Felszólalás adatai

Felszólalások:   69-82   83-108   109-117      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön, azaz holnap 16 óráig van lehetőség. Soron következik a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztést T/3374. számon a tisztelt Ház informatikai hálózatán valamennyiük számára elérhető.

Elsőként megadom a szót Tuzson Bence államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, a Miniszterelnökség államtitkárának, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Már idestova három év telt el, miután megalkotta az Országgyűlés a közbeszerzésre vonatkozó új szabályokat, és idestova fél év tapasztalat áll rendelkezésre az elektronikus közbeszerzési rendszer bevezetésével kapcsolatban. A magyar szabályozás e tekintetben az európai uniós szabályozás előtt jár, hiszen a 2018. október 18i határidő előtt fél évvel bevezetésre került Magyarországon az elektronikus közbeszerzési rendszer, amelynek a tapasztalatai most már azt mondatják velünk, hogy érdemes foglalkozni a közbeszerzési törvény felülvizsgálatával. Mind az elmúlt három év tapasztalatai is azt mondatják velünk, hogy bizonyos rendelkezésekhez érdemes hozzányúlni. A gyakorlat mondatja ezt velünk, hiszen a közbeszerzés szempontjából most már a három év egy elég hosszú gyakorlatot jelent annak érdekében, hogy a közbeszerzések rendszere, a közpénz felhasználásának rendszere, ennek a hatékonysága és a közpénz védelme maradéktalanul megvalósulhasson.

Az elektronikus közbeszerzési rendszerrel kapcsolatos szabályozásnak és annak a törvényi szintre emelésének nagyon nagy jelentősége van, részben ezt tartalmazza ez a mostani javaslat. Vannak jogalkalmazást segítő, adminisztratív jellegű tehercsökkentéssel kapcsolatos javaslatok ebben a jogszabályban. A támogatásokra vonatkozó és a támogatások kedvezményezettjeire vonatkozó változtatások is adminisztratív tehercsökkenésben jelennek meg, és vannak az intézményeket érintő változások is, valamint a közbeszerzés felügyeletét, a felügyeleti rendszert erősítő változások és változtatások is.

Mi az elektronikus közbeszerzési rendszer, az úgynevezett EKR? Talán ezzel a rövidítéssel többször találkozhattak már. Most a közbeszerzési eljárásokat jórészt csak elektronikusan lehet kezdeményezni. Van egy állami, egy központi rendszer, egyébként szinte egy mintarendszerként is felfogható európai uniós szinten is, egy nagyon fejlett ilyen rendszerünk van, aminek a működésével kapcsolatban felvetődött problémák csak technikai jellegű problémák, tehát nem a működésével kapcsolatosak, nem a rendszerszintű problémák, hanem bizonyos technikai jellegű kérdések vetődtek fel. A technikai jellegű kérdéseket meg technikai szinten egyébként lehetett az elektronikus közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban kezelni. Jól működik egyébként a háttér. A hátteret működtető NEKSZT Kft. is jól üzemelteti  ez egy állami tulajdonú cég egyébként  a rendszert.

Tehát maga a szabályozás és a szabályozás mögött működő rendszer is elég jól működik. Nyilván az európai uniós szabályozás változása miatt, amit természetesen a magyar jogban is érdemes követni, folyamatosan figyelemmel kell kísérni az elektronikus közbeszerzési rendszer változásait is. Részben erről is szól ez a mostani szabályozás, de a lényege e tekintetben az, hogy bizonyos rendeleti szintű szabályokat  mert rendeletben voltak szabályozva az elektronikus közbeszerzési rendszerrel , tehát a rendszer üzemeltetésével kapcsolatos szabályokat érdemes átemelni törvényi szintre, a törvényi összhangot is megteremteni ezzel, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszer egy olyan rendszer legyen, amelyik mögött egyébként ott áll a törvényi háttér, a törvényi erő és a törvényi garanciális szint is.

Erről szól tehát a közbeszerzési rendszer elektronikus részének módosításával kapcsolatos javaslat, ami a törvényi láb erősítését jelenti. Nagyon fontos a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban és az EKR működésével kapcsolatban is, hogy egy átláthatóan működő, gyorsan működő, egyszerűen működő rendszer legyen, aminek a működtetésén is így kell dolgozni, és így kell továbbfejleszteni magát az elektronikus közbeszerzési rendszert. Vannak olyan adminisztratív terhek, aminek a csökkentésével is érdemes foglalkozni itt a közbeszerzések kapcsán, és itt az adminisztratív terhek alatt például olyan változtatásokat értünk, amelyek miatt, kisebb hiányosságok miatt egy közbeszerzés esetén nem volt lehetősége hiánypótlás kiadására a közbeszerzés bonyolítójának sem és a kiírójának sem, tehát az ajánlatkérőnek sem. Azt szeretnénk elérni, hogy itt egy kicsit az átláthatóság érdekében szélesedjen az a lehetőség, amikor bizonyos esetekben, amelyek nagyon speciális esetek  a speciális eset abban áll, hogy bizonyos olyan iratok pótlásáról beszélhetünk, ami tartalma szerint nem minősül hiánypótlásnak, tehát hiánypótlás elrendelésére speciálisan nincs lehetőség, és az az adott eset, akkor sincs már lehetőség rá, hanem egy más típusú módon kell az iratot pótolni, és vannak olyan speciális esetek, amikor ezt az iratpótlást már nem engedi meg a jogszabály. Itt szeretnénk erősíteni azt, hogy ezeket az egyébként technikai jellegű jogszabály-igazolásokat, amik általában rendelkezésre állnak, azokat lehessen a későbbiek során is csatolni a közbeszerzési eljárásban.

A közbeszerzési törvény 5. § (3) bekezdése tartalmazza azokat a szervezeteket, illetve feltételeket, amikor bizonyos támogatott szervezeteket, amikor nem az európai uniós közbeszerzési irányból következően, de támogatott szervezeteket közbeszerzési eljárás alá sorolja a jogszabály. Tehát itt az alanyi kört szélesíti ki a magyar jognak megfelelően, tehát a magyar jogban. Ez egyébként egy jelentős szélesítés az európai uniós szabályozáshoz képest. Ebben a szabályozásban érdemes egy áttekintést tenni, hiszen a mostani szabályozás egy nagyon széles kört von be abba a körbe, akiknek közbeszerzést kell lebonyolítani. Tehát abban az esetben, ha valaki, egy gazda, akár kisebb állami támogatásból meg akar venni egy traktort, akkor a magyar jogi szabályozás értelmében előállhatnak olyan esetek, ami persze számunkra és azt gondolom, mindenki számára furcsa, mondjuk, bizonyos esetekben közbeszerzési eljárást kellett lefolytatni.

Ezért a törvény meghatározza azt a kört és azt az összeghatárt, ami itt az uniós értékhatárral egyenértékű értékhatár. Tehát a 68 millió forintos értékhatárt emeltük be, illetve az építési beruházások esetében a 300 millió forintos értékhatárt, ami esetében már közbeszerzést kell lefolytatni. De az alatt viszont ezek a szervezetek, amik hangsúlyozottan azok a szervezetek, amelyek az európai uniós irányelv alá nem tartozó módon…  az alapján kötelezettséget nem is eredményez közbeszerzés lefolytatására, de mégis a magyar jog kiterjesztően értelmezve az uniós szabályokat egy jóval szélesebb körre terjeszti ki a közbeszerzéseket, ott ne kelljen közbeszerzést lefolytatni, és kiveszi az alanyi körből az egyházakat, hiszen az egyházak olyan speciális helyzetben vannak, és a beszerzéseik is olyan speciálisak, aminél nem érdemes a közbeszerzési szabályokat fenntartani.

Egy általános társadalmi elvárás az is, hogy a közbeszerzések esetében a tisztesség, az ellenőrizhetőség, a valódi verseny, a gazdaságosság elvei minden szempontból érvényesüljenek is, és itt arra kell odafigyelni, hogy a közbeszerzési felügyeleti rendszer is elég erős legyen. Magyarországon ez a felügyeleti rendszer egyébként egy kétszintű felügyeleti rendszer, nyugodtan mondhatjuk így, hiszen az úgynevezett KFF, tehát az az állami szerv, ami egyébként a közbeszerzések felügyeletére hivatott, az állam által indított közbeszerzések esetében is egy komoly felügyeleti tevékenységet lát el.

(14.50)

Ugyanakkor ott van a Közbeszerzési Hatóság és a hatóság mellett működő döntőbizottság is, amely aztán az egész felett Európában egyébként egyedülálló módon és jóval erőteljesebben, mint más országokban…  ilyen típusú szervek egyébként általában Európában nincsenek, koordinatív típusú szervek vannak, ilyen központi szerv egyébként, ami a közbeszerzések ellenőrzésével ilyen szinten foglalkozik, nincsen. Más konstrukcióban működik ez, vannak olyan államok, amelyekben sokkal lazább szabályozás létezik, mint Magyarország. Tehát összességében egyébként a magyar szabályozás egy elég szigorú szabályozás, egy elég szigorú ellenőrzési szabályozást is mutat. Nos, itt gondoltuk azt, hogy bizonyos pontosításokra szükség lehet az intézményrendszer erősítése érdekében, és a hatóság számára bizonyos feladatokat érdemes átadni annak érdekében, hogy a rendszer működése minél átláthatóbb legyen. Így például a közbeszerzési szaktanácsadók névjegyzékének vezetése egy fontos feladatkör, amelyet a Közbeszerzési Hatóság tud a későbbiekben vinni annak érdekében, hogy ezek a nyilvántartások az államtól elváló módon, mégis átlátható módon folyjanak a későbbiek során is.

