Felszólalás adatai

Felszólalások:   189-212   213-232   233-246      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. A módosító javaslatok benyújtására november 5-én, hétfőn 16 óráig van lehetőség. Most soron következik az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/2923. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót szintén Völner Pál úrnak.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog érvényesülésének biztosítása kiemelkedő jelentőségű társadalmi elvárás, a jogállami működés alapját képezi. Az ennek érvényesülése iránti igény megjelenik a nemzetközi kötelezettségvállalásainkban, gondolok itt az Emberi Jogok Európai Egyezményére, azt legmagasabb szintű jogforrásunk, az Alaptörvény is deklarálja. A törvényjavaslat célja, hogy egyedi jogvédelmet adó megoldással járuljon hozzá e jog kiteljesedéséhez, az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog hatékony érvényesülésével kapcsolatos nemzetközi normáknak való megfeleléshez. A kormány az elmúlt években és jelenleg is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mind a bírósági eljárásokra vonatkozó eljárásjogi törvények megújításával, mind egyéb törvények módosításával gyorsítsa és hatékonyabbá tegye a döntéshozatali folyamatokat. A közelmúlt legfontosabb jogalkotási lépései ezzel összefüggésben az új eljárásjogi kódexek megalkotása volt.

Mint önök előtt is ismeretes, 2018. január 1. napján hatályba lépett az új polgári perrendtartásról szóló törvény, a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény, valamint 2018. július 1. napjával hatályba lépett az új büntetőeljárásról szóló törvény is. Ezek a kódexek számtalan olyan szabályt tartalmaznak, amelyek annak biztosítására hivatottak, hogy a magyar bírósági eljárások indokolatlan elhúzódás nélkül, feszes menetrendben, az eljárások szükségtelen elhúzódását eredményező tényezők kiiktatásával, észszerű időn belül kerüljenek eredményesen lefolytatásra. Megújult eljárásjogunkban a hangsúly tehát a perkoncentráció rendszerszintű biztosítására helyeződik, emellett megjelennek a nagyobb fokú hatékonyság irányába mutató új jogintézmények is.

Amellett, hogy a kormány ezeknek az új eljárásjogi kódexeknek a megalkotásával rendszerszinten kívánja elejét venni a bírósági eljárások elhúzódásának, ezen intézkedések kiteljesedése érdekében a mai napon tárgyalt törvényjavaslat olyan jogvédelmi eszköz igénybevételének a lehetőségét teremti meg, amely az indokolatlanul hosszú eljárásokkal szemben utólagos kompenzációval nyújt elégtételt a jogkeresők számára.

A törvényjavaslat szabályozási megoldása az Emberi Jogok Európai Bíróságának az egyezménnyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát is figyelembe veszi, ezáltal az észszerű időn túl elhúzódó eljárásokkal kapcsolatos újfajta jogorvoslati lehetőségeket is biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat speciális jogvédelem alá helyezi a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot, „vagyoni elégtétel” néven új jogkövetkezményt határoz meg az alapjogi sérelem kompenzálására, valamint önálló eljárásrendet határoz meg a vagyoni elégtétel iránti igények érvényesítésére.

A törvényjavaslat lényegi eleme az újfajta vagyoni kompenzáció intézményének, az úgynevezett vagyoni elégtételnek a bevezetése. A vagyoni elégtétel az alapvető jogának sérelmére tekintettel illeti meg a bírósági eljárásban félként vagy terheltként részt vett személyt, amennyiben a bírósági eljárás a törvényben meghatározott, az eljárás lefolytatásához feltétlenül elégségesnek minősíthető időt túllépi.

(20.30)

Kiemelést érdemel, hogy nem valamely kár bekövetkezése vagy személyiségi jog megsértése, hanem a konkrét alapjog sérelme a vagyoni elégtétel megítélésének az alapja, ezért a javaslat szerinti eljárás nem akadályozza meg a felet abban, hogy az általános eljárási szabályok szerint pert indítson a bírósági eljárás elhúzódásával összefüggésben őt ért kár, illetve személyiségijog-sérelem orvoslása érdekében.

A törvényjavaslat megállapítja azt az időtartamot, amelyet feltétlenül elégségesnek minősít a bírósági eljárás befejezéséhez, másrészt kimondja, hogy ennek az időtartamnak a meghaladása nyitja meg a vagyoni elégtétel iránti igény érvényesítésének a lehetőségét. Polgári peres eljárások esetén a bírósági eljárás befejezéséhez feltétlenül elégségesnek minősülő időtartam öt év, közigazgatási peres, valamint büntetőeljárások esetén pedig főszabály szerint három év.

Ez utóbbi esetekben a rövidebb időtartam meghatározásának indoka az, hogy a közigazgatási peres eljárást hatósági eljárás, a büntetőeljárást pedig nyomozás előzi meg, amelyek tartamát ugyancsak indokolt az eljárás elhúzódása szempontjából figyelembe venni. A célkitűzés az, hogy a bonyolultabb ügyekben lefolytatott bírósági eljárások e megelőző eljárásokkal együttvéve se húzódjanak el kirívó módon. Természetesen alapvető elvárás, hogy a bírósági eljárások az itt bemutatott időtartamoknál jóval rövidebb időtartam alatt befejeződjenek, a törvényjavaslat ugyanakkor az észszerűnek nem tekinthető időtartamok elérése esetére biztosítja az igényérvényesítés lehetőségét.

A bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos igényérvényesítési eljárás két szakaszra különül el: egy igazságügyi miniszter előtti eljárásra, majd ezt követően egy bírósági nemperes eljárásra.

A törvényjavaslat az igazságügyi miniszter előtti eljárásban egy kötelező egyezségkötési kísérletet szabályoz, és ennek eredménytelensége esetén nyitja meg az igényérvényesítés lehetőségét a bíróság előtti polgári nemperes eljárásban.

