Az Ausztriai Általános Polgári Törvénykönyvet (Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, ABGB) az 1852. november 29-én kelt császári nyíltparancs léptette életbe Magyarországon 1853. május 1-jei hatállyal. 1861. július 23-án, az Országbírói Értekezlet által elfogadott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok helyezték hatályon kívül – az 1855-ös telekkönyvi rendtartással összefüggő passzusait kivéve.
1848-ban az első független, felelős, magyar minisztérium fő programként jelölte meg egy magánjogi törvénykönyv tervezetének elkészítését, azonban az átfogó kodifikációs tevékenység nem ért célba. Ausztriának fő törekvése volt a birodalmi egység megvalósítása, így hazánkban is életbe léptették azt az általános polgári törvénykönyvet, amely – Magyarországot kivéve – a birodalom egész területére nézve már 1812. január 1-jén hatályba lépett.
Az 1502 paragrafusból álló törvénykönyv hármas tagolású. Az első rész, azaz a személyi jog tárgyalja a személyes tulajdonságokra és viszonyokra vonatkozó jogokat, a házassági jogot, a szülők és gyermekek közötti jogokat, valamint a gyámságot és a gondnokságot. A kódex második része a dologi joggal foglalkozik, így többek között ebben a részben találjuk a birtokkal, a tulajdonjoggal és az öröklési joggal kapcsolatos rendelkezéseket is. A törvénykönyv nem különítette el a dologi- és kötelmi jogi intézményeket, emiatt a kodifikátorok a dologi jogi részen belül helyezték el a kötelmeket, így a szerződések különféle nemeivel és a kártérítési joggal foglalkozó passzusok is ebben a részben kaptak helyet. A harmadik része a személyi és dologi jogok közös meghatározásait mutatja be, így például a kezesség, az elévülés vagy az elbirtoklás szabályait is itt találjuk. A törvénykönyv egy bevezetőt is tartalmaz, amely megelőzi a három rész tárgyalását. A két kötetben kiadott kódex tükörfordításban, magyarul és németül közli a joganyagot. A harmadik rész után egy – szintén két nyelvű – betűrendes index segíti a jogszabályban való eligazodást. A második kötet végén található Függelékben az 1811 óta kiadott módosító és kiegészítő nyílt parancsok és rendeletek szerepelnek.
Az osztrák polgári törvénykönyv 1853 és 1861 között meghatározó része volt a hazai jogéletnek, de ezt követően is döntő jelentőséggel bírt a jogfejlődés szempontjából és számos jogintézmény általa vált a magyar jog részévé. Az osztrák törvénykönyv hatását mutatja az ágytól és asztaltól való elválás, mint a házasság ideiglenes felbontásának egy különleges formája, valamint a hazai személyi jog egyik jelentős kategóriája, az egyesület jogi szabályozása is az ABGB egyik paragrafusára épült. A polgári törvénykönyv mellett más osztrák jogi elemek is bekerültek a magyar jogba, így például az 1853-as osztrák büntető perrendtartás és az 1854-ben kelt törvény a peren kívüli eljárásokról.
VT
