Császár Ferenc (Zalaegerszeg, 1807. júl. 9. – Kerepes, 1858. aug. 17.): költő, műfordító, szerkesztő, jogtudományi író. Papnak készült, 1822-ben belépett Pannonhalmán a bencés rendbe, de még felszentelése előtt kilépett a rendből, majd Pesten és Zágrábban jogi tanulmányokat folytatott. 1830-tól egy évtizeden át Fiuméban a helyi gimnázium magyar nyelv és irodalom szakos tanáraként dolgozott. 1840-től pesti váltótörvényszéki ülnök. 1846-ban a hétszemélyes tábla bírája lett. 1850-ben megalapította, illetve néhány hónapig szerkesztette is a Pesti Naplót. 1853-56 között és 1857-től haláláig a Divatcsarnok, 1857-58-ban a Törvényszéki Lapok szerkesztője. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja volt, továbbá 1845-től a Kisfaludy Társaság tagja is volt.
A fiumei kikötő című művének első füzete 1842-ben jelent meg Pesten, Eggenberger J. és Fia gondozásában. A 89 oldal hosszúságú, három fejezetre tagolt mű Fiume városát mutatja be, mégpedig gazdasági, kereskedelmi és közlekedési jelentőségét kidomborítva. Az első fejezet Fiume közlekedését, továbbá a kikötőjét írja le nagy részletességgel. Érdekesség, hogy Császár Ferenc úgy látta, hogy Fiume fejlődését évtizedekre hátráltatta az, hogy Széchenyi István azt „czélszerűen használhatónak nem vélte”, mivel a Dunát „tűzé ki munkálkodási térül”, ám szerencsére ez idővel megváltozott, mégpedig Ürményi Ferenc kormányzó hivatali ideje alatt. A kötet második fejezete egy kereskedelmi fiókbank Fiumében való létesítésének szükségessége mellett érvel. A szerző szerint ez sokat tenne annak érdekében, hogy Pest és Fiume kereskedői szorosabb és gyümölcsözőbb kapcsolatot tudjanak fenntartani. A harmadik, egyben utolsó fejezet a vámszövetségi eszméket elemzi – „alkothatunk-e mi Magyarok egy magunkban saját független vámrendszert?” –, különös tekintettel Fiume városára. A mű második füzete 1843-ban jelent meg, szintén Pesten. A 61 oldalas munka három fejezetre tagolódik. Fiume városának helyzetét elemzi: a bevezető fejezetet követően a második fejezet a várost, mint önhatósági testületet, a harmadik fejezet, pedig mint szabad kikötőt mutatja be.
ZBG
