Az 1810-ben pappá szentelt Müller Károly (Győrsziget, 1787. szeptember 20. – Győr, 1857. július 13.) győri kanok, prépost és főesperes még tatai plébánosi és kerületi alesperesi minőségében hirdetett igét 1835. augusztus 23-án a tata-tóvárosi kapucinus templomban Szent István királyunk ünnepe alkalmából. Eme igehirdetés 32 oldalas leiratát tartalmazza ez a valószínűsíthetően ugyanabban az évben megjelent füzetke.
Müller Károly beszédében a „nemzet” és „haza” kifejezések gyakori használata által tetten érhető a magyarországi reformkor nemzetközpontú szemlélete, melyben Szent István alakja és legendáriuma különös hangsúllyal van jelen. Az államalapítás ünnepén elhangzott szónoklat nem véletlenül vont tehát párhuzamot a bibliai Bölcsesség Könyvében ábrázolt „bölcs király” és István királyunk kivételes jelleme között, méltatva annak elesetteket segítő nemeslelkűségét, nem utolsósorban pedig előrelátását és bátorságát az ország keresztény hitre térítése során. A beszéd felidézi István születésének és királlyá koronázásának hagyományos történetét, melynek számos elemében látja igazolva első királyunk rátermettségét és nagyszerűségét. Ezt követően Müller áttekinti István a keresztény értékek szempontjából kiemelkedő tetteit és uralkodói erényeit, majd megosztja a hallgatósággal azokat a lehetséges kétségeket, melyet „Népének, Országának Felséges Attya és Gondviselője”-ként Istvánt a halálos ágyán gyötörhették: a kínzó kérdéseket, hogy marad-e valami országlása eredményeiből halála után, vajon a kereszténység gyökeret tud-e verni Magyarországon a következő évtizedekben. Ebből vezeti le István király emléke ápolásának szükségszerűségét, aláhúzva ezzel az augusztusi ünnepségsorozat jelentőségét, amely az emlékezés lehetősége mellett a közösség erősítését is szolgálja és iránymutatást ad a mindennapokban arra, hogy hogyan vihetjük tovább István szellemi örökségét. Mindennek nyomán – további bibliai példákat idézve – feltétlen hazaszeretetre buzdít: „Ha szeretettel, és hívséggel leszünk édes Hazánk és annak törvényes Fejedelme iránt, minden bizonnyal az emberi társaságot boldogító Egyesség, és Békesség is fog uralkodni köztünk; mivel minden maga ellen meg hasonlott Ország elpusztul, és minden város, a’ melly magával ellenkezik, meg nem áll.”
Érdekesség, hogy a plébános igehirdetésének helyet adó, 1756-ban épült kapucinus templom főoltárképe Szent Istvánt ábrázolja, amint Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot fia, Szent Imre jelenlétében. Bár a kép csak 1890-ben készült el, témája arra utal, hogy Tatán a későbbiekben is nagy gonddal ápolták első királyunk emlékét.
PV
