Felszólalás adatai

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/10680. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 296 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta.

Soron következik a bírósági végrehajtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala és a zárószavazás. Vejkey Imre KDNP-s képviselőtársunk önálló indítványát T/11176. számon, az egységes javaslatot pedig T/11176/8. számon kapták kézhez és ismerhették meg.

(10.10)

Az alkotmányügyi bizottság a benyújtott indítványokról ajánlást készített, amely a T/11176/10. számon elérhető. A módosító javaslatokat az előterjesztő nyújtotta be, így a határozathozatal egyetlen döntést igényel.

Kérdezem Önöket, elfogadják-e az előterjesztő módosító javaslatait az ajánlás 1-5. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatokat 298 igen, 7 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta.

Most a zárószavazás következik. A határozathozatal előtt megkérdezem, hogy a kormány álláspontját kívánja-e valaki ismertetni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/11176. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 297 igen, 7 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta.

Most soron következik a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2013. április 29-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvényhez benyújtott módosító javaslatokról történő határozathozatal és a zárószavazás. A ki nem hirdetett törvényt T/10685/4. számon, a benyújtott módosító javaslatokról készült bizottsági ajánlást pedig T/10685/7. számon kapták kézhez.

Az ajánlás 1. és 2. pontjában szereplő javaslatokat az alkotmányügyi bizottság nyújtotta be, és ezeket az előterjesztő támogatja.

A határozathozatal egyetlen döntést igényel. Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott indítványokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a támogatott javaslatokat 227 igen, 78 nem és 1 tartózkodó szavazattal elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényt az iménti módosításokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényt 224 igen, 78 nem és 1 tartózkodó szavazattal elfogadta.

Most soron következik az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2013. április 30-ai ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvényhez benyújtott módosító javaslatokról történő határozathozatal és a zárószavazás. A ki nem hirdetett törvényt T/10904/10. számon, a benyújtott módosító javaslatokról készült bizottsági ajánlást pedig T/10904/13. számon a honlapon már megismerhették. Az ajánlás 1., 2. és 3. pontjában szereplő javaslatokat az alkotmányügyi bizottság nyújtotta be, az előterjesztő ezeket támogatja.

A határozathozatal egyetlen döntést igényel. Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott indítványokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a támogatott javaslatokat 228 igen, 49 nem és 27 tartózkodó szavazattal elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényt az iménti módosításokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényt 225 igen, 78 nem és 1 tartózkodó szavazattal elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat zárószavazása. Az előterjesztést T/11209. számon, az egységes javaslatot pedig T/11209/13. számon kapták kézhez. Az Országgyűlés tegnap elfogadta az előterjesztő által benyújtott módosító javaslatokat. A Költségvetési Tanács a stabilitási törvény 25. § (3) bekezdése alapján kialakította a költségvetési törvényjavaslat elfogadásához szükséges előzetes hozzájárulásáról szóló álláspontját. Ezt T/11209/17. számon valamennyien megismerhették.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/11209. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat tegnap módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 228 igen, 76 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta.

Soron következnek a tegnap megtárgyalt mentelmi ügyekről történő határozathozatalok. Emlékeztetem önöket, hogy a mentelmi bizottság minden ügyben azt javasolja, hogy az érintett képviselő mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel. A mentelmi jog felfüggesztéséről külön-külön határozunk. Felhívom figyelmüket, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséhez a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Dorosz Dávid országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11436. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Dorosz Dávid mentelmi jogát 56 igen, 244 nem és 1 tartózkodó szavazattal nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Jávor Benedek országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11437. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Jávor Benedek mentelmi jogát 54 igen szavazattal, 245 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Karácsony Gergely országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11438. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Karácsony Gergely mentelmi jogát 51 igen szavazattal, 246 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Scheiring Gábor országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11439. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Scheiring Gábor mentelmi jogát 49 igen szavazattal, 243 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Szabó Rebeka országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11440. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Szabó Rebeka mentelmi jogát 52 igen, 243 nem és 1 tartózkodó szavazattal nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Szél Bernadett országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11441. számú javaslat szerint.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Szél Bernadett képviselő asszony mentelmi jogát 51 igen, 245 nem, 1 tartózkodó szavazattal nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Szilágyi László országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11442. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Szilágyi László képviselő úr mentelmi jogát 51 igen, 243 nem és 1 tartózkodó szavazattal nem függeszti fel. (Karácsony Gergely, Szabó Timea, Jávor Benedek, Szabó Rebeka, Szilágyi László és dr. Dorosz Dávid "Nem leszünk Simicska-gyarmat!" feliratú táblát emel a magasba. - Felzúdulás. - Taps a függetlenek soraiból.) Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy ez az intermezzo a Házszabályba ütköző jelenség, amely a Házszabály előírásának megfelelően büntetést vonhat maga után.

(10.20)

Kérem, tegyék le a transzparenseket, és a parlamenthez méltóan viselkedjenek! (Megtörténik. - Folyamatos zaj. - Csenget.)

Folytatjuk a határozathozatalokat. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Vágó Gábor országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11443. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Vágó Gábor mentelmi jogát 59 igen, 225 nem szavazattal és 5 tartózkodással nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Rubi Gergely országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11444. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Rubi Gergely mentelmi jogát 35 igen, 253 nem szavazattal és 2 tartózkodással nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Tasó László országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11445. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Tasó László képviselő úr mentelmi jogát 46 igen, 250 nem szavazattal és 1 tartózkodással nem függeszti fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő mentelmi jogát a H/11446. számú javaslat szerint. Kérem, szavazzanak a jelenlévők kétharmadával! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés Csenger-Zalán Zsolt mentelmi jogát 38 igen, 258 nem szavazattal és 2 tartózkodással nem függeszti fel.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/11212. számon ismerhették meg. Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita megkezdése során az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra, a vita folytatására és lezárására ma utolsó napirendi pontként kerül sor.

Az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvény módosításának legfőbb célja a szociális temetés intézményének megteremtése. A haláleset a családok nagy részében nemcsak lelki megrázkódtatást okoz, hanem igen komoly anyagi terhet is jelent. Bár az árak országosan nagyon eltérőek lehetnek, egy átlagos, a kegyeleti jogokat tiszteletben tartó temetés megszervezése, lebonyolítása több százezer forintjába kerül a hozzátartozóknak. A hamvasztásos temetés költségei általában alacsonyabbak a koporsós temetés költségeihez képest, ezért gyakori, hogy a választást az anyagi lehetőségek határozzák meg. Ennek következtében az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhattunk méltatlan körülmények között megtalált urnákról, hamvakról.

A kormány eltökélt szándéka, hogy a leginkább rászorulók részére is biztosítsa a méltó eltemetés lehetőségét, a költségek drasztikus csökkentését. A szociális temetés jogintézményét létrehozó javaslat elfogadása megteremti az alanyi jogon járó ingyenes temetés választásának lehetőségét. A hozzátartozókat terhelő temetési költség több elemből tevődik össze. Ezek között említhető a sírhely megváltásának díja, a holttest előkészítése, szállítása, szükség szerinti hűtése, a temetési kellékek beszerzése, hamvasztásos temetés esetén a hamvasztás díjának megfizetése. Szociális temetés esetén a temető fenntartója ingyenesen biztosítja a sírhelyet. Ennek érdekében a köztemető fenntartója minden köztemetőben köteles külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetési helyek számára.

A települési önkormányzat a köztemető fenntartásáról más tulajdonossal, adott esetben egyházzal történt megállapodás útján is gondoskodhat. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy amennyiben az egyházi tulajdonú temető köztemetőként működik, a szociális parcella létesítése ebben a temetőben is kötelezővé válik. Azokon a településeken ugyanakkor, ahol az önkormányzat saját tulajdonú temetővel rendelkezik, az egyházi temetőkre a szociális parcella kialakításának kötelezettsége nem vonatkozik. A fenntartó biztosította ingyenes sírhely mellett az állam térítésmentesen biztosítja a temetéshez szükséges kellékeket, így a koporsót vagy urnát és a keresztet vagy fejfát. A hozzátartozóknak nem jelent külön költséget a holttest előkészítése, erről az egészségügyi intézmény gondoskodik, vagy meghatározott esetben ezt a hozzátartozó maga végezheti el. A holttest szállításának költségét az állam viseli, a hűtés költsége megoszlik az állam és a temető fenntartója között, hamvasztásos temetés választása esetén pedig a hamvasztás díja az elhunyt utolsó lakhelye szerinti önkormányzatot terheli.

A tényleges ingyenességet az biztosítja, hogy a költségek nem jelennek meg hagyatéki teherként. A törvény ugyanakkor előírja, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy személyesen közreműködjön a temetés bizonyos részeiben. Hozzátartozók hiányában, vagy amennyiben a családtagok a szociális temetést nem kívánják igénybe venni, az eltemettetésről nem tudnak gondoskodni, a köztemetésről az önkormányzat a jövőben is gondoskodni fog, a köztemetésre vonatkozó szabályozás tehát nem változik.

(10.30)

A javaslattal rendezésre kerül a hamvakkal történő rendelkezés. Míg korábban az eltemettetésre kötelezett személy gyakorlatilag szabadon rendelkezhetett az elhunyt hamvaival, a módosítást követően a hamvak sorsáról nyilatkozatot tesz, erről a hamvasztóüzem nyilvántartást vezet. Lehetővé válik a hamvasztóüzemben, hospice-intézményben történő ravatalozás, a krematóriumok búcsúztatóhelyiségeiben a hamvasztás előtti búcsúztatás.

A módosítás eredményeként a hamvasztóüzemeknek félévente közzé kell tenniük a náluk érvényesített, mindenkire egységes kötelező árakat. Pontosításra kerülnek a temetkezési szolgáltatók összeférhetetlenségére vonatkozó szabályok, valamint a temetkezési szolgáltatók ellenőrzésének, szankcionálásának szabályai. Bevezetésre kerül az elhunyt hűtött körülmények közötti szállítására vonatkozó kötelezettség. A fő szabály alól kivétel a temetőn, a temetkezési emlékhelyen belüli, illetve az év hűvösebb időszakaiban történő rövid időtartamú szállítás.

A temetésfelvételi iroda és a kórházak közötti szükséges legkisebb távolságot is meghatározza a javaslat. Ez az intézkedés a kórházban tartózkodók és odalátogatók pszichés megterhelését hivatott enyhíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a törvényjavaslatot vitassuk meg, és lehetőség szerint támogassuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelő 5-5 perces időkeretben.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója Szedlák Attila képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

SZEDLÁK ATTILA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2013. június 4-én megvitatta a temetőkről és a temetkezésről szóló 1991. évi XLIII. törvény módosításáról szóló T/11212. számú törvényjavaslatot.

A javaslat a megmaradó köztemetés mellé egy új, ingyenes temetésre ad lehetőséget, úgymint szociális temetés. Ez a fajta temetés nem zárja ki az eddigi temetkezési módokat. Ezt a fajta temetést választhatja bármely állampolgár, természetesen vállalva az évszázados hagyományokra épülő, végtisztességet kifejező utolsó búcsúzást.

A többségi vélemény között elhangzott azonban még, hogy egy átlagos, egyszerű temetés is ma már elég drága, több százezer forintba is kerül. Ezért fontosnak kell lennie annak, hogy felül kell vizsgálni az illetékes minisztériumnak - bevonva az önkormányzati bizottságot - a temetkezési szolgáltatók ármegállapítását akár hatósági ár bevezetésével.

