Dr. Schulek Sándor orvos és vegyész (Gölnicbánya, 1800 körül – Dayton, Ohio, USA, 1877 előtt) a neves felvidéki Schulek család leszármazottja, aki 1846-ban kivándorolt Amerikába, és orvosi hivatását haláláig ott művelte.
Vegytani készítmények című ismeretterjesztő művének magyar kiadása 1851-ben látott napvilágot Donogány Jakab (Magyarlápos, 1829 – Borszék, 1877. augusztus 12.) –kassai, illetve pesti orvosnövendék, 1852-től orvosdoktor, majd Alsó-Fehér vármegye és Nagyenyed főorvosa – fordításában. Donogány tartalmilag is kiegészítette a kötetet, egyes vegyületek leírásával és egy vegyészeti szótárral bővítve azt.
A kötet rendszerszintű áttekintést nyújt a 19. században ismert elemekről és vegyületekről, részletesen elemezve tulajdonságaikat és elegyítésük törvényszerűségeit, valamint tisztázza a kémia alapfogalmait.
A mai magyar nyelv beszélői számára a mű nehéz olvasmány lehet, tekintettel arra, hogy az elemek és vegyületeik mind-mind korabeli, főként a nyelvújításkor keletkezett és ma már nem használt nevükön szerepelnek a szövegben. Ily módon találkozhatunk az „éleny” (oxigén), a „köneny” (hidrogén), a „légeny” (nitrogén), vagy az „iblany” (jód) elemnevekkel, míg a különböző elemek vegyületeinek nevében még meglepőbb hangzású kifejezéseket olvashatunk: „légsavas szikéleg” (salétromsavas nátrium-oxid), haméleg (kálium-oxid), „égéleg” (éter) és a „könfeléleg” (hidrogén-peroxid).
Schulek művében a ma is széles körben elterjedt rendszertani felosztást használja az elmek és vegyületeik bemutatására: az elemek esetében először a nemfémeket („fémdékek”), majd a fémeket mutatja be vegyületeikkel együtt, majd rátér az úgynevezett „életműves vegytanra”, azaz a szerves kémiára, melyen belül megismerhetjük a zsiradékokat, olajakat, a keményítőt és a cukrokat. Végül néhány szerves kémiai folyamatról és eredményeikről olvashatunk (erjedés, forrás, fermentáció).
Amellett, hogy a kötet a 19. század közepén éppen kialakulóban lévő magyar tudományos nyelv lenyomata, kiváló forrásként szolgálhat a tudománytörténészek számára is, azáltal, hogy következtetni enged a kémiáról és gyógyszerészetről a korabeli Magyarországon rendelkezésre álló ismeretek mennyiségére és minőségére.
PV
