Horváth Mihály (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.), magyar történész, katolikus címzetes püspök, a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Horváth Mihály előbb Szegeden folytatott tanulmányokat a piaristáknál, majd 1825-től a váci papnevelő intézetben tanult teológiát és történelmet. 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1831-ben pappá szentelték, ezután egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán és Nagyabonyban káplánkodott. Később Gróf Keglevich Gábor, majd pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Mindeközben nevet szerzett magának a történettudomány területén is, munkáival három akadémiai díjat is nyert. Az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig az ekkor kiadott történelem tankönyve révén vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Óráin nagy hangsúlyt fektetett a magyar nyelv sajátosságainak a megismertetésére. 1847-től hatvani prépost-plébános. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte.
Horváth 1847-ben megjelent munkája, A magyarok története: a bölcsészettanuló ifjúság számára, a korabeli tudományos áramlatok, illetve a cenzúra hatására elsősorban politikatörténeti szemléletű. Stílusa érthető, képes hatni az olvasóra. A tananyag szövegének szerkezetét az egyes uralkodók, tehát fejedelmek és királyok szerint állította össze, ezzel is megfelelve a II. Ratio Educationis (az akkori Nevelési-Oktatási Rendszer) instrukcióinak. Az 1806-ban világot látott második Ratio egyébként csak a katolikus iskolák számára vált kötelező érvényűvé, a protestánsok kezdetben elutasították és csak később dolgozták ki egységesítő rendelkezéseiket. A kötet szellemiségét ugyanakkor áthatja az 1840-es évek politikai hangulata, valamint a kor kutatási témái és azok eredményei. A kor liberális szemléletének, illetve politikai diskurzusának hatására Horváth érdeklődése a gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések felé fordult. Ezek a hatások be is épültek munkájába, mely érinti a jobbágyság kérdését, a kereskedelem, valamint az ipar ügyét is. Mária Terézia kapcsán például kiemeli az úrbéri rendeletet, mint ami hozzájárult a parasztság fejlődéséhez. Saját korszakával szemben elfogult, a gazdasági és társadalmi kérdések kapcsán pozitívan szól Széchenyiről is.
BZS