A döntőbizottság személyügyi feltételei is kifejezetten fontosak abból a szempontból, hogy a döntőbizottság a maga munkáját a maga függetlensége területén tudja végezni. Így a személyi feltételekkel, a jogviszonnyal kapcsolatos szabályokat is tartalmazza ez a mostani jogszabály-módosítás, beleértve egyébként a javadalmazásra vonatkozó szabályozást is, hiszen arra különösen kell figyelni, érzékeny területről van szó, hogy az itteni jövedelmek, az itteni díjazás ne térjen el a piacon elérhető díjazástól, vagy jelentős eltérés ne legyen, hiszen itt olyan felelősségteljes munkáról van szó, amely az egész ország megítélését egyik oldalról, másrészt a közbeszerzési szabályok és a közbeszerzések jó működését teszi lehetővé, illetve teszi szükségessé Magyarországon.

Az elmúlt időszakban egyébként Magyarország több területen jelentős eredményeket ért el a közbeszerzésben. Így például hadd említsem meg, hogy voltak úgynevezett, és létezik ma is hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások, amelyeknek a számát is sikerült leszorítani, tehát jelentősen csökkent ezeknek a száma. Ezek az utóbbi időszak komoly változásai. A joggyakorlat megfelelő működése és különös tekintettel egyébként a kormányzat mellett működő közbeszerzési felügyeleti rendszer működése, jó működése teszi lehetővé. Azt gondolom, hogy megfelelően követi egyébként az európai uniós irányelveket, a joggyakorlatot az itteni alkalmazás, és a joggyakorlat alkalmazása alapján ezek a szűrők ma Magyarországon nagyon jól működnek.

Az intézményrendszer erősítését jelenti az is, hogy a döntőbizottságnál vannak olyan esetek, amikor hivatalból kezdeményezhet eljárást, és a hivatalbóli eljárás kezdeményezésének jogát, amit a döntőbizottságnál kell kezdeményezni, az uniós források felhasználásáért felelős miniszternek, azaz az innovációért és technológiáért felelős miniszternek is megadja most már a közbeszerzési törvény, tehát ennek megfelelően széles körű olyan lehetőség van, amely a jogorvoslati rendszer, a felügyeleti rendszer erősítését jelenti a továbbiakban.

Tehát összességében elmondható, hogy most már a gyakorlati tapasztalatok is beépítésre kerültek a közbeszerzési törvénybe, tehát ez a javaslat a közbeszerzési rendszer erősítését szolgálja. Egyrészt tehát a javaslat az elektronikus közbeszerzési rendszer erősítését, a szabályozási környezetének a világossá tételét és egyértelművé tételét is szolgálja, másrészt az eljárások egyszerűsítését, gyorsabbá tételét, harmadrészben pedig a felügyeletet ellátó intézményrendszer megerősítését.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Witzmann Mihály képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

WITZMANN MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/3374. számú törvényjavaslat lényegi elemeinek a bemutatását részletesen hallhattuk az előbb államtitkár úr jóvoltából az expozéjában. Így én a vezérszónoki felszólalásomban csupán néhány, általam fontosnak vélt célkitűzését szeretném ennek a törvényjavaslatnak kiemelni, illetőleg ismertetni a tisztelt Ház előtt. A kormány alapvetően egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelynek fontos célja a jogalkalmazást érintő, azt segítő adminisztratív terhek csökkentése, a 2018. április 15-től bevezetett elektronikus közbeszerzés szabályainak törvényi szinten történő rendezése, intézményeket érintő változások, valamint közbeszerzések felügyeletét erősítő intézkedések bevezetése. Ezenkívül a javaslat a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatosan érkezett egyéb tapasztalatokra, mondjuk úgy, gyakorlati, szakmai észrevételekre is próbál reflektálni, illetőleg reagálni, így több helyen is kisebb módosításokat eszközöl.Tisztelt Képviselőtársaim! 2018. április 15-től bevezetésre került az elektronikus közbeszerzés szabályainak törvényi szinten történő szabályozása. A rendelkezés magában foglalja, hogy a közbeszerzési és koncessziós beszerzési eljárásokban az elektronikus kommunikációt a vonatkozó uniós irányelvek által meghatározott határidőnél hamarabb, már 2018. április 15-től alkalmazni kell. Ettől az időponttól kezdődően, ahogy arról előbb államtitkár úr is tett említést, a közbeszerzési és koncessziós beszerzési eljárásokat elektronikus úton a Miniszterelnökség által üzemeltetett elektronikus közbeszerzési rendszer, úgynevezett EKR igénybevételével, annak segítségével lehet, illetőleg kell lebonyolítani.

Jelenleg egyébként az elektronikus közbeszerzés részletes szabályairól szóló 424/2017. december 19-i kormányrendelet határozza meg az elektronikus közbeszerzéshez fűződő eljárási szabályokat, többek között azokat is, amelyek a közbeszerzési törvénytől eltérő szabályokat tartalmaznak. Az egyértelmű szabályozási környezet megteremtése, valamint a közbeszerzési törvény  mint a leglényegesebb garanciális és eljárási rendelkezéseket tartalmazó keretjogszabály  elsőbbségének megerősítése érdekében az imént említett kormányrendeletnek a közbeszerzési törvénytől eltérő szabályai beépítésre kerülnek mostantól a törvénybe.

Az elektronikus közbeszerzési rendszer felállításának és alkalmazásának kiemelt célja a közbeszerzési eljárások átláthatóságának fokozása, az eljárások gyorsabb lefolytatása, az eljárási cselekmények egyszerű véghez vitele, az adminisztrációs terhek csökkentése, valamint a közbeszerzési eljárások ellenőrzésének a támogatása. A közbeszerzések felügyeletét erősítő intézkedéseket tekintve elmondható, hogy egy úgynevezett igazgatási szolgáltatási díj kerül bevezetésre, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások számának csökkentése, illetve a megfelelő jogalappal kapcsolatos előzetes ajánlatkérői mérlegelés ellenére megindított eljárások visszaszorítása, ezek számának csökkentése érdekében, a Közbeszerzési Hatóság törvényességi ellenőrzéseit tekintve.

Tisztelt Országgyűlés! Az intézményeket érintő változások között mindenképpen megemlítendő, hogy a javaslat részben pontosítja, részben pedig új feladatokkal egészíti ki a Közbeszerzési Hatóság feladat-, illetőleg hatáskörét. Többek között a módosító rendelkezések érintik a Közbeszerzési Hatóság és a döntőbizottság személyügyi kérdéseit, a munkatársak jogviszonyát, illetőleg az ő javadalmazásukat is. Ezenfelül a módosítás kibővíti a Közbeszerzési Hatóság keretében működő közbeszerzési tanács tagjainak a körét az innovációért felelős miniszter által, az Állami Számvevőszék által és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kijelölt személyekkel.

A törvényjavaslat következő fontos célja az uniós jogból fakadó jogalkotási kötelezettségnek való megfelelés, az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazásáról szóló 2014/55/EU irányelv elveire vonatkozó európai szabvány szerint kiállított elektronikus számlák fogadása és feldolgozása a tagállamok ajánlatkérői részéről. A módosítás ennek megfelelően előírja az ajánlatkérők részére a meghatározott uniós szabványnak megfelelő elektronikus számlák befogadási kötelezettségét.

2019. április 18-i hatállyal a módosítás értelmében építési beruházások esetén kivezetésre kerül a szabályozásból az alvállalkozói teljesítés korlátozására vonatkozó rendelkezés, elsősorban az uniós bírósági joggyakorlatra figyelemmel. Ezek alapján a törvénytervezetnek nem lehet más célja, mint a közbeszerzési eljárások lefolytatását segítő, azokat gyorsító és egyszerűsítő eljárási megoldások széles körű bevezetése.

Az egyszerűsítés és a gyorsítás pedig egyúttal hozzájárul az uniós forrásból megvalósuló projektek hatékonyabb, gyorsabb megvalósításához is. Fontos azt is megemlíteni, hogy a jogalkalmazást érintő egyes szabályok értelmében az adminisztratív terhek csökkentését eredményezi, hogy az éves statisztikai összegzés intézménye innentől kivezetésre kerül a jogszabályból.