A bizottság 16 igen szavazattal, 7 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot; figyelembe véve, hogy kellő bölcsességgel járjunk el a törvénytervezet kapcsán, nehogy a félreértések és a direkt félremagyarázások miatt érzékeny sebek szakadjanak fel a magyar társadalomban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt két felszólaló ismerteti, a rendelkezésre álló 5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, parancsoljon!

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam a bizottsági ülésen föltettem a kérdést a helyettes államtitkár asszonynak, hogy mondja már meg, hogy igazából mi a különbség a köztemetés és a szociális temetés között - mert ön is most azt mondta, hogy a köztemetés igazából megmarad -, és fejtse ki egy kicsit részletesebben.

Nem tudta igazából kifejteni és ön sem nagyon adott választ erre, mert azok a válaszok, amelyek elhangzottak, gyakorlatilag pont annak a szociális rétegnek a sorsát nem könnyítik, amelyen önök ezt a könnyítést szerették volna megtenni. A köztemetésnél gyakorlatilag az az elv érvényesül, hogy a költségeket, ha vannak vagyontárgyak, akkor az megmarad, ráterheli az adott önkormányzat, és majd amikor, mondjuk, az ingatlan gazdát cserél, akkor az önkormányzat hozzájut a forrásához.

Az önök filozófiája pedig az, hogy könnyítsenek ezeken a terheken, ezért azok számára, akik ezt vállalják, gyakorlatilag ingyen történik a temetés. De én azt gondolom, hogy mint ahogy ingyenebéd nincs, semmi sem történik ingyen. Nagy valószínűséggel önök rájöttek arra és ez a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy az önkormányzatok feladatfinanszírozásával kapcsolatban különösen a kistelepüléseket hozták igen nehéz helyzetbe.

És nyilván, mivel szociológiailag is a kistelepüléseken okoz ez nagyobb gondot és problémát, a kistelepüléseknek nyilvánvalóan az a nagyon kevés köztemetés is nagyon komoly költségvetési kihatással jár. Ezért találták ki ezt az elég álságos megoldást, mert jó lett volna, ha megkérdezik például Habis alelnök urat, a bizottság elnökét is, Tállai államtitkár úr, mert ott elhangzott, hogy Egerben például 70 ezer forintba kerül egy köztemetés, nem 200 ezerbe, ahogy ön mondta, hogy átlag 200 ezerbe kerül egy köztemetés.

Köszönöm szépen. A többit a vezérszónokiban elmondom, mert van egy képviselőtársam, aki még szeretne beszélni. (Tállai András: Nem ezt mondtam, figyelned kellett volna.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény másik változatát Apáti István képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Jobb lett volna, ha nem csinálnak semmit. Jobb lett volna, ha inkább ezt a törvényjavaslatot, meg ezt a teljesen felesleges, feleslegesen kifizetett munkát megspórolják maguknak. Ehhez képest még a mostani köztemetés rendszere is sokkal jobb. Akkor nyújtsanak be ebben a nagyon érzékeny, nem elhanyagolható részben érzelmi kérdéseket érintő problémakörben bármilyen javaslatot, ha jobbat tudnak a mostani köztemetéstől! Abszurd, morbid és valami egészen eltorzult, a valóságtól, a való élettől elrugaszkodott szemléletről és törvényalkotási morálról tanúskodik ez az igen szégyenteljes törvényjavaslat.

Ugyanis a szakmai részét elintézhetnénk azzal, hogy ha valóban segíteni akarnak a szegény embereken, akkor jobb lenne, ha a hatósági árszabályozásban vagy a temetkezési szolgáltatás áfatartalmának csökkentésében gondolkodnának. Ennyit a szakma javaslatáról. Ezt egyszerűen csak azért mondom el, hogy ne tudják azt mondani, hogy csak érzelmi megközelítést alkalmazok.

Mindenki képzelje magát ebbe az egészen elképesztő helyzetbe, ön is, államtitkár úr és önök is, tisztelt kormánypárti képviselők. Nem kívánom egyiküknek sem! Sem azt, hogy bármelyik hozzátartozójukat elveszítsék, sem azt, hogy olyan anyagi helyzetbe kerüljenek, hogy a végtisztességet sem tudják megadni nekik. Képzeljék el, ha elhalálozna bármelyik szerettük, házastársuk, gyermekük, unokájuk, szüleik, és sorolhatnám még hosszan, nem tudják, nincs pénzük eltemetni - és megásták a sírját? Képesek lennének erre érzelmileg? Felöltöztetnék? Megmosdatnák? Valami egészen elképesztő, eltorzult, elborult lelki és idegállapotról tanúskodik, hogy egyáltalán ilyet benyújtanak.

Elővenném azokat a minisztériumi munkatársakat is, akik ezt megszerkesztették, meg akik hagyták, hogy ez egyáltalán a nyilvánosság elé kerüljön. Abba is gondoljanak, bár tudom, hogy az empátia nem politikai kategória, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha önök ellenzékből kapják be ezt a javaslatot, ha más van kormányon, más politikai erő kormányoz és ilyet előterjeszt! Valószínűleg felmosták volna vele a padlót, meg nevetségessé tennék az összes, önökhöz közel álló média valamennyi felületén és hasábján. Ez egész egyszerűen nem elsősorban szakmai vagy pénzügyi kérdés, ez döntően kegyeleti kérdés, érzelmi kérdés, amihez sokkal finomabban kellene közelíteni.

És talán hab a tortán, ott teszik fel a pontot az i-re leginkább, hogy megvalósítják önök, nagy nemzeti, keresztény, konzervatív kormányzásuk idején vagy ennek a végéhez közeledve azt is, hogy az emberek már nemhogy életükben nem egyenlőek, életükben nagyon sok különbség van köztük, különbséget tesznek köztük, most már halálukban sem lehetnek egyenlőek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert temetőgettósítás révén külön parcellákban kell majd aludniuk örök álmukat.

Szégyenteljes! Vonják vissza! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója Varga László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság is megtárgyalta ezt a törvényt. Több kérdés merült fel a törvénnyel kapcsolatban a tárgyalás során, elsősorban olyasmik, mint amit az előbb Apáti képviselő úr is mondott, aki, úgy látszik, nem ismeri - és ott, a bizottságban mi is elmondtuk - a régi szokásokat, elmondtuk azt, hogy aki otthon hal meg, még ma is ugyanúgy fölöltöztetik a hozzátartozók, ellátják. Ez hozzátartozik a tisztességhez, tehát ezzel semmi probléma nincs.

(10.40)

A bizottság végül is meghallgatva az ellenzéki hozzászólásokat is, többségi határozattal, 12 igennel és 4 nemmel, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet, természetesen fenntartva a módosító javaslatok jobbá tételi lehetőségét és jogát.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Szabó Timea képviselő asszonynak kellene ismertetni, de sajnos nem tartózkodik az ülésteremben. (Novák Előd: Szégyen!)

A fogyasztóvédelmi bizottság előadója Sági István képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

SÁGI ISTVÁN, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság hétfőn tárgyalta a törvényjavaslatot. A vita során elhangzott, hogy ez a törvény 2014. január 1-jétől él, ad elég felkészülési lehetőséget a bevezetésre, és fontos volt hangsúlyozni, hogy a szociális temetés a rászorulók által választható és nem kötelező.

Több szakértőt meghallgattunk, illetve államtitkár asszonyt is. Az ellenzéki részről vita kerekedett, amivel mi ott nem értettünk egyet. A bizottság 12 igen és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Simon Gábor képviselő úr ismerteti.

Parancsoljon!

SIMON GÁBOR, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, a fogyasztóvédelmi bizottság az ülésén megtárgyalta ezt az előterjesztést, de a fogyasztóvédelmi bizottság volt az, amely először ezt a témát napirendjére tűzte néhány héttel ezelőtt, és tulajdonképpen ott derült ki, hogy a temetéssel összefüggő problémák és anomáliák megoldására válaszul a kormányzat a szociális temetés csodaszerét kínálja.

Sajnálatosan a bizottsági ülésen is kiderült az, az előterjesztés, a feltett kérdések és ott általam is részletesen kifejtett aggályok meg nem válaszolása során csak megerősödött bennünk, hogy ez az előterjesztés nem ad választ azokra a problémákra, amelyek egyébként ma a temetkezés területén jelen vannak. Nem ad választ azon problémákra, amit nagyon sokszor olvastunk az elmúlt hónapokban, idézek csak néhány szalagcímet: "Koporsóból kihullt holttest", "Szeméttelepen megtalált urna" vagy "Az országban körbeutaztatott elhunyt". De nem ad választ azokra a problémákra sem, államtitkár úr, ami egyébként a temetkezési költségeknek egy átlátható, transzparens, egymással összehasonlítható voltára vonatkozik. Nem ad választ arra sem, hogy ezen előterjesztés eredményeként hogyan lesz a fogyasztó, a temettető számára a temetési szerződések belső tartalma világos, egyértelmű, annak összes költségvonzata számára megfogható, felérhető.

Ad viszont választ másra. A jegyzőkönyvben is benne van, hogy önök egy kormányzati dilemmát követően indultak ebbe az irányba, aminek a szándékában az is megvan, hogy hogyan lehet ezen a téren költséget csökkenteni, hogyan lehet a kormányzati költségeket csökkenteni. Első lépésként a temetési segély kivezetésével, beolvasztásával egy általános önkormányzati segélybe. Második lépésként - önök mondják - a köztemetések visszaszorításával; és harmadrészt ebbe az irányba való áttereléssel.

Magában az előterjesztésben van számos olyan pont, ami erősen túlmutat az előterjesztésen, és az elmúlt három év tapasztalatai alapján, őszintén szólva, aggályosnak látszik. Nem áll-e ennek az előterjesztésnek a hátterében az, államtitkár úr, hogy önök a temetési szolgáltatások piacát vissza akarják államosítani? Számos olyan eleme van az előterjesztésnek, amely ebbe az irányba mutat, az összeférhetetlenségi szabályoktól kezdve több ilyen. Ha pedig ebbe az irányba haladunk, és ezt az elmúlt három évben megtapasztaltuk több területen, hogyha egy szolgáltatást önök visszaállamosítanak, azt követően általában koncessziós szerződés keretében szokták újra kiadni más, immáron az önök kedve szerinti vállalkozásoknak. Nyugtasson meg, államtitkár úr, hogy sem most, sem holnap, sem a következő időszakban nem kerül sor olyan lépésre, ahol önök ezt a piacot visszaállamosítják, koncessziós szerződésben pedig újra haveroknak és egyéb másnak ki fogják osztani.

Ugyancsak szeretném jelezni, hogy ebben a formában - és ezt sokan elmondták, és belenyúltak a méhkasba - olyan morbid, olyan, a kegyeletet sértő rendelkezései vannak, ami nem összeegyeztethető azzal, amit Varga képviselő úr mondott, hogy vidéken ma is van hagyománya annak, hogy a családtagok részt vesznek a temetés folyamatában. Egy VIII. kerületi idős hölgytől vagy úrtól, akinek elhunyt a hozzátartozója... - próbálja meg életszerűen beleképzelni magát abba a szituációba, télen mínusz húsz fokban kimegy, és felássa valahol a temető szélén, a szociális parcellában a helyét. Mert önök azt is eldöntötték - és ezt én erősen aggályosnak gondolom -, hogy ezeket az elhunytakat valahol a temető szélén, egy önálló szociális parcellába fogják elhelyezni, egy szegényparcellába, ahol megbélyegzetten ott vannak, akik nem tudták fizetni a temetési költségeket. Gondolják végig, hogy mennyire humánus ez a rendelkezés. Lehet ezen mosolyogni, államtitkár úr, gondolják végig, hogy mit fog jelenteni a magyar emberek lelkében ennek az intézkedésnek a beváltása.