Az, hogy a bírósági igényérvényesítés feltétele az előzetes egyezségkötési eljárásban történő részvétel, a peren kívüli elintézés, a perelterelés céljait szolgálja. Az egyezségkötési eljárás a jogkereső fél számára azért lehet kifejezetten előnyös, mert bírósági eljáráson kívül, gyorsan, költséghatékony módon kielégítést nyerhet az igazságügyért felelős miniszterrel kötött megállapodás útján. Az egyezségkötési eljárás feltételezhető előnyei elsősorban az egyszerűségében, hatékonyságában, valamint abban nyilvánulnak meg, hogy ez az eljárás nem igényel jogi képviseletet.

A bírósági igényérvényesítés keretében pedig nagyobb teret kaphat az egyedi körülmények mérlegelése. Ennek megfelelően kiterjedtebb vizsgálat tárgyát képezheti, hogy az alapul fekvő bírósági eljárás során volt-e olyan időszak, amely akár a fél, akár a vizsgált bírósági eljárásban eljárt bíróság érdekkörében felmerülő, elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el. E szempontok hatást gyakorolhatnak az alapul fekvő bírósági eljárás figyelembe vehető időtartamára, ezáltal a vagyoni elégtétel mértékére. A fél természetesen szabadon mérlegelheti, hogy az eredménytelen egyezségkötési eljárást követően bírósági úton érvényesítie az igényét vagy sem.

A bíróság előtti igényérvényesítés szabályainak kialakítása során is alapvető szempont volt a hatékonyság biztosítása. Az eljárásban okirati bizonyításnak van helye, a bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felek érdemi nyilatkozatainak, vagyis az eljárást megindító kérelemnek és elleniratnak a beérkezését követően a bíróságnak három hónapon belül le kell folytatnia a szükséges bizonyítási és eljárást befejező érdemi határozatát is meg kell hoznia. (Sic!) E határidőkeret-meghatározás is azt szolgálja, hogy az igényérvényesítő észszerű időn belül megfelelő kompenzációban részesüljön.

Kérem a tisztelt Házat, hogy támogató szavazatával járuljon hozzá a törvényjavaslat elfogadásához. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalások kerülnek sorra. Elsőként megadom a szót Czunyiné dr. Bertalan Juditnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az imént elhangzott előterjesztői expozé kellő részletességgel mondja el, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a leglényegesebb vagy legfontosabb célja, de felhívnám figyelmüket az előző napirendhez egy kicsit kapcsolódva, hogy a parlament honlapján elérhető törvényjavaslat szövege és az ahhoz fűzött általános és részletes indokolás abszolút kielégítő módon szakmai, és a törvényjavaslat célját részletesen indokoló és részletesen leíró indokolást tartalmaz. Ezt javaslom képviselőtársaim számára iránymutatásként az előttünk fekvő törvényjavaslat tanulmányozása során.A törvényjavaslat tehát a T/2923. számú törvényjavaslat, amely az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szól. Államtitkár úr hivatkozta az expozéjában a nemzetközi egyezményeket és nemzetközi szabályozókat, amelyek alapján Magyarország Kormánya ezt a törvényjavaslatot megfogalmazta; azt az egyedi jogvédelmi célt és azt az alapvető jogot, amelynek védelmét az előttünk fekvő törvényjavaslat szolgálni hivatott.

Én egy prózaibb vagy egyszerűbb útról indulnék el. Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat célja és tartalma is, mind a részletes szabályozás azt az egyébként a mindennapokat és az állampolgárok számára kellemetlen és rossz tapasztalatot hivatott a jövőben megszüntetni, amely az elhúzódó bírósági perek  legyenek ezek polgári, büntető-, illetve közigazgatási ügyekkel összefüggő peres eljárások , mindenkinek hátrányt okoz, kellemetlenséget az indokolatlanul és a bírósági gyakorlat vagy a bíróságok oldaláról elhúzódó peres időszak. (Sic!)

Az is egy nagyon fontos és új eleme ennek a jogszabálynak  törvényjavaslatnak, egészen pontosan , hogy egy új vagyoni elégtétel jogcím bevezetésével egy önálló jogvédelmi, sui generis jogvédelmi jogintézményt alapít. Államtitkár úr utalt rá, de ezt hadd emeljem ki, nem szükséges a tényleges kár bekövetkezte, maga a kellő időn belül való eljárás befejezte, illetve annak hiánya megalapozza ennek a vagyoni elégtételi jognak az érvényesítéséhez fűződő jogot.

Azt gondolom, hogy az ebben foglalt határidők, a polgári, büntető-, közigazgatási perekhez rendelt és elégségesnek számító határidők, amelyek a keresetlevél benyújtásától, illetve büntetőeljárásban és közigazgatási perben ugyan eltérő szabályokkal, de öt, illetve három évben korlátozzák az észszerű eljárás idejét, azt gondolom, hogy jogilag is megalapozott. Tehát kellő alapossággal lehet mind az ügyfelek, mind pedig a perben érintettek részéről a kellő alaposságot feltételezni, másrészt pedig a bírósági munka számára is kellő idő, ugyanakkor pedig megfelelő időtartam arra, hogy a perben szereplő felek számára ne okozzon tényleges kárt az elhúzódó bírósági eljárás.

