Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajátos helyzetben vagyunk ma, hiszen valójában nem is államtitkár úrnak kellene itt ülnie a kormány képviseletében, hanem Fekete Péter államtitkár úrnak, mert ez a javaslat valójában nem a szokásos egyetemátszervezési sorozatba illeszkedik. Azt a vitát már többször lefolytattuk, nem is szeretnék arra hosszasan visszatérni, csak nagyon röviden azt szeretném jelezni, egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi fenntartói és intézményi modellben számos probléma van, egyetértünk azzal, hogy túl sok kötelmet, túl sok nehézséget, túl sok adminisztratív feladatot hárít az egyetemekre, abban azonban nem értünk egyet, hogy ennek a megoldása a privatizálás vagy az alapítványokba való kiszervezés lenne. Azt mondja Hollik képviselő úr, hogy mondjunk valami jobbat. Ajánlom figyelmébe, hogy vegye elő a 2005-ös felsőoktatási törvényt, az sem tökéletes, sőt nagyon messze van attól, amit akkor szerettünk volna, de sokkal jobb minőségű, mint a 2011-es törvény, és sokkal többet megmutat abból, hogy hogyan lehet egy állami rendszer keretei között is hatékonyabban és rugalmasabban működtetni a felsőoktatási rendszert. Ha önöknek valóban az lenne a céljuk ezekkel az egyetemátszervezésekkel, hogy jobb legyen a felsőoktatás, akkor a felsőoktatási törvényben hozták volna ide azokat a változtatásokat, amelyek szükségesek. De nem kezdem most újra ezt a vitát. Azért nem kezdem most újra ezt a vitát, mert ez a törvényjavaslat nem erről szól. Az eddig a parlament elé kerülő javaslatokban, egyetemátszervezésekben ha volt is vita, szakmai vita volt köztünk. Ezek a viták arról szóltak, hogy egyébként általában jóe az alapítványi forma, vagy az állami fenntartás kereteit megtartva kell rugalmasabbá tenni az intézmények működését; hogyha egyszer alapítványi forma, akkor annak az alapítványnak úgy kelle kinéznie, ahogy az ezekben a törvényekben kinéz; hogy elég idejük volte fölkészülni az intézményeknek, és hogy az adott intézményre jó lesze ez a forma. Mert elég nyilvánvaló, hogy egészen más szükségletei vannak, mondjuk, a Miskolci Egyetemnek és az állatorvosi egyetemnek  bocsánat, hogy nem a teljes nevét mondom , vagy éppen a korábbi modellt teremtő Corvinusnak, ahol ráadásul a finanszírozási és alapítványi modell is lényeges elemekben különbözik az újabb modelltől. De ha itt erről lenne szó, tisztelt képviselőtársaim, akkor nyilván a másik hattal hetedikként került volna elénk ez a javaslat, és ez nem véletlenül van így.

Azért mondom, hogy Fekete Péter államtitkár úrnak kellene itt ülnie ön helyett, mert ez nem felsőoktatási kérdés. Tisztelt képviselőtársaim, ez a legtisztább, színtiszta kultúrharc. Köszönöm Hollik képviselő úrnak, hogy őszintébb volt, és arról beszélt, ami ennek a javaslatnak a lényege. Ön azt mondja, hogy a kultúra eszköz, hogy csak a nemzeti kultúrának van terepe, van helye, s hozzáteszem, azt, hogy mi a nemzeti kultúra, majd önök fogják megmondani. Mint ahogy ma hallhattuk, azt, hogy ki a nemzet, szintén önök mondják meg. Ez világos beszéd, tudjuk, hogy önök így gondolkoznak a kultúráról és így gondolkoznak erről az országról. Ez a törvényjavaslat ennek az eszköze.

Ez a javaslat azért kerül ide, mert önök kikiáltották a Színművészeti Egyetemet egy liberális fészeknek, amit fel kell robbantani, amit el kell takarítani. Ez a javaslat erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Ha valaki nem hiszi, és bírja gyomorral, akkor vegye elő azt, hogy mit írt az elmúlt fél évben a Színművészeti Egyetemről az önök sajtója, az önök propagandamédiája. Az a gyalázkodás, az a fajta hazudozás, ami ezekben a cikkekben van, még ebben a propagandamédiában is kiemelkedően gyomorforgató.

Azt kell önöknek tehát mondanom, hogy világosak a szándékok. Az a szándék, hogy kinevezzenek egy olyan kuratóriumot, amely majd végrehajtja a kormány politikai utasításait, és politikai komisszárokat ültet ennek az intézménynek az élére. Hadd mondjak két apróságot. Egyrészt nem hajlandók kinevezni már lassan fél éve az intézmény autonóm vezetése által javasolt rektort. De hadd mondjak egy másik példát. Tele van a sajtójuk azzal, hogy az egyetem egyik diákjának volt mersze politikai véleményt nyilvánítani egy aktuális politikai kérdésben. Hát, Vasvári is kapna azért az önök sajtójától rendesen, hogy politizálgat egyetemista létére!

Ezt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim. S nem akarok most a részletekbe belemenni, hogy hány tagú lesz a kuratórium, meg hogy az épületet ideadják, odaadják vagy nem adják oda az épületet, vagy ha van pénz a színművészeti képzésre  kellene rá lenni egyébként , akkor azt miért nem adják simán oda, miért kell hozzá egy ilyen alapítványi forma. Azt kell mondanom, hogy ennek a javaslatnak semmi köze nincs a felsőoktatás átalakításához, ebben a javaslatban a felsőoktatás átalakítása, bármit is gondoljunk róla, csak álca, csak a meztelen és gusztustalan politikai szándékok elleplezésére és egy kiváló magyar egyetem kinyírására irányuló szándékoknak az elleplezője, a formája.

(20.50)

Mondanom sem kell, hogy a javaslatot nem tudjuk támogatni, szégyenletesnek, felháborítónak, kultúra-, egyetemiautonómia- és szabadságellenesnek tartjuk. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)