Ezért - elmondtam a bizottsági ülésen is - ebben a formában mi nem tudjuk elfogadni ezt a javaslatot. Ha önök mégis ebben a formában fogják ezt beterjeszteni, akkor pontosan a morbiditása, a durva kegyeletsértése miatt ombudsmanhoz fogunk fordulni. De pontosan azért, hogy önök ne mondhassák azt, hogy csak kritizáljuk az önök javaslatát, benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amelyben a kegyeleti járandóság bevezetésére teszünk javaslatot, megadva a kormányzatnak azt a lehetőséget, hogy igazából az európai uniós norma szempontját figyelembe véve dolgozzon ki egy olyan támogatási formára lehetőséget, amely minden nyugdíjas vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő számára jár egyösszegű, vissza nem térítendő támogatásként, a mindenkori nyugdíjminimum legalább háromszorosa összegében, amely egyébként a szociális biztonságot és az emberi méltóságot egyszerre erősíti. Tegyék ezt, vonják vissza ezt a javaslatot, és fogadják el az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója Ágh Péter képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

ÁGH PÉTER, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság június 10-én, a tegnapi ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

A mi bizottsági ülésünkön is elhangzott, hogy ez az indítvány a választás lehetőségét kínálja fel; és azt gondolom, hogy azokat az ellenzéki felvetéseket, amelyeket itt is hallhattunk, jól, a személyes tapasztalatain keresztül mutatta be Lanczendorfer Erzsébet képviselőtársunk, aki orvosként évtizedeken keresztül dolgozott olyan emberekkel, akik elvesztették a szeretteiket. Azt gondolom, hogy azok a példák, amelyeket felsorolt, alátámasztották azt, hogy erre a javaslatra, illetve annak a támogatására szükség van.

A bizottság így a törvényjavaslatot 13 igennel, 0 tartózkodás mellett és 5 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Baráth Zsolt képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság ellenzéki képviselői ezt a törvénymódosítást nem találták általános vitára sem alkalmasnak, több olyan aggályt fogalmaztunk meg, illetve kritikát konkrétan, paragrafusokra, pontokra lebontva, ami miatt szerintünk, az ellenzéki képviselők szerint is kegyeletsértő a törvénymódosítás.

Konkrétan itt egy '99-es törvény módosításáról van szó, a törvény alkalmazásában a szociális temetésről. Megítélésünk szerint több olyan általános dolgot is tartalmaz ez, ami félreérthető a társadalom számára, szerintünk - a bizottsági ülésen is megfogalmazásra került - alulértékelik ismét a társadalom szellemi képességeit, habár hangsúlyozom, talán olyan réteget érint, amelyet sajnálatos módon a kegyeletsértésen túl nem kellene olyan értelemben sem ledegradálni, hogy különösképpen rászorulnának erre a lehetőségre, erre az úgynevezett szolgáltatásra; és ha racionálisan próbáljuk megközelíteni ezt a dolgot, akkor ki kellene zárni azokat az érzelmi momentumokat, amelyek belejátszanak végül is ennek a módosításnak az előterjesztésébe, azonban nem szabad azt figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalomra ezek az érzelmi hatások különösképpen hatnak.

Konkrétabban mit is fogalmaztunk itt meg? Már az 5. § 4. pontjával - ezeket most nem olvasom fel, mert a bizottsági jegyzőkönyvben megtalálhatók -, aztán a 8. § 7. pontja mind a négy alpontjával kapcsolatban hangzott el kritika.

(10.50)

Aztán a 24/B. § 2. pontjával kapcsolatban: itt jó lenne feltárni, hogy mi alapján döntik el a módosításban is a kegyeleti okokat, mert egyszerűen elképesztő, hogy hogyan értelmezik a törvénymódosító alkotók, akik ezt kitalálták; illetve szerettek volna alkotók lenni, de úgy tűnik, hogy tényleg nem sikerült. Aztán a 12. § 1. pontja egy olyan tág fogalmat határoz meg, hogy "az egészségügyi intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban lévők egészen a nyilvánosan működő részvénytársaságot kivételt képező" - hogyan érthető ez az egész, illetve nem érthető. És el se jutottunk tulajdonképpen az általános, majd a részletes indoklásig a kritikák megfogalmazásában.

Még egyszer mondom, az volt a vélemény, konkrétan az én véleményem az volt, ami a bizottsági ülésen elhangzott, hogy olyan, mintha egy ötletrohamban összeültek volna emberek, és kitaláltak volna egy temetési módosítást, aminek se füle, se farka, mélyen kegyeletsértő. Ezenkívül egy olyan mondatot szeretnék most mondani, amit éppen Ágh Péter hivatkozott egy másik képviselőtársunkra. A hagyományőrzéssel kapcsolatban fogalmazódott meg egy olyan vélemény, hogy a köztemetésből nem kellene hagyományőrzést csinálni. Nekünk egész más fogalmaink vannak erről.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások következnek 20-20 perces időkeretben, amelyek között a házszabályi előírásoknak megfelelően kettőperces felszólalásra nem kerülhet sor.

Elsőnek megadom a szót Balla György képviselő úrnak, frakcióigazgatónak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, aki felszólalását innen a szónoki emelvényről mondja el. Parancsoljon, képviselő úr!

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Eddig is tudtad, hogy a halál és a gyász az élet velejárója, hogy egyszer veled is megtörténik a sorscsapás, temetni fogod azt, akit tiszta szívből szeretsz. Lehet, hogy te szerencsésebb vagy, mint a többi ember, mert szerető család és barátok vigasztalnak a bajban, de nincs melletted ő, akit annyira szerettél. Lehet, hogy sokan vannak körülötted, és mégis egyedül érzed magad, mert nincs melletted ő, akit annyira szerettél.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nem könnyű a temetőkről és a temetkezési törvényről vezérszónokként beszélni. Nem könnyű, mert lehetetlen, hogy miközben a gondolatot fogalmazzuk, ne jussanak eszünkbe saját halottjaink, saját gyászunk. De nem könnyű azért sem, mert a jogszabály természeténél fogva száraz keretet ad egy olyan témának, amelyről nehéz érzelemmentesen beszélni. De most mégis ez a dolgunk. Ez a dolgunk, mert törvényalkotóként nekünk kell meghatározni azt a szabályrendszert, ami mindenkinek segít abban, hogy saját halottjának meg tudja adni a végtisztességet, hogy méltóképp tudjon gondoskodni a szeretett eltávozottról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kezdtem ezzel az alapvetéssel a mondókámat, mert a bizottsági véleményeket hallgatva úgy gondolom, hogy ez eddig nem sikerült tökéletesen. Pedig jó lenne, ha legalább ebben a témában képesek lennénk több empátiával és kevesebb indulattal fordulni egymáshoz; ha nem az egymással szemben megfogalmazható vádakat keresnénk, nem azt néznénk, hogy milyen remek mondatokra vevő a bulvár, hanem nyitott fülekkel hallanánk meg az érveket és elgondolkoznánk az ellenérveken. Ha ezt sikerül megtennünk, akkor jól végezzük a ránk szabott feladatot. De ha nem, akkor nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném leszögezni, hogy egy jó törvényjavaslatról tárgyalunk a mai napon. Nem hibátlanról, de kifejezetten szakszerű, átgondolt, az emberek érdekére összpontosító tervezetet vehettünk ma a kezünkbe. Ettől persze nem kell az ellenzéknek egyetérteni vele, de a szokásos vádak, hogy nem kellően átgondolt, hogy nem volt elég idő a megfontoláshoz, vagy hogy nem volt egyeztetés a társadalmi szereplőkkel, most egész biztosan szóba sem jöhetnek. A törvényjavaslatot sok hónapos előkészítés után, több száz oldalnyi vélemény és javaslat áttanulmányozását követően terjesztette be a kormány a parlamentnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény módosításának egyik legfontosabb eleme az ingyenes temetés alternatívájának megteremtése. De természetesen emellett számos olyan módosítást tartalmaz, amely a temetkezési szolgáltatások színvonalának emelését és azok árának csökkentését szolgálja.

Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, akkor a legnagyobb vitát kiváltó szociális vagy más néven ingyenes temetés kérdéskörével kezdeném, és hozzászólásom későbbi szakaszában hívnám fel a figyelmet azokra a javaslatokra, amelyek az erősebb szabályozottságot vagy korrektebb szolgáltatói verseny kialakulását és ezáltal a temetkezési költségek csökkentését hivatottak szolgálni.

A legfontosabb, amit le kell szögeznünk, hogy a szociális temetés bevezetése minden családnak jövedelmi viszonytól függetlenül egy ingyenes temetési formát kínál. Lévén, hogy nagyon sok félreértés látott napvilágot az elmúlt hetekben, ezért megismétlem: minden családnak és kínál. Tehát nem a szegényeknek és nem a gazdagoknak, hanem mindenkinek; és nem előír, hanem lehetőséget ad. Úgy hoz valami újat, hogy nem vesz el semmit a korábban meglévő állami és önkormányzati segítségnyújtásból. Nem szűnik meg a köztemetés, és nem szűnik meg a rászorultságtól függően továbbra is adható temetési segély sem. A javaslat tehát a jelenleg is meglévő temetési módok mellé kínál egy új alternatívát, választható módon és ingyenesen.

Ezt azért tartom szükségesnek megerősíteni, mert itt az Országgyűlésben is elhangzott már egy olyan interpelláció, amely a beterjesztett, tehát minden képviselő számára olvasható törvényjavaslat szövegével ellentétben arról beszélt, hogy megszűnik a temetési segély vagy megszűnik a köztemetés. Tegyük egyértelművé: ez nem így van. Ez nem igaz! Minden eddigi forma megmarad, és ezen felül teremtődik meg a teljesen ingyenes temetés lehetősége is.

A szociális temetés az eltemettető kérésére történik. Csak akkor kerülhet rá sor, ha a hozzátartozók kérik. Mindenki szabadon dönt arról, hogy kéri vagy sem. A szociális temetés igénybevétele során a hozzátartozót költség nem terheli, tehát ingyenes. A temetéskor a köztemetőben ingyenes sírhelyet, urnahelyet biztosítanak számára, és ingyen kapja az eltemettető a temetéshez szükséges koporsót vagy urnát és a sírjelet is. Az elhunyt hűtését, szállítását, egészségügyi intézményben történő öltöztetését, kérés esetén a hamvasztását, a hamvak visszaszállítását szintén az államigazgatási szerv fedezi és finanszírozza. Ezek a költségek nem jelennek meg hagyatéki teherként sem, tehát semmilyen módon nem terhelik a hozzátartozókat.

