A Themis című folyóirat az első magyar időszakos jogi kiadvány, amely 1837-ben jelent meg. Szalay László (1813–1864) jogász, történetíró, publicista, reformpolitikus alapította és szerkesztette, aki így fogalmazta meg a folyóirat indításának célját az első füzethez írt előszavában:
"A múlt század közepe óta, midőn a filantrópíának jóltevő befolyása által (…) ezer előítélet salakjaitól tisztult meg a jogtan, keresztül a század mindent felbontó végtizedén (…) napkainkig: oly nevezetes, s részben oly nagyszerű változásokon ment által a tudomány, hogy azt fázisaiban figyelmes szemmel kísérni, s fő eredményeit kijelölni, az egyetemi haladásnak közepette, már nálunk is kelletik. E meggyőződésből kiindulva, látván, hogy íróink és törvénykedőink közül azok, kiket huzamosabb studium és gyakorlat e pályára inthetett volna, arra fel nem léptek mind eddig: eltökélettem magamat, szabott időhöz nem mért füzetekben, a jog literatúrájából a legújabbat, s körülményeinkhez legalkalmazhatóbbat az olvasó közönséggel s nevezetesen bíráinkkal és ügyvédeinkkel közleni. Szerényen nyújtom bé Themisemnek első íveit a hazának oly bizodalommal: hogy törvénytudósaink vállalatomban belátásukkal és ismereteikkel támogatni fognak."
A folyóirat a korszak haladó szellemiségű reformnemzedékének orgánuma volt, amely platformot biztosított eszméik közvetítéséhez, propagálásához. A Themisben publikált tanulmányok nagy részét maga Szalay László írta. Itt tette közzé többek között Zsüri című, nagy jelentőségű, az 1840-es években oly sokat vitatott esküdtszéki intézmény elvi elemzését, valamint az Angol bankrupttörvények című cikkét is, mely támadás az ősiség rendszere ellen, és amely ösztönzi a polgári hiteltörvény életbe léptetését. Itt jelent meg több más fontos jogi értekezés, így például Eötvös József fogházjavításról írt híres tanulmánya is. A reformellenzék centralista irányzatához kapcsolódó Csengery Antal ezekkel a szavakkal méltatta a folyóiratot: „A legelső szó volt ez, mely embereinket a haladási ügy európai szolidaritására figyelmeztette; s intézkedéseinkben a jog magasabb szempontjaira utalt.”
A kiadványnak mindössze három füzete jelent meg és bár igen kimagasló vállalkozás volt, de tematikai és terjedelmi korlátozottsága utóbb már nem elégíthette ki az egész akkori hazai társadalmi és szellemi élet átfogására, még inkább alakítására törő centralista vezetőket, így 1839-ben általános érdektelenség miatt megszűnt.
VT
