000296564 - címsor

Máttyus János: Alistáli ’s padányi-Máttyus Nepomuk János által készített Lótudomány czímű munkát felvilágosító 20 tábla

000296564 - bal

000296564

ugras

Cím: Alistáli 's padányi-Máttyus Nep. János által készített Lótudomány czímű munkát felvilágosító 20 tábla
Szerző: Máttyus János
Impresszum: [Pest] Pesten : [Walzel] Nyomt. Walzel A. F., 1845
URI: https://go.ogyk.hu/ogy01-000296564

000296564 - könyvismertető

A reformkorban különös hangsúlyt kapott a lótenyésztés, a lóversenyek, vadászatok megrendezése. Egy ország gazdasági, katonai erejét tükrözte a lóállomány állapota. Ezekben az évtizedekben egymás után jelentek meg lovakkal kapcsolatos művek, többek között Máttyus Nepomuk János királyi udvarnok több könyve.

Máttyus Nepomuk János (Győr, 1794. – Budapest, 1881.) jogi tanulmányainak befejezése után, a katonai pályát választotta. Ferdinánd főherceg ezredében, főhadnagyként, később kapitányként, tüzetesen megismerte a harcokban hűséges „négylábú bajtársait”, a lovakat. Máttyus első műve, a Nemzeti lovag, amely 1828-ban jelent meg, tudományos igényességgel, oktatási célra írt a lovakról. 1840-ben a katonai pályát végleg maga mögött hagyta. Kinevezték altartományi biztosnak, tíz évvel később pedig táblabíróként munkálkodott. Máttyus Nepomuk János sokoldalúságát bizonyította a régi érmek iránti érdeklődése, mellyel élete utolsó harmadában foglalkozott.

Máttyus művészi igénnyel megrajzolt 20 táblás munkája, az 1845-ben megjelent Lótudomány arról tanúskodik, hogy a szerző minden porcikáját ismerte a lovaknak. A táblák tanulmányozója vagy akár a lótenyésztéssel foglalkozó gazda, nem csak anatómiai ismeretekre tett szert a táblák szemlélése közben, de arra is rácsodálkozhatott, hogy milyen aprólékos pontossággal ábrázolta azokat a biológiai változásokat, amelyeken a lovak, koruk előrehaladtában esnek át. A rajzok között szerepeltek a lovak fogazatát és patáit, egyéb deformáltságokat tükröző ábrák is. Ezek a laikus számára érdektelennek tűnő részletek a lovakat tenyésztők számára nélkülözhetetlen ismereteket adtak, és adnak a mai napig, ha a ló pontos koráról és egészségi állapotáról szeretnénk információt. A XI. tábla 35 féle szőrszínt mutatott be, a következő táblákon pedig a különböző országok ménes birtokosainak díszes monogramjait vette számba a szerző. A táblák rajzolójának még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a lovat és lovasát mozgás közben ábrázolja. Ezek a rajzok mintegy „fotóként” szolgáltak a 19. század derekán, és persze ebből a szemlélő meg nem tanulhatta a lovaglást, de mindenképp’ pallérozhatta tudását.