Valóban igaz, hogy a szociális temetés során a hozzátartozóknak a temetés lebonyolításakor személyes közreműködéssel kell gondoskodnia. De amennyiben ezt saját maga nem tudja ellátni, a rokonság, a baráti kör segítségét is igénybe veheti, így a családnak lehetősége nyílik arra, hogy a gyászban összefogjon, és számára megfelelő, méltó temetésről gondoskodjon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen a személyes közreműködés az, ami a legnagyobb vitát váltotta ki, ebből alakult ki a legtöbb félreértés. Legalábbis remélem, hogy az ellenzéki véleményekben félreértésről és nem tudatos ferdítésről van szó. Nézzük hát meg sorban, mit is jelent a személyes közreműködés, van-e ezzel bármilyen probléma! Ha megengedik, akkor tételesen és egyenként cáfolnám azokat a véleményeket, amelyek a bizottsági üléseken és itt most a teremben is ezzel kapcsolatban megjelentek, és amelyek a törvényjavaslatból egyáltalán nem olvashatók ki.

Személyes közreműködést jelent például, hogy az eltemettető maga gondoskodik a búcsúztatásról. Baj ez? Gond van ezzel? Miért lenne?

(11.00)

Ma is számtalan temetésen a barátok, kollégák, ismerősök, rokonok búcsúzatják az elhunytat, és bizony, általában sokkal meghittebbek, bensőségesebbek az ily módon elhangzó szavak, mint a személytelen, fizetett hivatásos polgári szónokok begyakorolt mondatai. Gátolja-e a személyes szervezés a felekezet szerinti temetés lebonyolítását? Nem. A búcsúztatásról való gondoskodás semmilyen módon nem zárja ki az egyházi szertartás megtartását, sőt. Szintén személyes közreműködés, hogy a temetőben az eltemettető maga gondoskodik a koporsó sírhoz viteléről. Baj ez? Miért lenne?

Képviselőtársaim, a koporsó vivése nem teher, nem kényszer a barátok számára, hanem a legnagyobb megtiszteltetés. Koporsóvivőnek lenni megbecsülés. A legszebb hagyományainkat eleveníti fel. Az elhunyt iránti személyes tisztelet egyik kifejezője, nemcsak képletesen, hanem fizikai valóságában is, hogy utolsó útjára kísérem, viszem a koporsóját vagy urnáját, és én bocsátom végső nyughelyére. Ez tisztelet, nem teher, tisztelt képviselőtársaim.

A harmadik kritika e körben az elhunyt öltöztetését mint személyes közreműködést érte. Őszintén bevallom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a kritikával nemcsak nem értek egyet, de erősen meg is döbbentem rajta, hiszen ez gyakorlatilag csak az öregkori békés elmúláskor lenne a család feladata, a kórházban elhunytak vagy a kórházban boncolásra szállított halottak esetén ez szóba se kerül. Ebben az esetben teljesen egyértelműen a kórház köteles ingyenesen gondoskodni a halott öltöztetéséről, temetésre történő előkészítéséről. Ami a kritikában számomra a megdöbbentő volt, az az, hogy éppen azt bírálta, ami a legtermészetesebb, ami az ember lelkéből fakad. Ki az, aki idős hozzátartozóját nem megmosdatva, nem ünnepi ruhába öltöztetve adja át a temetkezési szolgáltatónak, majd viszi el a halottasházba? El tudják képzelni, képviselőtársaim, hogy ugyanaz az ember, aki hónapokon keresztül áldozatkészen ápolta beteg édesanyját vagy édesapját, aki naponta többször mosdatta, öltöztette, aki minden percben gondját viselte, aki minden szeretetét felé fordította, éppen az az ember, az a leány vagy fiú az édesanyja utolsó útja előtt nem tenné ezt meg? Ugye, ezt önök sem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim.

A negyedik kritika a szociális parcellát érte. Az ellenérveket nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy majd gondozatlan, elhanyagolt sírhelyekbe fognak kerülni a szegény emberek. Volt, aki egyenesen szégyenparcelláról beszélt. Meggyőződésem, hogy ez az ellenvetés nemcsak teljesen alaptalan, de bántó is a szegényekkel szemben. Én sokkal többre tartom a magyarokat annál, mint hogy a szegénységet szégyennek tartsák. A temető üzemeltetője nem tehet különbséget a szociális és egyéb parcellák között. Amit a temető egész területén biztosítania kell, azt a szociális parcellában is meg kell tennie. A sír gondozottsága pedig, tisztelt képviselőtársaim, mindig a családon múlt, nemcsak a szociális parcellában, hanem mindegyik sírhelyen. Kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, ne bélyegezzék meg a szegény embereket azzal, hogy ők ne akarnának vagy nem lennének képesek elhunyt szeretteik sírját legalább olyan tisztességgel gondozni, mint akik gazdagabbak, mert sajnos az önök bírálata erről szól. Én elhiszem, hogy nem ezt akarták mondani, én elhiszem, hogy nem gondolták végig, és hogy nem bántó szándékkal mondták, amit mondtak, de nagyon kérem önöket, értékeljék át a mondandójukat.

Az pedig nyilvánvaló, hogy a temető egész területére kiterjeszteni a szociális temetést, a családi közreműködés lehetőségét képtelenség. A magyar temetők elöregedtek, ugyanabba a sírban bizony háromszor-négyszer-ötször is temettek már, és a jogi értelemben vett porladási idő nem jelent valódi porladást. Annak senkit nem szabad kitenni, akinek nem ez a szakmája, nem ez a hivatása, hogy csontmaradványok között kelljen kiásnia elhunyt családtagja sírját. Ezért van szükség a szociális parcellára, és nem azért, amit az ellenzéki képviselőtársaim állítanak.

A személyes közreműködés mértéke a hozzátartozó választásától is függ. Amennyiben hamvasztásos temetés mellett dönt, az urna búcsúztatása, elhelyezése sem közegészségügyi, sem fizikai megterhelést nem jelent, mégis megadja a lehetőségét, hogy a hozzátartozók kegyelettel eltemethessék hozzátartozójukat.

A legfontosabbat még egyszer kiemelném: az ingyenes, az eltemettető közreműködésével végzett temetésre csak abban az esetben kerül sor, ha a család ezt kéri. Semmiféle kényszer erre nézve nincs, anyagi természetű sem. Hiszen a köztemetés egyébként bevált, de személytelen rendszere a továbbiakban is működni fog, azt bárki igénybe veheti, akinek nincs módja elhunyt hozzátartozóját eltemettetni. Ne beszéljen tehát senki bármiféle kényszerről, hiszen ez csak egy lehetőség - egy lehetőség, amire igény van. Ha valaki ezt nem választja, és mint eddig, a köztemetés intézményéhez fordul, azt ugyanúgy szabadon megteheti.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy személyes példával támasszam alá a családi közreműködéssel megvalósítandó ingyenes temetés fontosságát. Tavaly meghalt egy barátom édesanyja. A barátom egy egyszerű ember, kőműves. Hol van munkája, hol nincs. Találkoztam vele azon a napon, amikor az édesanyja meghalt, természetesen a temetést intézte. Beszélgettünk, próbáltam segíteni. Megemlítettem a köztemetést. Azt nem mondom, hogy megharagudott rám, de fölháborodott, és azt mondta, hogy ha mindenét el kell adnia, akkor is ő fogja eltemetni az édesanyját és nem az önkormányzat. Gondoljanak bele, képviselőtársaim, ha már tavaly működik ez a rendszer, ha már tavaly lehetőség van az ingyenes temetésre, mit választott volna. Mekkora segítség lett volna ez neki! Mert, tudják, szegény, de tisztességes. Mert, tudják, van két erős karja, vannak barátai, van benne érzés, csak pénze volt kevés. Rajta és, azt gondolom, még nagyon sok sorstársán segíteni fog ez a törvényjavaslat abban, hogy kegyelettel, jóval nagyobb tisztelettel, mint a köztemetéssel, el tudja temetni a hozzátartozóját, meg azoknak is segíteni fog, akik sajnos elég nagy számban, részben a pénztelenség okán, eddig hazavitték az urnát.

Távol álljon tőlem, hogy azt gondoljam, hogy ennek csak anyagi természetű okai voltak. Nyilván sokan nem tudták máshogy feldolgozni a gyászt. Nem is gondolom, hogy ezt a rendszert meg kellene tiltani, de nem hallgathatjuk el, hogy sokan bizony azért vitték haza az urnát, mert egész egyszerűen nem volt arra pénzük, hogy a temetőben helyezzék el, és mégsem akarták a személytelen köztemetést választani. Én azt gondolom, nekik is segíteni fog, rajtuk is segíteni fog, és megszüntet számtalan olyan dolgot, amelyről nem szívesen beszél az ember, de nem tehetjük meg mi, törvényalkotók, hogy ne is említsük meg.

Mindannyian tudjuk, hogy az urnahazavitel kapcsán milyen szörnyű dolgok történtek. Emlékszünk talán a lomtalanításkor előkerült urnákra, a szeméttelepen megtalált urnákra, a folyóból vagy éppen a Balatonból előkerült urnákra, vagy emlékezhetünk perek tucatjaira, például arra, amikor két gyermeknek a bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy látogathassák az édesapjuk urnáját, mert édesapjuk urnáját a temetőből hazavitte a második felesége, és olyan ügyekre, amelyek abszolút nem a bíróságra valók, hiszen a szeretetről, a gyászról, az emlékezésről szólnak, mégis a bírósághoz kellett fordulni. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy rajtuk is segíteni fog a szociális temetés, és segíteni fog az a szabályozás is, amely az urna temetőn kívüli elhelyezésére vonatkozik.

Ugyanakkor azt el kell mondanom, hogy itt vitám van a kormánnyal, vitám van a törvényjavaslattal. Nem lényeges, nem számottevő, de azt gondolom, hogy bár meg kell teremteni az urnanyilvántartás lehetőségét, sőt elő kell azt írni, de nem a hamvasztóüzemeket tartom erre célszerűnek, hanem azt a köztemetőt, amely az elhunyt lakóhelye szerint illetékes. Ugyanabba a temetőkönyvbe célszerű, azt gondolom, bevezetni a hazavitt urnát, a temetőn kívül elhelyezett urnát is, mint az összes többit, és így meg lehet teremteni egy egységes rendezést.

(11.10)

Egyértelműen támogatom azt a szigorítást, ami a kórházak kétszáz méteres körzetében megtiltja a temetésfelvételi irodák működését. Meggyőződésem, hogy ha a temetkezési vállalkozók a törvény betűit nem is, de szellemét mindenképpen sértették, amikor a kórház közvetlen közelében, legtöbbször a bejárat mellett vagy azzal szemben nyitottak ilyen irodát azt követően, hogy az 1999-ben elfogadott törvény a kórházakban megtiltotta azt. Csak gondoljanak bele, képviselőtársaim, hogyan érezheti magát az, aki mindennap rettegve megy be a kórházba, mondjuk, nagybeteg kisfiához, minden éjszaka kéri az Istent, hogy gyógyítsa meg a gyermekét, reggel pedig a buszról leszállva az egymás mellett tülekedő temetkezési vállalkozók ízléstelenül csalogató irodájával találja magát szemben. Ezt a helyzetet alapjaiban kell megváltoztatni, tisztelt képviselőtársaim. Arról nem is beszélve, hogy ez a helyzet a táptalaja a szolgáltatóválasztás törvényileg tiltott befolyásolásának, ami nemcsak bűncselekmény, de bizony drágítja is a temetkezés költségeit, csak éppen erről a szegény gyászoló nem tud.

