A Hunyadi János életét feldolgozó történetírói munka szerzője Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 – Pusztakovácsi, 1811. február 24.) költő, akinek alkotói tevékenységéhez kötődik a magyar felvilágosodás kezdete. Bessenyei György nemesi családba született, tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban végezte. 1765-ben bekerült Mária Terézia bécsi testőrségébe, ahol nyolc éven át szolgált. A császárvárosban élve ráébredt, mekkora hiányosságai vannak a kortárs európai műveltség terén, illetve érzékelte, mennyire elmaradt a magyarországi művelődés színvonala az ausztriaihoz képest. A Bécsben testőrként eltöltött éveit emiatt önmaga autodidakta kiművelésére fordította. Olvasmányai alapján jutott arra a következtetésre, hogy a modern, egységes nemzet csak a közművelődés lehetőségeinek kiszélesítésével, a nemzeti szemléletű irodalom megerősítésével, a nyelvműveléssel és a tudományos kutatás nemzeti intézményrendszerének létrehozásával teremthető meg. Hogy felhívja a magyar vezető réteg figyelmét ezen célok fontosságára, Bessenyei az 1770-es évektől íróként kezdett el tevékenykedni, többféle műfajban is alkotva igyekezve elősegíteni Magyarország társadalmi és politikai fejlődését. Ő tekinthető a politikai röpirat, mint célokat deklaráló és megvalósításuk mellett mozgósító formátum egyik magyarországi meghonosítójának, ezen kívül nyílt leveleket, tanulmányokat, politikai tervezeteket és filozófiai elmélkedéseket is közölt. Bessenyei a szemléletformáláshoz a szépirodalmat is felhasználta: költeményei, regényei és színművei mind az általa kívánatosnak tartott irányú fejlődést ábrázolják vagy vetítik vissza a múltba.
Nem ez az első Bessenyei-mű, amelyet a Hunyadi-család neves tagjainak élete inspirált: legelső, 1772-es írása a Hunyadi János elsőszülött fiáról szóló, Hunyadi László tragédiája című verses színdarab volt.
Bessenyei írása Hunyadi Jánosról tényirodalmi igényű alkotás, de nem tekinthető történettudományos munkának. Nem tudományos távolságtartással viszonyul az általa bemutatott életműhöz, hanem – a korszakban született más történetírói szövegekhez hasonlóan – egyfajta romantikus elbeszélésbe foglalja az általa kiemelkedőnek tartott történelmi személy tetteit, így járulva hozzá a nemzeti központú történelemszemlélet kialakulásának időszakára jellemző hőskultuszhoz. Ebből következően Bessenyei műve Hunyadi János katonai, hadvezéri pályáját követi végig és a korábbi kormányzónak az Oszmán Birodalom felett Nándorfehérvárnál aratott győzelmével zárul.
LB
