Pilisi Neÿ Ferenc (Pest, 1814. május 26. – Budapest, 1889. szeptember 11.) hírlapíró, színműíró, a pesti belvárosi reáliskola igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar óvodapedagógia egyik úttörője. Pesten született, tanulmányait előbb Szombathelyen végezte, majd orvosnövendék volt Pesten és Bécsben. Az orvosi pályához nem érzett igazi elhivatottságot, ezért Pozsonyba ment jogot tanulni. Tanulmányait megszakítva előbb előkelő családoknál nevelősködött, majd a Pesti Egyetemen felsőbb neveléstanból tett vizsgát. Számos lapba írt költeményeket, elbeszéléseket, színműveket, társadalmi és közművelődési cikkeket, bírálatokat, valamint tanügyi és emlékbeszédeket. 1844. augusztus 19-én nevezték ki a kisdedóvó-képző igazgatójává. Az iskoláskor előtti intézményes nevelés, akkori nevén a kisdedóvás, eszméje az 1820-as években jelent meg Magyarországon, bennük a nevelés mellett olvasást, írást, számolást is tanítottak, még ha játékosan is.
Neÿ Ferenc ebben a korszakban írta meg „Kisdedóvási nefelejts” című bilingvis röpiratát, mely 1845-ben, ezer példányban jelent meg Trattner-Károlyi betűivel. A kiadványt a szülőkhöz igyekeztek eljuttatni, azok véleményének formálása céljából. Neÿ iránymutatásában pontokba szedve tolmácsolta a kisdedóvással kapcsolatos vezérelveit. A mű központi gondolata szerint a kisdedóvás célja nem a keretek közé szorított tanulás kell, hogy legyen. Azon túl, hogy az óvodát a köznevelés szerves részének tekintette, felismerte a kisgyermek nevelésének fő színterét, a játékot. „De tévednek azok, kik azt hiszik: hogy csak játszani tanulnak a’ gyermekek az óvó intézetben. A’ játék csak eszköz az elmének derültállapotban tartására, ’s a’ test egészségének elősegítésére;”. Mindennek persze elsődleges szerepe az, hogy a gyermekkel megkedveltesse magának az iskolának az eszméjét. A kérdés fontosságát és aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1848-ban megtartott első egyetemes tanítógyűlés kisdedóvásügyi albizottságának javaslatában ugyancsak szerepel eme gondolat. Itt lényegében kimondták, hogy a kisdednevelő intézetekben nem szabad rendszeres tanítást folytatni. Mindettől függetlenül az ötvenes években gombamód szaporodó óvodák nagy része még továbbra is a rendszeres tanulás alkalmazása mellett tört lándzsát irányelvként. Neÿ kisdedóvó ideájának célja mindezen felül még számos pontot tartalmazott. Megóvni a gyermekeket a testi és lelki veszélyektől, hasznos foglalkozásokkal lekötni azok fölös energiáit, valamint a tiszta vallásos érzelmeik táplálása a szeretet és a szelídség szellemében. A kisded nevelés gyakorlati oldalát tekintve fontosnak tartotta a kisdedek tisztasághoz, rendhez, pontossághoz szoktatását. Zárásként kifejti, hogy a kisdedóvás sikerességének előfeltétele a megfelelő otthoni bánásmód, hisz „egy ferde tett, egy fonák intés, egy rosz példa végtelen kárt okozhat”.
BZS