Ugyancsak a költségek csökkentése irányába mutat, ezért egyértelműen támogatandó az a javaslat is, amely a hamvasztóüzemek árképzésére vonatkozik. Ugyancsak költségcsökkentő hatása van a temetőüzemeltetők által kizárólagosan végezhető tevékenységek bővítésének, pontosabban annak az életszerűtlen és nagyon drága helyzetnek, hogy egy temetés kapcsán két temetkezési szolgáltató is teljes létszámmal vett részt a temetésen, és bizony a számlát többnyire a megtévesztett családnak kellett állnia. Azt gondolom, ezt is rendezi a törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszasan tudnék még beszélni, de zárszóként egyetlenegy dologra kérem önöket. Én nem bántottam senkit. Tegyék meg azt, hogy önök végiggondolják mindazt, ami elhangzott. Ne azt érezzék, hogy a kormányt kell ebben az ügyben bántaniuk. Gondolják végig, hogy segítséget adunk-e az embereknek. Én nyitott füllel fogom hallgatni a kritikájukat, de önök tegyék meg most azt, hogy ne a politikai haszonszerzés, ne a vádaskodás, ne a bulvár vezesse önöket, hanem tényleg az a kegyelet és gyász, amely egy ilyen törvény tárgyalásakor át kell hogy hassa a lelkeket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy frakciójuk álláspontját két képviselőjük a rendelkezésre álló 20 perces időkeretet megosztva fogja ismertetni.

Elsőnek megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony!

LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Balla képviselő úr előttem azt mondta, hogy nem vádolható ez a javaslat azzal, hogy nem volna kellően átgondolt. Ha ez így van, annál rosszabb. Ha önök ezt átgondolták, akkor azt kell mondanom, nem az a baj, hogy nem kellően átgondolt, az a baj, hogy nem kellően átérzett. Nagyon kíváncsi volnék arra, hogy az a tisztességes, szegény ember, akinek a példáját Balla képviselő úr meghatóan elmondta, szeretett volna-e úgy is közreműködni édesanyja temetésében, hogy megássa a sírját. Szociális temetés esetén tudniillik nemcsak azt a közreműködést várja el a javaslat, amit a képviselő úr felsorolt, nemcsak egy szép búcsúztató mondását, nemcsak a halott mosdatását és felöltöztetését, hanem a szabályszerű sír ásását is. Megismerhettük a bizottsági ülésen a szabályokat. Két méter mély, két méter hosszú, egy méter széles. Ezt is szerette volna Balla képviselő úr barátja személyesen ellátni? Kötve hiszem. Kötve hiszem! És kötve hiszem ugyanezt özvegyasszonyokról, akik férjüket temetik. Emberekről, akik apjukat, anyjukat temetik, ne adj' isten, szülőkről, hogy gyerekük sírját szeretnék megásni, mert ez - ha szociális temetést kérnek - bizony kötelező.

Azt is mondhatnám, talán stílszerűen a törvény kapcsán, hogy bevégeztetett. Eljutottunk a társadalom kettéosztásának végpontjáig. Igen, bevégeztetett. Poraiban is máshol nyugszik, és másfajta temetést kap az, aki szegény és rászorul a szociális temetésre. Kezdődik a dolog, lehet, hogy tényleg végiggondolva, bár ezt azért mégsem feltételezem, a születéstől fogva, hiszen tudjuk, más összegű családtámogatás jár annak a szegény családban született gyereknek, akiknek szülei nem keresnek vagy nem keresnek annyit, hogy az adókedvezményt leírhassák. Azt is tudjuk, hogy újabban törvény szerint merő jó szándékkal, de mégiscsak lehet bizonyos esetben szegregálni az iskolákban.

Azt is tudjuk, hogy a fizetős helyek végképp elérhetetlenek lesznek a továbbtanulásban a szegény családok gyerekeinek, és azt is tudjuk, hogy aki szegény, szerencsétlen, perifériára szorult családként csak közmunkához juthat, annak a 8 órás munkája nem ér annyit, mint aki mégoly szerény körülmények között minimálbérért, de a piacon végzi. Ezt eddig is tudtuk, de hogy a halálban is kétféle elbánás jár, azt ez a törvényjavaslat hozza közénk. Ilyenkor szokták a tapintatosabb tévéműsorokban megjelentetni a feliratot, hogy felhívjuk gyengébb idegzetű nézőink figyelmét, kapcsolják ki a készüléket, mert felzaklató részletek következnek, de mi nem kapcsolhatjuk ki, mert ezek a felzaklató részletek szó szerinti idézetek a törvényből.

Nézzük meg, mit ír elő a törvény szociális temetés esetén! Igaza van az előterjesztőknek és a képviselő úrnak is, szociális temetést választani nem kötelező. Nem kötelező az utcán lakni sem természetesen, de ha ezt választod, mert olyan szegény vagy, hogy nem tudsz mást választani, és ahogy a képviselő úr mondta, nem az egyre inkább csökkenő lehetőségű köztemetést választja a család, akkor innentől már nincs szabad választása, innentől kötelezően előírja a törvény, hogy mit kell vállalnia. Aki szociális temetést kér, tudniillik úgy kezdi a feladatait, hogy azon friss gyászában, sújtva a gyász amúgy is meglévő fájdalmától, az önkormányzatnak nyilatkozatot tesz.

Mi van a nyilatkozatban a törvény szerint? A következőket vállalja: a) az elhunyt temetésre való előkészítése, mosdatása, felöltöztetése. Helyesen mondta képviselő úr, ha kórházban hal meg a rokon, vagy valamiért boncolásra kerül sor, akkor ezt helyette elvégzi a kórház. De mint az indoklásból megtudjuk, ha szociális temetést kér az illető, akkor halottja holttestének rekonstruálását már nem végzi el a kórház. Belegondolni sem merek, mi történik egy balesetben elhunyt rokonnal. De vállal mást is. Vállalja ebben a nyilatkozatban a sír vagy urnasír kiásását és visszahantolását is. Vállalja a koporsó, urna gépjármű nélküli szállítását a temetőn belül, a sírba helyezést vagy az urnaelhelyezést. Erről tesz egy szép, precíz nyilatkozatot. Ezt a kérését, hogy szociális temetést kért, ha kórházban van a halottja, elviszi, beadja a kórházba is, hogy a kórházban is tudják, más elbírálás jár szociális temetés esetén, ahogy mondtam, ott felöltöztetik, megmosdatják a halottat, de holttestét nem rekonstruálják.

Ha valamiért idős, beteg hozzátartozóról van szó, özvegyasszony temeti férjét, vagy még egyszer mondom, ne adj' isten, gyerekét, és nem bírja a személyes közreműködést, nem tud két méter mély sírgödröt ásni adott esetben a téli, fagyott temető földjében, van megoldás: igazolást ad be az önkormányzatba. Ha igazolható körülmény van - nem tudom, mi az igazolható körülmény, és hogy ellenőrzi ezt az önkormányzat -, akkor felkérhet mást is, vagy mint a minisztérium szakértője kérdésünkre felvilágosított, itt is érvényesül a választási szabadság, nem kötelező koporsóba temetkezni, aki nem bír két métert ásni, választja az urnatemetést, ott sokkal kisebb árkot kell ásnia. Tényleg nagy a szabadság a törvényben.

Ezek után elmegy a temetőbe, ott a fájdalomtól megtört rokon - vagy akit megkért a sírásásban való közreműködésre - munkavédelmi, közegészségügyi és járványügyi kiképzésben részesül, a gyásza kellős közepén, majd erről nyilatkozik, hogy ezt a kiképzést becsülettel megkapta. Nyilatkozik arról is, hogy ha mégis valamilyen baleset éri sírásás közben, akkor kártérítést nem kér. A törvény rendelkezik arról is, hogy ha valamiért hibázik, nem tartja meg például az előírt centiméteres előírásokat a sírgödör megásásában, akkor mégiscsak ráterhelhetik a szociális temetésnél egyébként nem fizetendő költségeket.

(11.20)

Ha nincs egy elöregedő faluban ismerős, aki helyette elvállalja a sírásást, a munkavédelmi kiképzést, a nyilatkozattételt, akkor elvégzi helyette az önkormányzat, de ráterhelik a halott hagyatékára. Nem rendelkezik a törvény, így kíváncsian várom, hogy mi fog történni, ha nincs akkora hagyaték. Őszintén remélem, nem kell akkor az özvegynek közmunkán ledolgoznia vagy leülnie a költségeket.

Felvetődött az egyik bizottsági ülésen az a morbid gondolat is - de nem véletlenül a morbid törvény kapcsán -, hogy ahogy az öregek spórolni szoktak a temetésükre, aki nem tud spórolni, az vajon megáshatja-e előre a saját sírját, hogy a családtagokat mentesítse. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Köztük Babák Mihály: Nem szégyelli magát?) Tudom, nem ezt akarják, de a törvény szelleme bizony idevezet. Ha eljutott idáig a szociális temetést kérő szegény rokon, szegény család tagja, akkor ezek után átveheti az ásót, a szerszámokat, a koporsót és a sírjelet. Csak azt a sírjelet használhatja, amit a temető ad neki, így aztán legalább majd holtában is látszik - nemcsak a szociális parcellában való elhelyezés miatt -, hogy ki az, aki olyan semmitlen szegény volt szerencsétlen, hogy csak szociális temetésben részesülhetett.

Ezek után eltemetheti halottját, igen, ahogy elhangzott, külön erre kijelölt szociális parcellában, így a faluban legalább ötven év múlva is látják, hogy hol feküsznek a szegények. Megkérdeztük a bizottsági ülésen a szakértőt - nem ő tehet az egészről, nem őt akarom szidni -, hogy miért van szükség arra, hogy még poraik se keveredjenek szegényeknek és a valamelyest jómódúaknak. Precíz felvilágosítást kaptunk, morbid törvényhez méltó morbid indokot: mivel szakképzetlen sírásók működnek, ha nem külön erre kijelölt parcellában temetnének, akkor akár emberi maradványokkal is találkozhatnának. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Így van.) No comment, nem szeretném kommentálni.

Ezek után a szociális parcellában megóvtuk őket, hogy más emberi maradványokkal találkozzanak, a szociális temetést választók visszaadják a szerszámokat, a temető fenntartója pedig ellenőrzi, hogy mindent szakszerűen végeztek-e el - ha hibáztak, akkor mégiscsak fizetniük kell. Egyébként is komoly szerepe van a törvény szerint az ellenőrzésnek, hiszen ellenőrizni kell és lehet azt is, hogy otthon a család hova helyezte az urnát. Kíváncsian várom, lesz-e nemzeti halottellenőrző hatóság, mert rend a lelke mindennek: "porod is néki szolgál" - ennek a bizonyos rendnek.

Tudom és értem is, érteni vélem, hogy mi volt az oka eredetileg annak, hogy önök benyújtották ezt a törvényt. Lehet, hogy az, sőt biztos, hogy a temetési költségek akkorák, hogy valamilyen módon ezt a gondot kezelni kellett, de segítség helyett fegyelmezés történt. A segítség útja az volna - erre vonatkozik határozati javaslatunk is -, hogy nézzük meg, milyen anyagi támogatást tudunk adni annak, aki nem tudja eltemettetni halottját. A fegyelmezésnek itt nincs helye. Álszentek azok az indokok, amelyek szép régi népszokásokra hivatkoznak olyan közegben és Budapest közepén, ahol ilyen népszokások már régen nem élnek. Álszentek azok a hivatkozások is - amelyek nem egészen jóhiszeműek -, hogy ez majd erősíti a családi összetartozást. Nem! Egy önkiszolgáló közös családi sírásás nem az, ami a családi összetartozást erősíteni fogja.