A perekre vonatkozik, tehát ahogy államtitkár úr is említette, nem vonatkozik az azt megelőző eljárási cselekményekre, közigazgatási pereknél a hatósági eljárásokra, büntetőpereknél pedig a nyomozati szakaszra. Nagyon fontos az, hogy ez a szabályozás, ez az új sui generis jogintézmény egy olyan eljárásrendet követ, ahol az állampolgár számára megfelelő gyorsaságot, hatékonyságot, és egyébként egy észszerű eljárást ír elő eljárásrendben, annak módjára, hogy hogyan tudja ezt a jogvédelmi intézményt érvényesíteni. Ennek már semmiféle, a korábbi bürokratikus és a korábbi eljárásokban tapasztalt határidőkkel és újabb-újabb eljárási cselekményekkel való meghosszabbodása nem fordul elő, hiszen ahogy államtitkár úr említette, az igazságügyi miniszterrel kötött egyezség nemperes eljárásban egyébként jelentős mértékig könnyíti, gyorsítja és az érintett fél számára közel hozza a vagyoni elégtétel érvényesítését.

Azt gondolom, hogy mind az alaptörvényi, mind pedig a jogalkotási szándékot egyértelműen tükrözi az előttünk fekvő törvényjavaslat, és kiemelném azt a fontosságát vagy azt a jelentőségét, hogy nemcsak egy önálló jogintézmény alapíttatik, nemcsak egy sajátos, a bírósági eljárásokból fakadó, állampolgári sérelmeket kezelő új rendszer tud felépülni, hanem azt gondolom, az is fontos, hogy ennek a részletszabályozása, ennek a kimunkáltsága is kellő biztonságot nyújt. Tehát ha jogbiztonsági oldalról és a jogrendszer biztonsága oldaláról nézem, akkor is kellő módon kidolgozott az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. A Fidesz-frakció részéről a törvényjavaslat támogatást élvez. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(20.40)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr. Tisztelt Ház! Egy valóban fontos javaslat van a Ház előtt, én azt nem tudom, hogy miért kellett erre eddig várni, és miért kellett megvárni azt, hogy az emberi jogi bíróság mondja ki Magyarország felelősségét egy ilyen törvénynek a megalkotásában. Egyébként hozzáteszem, hogy a legjobb az lenne, hogyha erre sor sem kerülne, hiszen az eljárások olyan hamar lezárulnának Magyarországon, hogy tömegesen nem tapasztaltuk volna azt, hogy a strasbourgi emberi jogi bírósághoz kénytelenek fordulni a büntető- vagy polgári perekben és az elhúzódásban érintett állampolgárok, és ez esetben nyilván nem beszélhetnénk egy olyan tömeges problémáról, amire egy külön törvényt kell alkotni. De hogyha már megtörtént, akkor természetesen örömteli, hogy végre a Ház elé kerülhet ez a javaslat. Hozzáteszem, hogy azért számtalan pont nem derül ki belőle, nem tudom, hogy itt is a rendelet, amire ki fogok térni, az igazságügyi miniszter rendelete már elérhető-e a minisztérium honlapján; az nagyon jó lenne, különösen a fizetendő összegek tekintetében tisztábban láthatnánk. De nem szaladok ennyire előre, a lényeg az, hogy  ahogy mondtam  előremutatónak tartjuk a javaslatot, de néhány kritikai észrevételünk is mindenképpen kimondásra kerül. Az államtitkár úr elmondta, hogy melyek azok az időtartamok, amelyeket úgy kell tekinteni  ez polgári perben ötéves időtartam, büntetőperben három év, és közigazgatási perben is három év, amelyet annak kell tekinteni , hogy egy eltúlzott idő a perek befejezésére. Itt mindenképpen megjegyezném azt, hogy a büntetőeljárások esetében nemcsak a bírósági szakasz az, amely el tud húzódni, ugyanúgy a nyomozati és az ügyészségi szakasz is, amelyet önök ebben a javaslatban kivesznek a határidő-számításból. Tehát lehet, hogy valaki öt évig vagy akár három évig áll nyomozati, illetve ügyészségi eljárás alatt, és utána lezajlik a bírósági eljárás, mondjuk, plusz két és fél év alatt, akkor a jelen szabályozás alapján már nem tekinthető úgy, hogy az ő ügyében oly mértékben elhúzódott az egész eljárás, hogy azt értékelni lehessen, és bármiféle kompenzációra jogosult legyen.

Ez azért felháborító szerintem, hiszen az emberi jogi bíróság gyakorlatában, ahogy önök le is írják, nemcsak a bírósági tárgyalást  ha egy büntetőügyről beszélünk, nemcsak a bírósági tárgyalást , de az ügyészségi és egyébként a rendőrségi, tehát a nyomozati szakot is értékelni kell, és annak az időtartamát is be kell számítani. Ahogy mondtam, Magyarországon ezek legalább annyira hajlamosak elhúzódni, mint a bíróságok előtti szak, és így ebben a formában önök megkerülik azt, hogy a büntetőeljárás az állam részéről természetesen nemcsak a bíróságokat, de ugyanúgy az ügyészséget és a nyomozó hatóságokat vagy egyáltalán a nyomozó hatóságokat is magába foglalja, hogyha valakit eljárás alá vesznek, akkor ő a jogerős döntésre mondhatja azt, hogy az ügye elbírálásra került.

Ami pozitív, hogy a szintektől függetlenül, tehát hogy hány bírósági szintet járt meg, attól függetlenül mondja ki a javaslat ezeket az időtartamokat, nyilvánvalóan hogyha, mondjuk, egy harmadfokú vagy egy felülvizsgálati eljárás is szóba kerül, akkor négy évre emeli. Ez önmagában még nem lenne ördögtől való, hogyha a nyomozati szakot is idevennénk.

