Szeremlei Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4. – Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) református lelkész, történelmi és egyházi író, utazó és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja tanulmányait Miskolcon, majd Debrecenben végezte. Egyházi pályáját Makón kezdte káplánként, majd Hódmezővásárhelyre került. Külföldi utazásai végeztével először Bihardiószegen, majd ismét Hódmezővásárhelyen tevékenykedett, ezúttal lelkészként. Fontos tisztségeket töltött be a magyar protestáns egyház szervezeteiben, és számos egyházi lapban publikált. A honvédelmi bizottmány keletkezése s a forradalom kitörése 1848-ban című munkája, a forradalom és szabadságharc történetét bemutató Magyarország krónikája az 1848-49. forradalom idejéről című kétkötetes művéhez hasonlóan különleges helyet foglal el az életműben, melyben főként egyházi témájú írásokat találunk.
„A „honvédelmi bizottmány“ konczentrálása volt a nemzeti forradalom minden erejének, jellemének fény- és árnyoldalainak” – áll Szeremlei, az 1948 októbere és 1949 áprilisa között működő de facto kormány történetét elemző munkájának előszavában. Megismerve és mérlegre téve e testület létrejöttének a szerző által megvilágított körülményeit és működésének módját, az olvasó maga is eldöntheti, egyetért-e ezen állítás helyességével.
Szeremlei az április törvényektől Kossuth kormányzóvá való kinevezéséig foglalja össze a magyarországi eseményeket, köztük a honvédelmi bizottmány felállásához és annak lényegében Kossuth által egy személyben irányított működéséhez vezető lépéseket. Felidézi azon történéseket (Batthyány Lajos miniszterelnöki lemondása, a parlament törvénytelen feloszlatása és az ország Jellačić katonai főparancsnoksága alá helyezése), melyek a bizottmány létrejöttének közvetlen előzményeként szolgáltak. Emellett azonban szót ejt a forradalom kimenetelét alapvetően befolyásoló mozzanatokról is, mint Lamberg Ferenc, hazánk ideiglenesen kinevezett nádorának meggyilkolása – amely lehetetlenné tette a Habsburgokkal történő békés kiegyezést –, vagy az újabb bécsi forradalom kitörése, melynek során meglincselték az osztrák hadügyminisztert, Theodor Franz Baillet von Latour grófot.
A kötet a történeti áttekintés mellett tartalmaz egy érdekes forrásdokumentumot is: István nádor főherceg bécsi udvarhoz írt, 1848. március 21-én kelt levelét, melyben a nádor a forradalom által teremtett helyzet kezelésének lehetséges forgatókönyveit vázolja az uralkodó számára.
PV