(15.00)

A közbeszerzések ellenőrzését végző szerv megállapítása alapján lehetőség nyílik arra, hogy az összegzés megküldését követően észlelt jogsértés esetén az összegzés módosítása előtt bizonyos bírálati cselekményeket végrehajthasson. Az intézkedés tehát elősegíti, hogy az orvosolható adminisztratív hiányosságok esetén az ajánlatkérőnek ne kelljen eredménytelenné nyilvánítania az eljárást.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel az előző percekben ismertetett törvényjavaslat véleményem szerint megalapozott és fontos intézkedéseket tartalmaz a közbeszerzési rendszer hatékonyabbá, gyorsabbá, átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele érdekében, így tisztelettel kérem önöket, hogy a vita lefolytatását követően szavazataikkal támogassák az előttünk lévő előterjesztés elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Witzmann Mihály képviselő úr, köszönöm szépen. Mielőtt a következő vezérszónoknak megadnám a szót  aki a Jobbik képviseletében Z. Kárpát Dániel képviselő úr lesz , meg szeretném kérdezni: már ismételt felszólalásra is bejelentkezett képviselő úr? (Z. Kárpát Dániel: Sok az anyag és kevés az idő, elnök úr.) Értem. Akkor marad is így. Köszönöm szépen. Tehát a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a Jobbik képviselői, és úgy gondolom, sok ellenzéki képviselő az általános vita kereteit nem meghaladva, de azért igen mélyen igyekszik közbeszerzési kérdésekkel foglalkozni, már csak azért is, mert fatális hiba lenne önmagában az EKR rendszer kozmetikai jellegű, sokszor egyébként jó irányú módosítóiról beszélni. Értem én, hogy ez fekszik előttünk, de egy beteget is holisztikus világnézet szerint kellene hogy vizsgáljanak minden egészségügyi intézményben, itt sem lehet egyetlen betegségcsoportra leszűkíteni a vizsgálódás tárgyát. De természetesen már az indoklással vitatkoznunk kell, hiszen az EKR rendszert kiváló módon, nagyon jól kimunkált és szofisztikált módon, jó irányba lehetett volna bevezetni, amennyiben a teljes spektrumra vonatkozik.

Azt is el kell mondjam, hogy itt már az alapcél tekintetében vita van közöttünk. Értem én, hogy lényegében uniós előírásnak tesz eleget Magyarország Kormánya azzal, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszert bevezette, és egyfajta pozitív értelmű állatorvosi lovat próbál belőle csinálni. Itt a pozitív előjel tűnt el az idők folyamán, hiszen azt látjuk, hogy azok a visszaéléstípusok, amelyek a korábbiakban is felmerültek, módszertanukban átalakultak, de lényegükben megmaradtak.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

S el szeretném mondani, hogy ha mondjuk, arról vitatkozunk államtitkár úrral  és köszönöm, hogy ön nemcsak felolvasta az általános indoklást, hanem saját gondolatokkal bővítette az elhangzottakat , tehát ha az a vitakérdés merül fel, hogy a kkv-nyilatkozatot és egyes nyilatkozatok megtételének kötelezettségét én támogatom-e, vagy pedig azt támogatom, ami ebben van, hogy ez a nyilatkozati forma kerüljön eltörlésre, én az eltörlés mellett vagyok vállalkozásfejlesztési szempontból. Tehát bőven fogunk tudni találni ebben a csomagban olyan pozitív irányú javaslatokat, amelyek a jelenlegi rendszernek a kozmetikázására alkalmasak, tehát jobbá teszik azt az állatorvosi lovat, amit pár évvel ezelőtt létre tetszettek hozni.

A helyzet viszont az, hogy nem ez volt sem a magyar cél, sem a nemzeti érdek, de még az általam egyébként annyira nem kebelre ölelt Európai Unió célja sem ez volt. Semmiképpen nem lehetett az a cél, hogy gyakorlatilag egyetlen céget jelöljenek ki az EKR működtetőjeként, monopolhelyzetbe hozzanak egy olyan társaságot, amely tulajdonképpen a teljes ismeretségi kört képes a közbeszerzési piacon helyzetbe hozni. A cél ugyanis a verseny kiszélesítése lett volna egyik irányból  majd mutatószámokkal bizonyítjuk, hogy ez sajnos mennyire nem sikerült , és nyilván a piac tisztítása. Amikor monopolhelyzetről beszélek  látom, hogy államtitkár úr jegyzetel , ne arra gondoljon, hogy én azt állítom, hogy itt egyetlen cég működhet a teljes piacon, senki más, és törvényileg tiltanak be mindenki mást, aki működik; azt mondom, arról beszélek, hogy ki van helyzetben ezen a piacon.

Azt is látjuk, hogy itt azért a közbeszerzési piac tekintetében, ha visszautalunk, mondjuk, arra az OLAF-jelentésre, amely hasonló piaci mechanizmusokat vizsgált, ott kimondásra került, hogy nemcsak a közbeszerzésen induló társaságok esetleges visszásságaival lehet baj, tehát Magyarországon is a korrupció melegágya nem kizárólag a társaságok működése, hanem pontosan a mögöttük álló tanácsadói kör… (Tuzson Bence közbeszól.) Értem én, hogy ön szerint más terület, szerintem pedig nem, és nyilván, amíg rendreutasítás nem érkezik ezen a területen, addig szeretném rendszerben szemlélni ezt a kérdést, mert a 2020-ig tartó finanszírozási ciklusban nagyjából 8000 milliárd forintról beszélünk, és ennek az 1 százaléka, államtitkár úr, elszámolható tanácsadói díjakra. Tehát itt azért egy olyan 80 milliárdos tételről beszélünk, ahol az összeg döntő többsége álláspontom és állításom szerint kormányközeli cégeknél és ügyvédi irodáknál landol.

Értem én, hogy ezen vita során sem kellemes erről információmorzsákat hallani, de ezt nem nagyon lehet megspórolni, főleg a tekintetben  hogy jót is mondjak, itt a „jó” idézőjelben értendő , hogy a Korrupciókutató Központ vizsgálódása szerint a 2009 és 2016 közötti közbeszerzések vizsgálata során, több mint 150 ezer eset vizsgálata során arra jutottak, hogy a közbeszerzések átlagosan 15-24 százalékkal lehettek túlárazottak. Összességében, nem szeretném az összes adatot felsorolni, de a végkövetkeztetés az, hogy az érintett időszakban nagyjából 2000-3000 milliárd forint az az összeg, amit teljesen feleslegesen fizetett ki a magyar állam, tehát ami korrupciós mechanizmusokon keresztül csak ezen szűk szegmensben elfolyt. Én értem, hogy az EKR bevezetése óta módszertani változások voltak, és ne is vitatkozzunk ezen. Annak is örülök, hogy a hirdetmény nélküli eljárások számának a leszorítása bizonyítható módon bekövetkezett. Tehát ebben nincsen vita közöttünk.

Ugyanakkor azt is egyértelműen állítom, talán Bajkai képviselőtársammal vitatkoztunk arról, hogy az egyszemélyes vagy egyetlen jelentkezős közbeszerzések aránya mennyivel csökkent, én azt állítom, hogy még a mostani szint is olyan, amire nemhogy büszkék lehetnének, hanem ami európai szégyenpadra szorítja Magyarországot. Ha pedig a 2010 óta eltelt időszakot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az egyszemélyes vagy egyetlen jelentkezős közbeszerzések aránya évenként változó módon, de azért 25 és 33 százalék között volt, miközben a nyugat-európai átlagot vizsgálva azt látjuk, hogy legfeljebb a közbeszerzések 12 százalékánál fordult elő ott ilyen arány. Nagyon kevés olyan nemzetgazdaságot találnak, ahol ennyire szűk a befutók köre, és egy ennyire szűk gazdasági kör az, amely képes egyébként furcsa túlárazások, furcsa kerekítések mentén lefölözni azt az elképesztő haszontömeget, amely Magyarországon tulajdonképpen nem is titokban kerül lefölözésre. A különféle korrupciós mechanizmusokról, módszerekről nyilván majd normál felszólalásaink során részletesebb kifejtést tudunk adni és kérdéseket feltenni ezt illetően.

De amellett, hogy szeretném hangsúlyozni, hogy az EKR kozmetikázása tekintetében számos pozitív elmozdulás van ebben a csomagban, összességében a rendszert nem tudja tisztává, korrupciómentessé tenni, és amíg Magyarországon a korrupció ilyen foka fennáll, felelőtlenség lenne részünkről ezt a javaslatcsomagot támogatni, sokkal inkább egy korrupcióellenes ügyészség felállítását, amely teljes körben képes szemlélni ezeket a folyamatokat. Hogy egy példát mondjak államtitkár úr számára  és megint egy pozitív kiemelés -: nagyon örülök, hogy a GVH, a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatilag külön kérvény nélkül betekinthet most már azon iratokba, amelyek esetleges vizsgálódásaihoz fontosak. Megint egy másik vitakérdés köztünk, hogy a GVH vizsgálataiból hány olyan ítélet születik a folyamatábra végén, amely hasonló korrupciós mechanizmusokat leplez le. De sokkal jobban örülnék annak, ha teljes körű módon az összes érintett információ elérhető lenne. Ehhez nem elég transzparenssé tenni, mondjuk, magukat a szerződéseket, nem elég pdf formátumú fájlokat feltölteni egy internetes oldalra, hanem kutatható, értelmezhető adatbázist kell kiépíteni, ahol az erre hivatottak a szükséges vizsgálatokat lefolytathatják. Amíg ennek a jelei sincsenek meg, addig nagyon nehéz lenne nyugodt lélekkel támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK : Köszönjük, képviselő úr. Én is köszöntöm képviselőtársaimat. Most megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr az expozéjában, illetve Witzmann képviselőtársam is kifejtette az előttünk fekvő szabályozás részleteit és azokat a technikai vagy érdemi változásokat, amiben az összesen hat uniós irányelvvel összefüggésben a közbeszerzési törvény változni fog. Én annak is külön örülök  és szeretnék ennek is hangot adni , hogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársam jelezte, hogy van pár, számára is elfogadható és előremutató változás a törvényben, én ezt mindenképpen fontosnak tartom.Az elektronikus közbeszerzési rendszer bevezetésével összefüggő főbb módosításokról szeretnék csak pár szót szólni. Nagyon fontos, hogy a közbeszerzési eljárásokban kötelező az elektronikus kommunikáció, azt gondoljuk, ez hozzájárul az eljárások gyorsabb lebonyolításához is, tekintettel arra, hogy az uniós irányelvek az elektronikus kommunikáció esetén az ajánlattételi határidők lerövidítését teszik lehetővé.