Aztán, ahogy azt az államtitkár úr elő is adta, az első szakasz a miniszterhez való fordulás, tehát hogyha valaki egy ilyen igényt szeretne érvényesíteni, egy vagyoni elégtételt szeretne érvényesíteni, akkor az igazságügyi miniszterhez kell fordulnia, és hogyha ott nem jön létre egy egyezség, akkor léphet be a második szakasz az első szakasz után, és akkor bírósági perre is lehetőség van. Illetve az, hogy ez az új jogszabály, ez az új forma, elégtételi forma bevezetésre kerül, az nem jelenti azt, hogy a bírósági jogkörben okozott károkért vagy egyéb sérelmekért bírósághoz fordulhasson az adott személy. Ez jó, tehát ennek örülünk, hogy ez önmagában nem zárja ki, azt viszont, megmondom őszintén, nem értem, hogy az igazságügyi minisztert miért szükséges az első szakaszban bevonni, ráadásul úgy, hogy mérlegelési jogköre nem igazán lesz a miniszternek; ezt önök is leírják, hogy a megalkotandó kormányrendeletben taxatíve meghatározásra kerül, hogyha jól értem, hogy milyen elhúzódásért milyen  gondolom, itt évszámokat most nem mond az államtitkár úr, hogy elérhető-e ez a kormányrendelet, gondolom, még nem , mennyi összeget milyen időelhúzódásért lehet megítélni, gondolom, külön a polgári, a közigazgatási és a büntetőperekben lehet megítélni. Tehát ez egy mechanikus ellenőrzést igényel, be kell nyújtani a papírokat, megállapítják, hogy valóban elhúzódtak ezek az eljárások, és megítélik, erre ugyanúgy alkalmas lenne az a bíróság is, amely első fokon eljár. Tehát hogyha ezt önök is több helyen, a részletes indokolásban, az általános indokolásban leírják, hogy itt nagy mérlegelése nincs a miniszternek, akkor miért kell őt bevonni, iratokat küldözgetni, az első fok majd felküldi a miniszternek, ő megállapít valamit, és akkor utána bevonva egy pluszkört kell futni, már a minisztert bevonva  ez tulajdonképpen egy felesleges centralizálás.

Annak örülök, hogy illetékmentesen és formanyomtatványon lesz benyújtható ez az eljárás, ez így természetes, és örülök neki, hogy ez így került bele a javaslatba, de azért  ahogy mondtam  egy-két kritikánk is van, amelyekre most részletesen is ki szeretnék térni.

Azt már említettem, hogy miért nagyon visszás, hogy a nyomozati szakot nem számítják bele, de a közigazgatási perben is felmerülhet ez, illetve a közigazgatási eljárásokban is, nem csak a büntető eljárásokban, hiszen hogyha valaki a közigazgatási, bármely közigazgatási hatóság előtt keresi az igazát, akkor őt kevésbé fogja érdekelni, hogy mondjuk, még hány bírósági szakot kell megjárnia, az ő sérelme vagy az ő problémája vagy az állam irányába tanúsított elégedetlensége a perelhúzódás miatt ugyanúgy meg fog jelenni, hogyha a különböző hatóságok első fokon vagy másodfokon elhúzzák ezeket az ügyeket.

Az is pozitív, hogy késedelmi kamat jár azután, hogyha megállapításra került, illetve amint ezek az összegek, a kifizetett kompenzáció esedékessé válik, ennek is így kell lennie, de ahogy elmondtam, az egyezségkötési eljárás külön szabályait nagyon szeretnénk megismerni, legalább azt, hogy mekkora összeg jár, mennyire lehet ezeket az összegeket… Gondolom, azért a strasbourgi bíróságnak a gyakorlatánál jóval kevesebb összegekről beszélhetünk, lévén hogy meg akarják úszni ezeket az eljárásokat, mármint hogy nagy számban komolyabb összegeket ki kelljen fizetni, de azért valami tájékoztatást erről elvárnánk, hiszen hogyha ezek egyébként méltányos összegek, akkor támogatható is a javaslat. Hogyha csak kiszúrják az embereknek a szemét egy minimális összeggel, akkor természetesen ez a javaslat tartózkodással vagy akár nemleges szavazattal is találkozhat az ellenzék részéről.

Kiemelném azt, hogy pozitív, hogy nem igényel az eljárás jogi képviseletet, ezt mondjuk, jó lenne akár a végrehajtók előtti eljárásra is kiterjeszteni, de most ebbe nem szeretnék belemenni. Ebben az esetben ez mindenképpen előremutató.

A hat hónapon belüli kezdeményezhetőséget én azért kitolnám, államtitkár úr, legalább egy évre, lévén hogy az állampolgárok sokszor nincsenek abban a helyzetben, vagy nem mindig vannak abban a helyzetben, hogy feltétlenül tisztában legyenek azzal, hogy egy ilyen jogosultságuk van, és fél év elég gyorsan el tud telni. Úgy érzem, hogy az állam itt is megpróbál menekülni a kötelezettségek teljesítése alól.

Illetve a 11. szakaszt illetően még lenne egy megjegyzésem. Hogyha a miniszter tesz egy ajánlatot, akkor azt el is kell fogadni annak, aki benyújtotta a kérvényt, ez így még rendben is van, viszont hogyha ezt kifejezetten nem teszi meg, mármint az elfogadást az állampolgár, akkor visszavontnak kell tekinteni az ő beadványát.

(20.50)

Én azt gondolom, hogy abban az esetben, ha valaki már beadvánnyal élt, kérte a minisztert, hogy állapítsa meg, tehát az elsőfokú bíróságnál beadvánnyal élt, és a miniszterhez került, a miniszter megállapította azt, hogy fennállnak a körülmények, meg kell állapítani a kártérítést, a kompenzációt, akkor ne kelljen még egy kört futni, ha ő erre nem reagál, akkor azt tekinthetnénk annak, hogy elfogadja a miniszter javaslatát, ez így lenne korrekt.

