő úrnak, MSZP.

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért tartottam fontosnak, hogy most hozzászóljak, mert magam is éveken keresztül voltam önkéntes tűzoltó, és dolgoztam egy olyan tűzoltó-egyesületben, amely ma már több mint 110 éves, és 110 éve működik egy kis faluban. Ezért köszönöm az önkormányzati és területfejlesztési bizottságnak, hogy megtette ezt a nagyon fontos gesztust, és benyújtotta ezt a törvényjavaslatot.

(19.20)

Egyetértve sok előttem hozzászólóval: nyilvánvalóan nem ez a törvény fogja megadni az önkéntes tűzoltó-egyesületek, illetve a hivatásos tűzoltóságok közötti együttműködés alapjait, mert ez, mondjuk úgy, csak formalizálja az eddig meglévő igen szoros és tapasztalataim szerint jó viszonyt. Ugyanakkor nem könnyű ma önkéntes tűzoltó-egyesületet működtetni, hiszen az önkéntesség mint olyan egyre nehezebb, egyre nehezebben várható el, de nyilvánvaló, hogy ha ezt már díjazással látnánk el, akkor majdhogynem az önkéntes tűzoltóság felé mennénk el. Tehát meg kell tartani az önkéntes jelleget, de valamilyen módon mégiscsak rögzíteni kell azokat a működési feltételeket, amelyeket egyre nehezebben tudnak előteremteni ezek az egyesületek. Ezért is fontos, hogy ez törvény sok módon szabályozza az együttműködést a hivatásos tűzoltókkal.

Eddig is sok tekintetben lehetett valamilyen módon eszközzel segíteni ezeket az egyesületeket, amit én továbbra is fontosnak tartanék. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek anyagi feltételeit nem ettől a törvénytől kell várni, hanem azt más jogszabálytól, magyarul a költségvetéstől kell később várni.

Nagyon fontos, és talán nem is dolga ennek a törvénynek, csak szeretném felhívni a figyelmet az utánpótlásra, és ennek ösztönzésére. Ezt elsősorban a tűzoltószövetségeknek mondom.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak, független.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika egy példát mondott, hogy a külföldi delegációk esetében milyen tisztelet övezi az önkéntes tűzoltó-egyesületek által delegált tagokat, legtöbbször az oda delegált elnököt. Nekem személyes tapasztalatom volt, amikor Ausztriában is, Németországban is helyi közvélemény-kutatást végeztek a polgárok között, és a település társadalmi rangsorában a tűzoltó-egyesület elnöke minden esetben megelőzte a polgármestert. (Dr. Lamperth Mónika: Ez nekünk tetszik.) Úgy gondolom, ennek komoly üzenete van.

A másik, amit ennek kapcsán mondanék, hogy Somogy megyei képviselőként nem is mernék hazamenni a megyébe, ha megyei közgyűlési képviselőtársam, tanácsnoktársam, Farkas László, a Somogy Megyei Tűzoltó Szövetség elnöke üdvözletét itt át nem adnám e napirend tárgyalása kapcsán. Ő nagy érdeklődéssel figyeli, hogy miként alakul majd, miként véglegesítődik ez az előterjesztés. Ezt csak azért mondtam el, hogy azok az emberek, akik társadalmi munkában ezt a tevékenységet végzik, odafigyelnek erre. Ne higgyük, hogy csak ennyien figyelnek oda erre, ahányan most itt ülünk ebben a teremben! Sokkal nagyobb tömeg várja, hogy mi fog itt történni, hogyan fogunk dönteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Básthy Tamás képviselő úrnak, KDNP.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban az elmúlt évszázadok során a lakott településeket leginkább rettegéssel, félelemmel eltöltő veszélyforrások: a tűz, a vörös kakas és a mindent elsöprő árvíz voltak. Szinte minden ősi településen megtalálható volt Szent Flórián szobra, a tűzoltás és a tűzoltók védőszentje, akinek segítségével mintegy 170 év óta a lakosság önként szerveződő csoportjai is szervezetten vették fel a küzdelmet a természeti csapásokkal, ezek közül is leginkább a tűzvészekkel szemben. Érthető volt ez a magatartás, hiszen szinte alig van olyan település az országban, amelyet egy vagy több esetben ne pusztított volna el a vörös kakas, és csak az egész lakosság kétségbeesett összefogása jelenthetett menekülést a pusztítás során. Így a közös tenni akarás kovácsolta egybe azokat, akik hősies elszántsággal védték javaikat és az életeket.

