Reisinger János (Győr, 1784. máj. 24. – Pest, 1852. febr. 12.): orvos, biológus, egyetemi tanár. A pesti egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott, oklevelét 1806-ban vehette át. 1807-ben sebészi végzettséget is szerzett. 1807-től a pesti egyetem orvosi karán a természetrajzi tanszék adjunktusa, később a tanszék helyettes tanárává nevezték ki. 1810-ben az állattan és ásványtan tanára lett. Az 1814–1815-ös tanévben dékán, az 1825–26-os tanévben pedig az egyetem rektora volt. 1840 szeptemberében királyi tanácsosi címmel tüntették ki. Egyetemi oktatói pályája során számos tudományos értekezést, szakcikket írt, amelyek magyar, német és latin nyelvű folyóiratokban jelentek meg. Növénytannal és állattannal foglalkozott, írásaiban nagy figyelmet szentelt a növény- és állatvédelem kérdésének is.
Az „Állattan a gerinczesekről” című kötet 1846-ban jelent meg Budán, a Magyar Királyi Egyetem kiadásában. A 412 oldal hosszúságú, 12 fejezetre osztott mű az emlősöket, illetve a madarakat mutatja be. Ahogyan azt a bevezető fejezetből megtudhatjuk, a mű mérföldkő a magyar zoológia szempontjából, hiszen korábban nem jelenhetett meg magyar nyelven hasonló tudományos munka, mivel 1844-ig a hivatalos nyelv – és ezáltal az akadémiai élet nyelve is – a latin volt. Az egyes fejezetek nagy részletességgel mutatják be az emlősöket, illetve a madarakat. Külön-külön fejezet foglalkozik például az állati test részeivel, az állatok mozgásával, táplálkozásával, szaporodásával, az állattan történetével vagy „Az állatok életeinek közönséges tüneményeivel”, azaz a külsejükkel és a viselkedésükkel. Az utolsó, egyben leghosszabb fejezetben „rendszeres állattant (Zoologia systematica)” kapunk, azaz az egyes osztályok, illetve fajok is részletesen bemutatásra kerülnek (rendszertani név, rövid leírás a külsejét és a táplálkozását illetően). Az ismertetett fajok között nagy arányban szerepelnek azok, amelyek megtalálhatóak a Kárpát-medencében.
ZBG
