Iglói Szontagh Gusztáv Adolf (Csetnek, 1793. április 9. – Pest, 1858. június 7.) katonatiszt, növénytermesztő, filozófus, esztéta, kritikus, császári és királyi kapitány, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Szontagh Ádám megyei szolgabíró és Bodó Zsuzsa fiaként látta meg a napvilágot a Gömör vármegyében található Csetneken. Középfokú tanulmányait Miskolcon és Mezőberényben végezte. Pesten filozófiát, Késmárkon törvénytudományt hallgatott. 1813-tól katonatisztként részt vett a napóleoni háborúkban, jelen volt a mâconi, ville-franchei, lyoni és romansi ütközetekben is. A háborút követő években hadnagyként szolgált a honvédségben, 1837-ben lépett nyugállományba. Közben tudományos tevékenységet is folytatott, elsősorban a kor filozófiai- és szépirodalmának kritikusaként volt ismert. Rendszeresen publikált többek között a Tudományos Gyűjteményben, a Tudománytárban, a Gazdasági Lapokban és a Kritikai Lapokban. 1832. március 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1839. november 23-án pedig rendes tag lett a bölcseleti osztályban. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek az 1840-es években lett rendes tagja. Elméleti és gyakorlati szempontból is foglalkozott mind a dinnye-, mind a dohánytermesztéssel. 1836. november 12-én részt vett a Kisfaludy Társaság alapításában, melynek aztán rendes tagja lett. 1858. június 7-én hunyt el Pesten.
Az 52 oldalas mű 1846-ban jelent meg Budán, a Magyar Királyi Egyetem nyomdájában. Mint azt a bevezetőből megtudhatjuk, Szontagh eredetileg egy, a Magyar Gazdasági Egyesület által kiírt pályázatra nyújtotta be ezt az írását. A bírálóbizottság annyira jónak ítélte a művet, hogy Szontagh nemcsak a fődíjat nyerte el vele, hanem a Magyar Gazdasági Egyesület költségén kinyomtatták és terjeszteni is kezdték. A kötet négy fejezetből áll, a bevezető, illetve összegző fejezeten kívül külön-külön egység foglalkozik a dohány termesztésével – A’ ki dohányt haszonnal akar termeszteni, mindenek előtt tekintettel legyen az éghajlatra,’s földjének fekvésére –, illetve szárításával. A szerző szerint a dohánytermesztést tekintve különleges helyzetben van (a történelmi) Magyarország, mivel sehol máshol Európában nincs meg ilyen mértékben az ahhoz szükséges éghajlat, hiszen a Kárpát-medencében a dohány mindenhol megterem, kivéve „a Tátra zordon éjszaki vidékit”. Ebből kiindulva Szontagh azt szorgalmazza, hogy minél több helyen fogjanak dohánytermesztésbe, mivel azt a „gazdaság legtöbb hasznot hajtó ágának” lehet tekinteni, illetve fogjanak hozzá a szükséges infrastrukturális fejlesztésekhez is a dohány minél hatékonyabb importálása érdekében. ZBG
