A spanyol származású, 18. században Magyarországon letelepedett Corzan-Avendano család legifjabb tagja Kassán, a bölcseleti akadémián, Eperjesen jogi egyetemen tanult. Ezután a bányászati és erdészeti akadémiára jelentkezett, majd végül Bécsben a műegyetemen 1854-ben tanári vizsgát tett mennyiségtan- és természettanból. Ekkor indult el főgimnáziumi tanári majd igazgatói pályafutása. 1864-ben az MTA levelező tagjává választotta. Corzan-Avedano Gábor első művei, a matematikával foglalkoztak és nemcsak a kutatók számára, hanem oktatási céllal íródtak. 1872-ben a Ludovika Akadémia matematika-fizika tanári kinevezésével egy időben jelentek meg fénytannal, légnyomással kapcsolatos művei.
Corzan-Avendano Gábor egy matematikus pontosságával és egy kutató kíváncsiságával fordult a természettudomány kevésbé feltárt területei felé. Első geológiai vonatkozású népszerűsítő könyve, A föld őstörténelme címmel, 1868-ban látott napvilágot. A természettudományos kutatások hajnalán fontos kérdésekre kereste a válaszokat művében, mint például milyen erők hatására alakult ki a föld, mikor vált alkalmassá bolygónk arra, hogy az élet megjelenjen rajta, hogyan és meddig formálták az alakító erők és mi történhetett a föld élőlényeivel, melyekről a kövületek árulkodnak az utókor számára. Corzan-Avendano Gábor jól ismerte a nemzetközi kutatások eredményeit, legfőképpen a francia Louis Figuier munkásságát és fontosnak tartotta, hogy ezeket közérthető formában, képekkel illusztrálva, az érdeklődők elé tárja, mert Gorzan-Avendano Gábor szerint: „az emberi természet legnemesebb ösztöne a tudásvágy. Értelmisége követeli, hogy a mit lát, azt értse is.”
KIE
