(kolgyári) Császár Ferenc (Zalaegerszeg, 1807. július 9. - Kerepes, 1858. augusztus 17.) jogász, költő, műfordító, szerkesztő, a hazai váltójog megteremtésének a mai napig figyelemre méltó alakja. Eredetileg papnak készült, de még felszentelése előtt kilépett a bencés rendből, majd Pesten és Zágrábban jogi tanulmányokat folytatott. 1830-ban letette a szigorlatot, ezután a fiumei gimnáziumban tanított, majd a fiumei kormányszéknél fogalmazógyakornok lett. 1833-ban tett ügyvédi vizsgát, 1835-től pedig Zala vármegye táblabírája. Az 1840-es évek elejétől a pesti váltófeltörvényszék ülnöke, 1846 és 1849 között a magyar királyi Hétszemélyes Tábla bírája. Szerkesztője a Pesti Naplónak (1850. március-június), a Divatcsarnok című szépirodalmi lapnak (1855-1858), alapító szerkesztője a Törvénykezési Lapoknak (1857-1858). Jogi munkái mellett több mint harminc önálló kötete jelent meg.
Császár Ferenc életpályája szorosan és szerencsésen kapcsolódott a reformkori kodifikációhoz. 1840-ben születik meg az első magyar váltójogi törvénykönyv (az 1840. évi XV. törvénycikk a váltó-törvénykönyv behozataláról) és az ismertetett kétkötetes mű már ebben az évben megjelenik. Előszavában hármas célt tűz ki maga elé a szerző. Egyrészt a törvény szavaihoz ragaszkodva magyarázni azt, másrészt egy gyakorlatias kézikönyvet adni az olvasó kezébe, harmadrészt pedig tankönyvi jelleggel megértetni a jogszabályt. Munkájában a váltótörvény szerkezetét követve nyújt ismereteket olvasóközönségének. Az ezt megelőző bevezető fejezetben a váltó történeti előzményeit mutatja be, a kereskedelem és a pénz kapcsolatától a váltó születéséig.
Az anyagi jogi jogszabályok ismertetése részletes és alapos a kötetben. A jogszabály tizenkét fejezetből áll, Császár Ferenc tíz fejezetben magyarázza ezeket. A szerző gyakorlatias megközelítése már itt megmutatkozik, még látványosabb azonban az eljárásjogot tárgyaló második részben. Császár Ferencről és helyéről a magyar váltójog megteremtésében Sujayda János emlékbeszéde az alábbi szavakkal emlékezik meg:
„A magyar váltójog és eljárás mezején kifejtett munkássága pedig ép azon időbe esik, mely jogi irodalmunkban korszakot kezdett meg, és az addig csak igen kevesek által mivelt jogirodalmi tért az új törvények és intézmények számára megnyitván, úgy a jogi elméletnek, valamint a gyakorlatnak hasznos szolgálatokat tett.”
HE
