Kolinovics Gábor (Senkőc, 1698. március 24. – Modor, 1770. december 22.) királyi táblai hites jegyző, történetíró. 1715 és 1716 között a piarista rend tagja volt. Később úriszéki ügyvéd lett, először Bajmócon, majd Vöröskőn, illetve ezzel párhuzamosan Pozsony vármegye jegyzője mellett is dolgozott. 1730-tól Pozsony vármegyei esküdt, majd számvevő és királyi táblai hites jegyző. Mindezek mellett több történeti, főleg kortörténeti tárgyú latin munkát írt, ezek azonban kéziratban maradtak, csak halála után adott ki közülük néhányat barátja, Kovachich Márton György. Egyebek mellett a kéziratai között megtalálható az önéletrajza, egy, a hétéves háborúról írt munkája, továbbá az 1701–1720 közti Magyarországon történtekről írt műve, utóbbi a népi kuruc szemlélet több vonását is megmentette az utókor számára. Modorban hunyt el, az ott található bencés templomban temették el.
A Tabulae Regiae… című munkáját 1790-ben, poszthumusz adták ki Budán, a Királyi Egyetem nyomdájában. A 680 oldal hosszú, a kor hivatalos nyelvén, azaz latinul íródott mű az 1741-es, Pozsony városában tartott országgyűlés alsótábláján történteket, az ott elhangzott vitákat mutatja be – nem modern értelemben vett parlamenti napló, azaz nem a szó szerint elhangzottakat tartalmazza. Nagy jelentőségű forrása az adott országgyűlésnek: a 19. század neves magyar történetírója, Marczali Henrik Kolinovics művét a „pozsonyi diéta történetének főforrásaként” jellemezte.
ZBG