Egy újságíró úgy fogalmazott, hogy "ez a törvényjavaslat az emberség csúszó leértékelése. Nyilván önök többségében nem ezt akarták, de akkor állítsák meg az emberségnek ezt a csúszó leértékelését, annál is inkább, mert nem igaz az az érvelés, hogy aki nem ezt akarja, az a továbbiakban is korlátlanul kaphat temetési segélyt vagy köztemetést. A temetési segély már rég beolvadt az egységes szociális segélybe, így tehát százszor is meggondolja az egyéb önkormányzati segítségre is szoruló szegény ember, hogy esetleg a saját úgymond kerete terhére ezt is kérje. Azt meg maga az államtitkár asszony mondta az egyik bizottsági ülésen, hogy a spórolás mellett és az állami részvétel csökkentése mellett a javaslatnak az is a célja, hogy visszaszorítsa a köztemetést, majd adott esetben esetleg redukálja is.

Kérem, nyúljanak vissza az eredeti, talán meglévő szándékhoz: ne fegyelmezzék a szegényeket, segítsenek. Vonják vissza a törvényjavaslatot! Gondolják meg, hogy az általunk javasolt módon vagy más módon milyen anyagi segítségeket lehet a szegényeknek adni! Ez így, ebben a formában a kegyelethez való jogot, az emberi méltósághoz való jogot sérti, beteljesíti a verset, hogy "aki szegény, az a legszegényebb"; kinek mije van, annyit is ér holtában is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Répássy Róbert: Elképesztő!)

ELNÖK: Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Varga Zoltán képviselő úr folytatja. Parancsoljon!

VARGA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem fogadható el olyan rendszer, amelyben az elhunytaknak adott végső tisztességben olyan különbségek lehetnek, amelyek az emberi méltóságot sértik. Az emberi méltóság biztosítása érdekében mindenki számára meg kell teremteni a méltó eltemettetés biztosításának feltételeit. Képviselőtársam, Lendvai Ildikó képviselő asszony nagyon plasztikusan beszélt ezekről az érzelmi kérdésekről, én most egy kicsit szikárabb dolgokról szeretnék beszélni.

Egyáltalán amikor ez a törvényjavaslat az ember kezébe került, elgondolkodott, hogy mi motiválta az előterjesztőket abban, hogy ezt a törvényjavaslatot meghozzák. A kisebbségi vélemény elmondásakor is elmondtam, hogy megkérdeztem az államtitkár asszonyt, és az volt a válasz, itt is Tállai államtitkár úr azt mondta, hogy a köztemetés megmarad, és ezt a szociális temetést kérhetik az emberek, önként vállalhatják. De az is elhangzott ezen a bizottsági ülésen, hogy a kormánynak célja a köztemetés visszaszorítása. És miért célja? Ha önök végiggondolják az önkormányzati ügyeket az elmúlt időszakban és az ezzel kapcsolatos törvényeket, amelyeket hoztak, akkor teljesen világosan látszik, hogy az állam gyakorlatilag az önkormányzatok döntő többségét magára hagyta.

Nagyon kíváncsian várom majd az államtitkár úrnak azt a nyilvánvalóan ön által jegyzett ügyét, amelyben megígérte, hogy az elkövetkezendő időszakban azt a tartalékkeretet, amely a Belügyminisztérium számára majd nyitva áll, a feladatfinanszírozás anomáliának megoldására fogja felhasználni. (Tállai András: Figyeld a Magyar Közlönyt, a mait!) Kíváncsian várjuk, ez hogyan fog megtörténni, mert én azt gondolom, kedves államtitkár úr, hogy ez a törvényjavaslat is azért született, mert az önkormányzatok számára az állam az ilyen típusú segítséget és a finanszírozást is vissza akarja szorítani. Nem véletlen, hogy azok a segélyek, amelyek idáig címzettek voltak - például a temetési segély is egy ilyen lehetőség volt az önkormányzatok számára -, ma már bekerültek egy kalapba, és teljesen nyilvánvaló, hogy ezeknek a finanszírozása az állam részéről is visszaszorulóban van, ahogy lehet látni a költségvetésben.

És mi fog történni ezekben az ügyekben? Ezekben az ügyekben az fog történni, hogy az az önkormányzat, amely megfelelő gazdasági háttérrel rendelkezik, nyilvánvalóan több és komolyabb szolgáltatást fog tudni nyújtani az állampolgárai számára, azok az önkormányzatok pedig, amelyek önhibájukon kívül kerültek olyan hátrányos helyzetbe vagy az országnak olyan térségében vannak, bizony sokkal nehezebb helyzetbe kerülnek.

A bizottsági ülésen nagyon érdekes adatok láttak napvilágot, és már említettem - remélem, nem teszek ezzel rosszat Habis alelnök úrnak, amikor még egyszer elmondom -, hogy Egerben a köztemetés ára 70 ezer forint volt. Itt az államtitkár úr azt mondta, hogy ezek az árak elszabadultak, és országosan mintegy 200 ezer forintba kerül egy ilyen köztemetés. Azt gondolom, ezekben az ügyekben persze van helye és keresnivalója bizonyos szabályozási kérdéseknek, de azt azért világosan kell látni, és érdemes elővenni a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének azt az anyagát, amelyet szerintem minden képviselő megkapott.

(11.30)

Ebből számomra az tűnik ki, hogy ugyan nagyon hosszú egyeztetésről beszélt államtitkár úr, de mégis egy fontos egyesület képviselőinek a véleménye valahogy csak nem jutott el az előterjesztőig, mert akkor nem született volna egy ilyen dokumentum, amelyben gyakorlatilag a törvényjavaslat nagyon sok hibáját próbálta valamilyen módon ez az egyesület jobbá tenni.

Tehát az árra visszatérve, az azért teljesen világos, hogy mivel ezek a szolgáltatások ma piacgazdasági körülmények között vannak, és tudjuk, hogy ingyenebéd nincsen, az árát valaki végül mindig meg fogja fizetni minden dolognak, és ez az egyesület is felhívja a figyelmet arra, hogy ha ezek a szabályozások így maradnak, akkor nagy valószínűséggel az lesz a következménye, hogy a normál temetések árára fog rácsúszni ezeknek a költsége, és a normál temetési díjak fognak az elkövetkezendő időben emelkedni.

Mégis, mi lehetne a megoldás, mert én is azt gondolom, hogy valami megoldást kellene találni, mert bizony a társadalom ilyen mértékű kettészakadása miatt egyre többen kerülnek ilyen helyzetbe. Azt kell mondjam, hogy érdekes módon pontosan a magyarországi vidéki lakosság az, ahol nem tudni, milyen okoknál fogva, de még azok az egyedülálló emberek is, akik egyedül maradtak, még azok is próbálják az életüket úgy rendezni, hogy meglegyen a temetésre fordított költség.

Én ismerek nagyon sok családot, ahol a végén kiderült, hogy az egyedülálló idős szülő végül csak tudta biztosítani, és nem a családtagjainak, a gyermekeinek kellett a temetés költségeit állnia. De végül vannak nyilvánvalóan olyan helyzetek, ahol ezt tényleg nem tudják biztosítani. Azt gondolom, hogy itt kellene a kormánynak célzott támogatást adnia, és nem igaz, hogy nem lehet az Államkincstáron vagy bármilyen rendszeren keresztül megnézni azt, hogy egy-egy településen és különösen kistelepülésen hány köztemetés, milyen költséggel és milyen formában zajlik le.

Tehát ebben szerintem rendet lehetne teremteni. Nagyon sok helyen azt mondják, hogy ez gyakorlatilag egy nagyvárosban pár milliós tétel, ott nyilván ők ezt ki tudják gazdálkodni, egy kistelepülésen pár százezer forint is lehet nagy tétel, de nem igaz, hogy ezt a kormány nem tudja számukra biztosítani. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szerintem ebbe az irányba kellene elmozdulni, és ezt a törvényjavaslatot pedig visszavonni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Varga László képviselő úr. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

VARGA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretném Balla György képviselőtársamnak megköszönni azt, amit elmondott, szívemből szólt. Ugyanakkor Lendvai Ildikó pedig egyszerűen kegyeletsértő felszólalást eszközölt. Ez a véleményem. (Dr. Józsa István: Az előterjesztés, az ilyen!)

Engedjék meg, hogy úgy szóljak hozzá, és úgy mondjam el az úgynevezett vezérszónoki hozzászólást, hogy 52 évi lelkészszolgálatom alatt körülbelül 2500 temetés van már mögöttem. Azt hiszem, közülünk talán én voltam legtöbbször temetőben, és találkoztam szegénnyel, gazdaggal, köztemetéssel és nagy flanccal végbemenő temetéssel. Ugyanakkor azt is tudom és tapasztaltam, és meglepődve hallottam a városban felnőtt és elvárosiasodott képviselőtársaimtól, hogy megbotránkoznak azon, hogy a családnak magának kell felöltöztetni, megmosdatni, elkészíteni a halottat, vagy éppen a közösségnek, amelyben élt, vagy a családnak kell a sírt kiásni. (Mirkóczki Ádám: Mi van az egyedülállókkal?) Ez ma még mindig él, az utóbbi is, az első pedig természetes dolog, hogy ha valaki otthon hal meg, akkor úgy adjuk át a temetkezési vállalkozónak, hogy rendbe tesszük elhunyt szerettünket.

A falvainkban pedig ismerős, sőt arra büszke a család (Mirkóczki Ádám: Mi van az egyedülállóval?), ha minél több ember van ott, férfi van ott a sírásásnál és a betemetésnél. (Mirkóczki Ádám: És az özvegy?) Tehát ez nem idegen, legfeljebb az urbanizált embernek. Tehát a törvényjavaslat nem olyan dolgot hoz elő, ami teljesen idegen lenne a magyar embertől.

Föltétlen szükséges volt hozzányúlni a jelenleg érvényes temetői törvényhez, nyilván több szempontból is, én hármat jegyzek meg. Az első, hogy bejött a szociális temetés fogalma, ezt tisztázni kellett. A második, ami nagyon sok botrányt okozott az elmúlt esztendőkben, hogy nem volt követhető a hamvak útja, és hol itt, hol ott találtak urnát vagy szétvert urnát, vízben, mezőben, szemétdombon, mindenütt.

A harmadik pedig, ami miatt kellett törvény, hogy a piacon olyan vadkapitalizmus kezdett eluralkodni, hogy valóban, ahogy Balla György képviselőtársam mondta, ott állnak a vállalkozók az egészségügyi intézménynél, és a boncmesterrel lepaktálva keresik a "kuncsaftot", és próbálják minél jobban megvágni egy-egy temetés alkalmával.

Mind a három probléma fennáll. Én nem mondom, hogy ez a törvény mind a három problémát gyökerestül megoldja, elrendezi, helyre teszi, de elindít bennünket egy úton, amely a rendezés útja. Érdekes módon Lendvai Ildikó fél a rendtől, nem is tudom, miért. Egyébként alapvető dolog az, amit az eredeti törvény is kimond, hogy a tisztességes és méltó temetés mindenkinek alapvető joga, szegénynek és gazdagnak egyaránt.

Éppen ezért, mert a szegény ember szemérmes ember is, a köztemetés mellé behozza a törvény a szociális temetést; a szociális temetést, amelynek lényege az, hogy részt vesz benne költségileg az állam, illetve az önkormányzat, a temetőfenntartó, és részt vesz benne a család is. Megoldja azt, hogy mégse köztemetés, hanem normális, rendes, tisztességes temetés.

