Vadnay Lajos (vadnai), a legfőbb ítélőszék bírája Csurgón született 1805. március 17-én, Pesten halt meg 1888. június 11-én. Pesten, majd Pozsonyban tanult jogot. A család származási helyére, Borsodba települt vissza, Miskolcon lett népszerű ügyvéd, és a szabadelvű párt tekintélyes tagja. Barátság fűzte Szemere Bertalanhoz, Petőfi Sándorhoz, Deák Ferenchez. 1861-ben és 1865-ben Miskolc város országgyűlési képviselője lett. 1869-ben kinevezték a legfőbb ítélőszék bírájává, attól kezdve a fővárosban élt.
Gyermekkorában Keszthelyen a magyar költők tiszteletére rendezett Helikoni ünnepélyeken ifjú korában személyesen köszöntötte Berzsenyi Dánielt, Dukai-Takács Judithot, Kisfaludy Sándort, ekkor lett nagy tisztelője az irodalomnak és a magyar nyelvnek, fő kedvtelése lett a nyelvművelés. Több cikke jelent meg a Pesti Hírlapban e tárgykörben.
A Magyar Tudományos Akadémia a magyaros szórendről szóló értekezésért neki ítélte az 1867. évre szóló Sámuel-díjat, és ki is adta a kötetet „mely az annyira szükséges magyar szórendet világos szabályokkal igyekszik meghatározni, s mely nemcsak becses anyagot nyujt a tárgy helyes felfogására, hanem tudományosmegfejtését is hathatósan elősegíti”. Az idézett indoklást Arany János írta alá és az 1868. március 25-iki Budapesti Közlönyben jelent meg.
A mű elején Joannovics György nyelvész, akadémikus írt méltatást, majd a szerző az előszóban kifejti, hogy „rendszeresen kifejtve megállapított szabályaink még nincsenek a magyaros irásmódra nézve”, viszont érzékeli a kortársak írásbeli hibáit, ezért próbál e könyvében szabályokat felállítani. Az első szakasz a szórendre tartozó különféle mondat természetéről, a második szakasz a mondatok természetéből folyó szórendi szabályokról, a harmadik szakasz némely egyes szóknak a különös szórendi vonzatáról szól.
VJ