A 17. §-ban a Debreceni Törvényszéket nevezik meg kizárólagos illetékességű eljáró bíróságnak. Itt elég furcsa, hogy a joggyakorlat egységesítésére hivatkoznak. Ahogy az előbb mondtam, túl sok joggyakorlat nem tud kialakulni, lévén hogy kormányrendeletben taxatíve meg lesz határozva, hogy miért mennyi összeg jár, tehát itt a joggyakorlatra való hivatkozást eltúlzottnak érzem. Illetve azt sem tudom, hogy miért a Debreceni Törvényszékre esett a választás, talán ott az ügyterhek alacsonyabb számban vannak jelen. De mi van, ha ez változik? Célszerűbb ezért az ilyen hatásköröket, kizárólagos illetékességi köröket egy budapesti bíróságra telepíteni, úgy természetesen, hogy a megfelelő munkaerőt is biztosítják. Illetve arra sem kaptunk választ, hogy ha a Debreceni Törvényszék, illetve az alatta működő egyéb, mondjuk, járásbíróságok jártak el, akkor miért a Kecskeméti Törvényszék kerül kirendelésre.

Ezekkel a hozzáfűzésekkel nagyon várnám államtitkár úrtól, hogy főleg az összegszerűségre valami választ kapjunk, és ebben az esetben akár ez egy elfogadható javaslat is lehet. Így azért még számos pont megmagyarázására vár. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Vejkey Imrének, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló T/2923. számú törvényjavaslat célja, hogy egyedi jogvédelmet adó megoldással járuljon hozzá az emberi jogok és az alapvető szabadságokjogok védelméről szóló egyezményben előírt, észszerű időn belüli eljáráshoz való jog érvényesülésével kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeink maradéktalan teljesítéséhez.Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény 6. cikk (1) bekezdése mondja ki a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot, vagyis azt, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott, független és pártatlan, tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyaló bíróság tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában, illetve az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Ez az úgynevezett fair trial alapelv. Ezt az alapelvet a 1993. évi XXXI. törvény emelte be a magyar jogrendszerbe. Ennek alkotmányi megjelenése Magyarország hatályos Alaptörvényének XXVIII. cikk (1) bekezdésében tükröződik vissza.

Az eljárás hosszának észszerűsége az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga alapján négy szempont együttes vizsgálatával történik.

Az 1. szempont az ügy bonyolultsága, ami azt jelenti, hogy az ügy bonyolultsága igazolhatja a hosszú eljárást, az eljárás hosszát, de akkor is egy adott időtartamon túl az ügy bonyolultsága mégsem lehet kimentési alap a tárgyalás rendkívüli elhúzódásához.

A 2. szempont a fél közrehatása, ami egyrészt annak a vizsgálatát jelenti, hogy a felet terheli-e felelősség az időtartam elhúzódása miatt, másrészt pedig annak a vizsgálatát, hogy a fél megfelelő gondossággal járt-e el az egyes eljárási cselekményekben.

A 3. szempont a szerv eljárása, ami azt jelenti, hogy az eljáró bíróságnak betudható, időhúzó magatartását vizsgálják.

A 4. szempont az ügy tétje, ami annak a vizsgálatát jelenti, hogy az ügy tétje alapján úgymond különleges ügyek esetén a fél érdekei alapján soron kívüli eljárást folytattak-e le vagy sem.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt évtizedekben rendszeresen ítélt meg magyar bírósági eljárások elhúzódásával összefüggésben úgynevezett igazságos elégtételt az eljárásban részt vevő felek kérelmére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 157. és 158. §-ai szerint lehetőség van kifogás benyújtására, amennyiben a bíróság elmulasztotta a perek észszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét. A kifogást az ügyben eljáró bíróságnál lehet előterjeszteni, a fél vagy a terhelt terjesztheti elő.

A jelen törvényjavaslat továbbá egyrészt megállapítja azt az időtartamot, amelynek feltétlenül elégségesnek kell lennie a bírósági eljárás befejezéséhez, másrészt kimondja azt, hogy a bírósági eljárásban pusztán az elégséges időtartam meghaladása már vagyoni elégtétel megállapítását teszi indokolttá.

A törvényjavaslat a polgári peres eljárások befejezéséhez ötéves időtartamot nyilvánít feltétlenül szükségesnek, közigazgatási perek, illetve az első- és másodfokon befejezett büntetőeljárások befejezéséhez pedig három évet, mint ahogy ezt kollegáim is már elmondták. A törvényjavaslat az észszerű idő határát annak mentén is differenciálja, hogy hány szinten folyt a bírósági eljárás. A törvényjavaslat egy bírósági szint esetén átlagosan 2-3 évet, két bírósági szint esetén átlagosan 3-4 évet tart elfogadhatónak oly módon, hogy a számítás időpontja polgári jogi közigazgatási peres eljárás esetén a keresetlevél benyújtásának a napja, büntetőeljárás esetén pedig a vádemelés napja, befejező időpontja pedig az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésének napja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat mindezt úgy kívánja biztosítani, hogy közben a felet ezen bírósági nemperes eljárás tekintetében illetékmentesség illetné meg. A KDNP parlamenti frakciója ezért támogatja a törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Emberi Jogok Európai Bírósága az elmúlt évtizedekben nagy számban marasztalta el hazánkat, és majd’ kétmilliárd forintot kellett kártérítésként a magyar államnak e tárgykörbe tartozó ügycsoportban megtérítenie. Tehát azt kell mondjam, hogy indokolt, hogy előterjesztéssel éltek. Az előterjesztés címéből meg mondjuk, az elvileg elmondottakból kiindulva ki nem támogatná ezt elvi szinten, ki ne támogatná azt, hogy egyes bírósági eljárások ne húzódjanak el az észszerű határokon jelentősen túl. Azonban vannak kételyek bennünk ezúttal is, ezekről szeretnék röviden beszélni, remélem, hogy vagy most választ kapok rá, vagy a következő hetekben részben módosítással élnek. Először is az időmeghatározás kapcsán itt azért már szakértők is részben szóltak az ügyben az elmúlt időszakban, és most a képviselőtársaim is elmondtak aggályokat. A polgári eljárások tekintetében főszabály szerint öt évet állapít meg a javaslat, közigazgatási és büntetőügyek esetében pedig három évet  mint egyébként a bírósági eljárás befejezéséhez feltétlenül elégségesnek minősülő időtartam.