Egyetlenegy dolgot föltétlen szükséges, és keresni fogom én magam is azt a módosítót, amellyel egy kicsit lehet finomítani azt, hogy azért minden szociális temetésnél meg kellene nézni azt is, hogy milyen örökséget várhat az, aki szociális temetést választ, mert ismerjük az emberek kapzsiságát, különösen az időseket kihasználó hiénákat az emberek között is.

A szociális temetésben azt a munkát, amit el kell végeznie a családnak a temetőben, nyilván kell hogy felügyelje a temető fenntartója, mert különben rendetlenség, baleset lenne, de ez hozzátartozik ahhoz a rendhez, amelynek minden temetőben meg kell lennie.

(11.40)

Én azt is el tudom képzelni, amit itt Lendvai Ildikó felvázolt, hogy elhanyagolt részek lesznek a temetőben a szociális temetés után, de nem hiszem. Sajnos, a köztemetés után bizony minden temetőben van olyan rész, amely elhanyagolt, de ha a temetőfenntartó, maga a közösség, egy falunak, egy városnak a közössége, az önkormányzata ad önmagára, akkor megköveteli a temetőfenntartótól a rendet minden egyes parcellában.

Nem azt mondom, hogy ez a törvény mindenben a legtökéletesebb, de utat nyit arra, hogy egy világos, tiszta kegyeleti utat találhasson mindenki az elhunyt szerettétől való elbúcsúzásnak. Átgondolandó az is, hogy a törvény ne csak a szociális temetés esetén engedje meg a családnak a régi hagyományok szerinti közreműködést. Szokásjog alapján ez él, de törvényben is megengedhetnénk, nem csak szociális temetés esetén.

Van egy javaslatom, amit most elmondok, majd módosítóként beadok. A fekvőbeteg-intézményben elhunyt szerettünktől nincs módunk a halál utáni órákban elbúcsúzni. Engedjék meg, hogy én is személyes példát mondjak: megadatott az nekem, hogy édesanyám úgy halt meg, hogy fogtam a kezét, és utána ott el tudtunk búcsúzni gyerekeinkkel, szeretteimmel. Ugyanez már édesapámnál nem ment, mert olyan időpontban halt meg, amikor a kórházban nem lehetett bent lenni, és amikor bementem, akkor azt mondták, hogy a boncmesterrel egyezkedjek, akivel legfeljebb a boncteremben lehetett volna, hogy kihúzza a tárolót, és ott búcsúzzam el.

Ezért a javaslatom az, hogy minden fekvőbeteg-ellátást végző intézményben legyen kötelező létrehozni egy olyan kisebb helyiséget, ahol a hozzátartozók kegyelettel búcsúzhatnak a haláleset után az elhunyttól, és ne legyenek kitéve a boncmesterek jóindulatának vagy a borravalónak. Ez a körülmény szerintem segítheti a halál traumáját feldolgozni, ha a haláleset után rövid idővel még találkozhat valaki elhunyt szerettével.

Fenntartva azt, hogy módosító javaslatokat magam is és hiszem, hogy képviselőtársaim is benyújtanak ehhez a törvényhez, megismétlem, hogy ez a törvény szükséges, alapvetően jó megfogalmazásokat, jó gondolatokat tartalmaz, a rend, a kegyelet megtartása felé viszi a családokat, ezáltal a társadalmat. Kérem ennek aktív támogatását, az aktív alatt értem az együttgondolkodást is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Sneider Tamás képviselő úr. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a törvénytervezet társadalmi vetületére kitérnék, hiszen ezzel szeretném kezdeni a beszédemet, engedjék meg, hogy Balla Györgynek egyetlenegy mondatára reflektáljak, bár később majd nyilván többre is kell, hiszen elhangzott az, hogy itt egy rendkívül jó, szakszerű törvényjavaslat került benyújtásra.

Én csak a tévénézők számára szeretném elsősorban érzékeltetni ezt a rendkívül szakszerű törvényjavaslatot, egyetlenegy paragrafusát emelném ki, amely arról szól, hogy március 31. és szeptember 31. között a halottszállítást hűtve kell megoldani, plusz 18 foknál nem lehet melegebb a halottszállító autóban, amelyik szállítja a holttestet. Kérdem én, meg fogják-e az időjárásnak mondani, hogy szeptember 31. után már ne legyen 34 fok Magyarországon, vagy éppen március 31. előtt ne legyen jóval melegebb. Nyilvánvaló, hogy ezt időponthoz kötni, amikor augusztusban is lehet 15 fok, és októberben, ahogy volt már rá példa, 34 fok, nem lehet. Tehát ez az egy példa a szakszerűséget igazából bemutatja. Kértem is, hogy ez legyen megváltoztatva, és láttam is a jelen lévő államtitkár asszonyt, hogy ezt feljegyezte, bízom benne, hogy a benyújtandó módosító javaslatunkat például ezzel kapcsolatban - a sok közül - talán megfogadják.

Nos hát, nézzük a törvényjavaslatnak elsősorban azt a társadalmi vetületét, ami meghatározza azt, hogy miért is került elénk egy ilyen törvényjavaslat, és annak nyilvánvalóan leginkább hangoztatott részét, a szociális temetést. Sajnos, az elmúlt 23 évben Magyarország lakossága folyamatosan anyagi szempontból és úgy gondolom, szellemi és lelki szempontból is egyre rosszabb helyzetbe került. Jól tudjuk, hogy ma már 3,7 millióra növekedett a létminimum alatt élők száma, és nyilvánvalóan egy ilyen szociális temetés elsősorban ezt a rendkívül népes és sajnos egyre gyarapodó lakosságot érintheti leginkább. Tehát nyilvánvalóan látható, és érzékelik a kormánypártok, legyenek azok az előző ciklus pártjai vagy a mostaniak, hiszen ők idézték elő, hogy folyamatos elszegényedés van Magyarországon, és ezért igény alakult ki arra, hogy a temetkezések esetében, mivel nincs pénze nagyon sok embernek, minél olcsóbban le lehessen bonyolítani a temetkezéseket Magyarországon.

Ez egy akceptálható dolog, ezért örültünk is önmagában, hogy a törvénytervezet elénk került, viszont valóban, maga a törvénytervezet, amiből én igazából három dolgot tudnék kiemelni, talán az urnaelhelyezés, a hamvaknak az elhelyezése, ami pozitívumként értékelhető, hiszen ez valóban szabályozatlan, de hozzá kell tennem, hogy még mindig számos szabályozást be kéne vezetni, hogy ez sokkal tisztességesebb és biztonságosabb módon történjen meg. Tehát ez a része a törvénytervezetnek mindenképp támogatható. Viszont a szociális temetés, amiről már beszéltem és fogok is, az már egyáltalán nem.

Hozzá kell tenni, hogy a temetkezési szolgáltatókkal szembeni szigorítások, illetve nemcsak szigorítások, hanem az ellehetetlenítésük egyáltalán nem támogatható. Nem támogatható, hiszen arra hivatkozni, hogy minden temetkezési vállalkozó hiéna Magyarországon, én úgy gondolom, hogy rendkívül álszent dolog. Biztos vannak olyan vállalkozók, akik kevésbé tisztességesen végzik a munkájukat, azért vannak az ellenőrök, hogy ezt megvizsgálják, és hogyha kell, akkor megbüntessék őket, vagy hogyha etikátlannak tartják a magatartásukat, akkor azzal szemben fellépjenek a megfelelő fogyasztóvédelmi vagy egyéb hatóságok. Nyilvánvalóan a több száz vállalkozó között biztos, hogy található, mint minden területen, ilyen is.

De, amikor szóba került már itt Eger város köztemetése, ami 70 ezer forintos köztemetkezési összeget jelent, ami nyilván nem egy túl magas ár a mai árak mellett, akkor azért szeretném megjegyezni, hogy ezt is magánvállalkozások végzik. Velük köti meg a helyi önkormányzat a szerződést, ők végzik el 70 ezer forintért tisztességgel, becsülettel ilyen alacsony áron; nem az önkormányzat maga cselekszi ezt meg.

(11.50)

A vállalkozások tekintetében az egyik legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy 200 méteren belül - úgymond - valami védőtávolságot alakítanak ki a megfogalmazás alapján, a kórházaktól 200 méteren belül nem lehet temetkezési iroda, temetkezési telephely, amely gyakorlatilag irodát jelent, semmi mást, ahol felveszik az adatokat, adott esetben a különböző kellékeket kiválasztják a hozzátartozók. Aki volt ilyen helyzetben, tudja, hogy mi történik. Teljesen joggal felmerül a kérdés, hogy miért kell közel 150 vállalkozást Magyarországon vagy csődbe juttatni, vagy rendkívül nehéz anyagi helyzetbe juttatni. Hiszen egy új telephelynek, bemutatóteremnek a kialakítása nem tíz fillérbe fog kerülni, bizony attól függően, hogy mely településről van szó, milliók, inkább tízmilliók elköltését jelenti egy-egy vállalkozó számára. Sokan úgy gondolják, hogy a temetkezési vállalkozók valószínűleg krőzusok és rengeteg pénzük van, és mivel valóban meg lehet élni ebből a vállalkozásból és ez nyilvánvaló, ezért viszonylag sokan is foglalkoznak ezzel. Az árak önmagában nem azért magasak, mert a vállalkozók esetleg kartelleznek, vagy más módon viszik fel az árakat, hanem például azért, mert a világ legmagasabb áfáját kell kifizetni a temetkezési kellékek után, és ez nem a vállalkozók hibája, hanem a magyar kormányé, és még lehetne sorolni a különböző hátrányokat, amelyek érik nemcsak a temetkezési vállalkozókat, hanem minden egyes vállalkozói réteget Magyarországon.

Nos, tehát felmerül a kérdés, hogy itt nem a piac újra felosztása zajlik-e, mint ahogy volt ez már a trafikügy kapcsán. Most már egyre lejjebb, alsóbb szintre megy ez a véleményem szerint egyébként korrupciós tendencia, hogy 150 vállalkozást megszüntetünk vagy nehéz helyzetbe juttatunk, hiszen legalább tízmilliókat kell hitelként felvenni, ha egyáltalán kap ilyen mértékű hitelt jelen pillanatban, míg beszáll a játékba egy jó ismerős, egy jó barát, egy jó vállalkozás, aki esetleg éppen most fogja kiváltani a vállalkozói igazolványát, megszerezni a megfelelő engedélyeket hozzá, hiszen egy temetkezési vállalkozónak számos engedéllyel is kell rendelkeznie, és mivel neki nem kell hitellel kezdenie, hatalmas hitellel, sok esetben sokkal jobb helyzetbe kerülhet.

Ez azért is felmerül, mert az összeférhetetlenségi szabályokon is változtatnak nem kis mértékben, hiszen eddig egészségügyi dolgozó, kórházi dolgozó nem hozhatott létre temetkezési vállalkozást. Most már gyakorlatilag szinte mindenkinek megvan a lehetőség adva, aki az adott intézményen belül dolgozik, kivéve talán a boncmestert, illetve a halottszállítót, vagy a betegszállítókat, de nem a betegszállítók szoktak rendelkezni általában a kórházakban komoly vagyonokkal, hanem nyilván az orvosok, az igazgatók, és sorolhatnám még tovább, akik adott esetben a betegekkel foglalkoznak. Nem akarok morbid dolgok felé elmenni, de talán érthető mindenki számára, hogy eléggé összeférhetetlen, ha annak a belgyógyász doktornak van egy temetkezési vállalkozása, akinél a beteg esetleg elhalálozik. Tehát ezért jogos kérdés, hogy mi történik ezen a területen, nem készül-e már számos ismerős, barát, hogy ezzel a lehetőséggel éljen.

