Felszólalás adatai

Felszólalások:   271-272   273-276   277-280      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Tuzson államtitkár úr jelezte, hogy nem kíván szólni a kormány nevében. Rétvári államtitkár úr nem kíván reagálni (Dr. Rétvári Bence: Most nem!) Rétvári képviselő úr felszólalására. (Derültség.)Így a következőkben Varga-Damm Andrea képviselő asszony mondhatja el napirend utáni felszólalását: „A véradás fontosságáról” címmel. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót. Államtitkár úrnak, Tuzson államtitkár úrnak az előbbihez hozzáfűzném, hogy azért nyelvészekkel is nyugodtan lehet konzultálni, nem csak beszólni a kollégának az ülésteremben, és akkor majd a „törvénykezés” szót ő is pontosan tudja értelmezni. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Annyit szeretnék elmondani ma itt a tisztelt Házban, hogy bizonyára érzékelik azért az elmúlt időszakban, hogy alapvetően a szociális, egészségügyi és a gyermekjogi kérdések azok, amelyek számomra igencsak fontosak, és ennek egyik rendkívül komoly kérdése a véradás. 2007-ben még 446 865 véradás történt az országban, amiből új donor 50 120 volt. 2017-ben már csak 372 360 véradás volt, és  láss csudát!  2017-től az új véradók számát már nem tartalmazza a vérellátó statisztikája. 2016-ban még láthattuk, hogy mennyi volt az új véradó, 2017-ben a statisztikai tematikából már kihagyták ezt  kíváncsi lennék, hogy miért. Mondhatjuk persze azt, hogy a társadalom lélekszáma csökkent, nagyon sokan elvándoroltak, és ez is okozhatja a véradás számának csökkenését, de míg 2007-ben 10 millió 66 ezren voltunk, 2017-ben már csak 9 millió 797 ezren, ez 2,5 százalékos lélekszámcsökkenés az országban, a véradók száma viszont 16,7 százalékkal csökkent. Tehát hétszer annyi ember nem ad már vért, mint amennyivel az ország lakosságának a száma csökkent.

Mindannyian tudjuk, hogy ez a kérdés milyen fontos egy társadalomban, a szolidaritásnak egy rendkívül komoly megjelenési formája, és bizony míg egymásért felelősek vagyunk, a véradás maga az, amivel a leginkább kifejezhetjük embertársainknak azt, hogy mi egy társadalomban élünk, mi egymás iránt szolidárisak vagyunk, mi szeretnénk, hogyha a beteg emberek meggyógyulnának, ha az azon múlik, hogy mi adjunk vért.

(20.10)

Az elmúlt időszakban, amikor ezt a kérdést többször felvetettem, bizony rengeteg levelet kaptam arról, hogy azért csökkent ilyen rendkívüli módon a véradások hajlandósága, mert a vérplazmát bizonyos kormányközeli vállalkozói csoportok óriási pénzekért adják el vállalatoknak, és gyakorlatilag az önzetlen donorok megtermelnek óriási profitokat vállalkozói köröknek, és bizony ebben rengeteg ember nem akar részt venni. A korábbi tízezer forintos, plazma érdekében való véradási díjat éppen az Orbán-kormány csökkentette 3500 forintra, hogy ettől is elmenjen a véradók kedve, viszont azzal, hogy kevesebbet kell fizetni, a még maradó véradók megint óriási profitot a kormányközeli cégeknek ajándékoztak.

Ez az üzleti jelenség oly mértékben lerontotta a véradói hajlandóságot, hogy úgy érzem, a kormányzatnak nagyon komoly munkát kell végeznie azért, hogy ezt a százezres nagyságrenddel kevesebb véradást valamilyen módon igyekezzék visszatornászni, hogy az a fajta érzés, amikor az ember odaadja a vérét, és az a fajta öröm, hogy hátha ezzel tudnak embereket megmenteni, minél több honfitársunknak élményként legyen meg. Én annyiban szerencsés vagyok, hogy kétnaponta kapok levelet, mert az A Rh-negatív vércsoport nagyon ritka, ebből mindig nagyon kevés van, és természetes, hogy az ember odateszi magát, odaadja a vérét, mert hátha e kevés vagy e kisszámú ilyen vércsoportú embernek legalább ezzel lehet segíteni.

