Felszólalás adatai

Felszólalások:   77-82   83-89   89-94      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr elfogadta a választ, így értelemszerűen nem kell szavaznunk. Így aztán Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, a Jobbik képviselője, aki interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: „Ki állítja meg a szociális katasztrófát?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter úr képében Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni. A képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik képviselői tucatjával kapják azokat a riasztásokat, amelyek mostanában soron következő kilakoltatási eseményekről szólnak, olyan végrehajtási folyamat végének a foganatosításáról, amelynek eredménye szinte minden esetben az, hogy egy család elveszíti az otthonát. Elképzelhető, hogy az államtitkár úr már unja ezt a témát, ingatja a fejét, látom, de ha így is van… (Dr. Völner Pál jelzésére:) Látom, szerencsére nem unja. Fontosnak tartom, hogy megtárgyaljuk az idevonatkozó következményeket, hiszen álláspontom szerint egy normális országban a pártpolitikai beállítódásokon felül egy közös nemzeti minimumnak kellene kialakulnia a tekintetben, hogy legalább a szociális védőháló maradékát megőrizzük. És az a klíma, amit a Fidesz-KDNP az utóbbi nyolc évben kialakított, gyalázatos következményeket enged meg a devizahitel-károsultakra nézve, hiszen most már nem - idézőjelben - csak az egyes szereplőktől és a nehéz helyzetben lévő családoktól kapjuk a riasztásokat, hanem bizony például olyan vállalkozótól, aki a kétes hátterű követelés mellett is felajánlotta azt, hogy 150 ezer forintot havonta plusz a vállalkozásának a teljes hozamát odaadja az érintett pénzintézetnek, csak hagyják őt élni, dolgozni, ne verjék dobra az ő ingatlanát, az ő munkahelyét és azt az ingatlant, amiben dolgozik, és erre az ajánlatra - ennél gálánsabb ajánlat nem képzelhető el, hiszen valaki az önfenntartáson felül az összes jövedelmét felajánlja az érintett intézetnek - mégiscsak nemet mondtak, mégiscsak azt javasolták neki, hogy vegyen fel hitelt valahonnan máshonnan, és majd abból törlessze az itteni indokolt vagy sokkal valószínűbb, hogy indokolatlan követelését. Teljesen egyértelmű tehát, hogy a magyar nemzetgazdasági érdekekkel is szembemegy az, amit a Fidesz-KNDP engedett.

(15.40)

Hiszen a magyar nemzetgazdasági érdek azt diktálná, hogy ezek a vállalkozók, ezek a produktív szférába tartozó emberek dolgozhassanak, adót fizethessenek, és legalább itt, amikor még a törlesztési hajlandóság mellett a képesség is fennáll, legalább talpon maradhassanak. Ne egy árverési esemény legyen ennek a vége, amelynek során a Fidesz-KDNP jogszabályi keretei között megengedett módon egy szűk baráti kör fogja ezt az ingatlanvagyont megszerezni, nyomott áron. Feltételezhető módon ez az esetek többségében így van, de államtitkár úr, ha nincs így, akkor van az ön kezében egy rendszerszintű kimutatás arról, hogy mekkora magyar ingatlanvagyon van veszélyben árverések, egyebek, egyéb hasonló események folytán? Van-e önnél egy nyilvántartás arról, hogy hány magyar család van veszélyben, és hány magyar család és milyen módon menthető meg?

És egy utolsó kérdés, államtitkár úr: ha nincs ilyen kimutatás az ön kezében, akkor alkalmasak önök ennek a problémának a kezelésére? Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Völner államtitkár úr válaszol. Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! E Ház falai között, azt hiszem, számtalanszor elhangzott közöttünk ez a párbeszéd, ahol talán sikerült ismertetnem kellő alapossággal, hogy 2010 óta mi mindent tett a kormányzat azért, hogy a devizaadósok helyzetét javítsa, és a jogszabályi keretek, az uniós normák keretei között elviselhetővé tegye vagy éppenséggel megszüntesse a problémáikat. Nagyon jól emlékszünk a végtörlesztésre, az árfolyamgátra, ahol családok százezreit sikerült kivonni ezek alól a kedvezőtlen hatások alól. Emlékszünk a forintosításra, ahol sikerült gyakorlatilag a devizaárfolyamok ingadozásai alól mentesíteni ezeket a hiteleket. Valamennyien tudjuk, hogy például a svájci frank árfolyama ma is jóval magasabban áll, mint amelyen a forintosítás történt, és a kamatkörnyezet is lényegesen kedvezőbb, mint az elmúlt megelőző években volt, amikor ez a probléma jelentkezett. Azt is számtalanszor elmondtam, hogy maguk a döntések a jogszabályok, a kúriai döntések, az alkotmánybírósági döntések, a luxembourgi bíróság döntései által meghatározott keretrendszer mentén történtek meg, hiszen ezek nélkül az állam sok száz milliárdos pereket, kártérítési pereket vont volna a nyakába a bankok felől, amelyet az adófizetők összességének kellett volna megfizetnie.

