Magyarországon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt megindult polgári átalakulás a bírósági szervezet egészét csaknem teljesen érintetlenül hagyta. A szabadságharc leverése után azonban a Habsburg hatalom teljesen átalakította az ország igazgatási és bírósági szervezetének struktúráját és rövid időn belül kiépült Magyarországon a császári bírósági rendszer. Az 1849. november 3-án jóváhagyott és Haynau főparancsnok által 1849. november 10-én kihirdetett bírósági szervezeti pátens az egységes birodalmi koncepcióból kiindulva rendelkezett az igazságszolgáltatás átmeneti átalakításáról. A pátens a korábbi magyar igazságügyi szervezettől független, fórumrendszerében, valamint hatáskörében és eljárásában attól gyökeresen eltérő bírósági rendszert honosított meg. Első fokon három bíróság ítélkezett. Ezek egyike volt a járásbíróság, amelynek a rendelet két típusát különböztette meg. Az egyik változat a „népességi és helybeli” viszonyokra tekintettel alakított járásbíróság volt, amely többek között az 500 pengő forintnál kisebb értékű jogvitákkal foglalkozott. Az első osztályú járásbíróság a „nagyobb tévtettek fölötti büntető hatóságot” gyakorolta, melyek területi illetékessége több járásra terjedt ki. Az elsőfokú bíróság harmadik fóruma a megyei bíróság volt. Ezek területe több járásbíróságot fogott át és székhelyeik általában egybeestek a korábbi vármegyei sedriák központjaival. Másodfokon a megyei törvényszékek jártak el. Az újonnan szervezett kerületi főtörvényszékek a megyei törvényszékek és a Pesten felállított váltó és kereskedelmi törvényszék másodfokú fórumai voltak. A főtörvényszékek az országunkon belüli legmagasabb szintű bírói szervek voltak. Határai az öt közigazgatási kerületnek megfelelően alakultak, Pest, Sopron, Pozsony, Eperjes, Debrecen, majd 1854-61 között Nagyvárad központtal. Az önálló erdélyi főtörvényszék székhelye Nagyszeben, Horvátországé Zágráb, a Szerb Vajdaságé Temesvár volt. Ezen fórumok bírósági tanácsai bécsi alárendeltségben, az egykori királyi tábla hatáskörében jártak el. Az ideiglenes rendelkezés lehetővé tette, hogy a községi elöljárók a 12 pengő forint érték alatti ügyekben békebíróként járjanak el. Továbbra is különleges eljárási és bírósági szervezeti rendben vonták felelősségre a katonákat, és ítélték meg a császári ház tagjainak vitás ügyeit. A rendelet Pest központtal egy - a megyei törvényszéktől független – váltó és kereskedelmi törvényszéket állított fel. Bíróságaink élére az osztrák császárság legfelsőbb bíróságát, a Bécsben székelő Oberster Gerichtshofot állították, melynek az egykori hétszemélyes tábla több bírája is tagja lett.
Az ideiglenes bírósági szervezet életbe léptetése viszonylag gyorsan megtörtént és az új, véglegesnek szánt rendszer is folyamatosan épült, 1854-re megjelentek az erre vonatkozó szabályok.
VT
