Báró Eötvös József (Buda, 1813. szeptember 3. – Pest, 1871. február 2.) Magyarország első, az 1848-as forradalmat követően hivatalba lépett oktatásért felelős minisztere, aki a vallás- és közoktatásügyi tárcának az 1867-es kiegyezést követően ismét vezetőjévé válhatott.
Eötvös Józsefnek, mint politikusnak, politikai írónak, és egyben a magyar reformkornak is az egyik meghatározó műve a Reform című munka. Az először 1846-ban Szászországban, majd a kiegyezést követően, 1868-ban Magyarországon is kiadott mű Eötvösnek a korábbi években az országot érintő legfontosabb problémákról és kihívásokról született írásait gyűjti össze és foglalja keretbe, egységes egészként tárva az olvasó elé a politikusnak a rendi Magyarország modernizációja érdekében szükséges reformokkal kapcsolatos nézeteit.
Eötvös kiindulópontja a Reformban az, hogy a korabeli magyar közélet résztvevőinek – a nemességnek – túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az országban mélyreható változtatásokra, reformokra van szükség ahhoz, hogy Magyarország fel tudjon zárkózni a polgárosodó, kapitalizálódó, az ipari forradalomnak köszönhetően az ott élők számára gyorsan emelkedő életszínvonalat biztosító Nyugat-Európához. Az ország jövőjéről gondolkodó politikusok között csupán abban van nézeteltérés, hogy ezen reformokat milyen tempóban és módszerekkel hajtsák végre, illetve abban, hogy azok megvalósíthatóak-e Magyarország fennálló alkotmányos berendezkedésének keretein belül, avagy maga a politika rendszer is gátja a fejlődésnek és így túl kell rajta lépni.
A műben Eötvös részletes helyzetértékelést ad Magyarország állapotáról az 1840-es évek közepén. Úgy látja, az ország legnagyobb problémája maga a rendi berendezkedés, a részben tovább élő feudalizmus: az, hogy hazánk állampolgárai között nincs jogegyenlőség, hogy a lakosság egy szűk rétege előjogokkal rendelkezik a többséghez képest. Kizárólag az itt élők 5%-át kitevő nemesség rendelkezik politikai jogokkal, miközben a lakosság 95%-át adó közrendűekre hárul Magyarország mindennapi működtetése. Míg a nemesség kiterjedt tulajdonai után semmilyen adót nem fizet, addig a köznép az a réteg, amely az ország fenntartásához szükséges közös költségeket a – mikroszinten egyébként elenyésző súlyú – gazdasági tevékenysége után befizetett adóin keresztül állja. Eötvös szerint amiatt, hogy a legjelentősebb vagyonok után a magyar államnak nem keletkezik adóbevétele a kormányzat cselekvési képessége és lehetőségei a gazdaság fejlesztésére sokkal kisebbek, mint a nyugat-európai országokban.
Eötvös József végkövetkeztetése az, hogy a változtatások csak akkor lehetnek sikeresek és Magyarország csak akkor tud fejlődő pályára állni, ha a magyar döntéshozók a lehető legambíciózusabb reformprogramot hajtják végre.
LB