Azt is tudjuk, hogy a legelesettebbek részére például az eszközkezelő intézményét létrehoztuk; elindult ugyan szerényebb keretek között, de a családi csődvédelemnek a lehetősége, ami szintén számos családnak nyújt lehetőséget. Az elszámoltatási folyamatról is annyit, hogy 3,6 millió fogyasztási szerződést érintett, amelynek során 750 milliárd forintnyi fogyasztói követelést térítettek meg az arra jogosultak részére a bankok. Mindezt úgy nevezni, hogy ott hagytunk bárkit is az út szélén, azért erős túlzás. Azokat a megjegyzéseket pedig vissza kell utasítanom, hogy a kormánypártnak bármi érdeke lenne ezeknek a végrehajtásoknak a kimenetelében.

Forintosítás nélkül jelentős pénzügyi stabilitási kockázatok alakultak volna ki, miközben az adósoknak 20 százalékkal emelkedett volna a törlesztőrészletük. Említettem az árfolyam kérdését, tudjuk jól, hogy a végrehajtási eljárásoknál is módosítások keletkeztek, amelyeknél például száz százalék alatt nem lehet értékesíteni a lakóingatlanokat. Tudjuk, hogy a kilakoltatási moratórium is a téli időszakban meghosszabbításra került. Mind-mind abba az irányba módosult a jogszabályrendszeren belül, hogy hogyan lehet enyhíteni ezeknek az embereknek a helyzetén. A kormány, amennyiben természetesen lehetőség lenne rá - születnének olyan európai precedensek, amelyek a gyakorlatban lehetővé tennék a mozgástér bővítését -, nyilván akkor a jogszabályalkotásban követné ezeket.

Érdekes azonban, hogy a Jobbikot korábban nem érdekelte ennyire a devizahitelesek megmentése, számos politikusok, köztük Vona Gábor nem szavazta meg sem a bankok elszámoltatását, sem a forintosítást. A Jobbik és a szocialisták az út szélén hagytak volna több százezer devizahiteles családot. A Fidesz-KDNP 2010 óta sorra hozta meg ezeket az intézkedéseket, ezeknek köszönhetően 25-30 százalékkal csökkentek a törlesztőrészletek, ezermilliárd forinttal csökkentek összességében a családok terhei. Véget vetettünk a devizahitelek korszakának, és elindítottuk az otthonteremtési programot. Természetesen az adósságok, amelyek keletkeznek folyamatosan a gazdasági életben, azok folyamatosan velünk vannak, és külön kezelést igényelnek, nem pedig a teljes jogrendszer átalakítását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, kérdezem, elfogadja-e az államtitkári választ.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Államtitkár úr, ezen a gyásznapon - mert egy nemzeti gyásznap van - megéltük azt a pillanatot, hogy ön igazat mondott: valóban, a Jobbik nem támogatta a Fidesz piaci alapú forintosítását, nem támogattuk azt az aljas merényletet, hogy ha valaki 165 forinton vette fel az úgynevezett hitelét, akkor önök és a jó barátaik eldöntötték, hogy 256 forintos piaci árfolyamon kell ezt átváltani. Ha ezért szégyenkeznünk kellene, azt vállalnánk, de mi lehetünk büszkék magunkra, hogy ebben az árulásban nem vettünk részt. És államtitkár úr, ön a családi csődvédelemre hivatkozik? Ezernél kevesebb ügyfélnek tudtak bármilyen módon segíteni ezzel? Itt arra hivatkozik, hogy a keretrendszer önöknek kijelölte az árfolyamot, amin be lehetett avatkozni? Nem igaz! A Kúria semmiféle árfolyamról nem beszélt. Ez az önök döntése. Férfiasan vállalják a felelősséget érte! Ezt eddig nem tették meg.Nem válaszolt arra sem, hogy milyen megoldást kínálnának annak a vállalkozó családnak, akit én a konkrét példában felhoztam. És azt is látjuk, hogy bár, államtitkár úr, ön azt mondta, hogy én azt állítottam, hogy önöknek valamiféle érdekük lenne az ingatlanbizniszben, én ilyet nem mondtam. Ön ezt valamiért magára vette, a saját lelkiismeretének a baja, hogy miért vette magára, de a válaszát elfogadni nem áll módomban. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr nem fogadta el a választ. Most kérdezem a tisztelt Országgyűléstől, hogyan dönt. Most szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: 108 igennel, 34 nem ellenében és tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra szánt időkeret elfogyott, de minthogy a házszabály minden parlamenti frakció számára lehetővé teszi a legalább egy interpelláció elmondását, így aztán most Harrach Péter képviselő úr, a KDNP képviselője következik (Zaj.) - örülök, hogy örülnek -: „Milyen változásokat hoz a 2018-as év a családok életében?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

Felszólalások:   77-82   83-89   89-94      Ülésnap adatai