(15.10)

És azt gondolom, hogy az elektronikus kommunikáció az eljárások integritását és transzparenciáját is folyamatosan erősíti. Az EKR biztosítja az adatok sérthetetlenségét, az ajánlatok titkosságát azok bontásáig, és biztosítja az egyes eljárási cselekmények elvégzésének később visszakövethető naplózását. Ezeknek, ahogy említettem, a hat uniós irányelvnek való megfelelést pozitív változásnak fogjuk föl. Nagyon fontos az adminisztratív könnyebbség és az adminisztratív tehercsökkentés, hiszen itt minden egyes pici adminisztratív vagy bürokráciacsökkentés üdvözlendő ezen a területen, hiszen tudjuk, hogy az eljárások sokszor mennyire túl vannak bonyolítva, illetve adminisztratíve megnehezítik mind az ajánlatkérő, mind az ajánlattevők életét.

Még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Mi üdvözöljük azt, hogy az egyházaknál is egy adminisztratív tehercsökkentés, egy könnyebbség lesz bevezetve, hiszen az egyházak társadalomban végzett munkája jelentős.

Mi azt gondoljuk, hogy bármiféle tehercsökkentés, adminisztratív csökkentés fontos az egyházak felé. Úgyhogy azt gondolom, hogy a KDNP-frakció jó szívvel tudja támogatni az előttünk fekvő javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Pont itt fogalmaztam meg azt a véleményemet, hogy nagyon kreatívan rakták össze a mai napirendet vagy nagyon figyeltek az ellenzéki képviselők vérnyomására is, mert van egy nagyobb indulatokat kiváltó javaslat, aztán van egy egyetértést kiváltó javaslat, és egy szinuszgörbének megfelelő a mai nap dinamikája. Most éppen a szinuszgörbe tetején vagyunk vagy éppen az alján; ez nézőpont kérdése ugyan, mert ami a magyar közéletben meg a közbeszerzések tekintetében is mindennek a teteje vagy mindennek az alja, ez is végül is nézőpont kérdése. Tulajdonképpen azzal, hogy ezt előrebocsátottam, tulajdonképpen el is mondom azt, hogy nagyon mélyen ebben a részletszabályozásban nem fogok elmerülni. Tulajdonképpen néhány kijelentést tennék, és mindebből fog következni, hogy nem támogatjuk az előterjesztést, hogy ellőjem a poént előre.

2010 óta egyértelműen kevesebben indulnak egy adott pályázaton, mint korábban, vagyis sokkal kevésbé jellemző a verseny az állami pénzek elnyeréséért. Ez egy megállapítás, amit nagyon sokan megtettek már az elmúlt időszakban. 2010 óta sokkal több a korlátozott nyilvánosságú kiírás, például amikor csak meghívottak indulhatnak vagy amikor irreálisan rövid idő alatt kell pályázatot kiírni. Egy harmadik megállapítás: 2010 óta sokkal magasabb az adott év összes pályázatának korrupciós kockázati indexe, vagyis a gyanús körülmények között elnyert közbeszerzések aránya.

Mindebből az következik, hogy 2010 óta a kormányzat folyamatosan, koncepciózusan úgy torzította a közbeszerzési rendszert, hogy lehetőleg előre kiválasztott baráti cégek kaszálhassanak túlárazással. Ez akár egyes becslések szerint  közbeszerzési szakértők is nyilatkoztak erről  320-340 milliárd forintos veszteséget is jelenthet a magyar adófizetőknek. Hogy konkrétan fogalmazzak: ebből az összegből normális, európai színvonalú béreket lehetne teremteni, akár az egészségügy területén orvosoknak, nővéreknek vagy tanároknak. Nagyjából ekkora összegből ez lehetséges lenne. Nyilván önök úgy döntöttek, hogy ez a családok évében a Tiborcz, Garancsi, Mészáros  és még sorolhatnám  családok gyarapodását szolgálja, de nem meglepő ez, mert nemcsak a családok évében volt ez így, hanem az azt megelőző években is.

A javaslat, egyébként részletekben erről szólt már előttem szóló ellenzéki képviselőtársam, persze, tartalmaz az elektronikus közbeszerzési rendszer tekintetében apróbb előrelépéseket. Tehát ahogy szokott lenni az ilyen előterjesztéseknél, van egy kis előrelépés, meg van néhány olyan dolog, ami nyilván ezt a fajta, a szinuszgörbe tetején ezt a vérnyomásnövekedést okozza itt az ellenzéki képviselőknél, ahogy az előbb fogalmaztam.

Hogy mondjak azért néhány ilyet itt: például a 40 millió forintról 300 millióra nő a közbeszerzési kötelezettség; az értékhatár jelentősen növekedik. Amit itt megtaláltunk és az, hogy előre vagy vissza, vagy milyen irányba való lépés, egyházi jogi személyek mentesek lesznek a közbeszerzési előírások alól. Hát, ezt valószínűleg inkább visszalépésnek kéne definiálni talán a középkor irányába, ami, azt gondolom, nagyon komoly problémákat vet fel.

Egy szó mint száz, a javaslat irányát tekintve és egyébként összességét tekintve tartalmaz pontosító, javító rendelkezéseket, de hát amit az elmúlt nyolc év során a közbeszerzések tekintetében láttunk, az bizony nem teszi lehetővé, hogy ilyen értelemben bízzunk az önök jó szándékában. Ennek megfelelő lesz a szavazási magatartásunk is.

Ezt erősíti egyébként az is, hogy az egyébként a közszférában indokolt bérrendezések mellett, hogy a legfontosabb önöknek a hatóság főtitkárának és a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének jelentős béremelése, béremelkedése, azért az is nagyon komoly kérdéseket vet föl a törvényjavaslat kapcsán.

Azt látjuk, hogy a jelen törvényjavaslat ilyen értelemben semmi más, mint folytatása annak a trendnek, amit önök nyolc évvel ezelőtt megkezdtek, és szemmel láthatóan nem kívánnak semmilyen értelemben a felépült korrupciós rendszerükön változtatni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varju Lászlónak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytassuk akkor ebben a hangvételben, mert nehéz elvonatkoztatni azoktól a folyamatoktól, amiket látunk, és amiket egyébként államtitkár úr szívesen hagyott akár a házon kívül, de a mondandójából mindenképpen kihagyta. De ezzel együtt azért érdemes néhány részletbe is belemenni, miközben a végkövetkeztetés természetesen az: önök a közbeszerzési eljárás keretében ahelyett, hogy a köz beszerzéseinek forrásaira, összegeire nagyon vigyáznának, ehelyett ennek ellentétes magatartását látjuk. Látható, hogy önök bármilyen törvényeket hoznak, annak a végeredménye az, hogy valami közeli haver fog jobban járni. Végül is tök mindegy, hogy van sapkája vagy nincs sapkája, a végeredmény annak a néhány névnek a gazdagodása, akikről annyit olvashatunk és annyi szerepelhet itt. Ezzel együtt itt van nekünk ez az elektronikus közbeszerzés bevezetésének lehetősége, amit akár tekinthetnénk úgy is, hogy egyébként ezt korlátozza ez az európai kezdeményezés, korlátozni fogja az önök korábbi olyan magatartását, amit elítél egy egész világ.

És éppen ezért azt gondolom, hogy van izgalom ekörül  ezt meg is értem, államtitkár úr , és éppen ezért, hogy itt az utóbbi jó egy-másfél évet nézzük, most már harmadszor szerepel itt a közbeszerzési törvény módosítása, és annak új határidejei vannak. Ez biztos, hogy azt a kiszámíthatóságot, azt a rendszert nem mutatja, hogy önök ebben egyébként ebben úgy járnának el, ahogy az azokat használók számára egyébként könnyű lenne hasznosítani.

Ezzel együtt az európai uniós közbeszerzési irányelvek kiemelt hangsúlyú kezelése, és ebben hirdetményeket önöknek elektronikus formában kell feladni, közbeszerzési dokumentumok elektronikus formában való rendelkezésre bocsátása és a teljes körű elektronikus kommunikáció ebben való megjelenése és ennek a kötelezettsége azt gondolom, nagyon helyes. Hozzáteszem azt, hogy az ehhez kapcsolódó összeférhetetlenségi szabályokról mintha megfeledkeztek volna, és az összeférhetetlenséggel ezzel kapcsolatban, azt gondolom, foglalkozni kell.

Április 15-e óta gyakorlatilag ennek hasonlóan kellene működni, de éppen ezért azt hiszem, hogy itt az újragondolás fontos ebből a szempontból, mert önök sok mindent hagytak figyelmen kívül. Mégis, ha ezt az egész, 68 paragrafusból álló halmazt megnézzük, akkor ebből egyet érdemes kiemelni, és az összes többivel majd államtitkár úr nyugodtan foglalkozhat.

(15.20)

Ez pedig a 2. §, amely, azt hiszem, egyértelműen mondhatjuk, azokat a törvényi kiskapukat szélesíti ki, amely összeghatárra, közreműködőkre újabb és újabb lehetőségeket nyújt mindazok számára, akik vissza akarnak élni ezzel.