Ezt a több mint másfélszáz évnyi tevékenységet is méltányolva és segítve alkotja meg az Országgyűlés a törvényt a tűzoltó-egyesületekről. Szükségessé tette e törvény megalkotását a gyors és hatékony tűzvédelmi beavatkozás, amely nem nélkülözheti a helyben mozgósítható erőket, sőt maximálisan támaszkodik azokra, hiszen a gyorsaság és a helyi ismeretek mellett a saját otthon védelme is rendkívüli erőket képes mozgósítani az érdekelt és érintett önkéntesekben. A hivatásos és önkéntes tűzoltóságok mellett ezért is volt nagyon időszerű az egyesületek létrehozásának és működésének szabályozása, a szakszerűség és a felszereltség javítása. A köztestületek mellett tehát törvényesen, szervezett formában nyernek létjogosultságot a tűzoltó-egyesületek, önkéntes egyesületek, amelyekben az önkéntesség, a fizikai alkalmasság és szakszerűség követelményeinek teljesülése biztosítja a beavatkozások hatékonyságát.

Ez a törvényes keret magas fokú jogi és a szükségszerű anyagi támogatás lehetőségét teremti meg az elsődleges beavatkozók számára. Ha Ausztriában, Németországban vagy máshol Nyugat-Európában járunk, a legkisebb község is büszke tűzoltószerházára, amely egyben kulturális központja is a településeknek, és a közösségi lét egy kiemelkedő megnyilvánulási formája és lehetősége. Ezekben a közösségekben apáról fiúra száll a hagyomány, a hősiesség helyi példái és az összetartásban rejlő óriási erő. Ilyen értelemben tehát többet jelentenek ezek az egyesületek, mint csupán a tűzoltásra és katasztrófaelhárításra bevethető önkéntes közösségek. A szülőföldhöz való ragaszkodás, a hétköznapi hazaszeretet színhelyei is ezek a közösségek egyúttal. Tapasztalatból tudom, hogy a kistelepülések önzetlen, mindig szolgálatkész hétköznapi hősei a helyi tűzoltók, akik rangot és megbecsülést vívtak ki maguknak azoktól a közösségektől, amelyet szolgálnak. Sok olyan település van ma Magyarországon, de szerte Európában is, ahol az egyetlen szerveződés a tűzoltó-egyesület.

Amikor az Országgyűlés e törvény megalkotásáról dönt, nagy lépést teszünk a helyi civil szerveződések támogatására, az egyesületi törvény szélesebb körű alkalmazására és kiterjesztésére. Ugyanakkor ez a törvény biztosítja az egyesületek szakszerű és jogszerű működését és az egyesületi tagok jogvédelmét is az önkéntesen vállalt szép feladatok ellátásában, hiszen a tűzoltó-egyesület tagja szaktevékenységének ellátása során közfeladatot ellátó személynek minősül, és ennek elismeréseként e tevékenységét polgári védelmi feladatként akár helyi adófizetési kedvezménnyel is elismerheti az önkormányzat, és a központi költségvetés is törvényben meghatározott támogatást nyújt ezen egyesületek most már talán zavartalanabb működéséhez.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot örömmel üdvözöljük és támogatni fogjuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak, MSZP. (Jelzésre:) Képviselő úr nem kíván szólni; akkor Hock Zoltán képviselő úr következik, MDF.

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Igyekszem nagyon rövid lenni, hiszen sokan sokféleképpen és sokoldalúan közelítették meg ezt a kérdést. Mi a magunk részéről ezt egy gesztusértékű törvénynek tartjuk, amikor is a jogalkotó, a Ház kifejezi ezen fontos, közérdeklődésre is számot tartó tevékenységgel szemben a viszonyát, amikor törvénybe fogalmazza. Ennek megfelelően hiátusomat is meg kell mindjárt fogalmaznom. Mindenképpen célszerűnek és szerencsésnek tartottuk volna, ha maga a törvény is úgy szól, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületekről..., hiszen ezen közösségeknek ez volt az egyik legfontosabb célja. Lamperth Mónika miniszter utalt már rá, hogy például a polgárőrséggel kapcsolatban, amikor a parlament törvénybe foglalta az ő tevékenységüket, kimutathatóan látványos fejlődésnek indult ez a tevékenység. Azt gondoljuk, hogy ez az önkéntes tűzoltók vonatkozásában is így lesz.

