Ráth György (Szeged, 1828. május 6.–Budapest, 1905. július 7.) jogi és művészettörténeti író, könyv- és régiséggyűjtő, táblai tanácselnök, jogász, főrendiházi tag.
Szép karriert futott be a jogi pályán, a pesti királyi ítélőtábla bírája, később tanácselnöke lett, több jogtudományi kézikönyvet is írt, 1860-ban pedig Apponyi György országbíró titkára lett. Apponyi vezette az 1861. január 23-tól március 4-ig ülésező Országbírói Értekezlet munkáját, amelynek eredményeként megalkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a modern magyar jog kiépülésének első és egyik legfontosabb mérföldkövét jelentik. Az Országbírói Értekezlet hat héten át folyó tanácskozásáról folyamatosan tudósított a Sürgöny című hivatalos lap, az értekezlet előmunkálatainak, a tanácskozás diskurzusainak jegyzőkönyvét, „naplóját” utóbb pedig Ráth György országbírói elnöki titkár, az értekezlet jegyzője jelentette meg két kötetben, aki így fogalmaz a mű előszavában:
„Az értekezlet előmunkálatai és vitatkozásai már elvont tudományos szempontból is annyi belbecscsel birnak, a régi magyar jogalapok és az új jognézetek, jogalakok és birtokviszonyok közt, a kiegyenlítésnek oly sok elemeit foglalják magukban: hogy jelen munkának, mint az értekezlet teljes hiteles naplójának kinyomatása már eleve czélszerünek találtatott…”
Ráth György a munkát négy részre osztotta. Az első fejezet az értekezlet előkészítő üléseinek jegyzőkönyveit, a második fejezet a kiküldött alválasztmányok javaslatait és az egyes tagok által bemutatott különvéleményeket, a harmadik fejezet pedig a véglegesen megállapított javaslatot tartalmazza. Az önálló kötetben megjelent negyedik fejezet a teljes ülésekről, azaz a részletes tanácskozásokról, a vitákról tudósít. A munkát kiegészíti egy függelék is, amely az új törvénykezési rendszerhez kapcsolódó országgyűlési határozatokat és körleveleket közli.
Az Országbírói Értekezlet rövid idő alatt rendkívül jelentős munkát végezve elkészítette a hazai bíróságok számára az átmenetileg – a szükséges új kódexek megalkotásáig – alkalmazandó szabályokat, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat annak érdekében, „..hogy a hazai törvények, a közhitel megrendítése, a magánjogviszonyok sérelme s a törvénykezés fennakadása nélkül ismét életbe léphessenek s egyúttal a kor igényeinek s az átalakult viszonyok szükségeinek is megfeleljenek ..”. Az országbíró a hatvan tagú bizottságba a Hétszemélyes Tábla bíráin kívül ügyvédeket, egyetemi tanárokat, jogtudósokat, politikusokat, kereskedelmi és bányászati szakembereket hívott meg. A tagok között szerepelt többek között Deák Ferenc, Ghyczy Kálmán ügyvéd, politikus, később a Képviselőház elnöke, Horváth Boldizsár ügyvéd, utóbb országbírói ítélőmester, majd később igazságügyi miniszter és Wenzel Gusztáv egyetemi jogtanár. Tagja volt a bizottságnak a pesti és debreceni kereskedelmi kamara elnöke, valamint Majláth György főtárnokmester, később országbíró, majd az első kúriai elnök és a főrendiház elnöke.
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok szokásjogi úton lett a magyar jog forrása, a törvényalkotáshoz megkívánt alkotmányos feltételek nem voltak meg, rendelkezései nem bírtak törvényerővel, így a megerősítések ellenére csak írott szokásjogként létezett. 1896-ban bekerült a Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásába is.
VT