Az a magatartás vagy az a lépés, ami az összegszerűségek növelésében történt jó egy évvel ezelőtt, akkor lépték meg a nagyobbat, most pedig újra bővítik tulajdonképpen a korrupció melegágyának azt a lehetőségét, ahol a kisebb beszerzések vannak, mert ott tömegével van, a nagyokat pedig megoldják enélkül is. Éppen ezért a javaslat központi eleme, ez a 2. § a törvényi kapukat kiszélesíti adminisztratív könnyítésként a közbeszerzési eljárás alóli mentesítés bővítéséhez, és aztán az a nagyon egyszerű magyarázat, amivel félmondattal itt államtitkár úr is elintézte, hogy hitéleti és lelkiismereti kérdésként kezelve a közbeszerzést, az egyházi jogi személyeket jórészt mentesíti a közbeszerzési kötelezettség alól  de államtitkár úr, miért?

Nem az a kérdés, hogy ki használja fel, hanem az, hogy közpénzről van szó. Éppen ezért ennek megfelelően önöknek erről az átláthatóságról, a transzparenciáról kellene gondoskodni, de önök éppen ez ellen tesznek ebben a paragrafusban. Éppen ezért ezt és magát a törvényt ilyen szempontból, ezek miatt elsősorban nem lehetséges és nem is fogjuk támogatni.

Az értékhatár-emelésről ismét szólnék, hogy részleteibe is menjünk bele, mert a korábban megemelt 40 millió forintos értékhatárt most 68 millió forint fölötti értékhatárra emelik fel. Az előbb ennek a pozitívumait említette államtitkár úr, hogy akkor majd így lehet traktort vásárolni. Én azt gondolom, hogy önök itt helytelenül járnak el, mert nem a traktorvásárlás az elsődleges, hanem az, hogy igenis az átláthatóságot biztosítsák. Ami a 300 millió forintos beszerzéseket illeti, az ugyanebbe a kategóriába tartozik.

A részletes indoklásban önök igazából szigorításról beszélnek, de ezenkívül az állásfoglalás pontosítja a kormánydöntést. Semmiben nem változtatja meg ez a hivatkozási alapot. Tehát önökkel ebben a folyamatban, azt hiszem, egyetérteni nem lehet.

Végezetül pedig még egy hosszabb gondolatkörrel szeretnék arra mindenképpen kitérni, hogy ez a módosítás, az éppen egy éve hatályba lépett közbeszerzési szabályozás  a kormány annak érdekében nyújtotta be a javaslatot  nagymértékben megkönnyíti a közpénzek, én azt mondom, átláthatatlanul való elköltésének lehetőségét. Mondok erre önöknek egy konkrét példát is. Ha már módosítással érkeztek ide, akkor megtehették volna azt is, hogy az időközben teljesen köztudomásúvá vált és egyértelmű taopénzek felhasználásának, ami szintén közpénznek minősül, a közbeszerzési eljárásba való beiktatását is megtehették volna. Hiszen közpénzt költenek el az ezt a forrást felhasználók, és ennek megfelelően ebbe a törvénymódosításba beletehették volna.

A kormány bármikor, akár mondvacsinált ürüggyel is felmentést adhat itt a közbeszerzés alól. Ez a következő ilyen része ennek a törvénynek. Így a cégek ahelyett, hogy nyílt versenyben keresnék a rájuk bízott közpénzek legolcsóbb felhasználási lehetőségét, inkább a kormány kegyeiért fognak versenyezni, ami persze, értem, hogy önöknek célja, de én azt mondom, hogy a közbeszerzés, a közpénzek ilyen irányú felhasználása, annak rendszerének ilyetén való kialakítása elfogadhatatlan. Nemcsak mi, de a szakmai szervezetek szerint is ezekre a módosításokra ilyen értelemben, amit önök előterjesztettek, sok tekintetben nincs szükség. Ellenben, mint ahogy említettem, hiányos, és újra mondom, hogy akkor a taopénzek felhasználására vonatkozó szabályokat is iktassák be.

Még érdemes lenne beszélni arról, hogy a közbeszerzési törvény jogtalan mellőzésével megvalósuló jogsértések esetére irányadó következményeknek mit tekinthetünk, és önök ezt hogyan szabályozzák, milyen szankciókat alkalmaznak ezek után, de ennek a részleteivel önök nem kívánnak foglalkozni.

Van viszont még egy terület, hiszen nemcsak a hazai vélemény, hanem a nemzetközi vélemény is az, hogy az önök által működtetett közbeszerzési eljárási rendszer nem elfogadható. Magát a tényt ismerjük, hogy a beruházások, amelyek a GDP 4,4 százalékát teszik ki, tehát nagyon nagy összegről beszélünk, ha most csak a 2016-os állapotról beszélünk, ott a szerződések 36 százalékában önök úgy jártak el, hogy egyetlenegy olyan pályázóval számoltak és őt támogatták, akit a korábbi eljárási rendszer alapján önök nem hirdethettek volna ki győztesnek. Önök olyanokat jelöltek ki pályázati győztesként, hogy igazából idézőjelbe kell tenni a „pályázati győztest”, mert ez nem pályázaton, hanem kijelöléssel, az önök kénye-kedve szerint történt. Éppen ezért ez az eljárásirendszer-módosítás, ez a törvénymódosítás, amit önök benyújtottak, ebben a formában annyira hiányos, hogy az értelemszerűen elfogadhatatlan.

Tanulságként álljon itt önök előtt az, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket itthon és nemzetközi vonatkozásban is le lehetett vonni a korábbi időszakokból, és ebből semmit nem okultak, az Európai Csalás Elleni Hivatal is megállapította, hogy azokat a súlyos szabálytalanságokat, amelyeket lényegében az önök rendszere hozhatott létre, önök semmilyen módon, úgy látom, hogy nem is akarják orvosolni.

Mindezt összefoglalva, azt hiszem, egyértelmű, hogy a közbeszerzési törvény ilyetén való módosítása elfogadhatatlan, és nem is javaslom senki számára. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most Tordai Bence következne, de nem látom. Akkor megadom a szót, amíg Tordai Bence megjelenik, Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak  de ő sincs itt. Képviselőtársaimnak jelzem, hogy tartózkodjanak az ülésteremben. Viszont akkor Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adom meg addig a szót.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még az elnök urat megelőző levezető kérdezett rá, hogy a normál felszólalásomat tartom-e. Milyen szerencse, hogy igen, hiszen így még egy ellenzéki megszólalás során ki tudjuk használni a lehetőséget, hogy a közbeszerzési rendszer tekintetében megosszuk nemcsak a kritikáinkat, de érdemi kérdéseket tegyünk fel. Különösen érdekes a 2009 és 2015 közötti korrupciós kockázatot vizsgáló anyagok összevetése a 2016-tól napjainkig tartó időszak összevetésével. Kétségtelen, hogy változások történtek, és úgy gondolom, ne legyen vita köztünk a tekintetben, hogy az EKR irányába való elmozdulás hatalmas lehetőségeket rejt magában, és ha ezt jól csinálnánk, tehát sokkal jobban csinálnánk, mint az eddigiek során, akkor bizony ez az egész piac tisztulni lenne képes. A helyzet viszont az, hogy a fideszes kormányzások időszakát vizsgáló vizsgálatok azt látták, hogy két ponton nem stimmelnek a számok. Gyanúsan kerekített számokat találtak az ajánlatok közül, az összes közbeszerzés mintegy 60 százalékánál találtak ilyet, ami azért, államtitkár úr, egy elég brutális arány. Tehát az összes, önök rendszerében keresztülvitt közbeszerzés 60 százaléka tekintetében ilyen hibát találni egészen elképesztő.

(15.30)

Aztán az árakat a Benford-törvény alapján is vizsgálták, nyilván ez önnek is mond valamit, itt ezzel a módszerrel az árakban megjelenő első számjegyek előfordulási gyakorisága alapján lehet következtetni arra, hogy reálisak-e az értékek. Ez egy másik szakágból ered, a könyvelési csalásokat és trükköket szokták ezzel kiszűrni. A túlárazásokra utaló jelek ennek alapján 2010 és ’15 között folyamatosan emelkedtek. Ugye, 2015-ben találták a „rekordévet”, amikor a legtöbb túlárazási szempontból gyanús közbeszerzést találták meg.

És most lenne itt a lehetőség előttünk, hogy miközben egy nagyon szűk üzleti kör számára kerül tulajdonképpen kiszervezésre a források döntő többsége, mégis a transzparencia, átláthatóság jegyében valamifajta változást érjünk el. Talán nem árulok el meglepetést azzal, hogy ahol alig volt verseny az érintett közbeszerzés megnyeréséért, tehát kevés vagy csak egyetlen pályázat volt, vagy nem is volt nyilvános kiírás, amiről az előző felszólalásban cseréltünk eszmét, ott jellemzően magasabb számban találtak mind túlárazásra utaló jeleket, mint ahol valódi verseny alakulhatott ki, mind pedig olyan könyvelési csalásokra emlékeztető módszereket vagy az ottani módszertannal kiszűrt különböző visszaéléseket, mint egyéb esetekben, ahol lényegében versenyről beszélhetünk.

És még egy nagyon fontos mutatószámot szeretnék megosztani képviselőtársaimmal, illetve magyarázatot kérnék arra, hogy miért romlott ez a mutatószám, illetve az EKR rendszer további finomítgatása hogyan vezethet odáig, hogy ez a mutató javuljon. Itt pedig egyértelműen arról beszélünk, hogy míg 2010-ben a közbeszerzések 9, azaz kilenc százalékánál előfordult az, hogy az állam által becsült költségnél olcsóbban végezték el a befutók az érintett munkát, tehát a nyertesek az esetek 9 százalékában tudtak „spórolni” az állam pénzén, addig 2014-15-ben már csak a beszerzések 1 százalékánál fordult elő a statisztika szerint ilyen kedvező fejlemény.