Az elmúlt időszakban egyetlenegy ponton alakult ki komoly vita, ez a finanszírozás, a források elaprózódásának kérdése. Erre igazából a vitában sem tudtunk választ adni. Nekünk az az érzésünk, hogy a katasztrófavédelmi főigazgatóságnak, amely ezen tevékenység fölött egyfajta jogi és szakmai felügyeletet gyakorol, vannak olyan, talán jogos félelmei, hogy az egyébként rendelkezésre álló források további aprózódását fogja ez jelenteni, ami adott esetben a szakmai munka hátrányát is jelentheti.

(19.30)

Nyilvánvalóan magában a törvényben egy garancia van, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, aki ezen eszközök felett rendelkezik, nyilvánvalóan ezen eljárás keretében a döntéseinél ezt a körülményt figyelembe fogja venni, és ez vélhetően nem fog ilyen formában zavarokat okozni a későbbiekben.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Fontos megjegyezni azt is, hogy amikor az országos, illetve az állami tűzoltóságot, a katasztrófavédelmet a jogalkotó szétválasztotta önkormányzati tűzoltóságra, és megtartotta az állami szakmai felügyeletet az OKF tekintetében, akkor is voltak kételyek, hogy ez egy helyes, célszerű, indokolt, jó döntés-e. Nyilvánvalóan a mai napig nem fejeződtek be ezek a viták.

Csak emlékeztetnék arra, hogy amikor mintegy egy-másfél évvel ezelőtt Budapesten történt egy sajnálatos baleset a Műegyetemen, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és a Fővárosi Tűzoltóságot fenntartó önkormányzat között komoly vita, nézeteltérés alakult ki, ami azóta sem zárult le ilyen formában. Tehát nyilvánvalóan ezekre figyelni kell, de összességében mégis azt gondoljuk, és ezt tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez egy gesztusértékű törvény.

Utal az előterjesztés is arra, hogy a kistelepüléseken, ahol az önkormányzatok nyilvánvalóan nem rendelkeznek olyan anyagi erőforrásokkal, hogy megfelelő tűzoltóságot működtessenek, bizony-bizony vélhetően szerencsés, ha néhány ember, néhány tucat helybéli úgy gondolja, hogy a szabad idejét valamilyen formában erre kívánja feláldozni. Azt gondolom, hogy ezt nem tiltani, hanem inkább támogatni kellene. Ilyen formában azt gondolom, hogy akkor jár el helyesen minden résztvevője ennek a történetnek - kormány, OKF, parlament, önkormányzatok -, ha ezt a törekvést inkább támogatja, mint gátolja. Nyilván azon mimetikus finomhangolásra majd a törvénynél szükség lesz, ami adott esetben ezeket az anomáliákat kiküszöböli.

Nyilván a szakma érvelését - az OKF-re gondolok -, véleményét figyelembe kell venni, de összességében azt gondoljuk, hogy ezt a törvényt helyes, ha elfogadja a parlament, helyes, ha pozitív üzenetet küld azon magyar polgároknak, akik ezt a tevékenységet folytatták a múltban és folytatni kívánják a jövőben is, hiszen többek szájából elhangzott már, hogy ez 150 éves tevékenységre nyúlik vissza, illetve ennyi a múlt.

A rendszerváltást követően nemkívánatos jelenségként komolyan visszaszorult ez a tevékenység. Most úgy tűnik, hogy egy lendületet lehet adni ennek a törvény elfogadásával. Ennek megfelelően a magunk részéről a támogatásunkat mindenképpen adni fogjuk ennek a törvénynek az elfogadásához.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiban. - Egy hang az MDF soraiból: Vastaps!)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem.

Megkérdezem Jauernik István bizottsági elnök urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jauernik István: Igen.)

Parancsoljon, öné a szó.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel tapasztaltam a képviselőtársak komoly aktivitását. Őszintén nem reménykedtem ilyen aktivitásban, és meglepve tapasztaltam, hogy nagyon sok képviselőt foglalkoztat ez a kérdés. Tulajdonképpen ez jó érzés mindnyájunknak, akik a tűzoltók, tűzvédelem kérdésével foglalkozunk.