Itt rögtön az a kérdés lehet, hogy az előterjesztésnek az az alapállítása vagy lényege, hogy meg lehet-e ezeket ilyen objektív módon határozni, ez rendben van-e, vagy vannak-e ezzel kapcsolatban kérdőjelek. Hiszen mondjuk, egy büntetőügy esetében, egy nagyon összetett büntetőügy esetében bizony elképzelhető, hogy okkal húzódik három éven túl egy-egy eljárás, ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy az meg igen észszerűtlennek tűnik számunkra, számomra, hogy az ellenkező is igaz, tehát hogy bizonyos ügyek esetében pedig ez lehetőséget ad büntetlenül eddig elhúzni úgymond egy-egy ügyet.

(21.00)

Hiszen egy egyszerűbb, különösebb mérlegelést nem igénylő kérdésben, akár a polgári eljárások tekintetében nagyon rövid idő alatt meg lehet hozni egy-egy döntést, így ez az ötéves főszabály adott esetben lehetőséget jelent a késlekedésre.

Talán elhangzott itt korábban is, hogy az is egy fontos kérdés egy-egy eljárás észszerű időn belül történő befejezése kapcsán, hogy ne legyenek fölöslegesen szünetelések egy-egy eljárás során. Ugye, itt a polgári perrendtartásról szóló törvény a felfüggesztés és a félbeszakadásról szóló végzés ellen önálló fellebbezési jogot ad, hogy ezzel biztosítsa az eljárás lefolytatását. Szóval, egy-egy ilyen fellebbezés következtében a végzést hatályon kívül helyezhetik adott esetben, vagy maga az eljáró bíróság is megváltoztathatja azt. Ez ugyan nem jelent eljárási szabálysértést, ugyanakkor logikusan azt lehet mondani, hogy az eljárás észszerű időn belül való befejezése kapcsán nyilván egyfajta elpazarolt időnek tekinthető. Ez is egy olyan kérdés, amit az asztalra kellett tennem, tehát a fölösleges szüneteltetések kérdését is.

Szó esett az előkészítő szakaszról. Én továbbmennék, mert egyfajta innovációként hangzott el szinte itt a kormánypárti képviselők részéről, hogy nem számítanak bele az eljárásba a megelőző eljárások. Szerintem ez pont probléma. Azt szeretném mondani, hogy az államigazgatási, közigazgatási eljárásokat vagy a nyomozati szakaszt nem beleszámolni ebbe a kérdésbe, az egy komoly probléma, és kifejezetten az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával szembe mutat. Elhangzott ez is korábban, ellenzéki képviselőtársam, Staudt Gábor mondta, azt hiszem, hogy kifejezetten a büntetőeljárások kapcsán itt a nyomozati szakaszban legalább annyira tapasztalható az elhúzódás, legalább annyira fenyeget, mint egyébként utána a bírósági szakban.

A miniszterrel történő egyezségkötési eljárásról és a bírósági szakaszról itt, azt gondolom, hogy elég sokan szóltak előttem. Én itt rögtön a vagyoni elégtételre térnék rá. Az előző több előterjesztés kapcsán is utaltunk egyfajta rendeleti kormányzás előszelére, és nemcsak az előző javaslat kapcsán, hanem azért sok tapasztalatunk van ebben. Itt is egy kormányrendeletre már rögtön utalnak, amely majd megállapítja a vagyoni elégtétel vonatkozásában úgymond a tarifákat; nem tudom, helyes szó-e ez erre. Míg azt gondolom, hogy az egyik kérdés, hogy ha már így van, amivel nem feltétlen értek egyébként egyet, de ha már így van, akkor jó lenne látni, hogy ezek pontosan milyen nagyságrendű összeget jelentenek.

Kiszúrják-e az emberek szemét egy-egy ilyen összeggel, tulajdonképpen elvonva a lehetőségüket, a jogukat arra, hogy máshol érvényesítsék a jogaikat, vagy egyébként tényleg megfelelő összegek szerepelnek ebben a kormányrendeletben? Jó lenne ezt látni. Egyébiránt egy bíróság is alkalmas lenne erre, mert azt gondolom, hogy nagyon nehéz, mondjuk, egy alapjogsértés esetében az emberi életet vagy az emberi méltóságot mint alapjogot beárazni egy kormányrendeletben. Ez nagyon furcsa mód nekem mindenképpen, nem tartom szerencsésnek.

A Debreceni Törvényszék kizárólagos illetékességéről is szó esett. Egyébként felmerül, hogy akkor miért nem ítélőtábla, illetve hogy adott esetben miért kell ilyen típusú kizárólagos illetékességet megállapítani. Különösen, ha itt tényleg egy kormányrendelet készül a tarifákkal, akkor nem sok indoka van ennek, legalábbis a joggyakorlat semmiképpen.

A határidő kapcsán felmerült, hogy lehetne kitolni ezt a határidőt, lehetne nem hat hónapos ez a jogvesztő határidő, azonban itt én néhány elvi dolgot az asztalra raknék inkább. Alapvető emberi jogi jogsérelem esetén határidőket megszabni nem biztos, sőt azt gondolom, hogy nem indokolt.