A legnagyobb probléma Magyarországon, hogy ez a mindent átható üzletiség, üzleties jelleg, a legszebb és a legszentebb dolgoknak is az üzleti alapokra vitele oly mértékben elszakította egymástól a társadalom egyes tagjait, hogy leginkább a véradás kérdése az, ami ilyen nagyon látványosan megjelenik mint negatív következmény. Nagy tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy ezt az egész kérdést próbálja átgondolni.

Nem elég önmagában az, hogy a Vöröskereszt egy nap akár hatszáz helyen is megjelenik, mert az emberek tudatából veszett ki ez a szolidaritás, és először a tudatukat kellene oly mértékben elősegíteni, hogy ez a felelősségvállalás újra kialakuljon, vagy aki még ebben nem vett részt, hajlandó legyen rá, hogy ez például az egyik fontos lépése lenne annak, hogy ha a kormányzat itt egy erős, összetartó társadalmat szeretne maga mögött, akkor ezen kérdés útján induljon el afelé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, és azt is, hogy ennyire pontosan betartotta az időkeretét is. Államtitkár úr, parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy meg kell köszönjük azoknak az embereknek, akik vért adnak, tényleg egy rendkívül önzetlen cselekedet. Magyarországon mindennap 1500 egység vérre van szükség, ez azt jelenti, hogy 1600-1800 embernek kell elmenni minden egyes napon vért adni. Összességében egy évben pedig 400 ezer egységnyi vérre van szükség Magyarországon. Szerencsére semmilyen sürgős beavatkozás soha nem marad el vérhiány miatt, de ehhez az is kell, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat mindennap, napi szinten 60-70 helyen biztosítsa országosan azt, hogy vért lehessen adni.Képviselő asszony is többféle irányt közelített meg, hogy vajon mi van amögött, hogy világszerte egyre kevesebben adnak vért. Szerintem egyrészről meg kell köszönjük a magyar véradóknak, mert a magyar véradók aktivitása az európai átlag fölött van érezhetően. Magyarországon még mindig önzetlenebbek az emberek, mint az európai átlag. Azt kell lássuk szerintem emögött, hogy itt valóban a társadalomnak egyfajta bezárkózása vagy pedig az önzetlen szemlélete álle ott, valaki veszie a fáradságot, veszie ennek az egyes kényelmetlenségeit, és ade egy ismeretlen ember számára vért, vagy pedig nem. Ez általános közgondolkodási alapokból indul ki, ezért lehetünk büszkék a magyar véradókra, hisz  ahogy mondtam  aktívabbak, mint európai társaik.

A véradás népszerűsítésére a Vérellátó Szolgálat nagyon sokféle kampányt indított, ön is láthatta, országos kampányokban is, iskolákban is, osztályfőnöki órákon is, sokféle módon kívánjuk motiválni az embereket, hogy adjanak vért. Az irányított véradás lehetősége szintén olyan, amellyel tudnak élni, és tudnak segíteni rokonaikon, ismerőseiken, közeli hozzátartozóikon.

Én arra biztatok mindenkit, hogy próbáljon meg a saját környezetében és a saját lehetőségeihez mérten is minél több embert erre biztatni, a Vérellátó Szolgálat munkatársai ebben segítségükre lesznek, időről időre mindig vannak ilyen kampányok, amelyek láthatóvá teszik a véradást, és mindenki számára annak az élményét vagy jó érzését, hogy valakin segíteni tudott egy olyan dologgal, ami pótolhatatlan, a saját vérével. Úgyhogy köszönjük minden magyar véradónak, és reméljük, hogy a jövőben egyre többen és többen lesznek. Köszönöm szépen.

Felszólalások:   271-272   273-276   277-280      Ülésnap adatai