2016-ban egy kis javulás mutatkozott e tekintetben, hiszen már 1,8 százalékra emelkedett ez a mutató. Tehát százból már majdnem minden második közbeszerzés esetében elmondható volt, hogy nem volt feltétlenül túlárazott a rendelkezésünkre álló statisztikai módszerek alapján, azért azt még mindig láthatjuk, hogy töredékére csökkent azon közbeszerzések száma, ahol a vártnál olcsóbban sikerült ezeket a beruházásokat kivitelezni. Nyilvánvaló módon itt elsősorban az információtechnológiai szektorban és az építőiparban találhatók olyan túlárazások, amelyek már-már irritálnak minden jóérzésű embert.

Az is elmondható, hogy az egyszemélyes közbeszerzések elképesztően magas hányada továbbra is afelé mutat, hogy ezek a visszaélések bele vannak kódolva a rendszerbe, államtitkár úr. Tehát amíg azt látjuk, hogy még 2016-ban is a közbeszerzések 28 százalékánál csak egyetlen jelentkező volt, addig bizony vitatkozhatunk mi itt arról, hogy az EKR-en belül egy magyar kkv-nak kell-e nyilatkozatot tennie, vagy pedig ez a regisztrációjából következő módon nem lesz szükséges. Ezek fontos fejlemények, de ezt a rendszert alapjaiban kell megreformálni, mert alapjaiban rothad az a szisztéma, amelynek értelmében száz- és ezermilliárdokat lehet egy szűk, az önök jó ismeretségi körébe tartozó üzleti körhöz feltételezhető módon eljuttatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: engem az OLAF-jelentés nem különösebben mozgat meg, maximum orientálnak a benne leírtak a tekintetben, hogy mire lenne érdemes jobban koncentrálni Magyarországon. Engem a rögvalóság, a konkrét tapasztalatok érdekelnek, jelesül az, hogy egy magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozás milyen eséllyel tud adott esetben közbeszerzés résztvevőjeként hozzájárulni magyarországi fejlesztésekhez, és önmaga hozzáadott értéke által, mondjuk, magyar munkahelyeket teremteni, fenntartani.

Ez érdekelne bennünket, és ilyen irányba mutató lépéseket nagyon elenyésző számban találunk ebben a csomagban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nyomtál? Nyomjál! Nyomjál! Nyomjál! Nyomjál! (Derültség.  Dr. Varga-Damm Andrea a gyorsíróhoz: Ezt ne tessék beírni!)Na, vegyük komolyan a parlamenti munkát, kedves képviselőtársaim. Tordai Bence jelezte, hogy nem kíván hozzászólni a napirendi ponthoz, úgyhogy most megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak, a Jobbik részéről.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor megláttam, hogy napirendre kerül a közbeszerzési törvény módosítása, örömmel nyugtáztam, mert nagyon vártam, hogy végre valamilyen érdemi módosítás legyen és végre az átláthatóságról…  idézem államtitkár urat és Witzmann képviselőtársamat, hogy milyen szavakat használtak: az átláthatóságot fogja biztosítani, egyszerűsít, gyorsít, hatékonyság, adminisztratív terhek csökkentése, a versenyhelyzet teremtése, és egyébként az egész közbeszerzési rendszer erősítése.Úgy gondolom, ebből a törvényjavaslatból ezek nem köszönnek vissza. Nem látom, hogy megvalósulnának és megoldásokat javasolnának azokra a helyzetekre, amikor ajánlatkérők már gyakorlatilag tudják, kik fogják megnyerni az adott közbeszerzési eljárást. Hiszen nézzünk egy önkormányzatot! Az, hogy drágítja a közbeszerzést és nem megfelelő a szabályozás a pályázatok lebonyolítására, nem kérdés. De amikor leosztják egymás között az ajánlattevők, hogy most ezt az utcát te fogod csinálni, a másikat majd én fogom csinálni, a harmadikat meg majd egy harmadik, na, ez a törvényjavaslat erre nem nyújt megoldást, és az egész közbeszerzési törvény erre nem biztosít olyan jogi segítséget mind az önkormányzatoknak, mind pedig azoknak az ajánlatkérőknek, akik közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezettek.

De ne menjünk el amellett, hogy van két pozitív dolog ebben a törvényjavaslatban. Az egyik az elektronikus közbeszerzési rendszer pontosítása. Valóban fontos az, hogy törvénybe iktassuk ezeket a rendelkezéseket, és így még jobb legyen ez az elektronikus közbeszerzési rendszer. A másik pedig az, hogy a keretmegállapodások esetében már nem lehet a továbbiakban hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást folytatni. Ezt nagyon pozitívnak gondolom. Továbbá az, hogy egy bizonyos értékhatár felett szintén keretmegállapodások vonatkozásában kötelesek felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadót igénybe venni; ez szigorítása a törvénynek, tehát úgy gondolom, hogy ez mindenképpen pozitív.

És ezzel át is térnék arra, amire, azt gondolom, mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, és ellenzéki képviselőtársaim ezt már többször mondták. Amennyiben vissza nem térítendő támogatást kap egy ajánlatkérő, abban az esetben a 40 millióról 300 millió forintra emelkedik az építési beruházások esetén a közbeszerzési értékhatár. Én is azt gondolom, hogy ez úgy tűnhet, mintha adminisztratív tehercsökkentés lenne, és nem kellene a közbeszerzési eljárás hosszú időtartamára közbeszerzéseket lefolytatni. De lássuk be, hogy ezzel kinyitják a kiskaput. Azért ez nem azt jelenti, hogy akkor mindenkinek milyen jó lesz, hogy traktort tud vásárolni. Igen, vásároljon traktort, de azon szabályok szerint, amelyekkel az átláthatóságot tudják biztosítani.

Szerettem volna megismerni, de sajnos nem tudtam, hogy az EKR-nek az igazgatási szolgáltatási díja mennyi lesz majd. Szeretném kérni államtitkár urat, hogy egy nagyságrendi összeget mondjon, hiszen ez minden ajánlatkérőt terhelni fog; terhel most is, de szeretném tudni, hogy abban a kormányrendeletben, amit majd meg fognak hozni, ez mekkora nagyságrendű lesz.

Szintén egy negatív elmozdulásnak gondolom azt, hogy a továbbiakban a Közbeszerzési Hatóság nem fogja közzétenni a honlapján a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó ajánlatkérők listáját. Nem tudom, ez mekkora adminisztratív dolog, hiszen most fent van. Miért kell ezt kivezetni? (Tuzson Bence: Nincs ilyen.) Úgy láttam, hogy hatályon kívül helyezik azt a rendelkezést, akkor szeretném kérni államtitkár urat, hiszen ott hatályon kívül helyezik azt a pontot.

Három kérdést szeretnék feltenni. Az egyik a jelen törvényjavaslat 16. §-ában lévő szabályozás, amely szerint a 46. §-t úgy fogják majd módosítani, hogy mostantól kötelező a dokumentumok írásbeli kommunikációja. Végig azt hallgattam, és magában a törvényjavaslatban is úgy van, hogy minden elektronikusan, az EKR-en keresztül történik, de itt mégis írásbeli kommunikáció van. Ezt szeretném megkérdezni: akkor most visszatérünk, hogy mégis írásban is mindent le kell kommunikálni, plusz az EKR?

A következő a jelen törvényjavaslat 17. §-ában, amelyben a 47. § (2) bekezdését módosították akképpen, hogy mostantól az idegen nyelven érkezett dokumentumoknál nem felelős fordítást kérnek az ajánlattevőktől, hanem normál, egyszerű fordítást. Azt gondolom, hogy nyilván egy angol nyelvűnél, egy német nyelvűnél vagy olyan nyelvnél ez talán még elfogadható lenne, de azért lássuk be, hogy egyre több, esetleg kínai írásjelekkel írt dokumentum érkezhet. Nem megkövetelni egy felelős fordítást, hanem normál fordításra azt mondani, hogy ezt köteles elfogadni, azt gondolom, ez hibás döntés lehet, különösen, mondom, azoknál a dokumentumoknál, ahol különleges írásjeleket használnak.

(15.40)

Még egy kérdésem lenne. Úgy láttam, hogy a törvényjavaslatban több helyen is kivezetésre kerül, vagyis a közbeszerzési hatóság által kiadott árstatisztikákat kivezetik. Ezzel a becsült érték meghatározásánál okozhatnak fejfájást mind az ajánlatkérőknek, mind az ajánlattevőknek. Azt szeretném megkérdezni, miért van erre szükség, hogy ezt az árstatisztikát kivezetik. Az indokolásban erre nem találtam választ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! A közbeszerzésekről szóló 2005. évi törvény módosításában, amely előttünk van, amelyen vitatkozunk, és amellyel kapcsolatban jól hangzó kiegészítést tett, számos olyan dolog van egyébként, hogy ha nem tudná az ember, hogy a gyakorlatban hogyan zajlik, akkor tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy ez itt van előttünk, és most már nem kormányrendeletben, hanem törvényben fogjuk szabályozni.Az a probléma és az a gond, úgy gondolom, amit az életből, a gyakorlatból szeretnék ide beemelni és a törvény vitája kapcsán elmondani, de kapcsolódva természetesen az itteni paragrafusokhoz, a 68 paragrafus egyikéhez. Az volt a baj eddig is az elektronikus közbeszerzéssel, hogy kezelhetetlen volt. Gyakorlatilag az, aki pályázni akart, maga a közbeszerzési pályázó képtelen volt kezelni magában ezt a programot. Ezért egy iparág alakult ki, akik tudták kezelni ezt a programot, képesek voltak megírni. Ezért van az, ami elhangzott itt már, hogy olyan rövid határidők voltak, hogy akármilyen gyors kezelőt fogadtak is a vállalkozások, képtelen volt az alatt az idő alatt lefordítani és beadni egy jó pályázatot. Ezért alakultak ki aztán azok az esetek, hogy ugyan meg volt nyilvánosan hirdetve, de legföljebb egy érvényes pályázat volt, aki aztán esetleg meg is nyerhette ezt a közbeszerzést.