Bizonyos esetekben ez lehet jogellenes is, de a jogvesztő jellege ezeknek a határidőknek mindenképpen az, hogy teljességgel indokolatlan, hiszen így közvetlenül is tulajdonképpen korlátozzák az alapvető igényérvényesítési jogát az embereknek. Ez szerintem nem helyes. Alapvető emberi jogot ilyen értelemben jogvesztő határidővel korlátozni semmiképpen nem kívánatos.

Három pontban összefoglalva, zárva a mondandómat ezen a kései órán: először is nagyon sok olyan egyszerű polgári per lehet, amelynél ez a fajta szabályozás, az objektív jellege a határidőnek túlzottan elnyújthat eljárásokat. Ez meglepő, mert tudom, hogy a jogalkotói szándék, vagy bízom benne, hogy a jogalkotói szándék egyébként nem ez, mindenesetre ezt megfontolás tárgyává tenném, én vitatom ennek a helyességét.

A kormányrendelet kapcsán alapvető emberi jogok megsértését ilyen értelemben árcímkékkel ellátni, hát, ez kérdőjeles. Egyedi esetek vannak, nincs két egyforma eset, a bíróság mérlegelhet ebben a tekintetben szerintem.

A jogvesztő határidők tekintetében meg még egyszer felhívnám a figyelmet, hogy ezzel a javaslattal tulajdonképpen legalábbis részben a tisztességes eljáráshoz való joguktól fosztják meg az érintetteket, ami semmiképpen nem szerencsés. Tehát túl a szándékon, azt gondolom, hogy az elmondottak alapján is elég sok kérdőjel fogalmazódott meg bennünk, a frakciónkban, illetve bennem, úgyhogy bízom benne, hogy el tudják oszlatni ezeket a kérdőjeleket, de szkeptikus vagyok a témában, ezért várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces hozzászólásra van lehetőség. Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy nagyon fontos dolgot kihagytam, ami kardinális. A 6. §-ban azt írják, hogy amikor büntetőeljárásban az ítéletben a büntetés kiszabásakor szerepel, hogy az eljárás elhúzódását valamilyen módon figyelembe vették, akkor nem jár a kompenzáció. Államtitkár úr, ez azért abszurd, mert ha elhúzódnak ezek az eljárások, akkor a bíróságnak, mondjuk, egy öt éven túli ügyben kutya kötelessége, hogy figyelembe vegye a büntetés kiszabásakor az elhúzódást. Ha viszont figyelembe vette, akkor ez alapján nem jár semmi, tehát tulajdonképpen ez a 6. § olyan, mintha nem is adnának semmit. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Vejkey Imre képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Varga László képviselőtársam kritikaként illette azt, hogy Magyarországnak az elmúlt években közel 2 milliárd forintot kellett a strasbourgi döntések alapján fizetnie e vonatkozásban. Ugye, itt tudniuk kell, tisztelt hölgyeim és uraim, azt, hogy ez nem a kormány bűne, ez tulajdonképpen a bíróságnak a bűne. És a bíróságok eljárása miatt kellett az országnak fizetni ezt. Ezért volt rendkívül fontos az új Pp. Az új Pp., ami 2018. január 1-jén lépett hatályba, aminek az egyik legjelentősebb változása az volt, hogy bevezette a perfelvételi szakaszt. A perfelvételi szakasz egy új eljárás, ami azt jelenti, hogy magának a felperesnek elő kell adni a teljes petítumot, elő kell adni a bizonyítékokat, az alperesnek pedig elő kell adni, hogy mivel kíván a felhívott petítumokra, a felhívott bizonyítékokra védekezni. És utána következik, miután a bíróság erre egy végzést hozott, hogy e körben folytatja le a tárgyalást. Most már ezen a szűkített mezsgyén folyhat tovább a bírósági eljárás. Én úgy gondolom, hogy itt a parttalan, szinte évtizedekig elhúzódó pereknek, mert ügyvédként tapasztaltam annak idején ilyet is, hogy többször megjárta a harmadfokot, és újra első fokról indult, én úgy gondolom, hogy ezeknek véget vetünk. A büntetőeljárás során pedig szintén mondhatom azt, hogy a nyomozati szak, amennyiben egy meghatározott időn belül nem fejeződik be, úgy az új Be. alapján nem is lehet vádat emelni már. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(21.10)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most Arató Gergely képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Vejkey képviselő úr joggal sejti, hogy némi gyanakvás van bennem általában a kormány jó szándéka iránt, de ez alkalommal most alapvetően azt gondoljuk, hogy ez egy olyan törvényjavaslat, amelynek az alapvető céljaival egyet lehet érteni. Az elhúzódó bírósági eljárások valóban komoly gondot okoznak, és nemcsak ennek a kormánynak az idején, hanem korábbi kormányok idején is. A szabályozás módjával kapcsolatban azonban vannak kétségek, ezeket tanult képviselőtársaim részletesen, már-már kimerítően ismertették, ezért én nem ismételném meg az ő hozzászólásukat, csak arra utalnék, hogy egyrészt az a fajta szabályozás, amelyik merev határidőket szab meg az ügy súlyától és jellegétől függetlenül, az nem feltétlenül életszerű. Például a közigazgatási eljárások esetében néha viszonylag egyszerű eljárási cselekményekről, fellebbezésekről van gyakorlatilag szó, nem így hívják, bocsánat, bírósági jogorvoslatról van szó, amelyik korábbi fellebbezési eljárások esetébe lépett. Itt a három év meglehetősen hosszú időnek tekinthető.