A másik legfontosabb téma valóban a szociális temetés kérdése. Engedjék meg, hogy kicsit életszerűbben fogalmazzam meg a problémát, hiszen számos esetben úgy látom, hogy az elmondott vezérszónoki felszólalások nem tudják gyakorlatilag, mit tartalmaz ez a törvény, vagy ha esetleg elolvasták és mégis tudják, nem látják át, hogy az életben mi is történik. Engedjenek meg akkor egyetlenegy példát! Egyedülálló emberek esetéről van szó. Ma Magyarországon sajnos másfél millió ember egyedül él a lakásában. Óriási szám nyilvánvalóan, és ez még valószínűleg növekedni is fog. Lehet neki rokona, családtagja s a többi, de nem vele él. Ha valaki elhalálozik otthon a saját lakásában, és nincs mellette a hozzátartozója, hanem mondjuk, csak egy-két vagy három nap múlva veszi észre a szomszéd, hogy mi történt, akkor már nyilvánvalóan a holttest állapota nem fogja lehetővé tenni, hogy ott öltöztetésről, mosdatásról legyen szó, vagy bármi ilyen hasonló dologról.

Ebbe gondoljanak bele, kérem szépen, hogy amikor választhatóként... - de hol választható a szociális temetés? A szociális temetés arról szól, hogy nincs pénzük, nincs lehetőségük más megoldást találni, tehát nem tud fizetni szolgáltatót adott esetben a rokon. Tehát ez alapvetően nem egy választható lehetőség, hanem egy kényszerhelyzet, amikor ilyen helyzet áll elő. Nagyon szeretném, ha a köztemetéssel nem tévesztenék össze a képviselőtársaim a szociális temetést. A köztemetés arról szól, hogy valakinek nincs közeli hozzátartozója, akinek kötelessége - hiszen törvény szerint ez kötelesség a közeli hozzátartozó számára - az elhunyt eltemettetése. Itt nem erről van szó. Itt van közeli hozzátartozó, csak éppen nincs lehetősége arra, hogy megtegye, mert nem volt pénze, illetve a szüleinek vagy bármilyen más közeli rokonának sem volt meg a lehetősége, a vagyona arra, hogy ezt megtegye. És nemcsak arról van szó, hogy idős emberek halnak meg egyedül a saját házukban, akik, tegyük fel, főleg falvakban, de a városokban is gyűjtik adott esetben a pénzüket, megpróbálják félretenni egy ilyen esetre, hanem hirtelen haláleset is létezik Magyarországon, amikor senki nem számít arra, hogy egy közeli hozzátartozója egyedül otthon elhalálozik, és egy-két napon belül el kell temetni.

Tehát a szociális temetésről igenis azt kell mondani, hogy nem választható dolog alapvetően, hanem kényszerhelyzet. Természetesen nem baj egyébként, hogy bekerül a törvénybe mint fogalom, csak valóban a szociális temetésnek a kegyeleti részét kellene teljes mértékben megváltoztatni, ahogy itt ez már számos alkalommal szóba került.

Megint csak egy félreértést szeretnék eloszlatni, hiszen ez is elhangzott vezérszónokiban is, azt hiszem, éppen Balla György képviselőtársam részéről, hogy a kórházakban a halottöltöztetés része az OEP által finanszírozott tevékenységnek. Nem, nem része, kérem szépen! (Balla György: De az!) Fizetni kell érte. Nem tudom, ön melyik kórházban intézte, amint elmondta, a halottal kapcsolatos teendőit. Én az egri kórházban intéztem, és úgy tudom, országosan is teljes mértékben külön kell fizetni mindenkinek a boncmester számára, ha felöltöztetve szeretné az elhunytat újra látni. (Balla György: Kivéve a szociális temetést!) Méghozzá nagyon komoly, tízezer forintos összeget kell erre kifizetni. És ez még csak az alap, hiszen egyébként vannak különböző más kérések is, és nyilván akkor még többet kell adni.

Tehát az öltöztetés, ahogy benne van a törvény szövegében is, ebben az esetben, a szociális temetés esetében bizony akkor is, ha kórházban hunyt el valaki, vagy odaszállították, mert miután valaki otthon elhunyt, hűtött helyre kell szállítani, és ha nincs más lehetőség, kórházba szokták szállítani. Tehát ha kórházban hunyt el az illető, akkor bizony napok múltán kellene a törvény alapján felöltöztetnie annak, aki választja, mert kénytelen választani a szociális temetkezést. Hiszen ha megnézzük, mert látom, Balla úr a fejét csóválja, látható, hogy miről is kell gondoskodnia az államnak; amiről gondoskodnia kell, az a hűtés, a szállítás és a hamvasztás. Ebben nincs benne sehogy sem, akárhogy nézem a (3) bekezdést az, hogy az öltöztetést az állam vállalná. Természetesen mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom számos módosító javaslatot terjesztettünk be, már most elkészült 11 darab belőle, és ebben pontosan azt indítványozzuk, hogy szociális temetés esetén ezek az egyébként sokszor valóban kegyeletsértő dolgok ne terheljék az elhunyt hozzátartozóját.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik fontos dolog, ami szóba került már, a hagyományőrzés. Úgy gondolom, talán a képviselőtársaim is tudják, hogy a Kárpát-medence különböző területein különböző hagyományok léteznek. Vannak, ahol siratóasszonyok végezték a temetés különböző szertartásait, a mosdatást, öltöztetést, van, ahol a szomszédok vállalták ezt, van, ahol valóban a családtagok végezték. Ez tájegységenként változott.

(12.00)

De úgy gondolom, hogy egyrészt, nyilván sajnos, ez a hagyomány gyakorlatilag már megszűnt Magyarországon. Ritka az, amikor a falusi emberek összefognak még, és mondjuk, kiássák a sírt; bár ez egy jó példa és támogatandó példa, amikor ezt megteszik. Nagyapámnál öt évvel ezelőtt így történt a sírásás, és ez egy szép dolog. Csak, kérem szépen, ilyen hagyományőrzést elvárni akár vidéken, ahol már gyakorlatilag olyan falvak vannak, ahol nincs fizikailag alkalmas ember rá, mert mondjuk, egy település, mondhatnám Kisfüzes települést Heves megyében, ahol az utóbbi 10 évben a település egyharmada eltűnt, és csak nyugdíjasokból áll a közösség, és lehetne még sorolni ezeket a dolgokat. Nem lehet elvárni ezektől az emberektől, hogy adott esetben, ahogy már itt volt róla szó, mínusz 20 fokos hidegben sírt ássanak vagy bármi hasonló tevékenységet folytassanak; illetve hát megszűnt már az, hogy a siratóasszonyok mosdassanak otthon, ezeket a munkálatokat elvégezzék.

Ezt újra rákényszeríteni, mert itt rákényszerítésről van szó (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem figyelsz!), a lakosság egy részére, és melyik részére, hát a szegényebb részére természetesen, aki nem tudja megfizetni ezeket a szolgáltatásokat, enyhén szólva morbid. Mert ha már hagyományőrzést kíván a kormányzó párt teremteni, vagy ezt hangoztatják a képviselői, akkor ne csak a szegényekkel kapcsolatban gondolják úgy, hogy nekik kell ezeket a hagyományokat ápolniuk, amelyekről önök beszélnek, és amelyek egyébként nem is úgy vannak, ahogy sokszor elmondják.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a társadalmi kettészakadás eredményeképpen már nagyon sokan számíthatnak hasonló temetésre, mint a szociális temetés, és nem tartjuk társadalmilag igazságosnak, hogy ha valaki, mondjuk, 40 vagy 45 éven keresztül ledolgozta az életét, akkor ilyen típusú temetésre legyen jogosult. Azért mondom mindezt, mert ma Magyarországon, ahogy az elején is elmondtam, nagyon sokan hiába dolgozzák le az egész életüket, mégsem tudnak félretenni szinte semmit. Sőt, most már ott tartunk, és ez részben önöknek köszönhető, hogy a nyugdíjrendszer is oly mértékben változik, hogy nincs biztosíték arra, hogy egyáltalán a nyugdíjukból meg fognak tudni élni az elkövetkező időszakban, az elkövetkező években az emberek, vagy tisztességesen meg tudnak élni belőle.

Tehát látható, hogy sajnos a társadalmi folyamatok arrafelé közelítenek, hogy egyre inkább egyre többen nem tudják ezeket a temetkezési szolgáltatásokat majd igénybe venni. Mi úgy gondoljuk, a magyar államnak kötelessége lenne azokkal az emberekkel szemben, akik ledolgozták egész életüket, és becsülettel élték le az életüket, hogy megfelelő temetést biztosítson számukra. Egy köztemetéshez hasonló, de mégis valamivel tisztességesebb temetésről van szó. Mi ezt is meg fogjuk fogalmazni a módosító javaslatainkban, és majd kérjük természetesen, hogy ezeket is támogassák.

Még visszatérve egy kicsit az urnás temetésre a beszédem végén, elhangzott már az is, hogy milyen sokan viszik haza az urnát, hamvakat Magyarországon. Az sem igaz, hozzá kell tenni, hogy ezt kegyeleti okokból vinnék haza, és otthon szeretnék tárolni nagyon sokan, hanem pontosan az anyagi nehézségek miatt történik. Tehát kicsit visszatérve a pozitívumaira, nagyon örülök, ha az urnás elhelyezés sokkal jobban szabályozva lesz, és a közeli hozzátartozók, ha kell, leróhatják tiszteletüket, vagy tudhatják, hol találhatók valamelyik hozzátartozójuk hamvai. Az, hogy ilyen nagy mértékben viszik haza az urnákat, nem másnak köszönhető egyébként, mint a szociális problémáknak, hogy nem tudják vállalni az eltemettetést, hiszen gyakorlatilag az már, ahogy itt elhangzott, sok százezer forintba kerül.

Nos, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, alapvetően nagyon sok módosító javaslatot fogunk beadni ehhez a törvényhez. Azt kérem, fogadják meg ezeket vagy legalábbis jelentős részüket. Mint ahogy az első példában említettem, úgy gondolom, teljesen korrekt, értékelhető és könnyen átgondolható javaslatokat is leteszünk az asztalra, amelyek javíthatják adott esetben ezt a törvényt. De mi is úgy gondoljuk alapvetően, hogy mivel csak egyetlenegy része, egy viszonylag kis része az, ami támogatható a törvényjavaslatnak, sokkal jobb lenne, ha ezt a törvényjavaslatot önök visszavonnák (Az elnök csenget.). Hiszen ősznél hamarabb úgysem lesz itt zárószavazás ebben a kérdéskörben, és újból beterjesztenének egy valódi, társadalmi egyeztetés után...

ELNÖK: Köszönöm.

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: ...és akkor sokkal becsületesebb és tisztességesebb törvényjavaslatot nyújthatnának be.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására ma utolsó napirendi pontként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt jegyzőkönyv C Függeléke Mellékletének kihirdetéséről, valamint a belföldi alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11390. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Völner Pál úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   30   30-60   60-66      Ülésnap adatai