Azt nem látom, hogy mitől lesz  ugye, monopolhelyzetben van a NEKSZT Kft. a saját programjával, mert ő érti. Azt érzékeltük számos esetben, a gyakorlatból hozom a példát, hogy maga a közbeszerzési hatóság oldaláról is valahogy nincs átjárhatóság a NEKSZT tudása és a közbeszerzési hatóság között. Az, aki a közbeszerzési hatóság, maga sem nagyon érti ennek a technikáját, annak a játékát. Bocsánat, nem akarom őket bírálni, csak ez olyan mértékben szakmai jellegű, hogy ezt egy cég érti ebben az országban, és ő játssza le ezt a mérkőzést a mi hátunk mögött. Az az igazság, ha azt mondjuk, hogy kis- és középvállalkozó-barát kormányzást akarunk, akkor egy kis- és középvállalkozó képtelen volt pályázatot beadni. Tehát egyrészt a határidők miatt nem bírta beadni, másrészt pedig nem tudta megfizetni azokat a tanácsadókat, akik hajlandók lettek volna a számára egy pályázatot elkészíteni. Erre számos példát tudnék mondani.

Azt tanácsolták számukra, hogy konzorciumban induljanak el. A konzorciumban volt olyan cég, aki nem is végzett munkát, de referenciái voltak, és a konzorciumban pedig a kis- és középvállalkozók voltak a rabszolgák, akik a valóságban a munkát végezték. Igaz, hogy volt olyan korlát, hogy milyen százalékban lehet a munkát a kis- és középvállalkozónak, illetve az alvállalkozónak elvégezni, most látom azt, hogy a törvénymódosításban ez fölszabadul, tehát korlátlan mennyiségű alvállalkozó vállalkozhat. Attól félek, hogy kialakul egy másik iparág, a fővállalkozói iparág, amely fővállalkozói iparág egy személyben  egy okos ügyvédi iroda  maga fogja a pályázatokat sorra beadni. Embere, munkása, gépe, semmije nincs, mert az alvállalkozókból összeverbuválja az egész munka részeit, és ettől kezdve a kis- és középvállalkozó is örülhet, mert kapott munkát; ő megcsinálja a pályázatot, a kis- és középvállalkozónak csak betonozni kell, nem kell semmihez értenie. Az a félelmem, hogy ez fog kialakulni, és egy új iparágnak nyit teret és lehetőséget maga a törvényjavaslat akkor is, ha talán nem ez volt a szándék.

Én is meg szeretném jegyezni az egyházi típusú, állami támogatásból megvalósuló beruházásoknál, hogy ezek azért milliárdos jellegű beruházások. Ez egy kicsit zavaros számomra, mert ebben az esetben alanyi mentességet az önkormányzatok is kaphatnának, hiszen az önkormányzatok is ugyanolyan fontos dolgokat csinálnak, ráadásul mi önerőt is hozzáteszünk, mármint az önkormányzatok hozzátesznek ehhez.

Végezetül én is ehhez a 68 millióról 300 millióra emelt alanyi mentességhez szeretnék hozzászólni. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok közül azok kétharmada, akik örülnének, ha 68 milliót kapnának, még inkább, ha 300 milliót kapnának, de ennyit nem kap egy kis önkormányzat. Az 1000 fő alatti önkormányzatok szinte végig alanyi mentesek lesznek, és valaki majd helyettük megcsinálja a pályázatot, valaki majd elvégzi a munkát, valaki meg is ajánlja neki, hogyha ti beadjátok, meg tudjátok nyerni.

Ez a félelem fogalmazódik meg bennem, és ezért szerettem volna a törvény-előterjesztés vitájában ezt az aggodalmamat itt megosztani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a csoportdinamikából az szűrődik ki, hogy itt érdemi vita nem fog már kialakulni a kormányoldallal, ezért államtitkár úr kiváló zárszavára készülve igyekszem még egy kérdéssel gazdagítani az eddig elhangzott, amúgy sem kevés felvetés sorát.Nem szeretnék most mélyen elmerülni abban, hogy a 2017-es évet vizsgálva, tehát már a nagy váltásra készülvén is azért bőven találunk négy olyan Fidesz-közeli oligarchát, aki 200 milliárd forint fölött szakított ezeken a bizonyos tendereken. Az első helyezett 600 milliárd forint fölött, és meglepő módon a Mészáros család cégei csak a negyedik helyen zárták 2017-et ebből a szempontból, 299 milliárd forint értékű közbeszerzéssel. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek 83 százaléka volt uniós támogatás a kimutatások szerint.

Ami viszont egy másik ügytípusra világít rá, államtitkár úr, az a szegedi lézerközpont korábbi esete, talán még emlékszik rá. Itt a Kúria mondta ki, hogy teljesen jogtalanul zártak ki egy céget az érdekeltek köréből, és bár a Kúria kimondta, hogy ez a kizárás jogtalanul következett be, a beruházás mégis az érintett társaság nélkül valósult meg. Nyilvánvaló módon az ügy részleteit mindannyian csak annyira ismerhetjük, amennyire különböző sajtójelentések ezt lehetővé teszik. Én magam sem ismerem mélyebben, ezért fontosnak tartom ezt a tisztázást az ön segítségével lefolytatni. Hiszen ha nem alakul ki valamifajta eszközrendszere annak, hogy jogerős döntések tekintetében változások álljanak be, adott esetben pozitív irányú visszarendezések ebben a rendszerben, akkor megkérdőjeleződik, hogy van-e értelme bármiféle jogorvoslatért fordulni. Márpedig egy demokrácia ismérve az, hogy a jogorvoslat lehetőségét nem szabad elzárni senki elől.

Éppen ezért nagyon is érdekelne az, hogy az említett esetben és hasonló esetekben, tehát amikor kimondásra került az, hogy jogszerűtlen volt egy cég kizárása, akkor hogyan fordulhat elő, hogy megy minden az eredeti kerékvágásban, és lényegében semmilyen változás nem következik be. Úgy gondolom, hogy markáns fogyasztóvédelmi eszközökre is szükség lenne e tekintetben. Nem akarok belemenni, mert ma egy másik napirendi pont tárgyát képezi, de az építési hatóság feladatkörében adott esetben új típusú hatósági eszközökkel is lenne bőven fellépnivaló, de nyilván szűkítsük le ezt a kérdéskört most erre a napirendi pontra. Éppen ezért nagyon kérem, hogy a felvetéseinkre egyesével és érdemben válaszoljon. Tudom, hogy nem könnyű feladat, hiszen számtalan elhangzott. Könnyebb lett volna egy érdemi vita keretein belül, de talán még a zárszóban sem lesz késő. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megadom a szót Tuzson Bence államtitkár úrnak, az előterjesztőnek.

(15.50)

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nehéz helyzetben van az ember, amikor hallgatja ezeket a hozzászólásokat. Egyrészt azért is, mert  hogy is mondjam?  az ember meggyőződik ilyenkor arról, hogy ez egy szakma, és nem árt, ha némi tájékozottság jellemzi azokat, akik hozzászólnak ezekhez a kérdésekhez, és azért nem lenne baj, ha a fogalmak tekintetében egy kis rendet raknánk ezekben a kérdésekben. Nehéz is hozzászólni, mert sokszor nem is értelmezhetők a kérdések, amelyeket önök feltesznek, hiszen nincs értelmük a jogszabályi konstrukcióban, vagy azokból a kérdésekből, amelyeket feltesznek, egyszerűen nem is lehet tudni, hogy időnként miről beszélnek.Kik a szereplők egyáltalán a közbeszerzési eljárásban? Kezdjük innen, az alapoktól, mert úgy látom, hogy ez is problémát okoz egy közbeszerzési eljárásban. Ugye, van az ajánlatkérő egyik oldalról, aki az ajánlatot kéri, tehát az a szerv, amely a közbeszerzési törvény alanyi hatálya alá esik, amelynek eljárást kell indítania. Ebből következnek bizonyos félreértések, hogy az ajánlatkérő személyét és azt a bizonyos paragrafust, aminek a módosítására most sor kerül, és amelyre önök is hivatkoztak az előbb, ami az alanyi kör egy részére, tehát a támogatotti alanyi kör egy részére vonatkozik értékhatárok tekintetében  pedig itt direkt kiemeltem az elején, hogy itt nem az irányelvi rendelkezésekről beszélünk, nem az uniós szabályokról, hanem a hazai szabályokról, és ráadásul az itt megjelölt értékhatárok, amelyek a törvénybe bekerültek, azok az európai uniós értékhatárok, ezek a hozzászólások értelmezhetetlenek is ennek következtében. Tehát kérem azt, hogy amennyiben önök felkészülnek egy ilyen vitára, akkor készüljenek fel szakmai oldalról is, ha már szakmai oldalról közelítik meg vagy próbálnak megközelíteni egy parlamenti vitát. (Nacsa Lőrinc: Így van!)