Érdekes módon visszajöttek ugyanazok a problémák, kérdések, fölvetések, amelyek az előző jó néhány hónap során, a törvényjavaslat előkészítése során napirenden voltak, amelyeket több oldalról körbebeszéltünk, megvitattunk. Tulajdonképpen körbejártuk már szakértői szinten is ezeket a kérdéseket. Talán két dolgot hadd emeljek ki, mert főleg ezen két kérdés körül fogalmazódtak meg a vélemények vagy javaslatok: ez az "önkéntes" szó és a finanszírozás kérdése.

Először talán hadd szóljak a finanszírozásról. Tulajdonképpen ez lényeges eleme ennek a dolognak, de az egész finanszírozás lényege a közfeladatok ellátásának. A tűz elleni védekezés, műszaki mentés közfeladat, tehát közpénzből látjuk el; az önkormányzatok kötött felhasználású normatív támogatást kapnak. Lamperth miniszter asszony említette, hogy jelentős fejlődés volt ezen a téren a finanszírozás, műszaki fejlesztés területén. Igen, az önkormányzatoknál és az önkéntes tűzoltóságoknál, köztestületeknél látványos volt a fejlődés. Nem ilyen látványos az egyesületeknél, ez ténykérdés.

Nos, azt gondolom, hogy ez a parlament büszke is lehet arra, hogy mennyi közpénzt fordít a tűz elleni védekezésre. Nagyon jelentős összeg, közel 45 milliárd forint áll rendelkezésre. Ennek döntő részét a központi költségvetés teszi bele, elenyésző hányadát az önkormányzatok, de azt látni kell, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság viszi el ebből a nagyon nagy részét, 37 milliárdot is meghaladó összeget. 5 milliárd van a biztosítók 1,5 százalékából, amiből tulajdonképpen többek részesülhetnek, ez a pénz műszaki fejlesztésre van. 1,8 milliárd körül van az, amit az önkéntes tűzoltóságok, tehát a köztestületek kapnak, és 100 milliós az a nagyságrend, amit egyesületek.

Ha ezt a pénzt látja valaki, akkor azt is lehetne mondani, hogy nagyon nagy aránytalanságok vannak, de azt látni kell, hogy az egységes tűzvédelem különböző szereplői azért nem ugyanazt a feladatot látják el, nem ugyanazt a színvonalat képviselik. Itt nem lehet azt mondani, hogy akkor annak adjuk, aki a legolcsóbban tudja csinálni, mert egy köztestület nem tudja azt megoldani, mint egy hivatásos önkormányzati tűzoltóság: más a feladata, más a funkciója, más a kötelezettségi köre, a jogszabályi háttere.

Tehát azt gondolom, arról lehet beszélni, hogy van ez az elég nagy pénz, ami rendelkezésre áll - gondolom, az elkövetkező években is inflációkövetően tudjuk ezt növelni legalább -, és hogy ezen belül esetleg másképpen osszuk el ezt a pénzt. Persze, amikor ez a kérdés fölvetődik, itt is előjött ez a kérdés, akkor bizony elkezd menni egy kicsit a féltékenység a feladatért, ami mögött persze pénz van: tehát hogy kié legyen az a feladat, mert ha van feladat, akkor van pénz is hozzá.

Azt gondolom, nagyon fontos annak a kimondása, ami ebben a törvényjavaslatban is megjelenik, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületekben önkéntes tűzoltók végzik a munkájukat, akik ellenszolgáltatás, térítés nélkül végzik a tevékenységüket. Tehát itt ne akarjanak a tűzoltó-egyesületek olyan finanszírozást, ami majd elviszi őket a köztestület vagy a hivatásos felé. Amire pénzt kell biztosítani a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, az, hogy ezek az emberek, akik önként csinálják ezt a feladatot, azok jó eszközökkel, jó anyagokkal, jó védőfelszerelésekkel tudják csinálni, és minél több ilyen településen legyen ilyen szervezet. Tehát azt gondolom, itt csak erről lehet szó. A többi már túlterjeszkedne azon, amit lehet. Tehát nem lehet azt mondani, hogy aki a legolcsóbban megcsinálja majd, az kapja a kvázi közfeladat ellátását.