Maga az Emberi Jogok Európai Bírósága, mint ezt képviselőtársaim is tudják, és egyébként mint a valóban kiváló indoklás ezt tartalmazza is, meglehetősen bonyolult szempontrendszer alapján ítéli meg azt, hogy mikor tekinthető indokolatlanul hosszúnak egy bírósági eljárás. Nagy kérdés, hogy egy ilyen típusú egyenszabályozás képes-e arra tekintettel lenni, hogy mennyire bonyolultak ezek az eljárások, hogy például mennyire róható fel a késlekedés a bírósági ügyfelek, adott esetben az ügyvédek hibájának vagy tevékenységének. Tehát azért itt ebben vannak kétségek, és vannak valóban kétségek a kormány rendeletbeli szabályozása kapcsán is.

Végül azt is szeretném megerősíteni, hogy mi magunk is súlyos problémának tartjuk azt, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakasza és az előkészítő eljárás nem került bele ebbe a típusú mérlegelésbe, ebbe a határidő-számításba. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Varga László képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Vejkey Képviselőtársam! Remélem, hogy pontosan fogalmaztam, én nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy a kormány felelőssége. Nyilván az előterjesztés címéből is lehet következtetéseket levonni itt a hatalmi ágak elválasztásának elvei szerint. Tehát a bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről van itt természetesen szó. A kormánynak nyilván annyiban lehet érintőlegesen felelőssége, hogy milyen jogszabályi környezetet javasol a parlamentnek, milyen törvényjavaslatokat terjeszt elő, és utána az Országgyűlés milyen törvényeket fogad el. Ebben nyilván lehetett volna bizonyos kérdésekben hamarabb lépni, de azért nem is feltétlenül a kormány felelősségét hangsúlyoztam ebben a kérdésben. Azt viszont az asztalra tenném, amit mondott itt a határidő kapcsán, hogy szerintem az állampolgárok szempontjából kell megfigyelnünk vagy értékelnünk ezt a kérdést. Tehát értem én, hogy a Be.-re is hivatkozott meg az új Pp.-re, de ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy az állampolgárok egyben értékelik az ővelük kapcsolatos eljárásokat, tehát a nyomozati szakot is beleértve, a nyomozati szakot, eljárást is beleértve és természetesen a bírósági eljárást is. Szerintem szerencsésebb volna ezeket a határidőket egybeérteni, egy egész képet alkotva erről és az állampolgárok szemszögéből vizsgálva.

Most mondok olyat, ami talán nem is ebbe a terminológiába illik, de talán ügyfélbaráttá vagy felhasználóbaráttá…  most tényleg rossz hasonlat talán, de hogy az ő szempontjukból értékelve, és ezért kellene ezeket a megelőző eljárásokat is beleszámítani, no pláne azért, amit Arató képviselőtársam is helyesen mondott el, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyakorlatába beleszámít, tehát hogy szerintem ezzel szinkronban kéne jogszabályt alkotnia az Országgyűlésnek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom és megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néha egybehangzó témafelvetések voltak, ezért megpróbálok egyben válaszolni az elhangzottakra. Ahogy az expozé elején is utaltam rá, az új eljárási kódexek…  a legutóbbi a büntetőeljárási kódex július 1-jével lépett hatályba, tehát ezeknek a hatálybalépése előtt a hozzájuk kapcsolódó eljárásokkal kapcsolatos szabályok megalkotása idő előtti lett volna. Utaltam arra is az expozéban, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának a joggyakorlatát is figyelembe vettük a szabályozás kialakításánál. Elhangzottak olyanok is, hogy milyen mértékűek lesznek ezek. Tehát a kialakult joggyakorlatnak megfelelően különböző ügyekből látszik, hogy az általuk meghatározott mértéktől egy belföldi szabályozás bizony egy 70 százalékos értéket elfogadhatónak tartott. Általában a bíróság azért határoz meg magasabb díjakat, mondjuk, a belső szabályozás mielőbbi megalkotására ösztönözze a tagállamokat. Tehát ha most kellene megmondanunk, hogy mennyi lesz majd a törvényi felhatalmazás alapján ebben a díjszabásban a megállapított mérték, akkor körülbelül a bíróságok joggyakorlata prognosztizálható.

Miért az Igazságügyi Minisztériumnál indul az egyezségkötési kísérlet? Gyakorlatilag akkor egy helyen össze lehet gyűjteni az egész ország területéről, nem kell külön bíróságot vagy bírósági szintet kijelölni erre a feladatra. A másik, hogy ez egy nagyon egyszerű…  eljárásjogi képviselőt sem igényel, gyakorlatilag, ha nem fogadják el, akkor bírósághoz lehet fordulni, tehát a peres út is biztosított. A másik, a hat hónapos határidő hangzott el, amit egyfajta korlátozásként értékelünk. Strasbourghoz is hat hónap alatt lehet fordulni, tehát gyakorlatilag a nemzetközi gyakorlatot vettük itt figyelembe.

Miért nem az ítélőtáblához lehet fordulni? Az ítélőtábla általában egy fellebbviteli bíróság, tehát fellebbezéseket adnak be oda. Amennyiben nyilván a törvényszéken nem születik meg a megfelelő döntés, akkor lehet fellebbezni, és ezzel megnyílik az ítélőtáblai lehetőség is. Egyébként a határidők megállapítása nem ösztönöz az ügyek elhúzódására, hiszen jelenleg nincs ilyen határidő, és most is a bíróságok azért az ügyek döntő többségében egy nagyon belátható, egy-másfél év időszakon belül lezárják az ügyeket. Itt pontosan a kirívó esetekre van ez a jogintézmény kitalálva.

Elöljáróban ennyit, aztán majd a bizottsági vitában nyilván folytatni fogjuk a felvetésekre való válaszadást. Köszönöm a figyelmet.

Felszólalások:   189-212   213-232   233-246      Ülésnap adatai