Az ajánlattevő van a másik oldalon, aki az ajánlatot teszi. És itt jön be az elektronikus közbeszerzési rendszernek a kérdésköre, hogy mi ez a rendszer, mert úgy látom, hogy e tekintetben a nem értés, akár akart vagy akaratlan nem értés jelenik meg itt a parlament falai között. Az elektronikus közbeszerzési rendszer nem egy versenyhelyzet, az egy állam által működtetett közbeszerzési rendszer, amit aztán elektronizálni kell. Tehát, ezt Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak mondom, nincs olyan, hogy egymással versengő elektronikus közbeszerzési rendszerek vannak (Z. Kárpát Dániel: Nem erről beszéltem!  Dr. Varga-Damm Andrea: Nem érted, miről beszélünk!), az elektronikus közbeszerzési rendszer egy rendszert jelent, egyetlen rendszert jelent. És nincs olyan, hogy a NEKSZT Kft. monopolhelyzetben van, hiszen az államnak egyetlenegy cége van, amelyik ezt üzemelteti és ezt hozza létre. Tehát ez nem egy verseny, az állam által üzemeltetett rendszert jelenti e tekintetben.

A másik oldalon pedig ott van a tanácsadó kérdése, hogy kik a tanácsadók. A tanácsadók piaci szereplők a közbeszerzési eljárásban, azok, akik segítik a közbeszerzési eljárás lebonyolítását. Ezek jellemzően megjelennek az ajánlatkérők oldalán, de egyébként tanácsadók segítik sokszor az ajánlattevői oldalt is, annak érdekében, hogy működtetni lehessen a közbeszerzési rendszert. És úgy látom, hogy itt egy fogalmi zavar van a közbeszerzési felügyelet kapcsán is. Tehát hogy a közbeszerzés-felügyeletben kik vesznek részt, mi a közbeszerzési felügyeletért felelős helyettes államtitkárság Magyarországon, mi a Közbeszerzési Hatóság és mi a közbeszerzési tanács és mi ez után a bíróság, ebben nincs rend, úgy látom, a fejekben. Tehát a közbeszerzés-felügyeletért felelős helyettes államtitkárságnak van egy szűrő feladata minden olyan beszerzés tekintetében, amelyik beszerzést az állam maga indítja el, tehát az állami szereplők. És ezenkívül működik egy Közbeszerzési Hatóság, aminek a szerve a közbeszerzési tanács, és a közbeszerzési tanács mint egy végső szűrő a bírósági rendszer előtt mint egy kvázi előzetes bírósági jellegű hatóság működik, aminek aztán a fellebbviteli fóruma a bíróság. Így néz ki ma Magyarországon a közbeszerzési rendszer.

És tudják, azért nagyon meglepő a mostani hozzászólás, és összenő, ami összetartozik, ugyanis korrupciókutató intézetről beszélnek és annak az adataira hivatkoznak, akik teljesen téves adatokból indulnak ki. Nem véletlen, hiszen ez a szervezet egy Soros György által finanszírozott szervezet (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.  Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, Istenem!), egy Soros-szervezetről beszélünk; annak az adatai teljesen tévesek, olyannyira  és ezt Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak is mondom, aki hivatkozott erre , hogy Magyarországon 4 százalékkal csökkent az utóbbi időszakban az egyszemélyes ajánlattevők száma. Az európai uniós átlag alatt vagyunk 4 százalékkal egyébként. Tehát így néz ki ma Magyarország ebből a szempontból, semmivel sem nagyobb ez, mint az Európai Unióban.

Varga László képviselőtársam mondott egy mondatot, amellyel nagyon meglepett engem, amikor tulajdonképpen a magyarországi egyházakat középkorinak minősítette. Kérem Varga képviselőtársamat… (Dr. Varga László: A javaslat irányát!  Bangóné Borbély Ildikó: Az eljárást!) Varga képviselőtársamat megkérem, hogy ne sértegesse az egyházakat (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!  Dr. Varga László: Ne hazudjál! Ne mondjál ilyet! Figyelj, ilyet ne csináljál velem!), és az egyházakon keresztül ne sértegesse a hívő emberek közösségét. Ne sértegesse, legyen szíves! (Taps a kormánypárti padsorokból.  Dr. Varga László: Hazudsz!  Az elnök csenget.) Én azt gondolom, hogy amit ön e tekintetben elmondott (Dr. Varga László: Szemét módon hazudsz!), az kifejezetten sértés (Dr. Varga László: Nem! Az a helyzet, hogy hazudsz!), és ráadásul…

ELNÖK: Képviselő úr!

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: …a hivatkozásai hazugságok is, hiszen mégis az a kormány volt… (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Államtitkár úr! Én is megkérném önt is, hogy lehetőleg képviselőtársait ne hazugozza le. (Bangóné Borbély Ildikó: De hazudott!  Nacsa Lőrinc: Ő?!  Nagy zaj, közbeszólások.) És megkérem az ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy fogadják normálisan azt, amit államtitkár úr mond. (Nagy zaj.) Kérem, ne kényszerítsenek arra, hogy az ülést berekesszem! Köszönöm szépen. (Varju László: Akkor még egy kicsit kellene kiabálni!)

TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Képviselőtársaim! Mégiscsak az az igazság, hogy az önök által hivatkozott időszak és Varju László által hivatkozott időszak, az az időszak volt a korábbi kormányzás, az önök kormányzása, amelyik nemhogy a legutóbbi időszak, de én azt gondolom, hogy bármilyen kormány lesz Magyarországon, minden idők legkorruptabb kormányzása időszaka volt. (Varju László: Vigyázz, mert berekesztik az ülést!) Elég a négyes metró beszerzésére utalni. És ez csak egyetlenegy példa (Bangóné Borbély Ildikó: Nem! Azt már a választók is tudják, hogy nem igaz!) a példák sokaságában, amikor el is indultak ezzel kapcsolatban eljárások. (Bangóné Borbély Ildikó: Pénztáros, Tiborcz…) Majd meglátjuk, mi lesz ennek a vége. Mindenesetre az, hogy ott nemhogy gyanús, de kifejezetten jogellenes cselekmények történtek, azok most már teljesen egyértelműek egyébként. (Varju László: Mészáros Lőrinc!) De, tudja, képviselőtársam, amiket mondott, azokon meglepődtem, mert igazából nem is tudtam érteni, hogy miről beszél, de aztán rájöttem időközben. Azért jöttem rá, mert amikor hivatkozott a 2. §-ára a törvénynek, rájöttem, hogy eddig sikerült elolvasni a törvényt. Legfeljebb csak belekaphatott a többi részébe, mert nem voltak értelmesek az ön kérdései. Ráadásul ilyen szabályok nincsenek a törvényben jelen pillanatban, mint amire ön hivatkozik. Na, az a szabály, ami pont az alanyi körre vonatkozik, az viszont egy előrevivő szabály. Tehát az, ami a törvényben egyébként pontosan az előbb hivatkozott szakaszban van, és ami meghatározza azt, egyértelművé teszi, hogy kinek kell támogatottként közbeszerzést lefolytatni, na, azt gondolom, hogy az egy egyértelmű szabályozás, az egy jó szabályozás, és előrevivő jellegű szabályozásról beszélünk.

Itt szóba került még egy-két kérdés a közbeszerzési rendszerünkkel kapcsolatban. Megint nem szeretnék a műfaj tekintetében átmenni egy másik terepre, mégiscsak egy törvény általános vitájánál vagyunk, el lehet kezdeni beszélgetni a törvény egyes szakaszairól, és hogy a törvény egyes szakaszainak milyen értelme van, és bizonyos eljárástípusok mit jelentek. Például a fordító esetében: mit jelent a „fordító” fogalom és mit jelentett a korábbi „fordító” fogalom. Ugye, az nem a hivatalos fordítást jelentette korábban sem a közbeszerzés esetében, a gyakorlatban és az uniós szabályoknak való megfelelés alapján bármilyen fordítást el kellett fogadni. Ezek mind uniós átvezetések, ezeket nyilván egy részletes vitában végig lehet elemezni, hogy az ilyen típusú változtatások miből következnek. Jellemzően egyébként az ilyen fogalmi váltások mindig irányelvi változásokból vagy az irányelv szabályaiból következnek.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a közbeszerzési rendszer egyébként jogi szempontból egy eléggé determinált rendszer, tehát következik az uniós szabályozásból és következik egyébként az irányelvi szabályozásból. A magyar szabályozás egyébként e tekintetben is túlmutat az európai szabályozáson, az elektronikus része egyébként példaértékű egész Európában, ezt állítom, és tartom is ezt az állításomat, ez egy nagyon jól működő rendszer. És a közbeszerzési rendszerünk egyébként sokkal szigorúbb rendszer, mint bármely más európai uniós államban, nálunk, Magyarországon működik az egyik legszigorúbb közbeszerzési eljárás és eljárásrend is.

Én arra szeretném megkérni képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, egy előremutató, jó törvényjavaslatról van szó, és az egyébként is jól működő közbeszerzési rendszerünket tovább tudja erősíteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(16.00)

Felszólalások:   69-82   83-108   109-117      Ülésnap adatai