Nos, a másik kérdés az önkéntesség fogalma. Abból kell kiindulni, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek társadalmi szervezetek, az egyesülési jog alapján működnek. Magyarországon ez a törvény nem szokványos európai, hanem egy kicsit - hogy úgy mondjam - a rendszerváltás időszakának terméke. Nagyon nehéz ma Magyarországon egy egyesületnek bármit is törvényben mondani. Csak -hat-het, meg csinálhatja, teheti. Nincs felügyelet az ügyészségen kívül, nem lehet kötelezni feles törvénnyel semmire. Ez aztán nagyon erősen behatárolja a mozgásteret.

Gyenesei képviselő úr már nincs itt, de ő szóvá tette, hogy volt egy másik változat, és a bizottság azt visszavonta, és új változatot nyújtott be. Igen, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakemberei közölték, hogy ez itt meg itt - körülbelül hat vagy hét paragrafust soroltak föl -, ezek a paragrafusok alkotmányellenesek. Azt gondolom, hogy az sem lenne jó, ha mi nagyon szépen megbeszélnénk azt a törvényjavaslatot, majd a kormány képviselője nem tudna mást csinálni, azt mondaná, hogy nagyon szép, amit önök akarnak, csak a magyar alkotmány és a magyar, kétharmados, egyesülésről szóló törvény ezt nem teszi lehetővé. Azt gondolom, hogy ezek elég nyomós érvek, amikor sorba kell állítani.

Az önkéntességgel kapcsolatban. Azt a megoldást látom talán kezelhetőnek - nincs benne ebben a törvényjavaslatban, későbbi egyeztetésnél jutottunk erre az egyesületek képviselőivel -, hogy fogalmazzuk meg az önkéntes tűzoltó fogalmát.

(19.40)

Ma ez nincs sehol leírva. Önkéntes tűzoltók, a tűzoltó-egyesületeknél dolgozó valamennyi tűzoltó önkéntes tűzoltó. Persze, vannak a köztestületnél is önkéntesek meg a létesítményeknél is. Ha az önkéntes tűzoltó fogalmát megfogalmazzuk, akkor lehet, hogy az egyesületnél elvettük ezt a szót, ami hosszú évtizedek tradíciója, de magának a személynek, a tűzoltónak azt a jelzőt azért vissza tudjuk adni, hogy önkéntes tűzoltó. Erre el is készült módosító indítvány, képviselőtársaim ezt be is nyújtották.

Képviselőtársaim! Több minden elhangzott, a parlamenti vitának az a szabálya, hogy most, lezárva az általános vitát, eddig lehetett módosító javaslatot benyújtani, ezt követően lehet még majd kapcsolódó módosító javaslatot. Előttünk van a feladat, azt kérem mindenkitől, hogy aki tud, segítse a munkát, hozzunk egy olyan törvényt, amellyel megnyugvással tapasztaltam, hogy a parlamenti pártok egyetértenek. Egyetértenek, hogy legyen egy törvény. Kell törvény, önálló törvény kell, olyan, amely megfelel az alkotmánynak és az egyesülési törvénynek is, és megfelel, szinkronban van a ma hatályos tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvénnyel, hozzunk egy ilyen törvényt. Azt gondolom, nem lesz szégyenkeznivalónk, mert ha valaki megnézi akár a Vöröskeresztről, akár a polgárőrségről szóló törvényt, bizony a keretek ott sem engedtek ennél bővebb terjeszkedést, sőt, azt merem mondani, hogy mind a két törvény egy kicsit szerény törvény. Természetesen az egy nagyon fontos szerepe, hogy elismeri ezen társadalmi szervek nagyon fontos társadalmi feladatát, elismeri az ott dolgozó emberek munkáját. Azt gondolom, hogy azt tudjuk biztosítani, és a jelenleginél biztosan sokkal jobbak lesznek az önkéntes tűzoltó-egyesületek működési feltételei.

Még egyszer ehhez kérem képviselőtársaim segítségét. Az elkövetkező hetekben itt, a parlamentben a részletes vita során találkozunk, illetve a módosítóknál. Bízom benne, hogy május elejére lesz törvény.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

A Házszabálytól való eltérésünknek megfelelően most soron következik a humángenetikai adatok védelméről, valamint a humángenetikai vizsgálatok és kutatások szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának újramegnyitása. Az előterjesztést T/5312. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/5312/2. számon kapták kézhez.

Most a képviselői felszólalások következnek, 15-15 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppártból, aki írásban jelezte felszólalási szándékát.