Felszólalás adatai

Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik részéről: „Magyarország mikor rendezi a károsultak helyzetét?” címmel. Képviselő úré a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom elítélni a kormányoldalt, amikor mély megvetéséről ad tanúbizonyságot egyes balliberális véleményekkel kapcsolatban, ugyanakkor van itt egy közös történelmi bűn, amit balliberálisok és a jelenlegi kormányzat lényegében együttesen követett el vagy hagyott elkövetni: a devizahitel-károsultak helyzetének a rendezetlen mivolta.

(13.50)

Ugyanis 2001-től datálható módon, amikor a szellemet kiengedték a palackból, és az egyoldalú szerződésmódosításokat lényegében lehetővé tették  egy különböző színezetű, kormányokon átívelő folyamat , és miközben a balliberálisnak nevezett erők hagyták ezt az egész elképesztő nemzeti sorstragédiát kiterebélyesedni, felszaporodni ezt a hitelállományt, 2010-től lényegében csak aszpirint adtak a haldoklónak, a helyzet kozmetikázására került sor, de lényegi beavatkozásra, megoldásra nem. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy jóval százezer fölötti a legalább 90 napos lejárt tartozással rendelkezők köre, és azt is láthatjuk, hogy a kilakoltatási moratóriumot a Jobbik nem tudta elérni  már a meghosszabbítását  ennél a kormánynál, ezért a kilakoltatások folyamatosan zajlanak. Ezzel párhuzamosan pedig horvát szomszédaink nemcsak azt bizonyították, hogy a vb-n erőteljes a védelmük, hanem bizony azt is, hogy a pénzéhes kereskedelmi bankokkal és pénzügyi hiénákkal szembeni védekezés is az erősségük, legalábbis Magyarország Kormányához képest. Látható, hogy a legfelsőbb kereskedelmi bíróság döntése, amely lényegében az úgynevezett devizahiteles konstrukciók semmisségét mondta ki, 120 ezer ottani hitelkárosult helyzetét teszi rendezhetővé, nagyságrendileg, fejenként, egy átlaggal számolva, 4 millió forintnyi visszatérítés mellett.

A helyzet pikantériáját adja, hogy az ottani devizahitelezésben részt vevő bankok között megtaláljuk azt az OTP-t is, amelyik feltehetően most hozzá fog járulni a horvát hitelkárosultak helyzetének rendezéséhez, miközben nem vállal érdemi részt saját honfitársaink, a magyar károsultak élethelyzetének rendezésében. És egészen elképesztőnek tartom azt, hogy a Fidesz-KDNP egyes államtitkárai és miniszterei szó szerint hazudtak a magyar parlamentben, amikor arról esett szó, hogy miért kellett nekik 256 forintos piaci árfolyamon forintosítaniuk ezeket az úgynevezett hiteleket, ha már nem tágították a jogszabályi kereteket olyan szélesre, hogy mondjuk, a horváthoz hasonló döntés bekövetkezhessen Magyarországon is. A fideszes miniszterek, illetve államtitkárok rendre az Alkotmánybíróság és a Kúria idevágó határozataira hivatkoztak, amikor azt próbálták indokolni, hogy a 160 forinton felvett hiteleket miért akarták ők  tehát még egyszer mondom, nem mi, a fideszes képviselők  256 forinton forintosítani. Csak az a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria idevágó határozataiban, döntéseiben nem szerepel ilyen típusú orientáció, tehát nem olvasható ki belőle semmilyen formában az, hogy piaci árfolyamon kellett volna ezeket az úgynevezett hiteleket átváltani. Ha ezt illető hivatkozással önök rendelkeznének, gondolom, hogy a szemünkre olvasnák ezt, de ez az utóbbi két évben nem történt meg a magyar parlamentben. A kormányoldal tehát úgy hivatkozik független szervekre, hogy a hivatkozását nem tudja alátámasztani semmivel.

El szeretném mondani azt is, hogy Magyarországon nem kizárólag a kereskedelmi bankok tehetnek arról, hogy ezt az elképesztő kereskedelmi túlburjánzást produkálták, példának okáért olyan nyilatkozatokat írattak alá a károsultakkal, amelyek majdhogynem megtámadhatatlanná tették később ezeket a szerződéseket. Horvátországból nem kaptunk hírt ilyenekről, hiszen más országokban a jogalkotó és a parlament időben beavatkozott a folyamatokba, módosított a jogszabályi kereteken, nem kozmetikázgatta a problémát, hiszen ha itt megnézzük, mi történt, a Fidesz-KDNP egyes szerencséseknek a végtörlesztés útján szabadulási lehetőséget biztosított; feltételezem, hogy több parlamenti képviselőnek is. El szeretném mondani, hogy a magáncsőd konstrukciójának az érdeklődői köre, tehát az a lényegében ezer aláírt szerződés mutatja, hogy mennyire életszerűtlen konstrukcióról van szó. A Nemzeti Eszközkezelőnél pedig elvették az érintettek ingatlantulajdonát, hogy aztán visszabérelhessék a saját ingatlanukat.

Tehát széles körű megoldásról csak akkor beszélhetnénk, ha a Jobbikra hallgatva elrendelnék a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását a probléma megoldásáig, illetve a felvétel napjának árfolyamán forintosítanák ezeket az úgynevezett hiteleket. Ha ezt még most megtennék, talán nem is lenne szükség egy a horváthoz hasonló döntésre. De azt el kell hogy mondjuk önöknek, ez a történelmen átívelő pénzügyi bűn, amiben önök bűnrészesek a szocialistákkal együtt, nem mosható le önökről, ha ez a helyzet így marad, és én nagyon szeretném, ha nem a bíróságokra kellene várnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem az önök lelkiismerete szólalna meg végre, és azt kell hogy mondjam, amíg csak kozmetikázzák ezt a problémát, addig ez a szégyen önökre ég. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Ismét Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr végigvette a horvát példával összehasonlítva a magyarországi történéseket. Ez a vita nem most kezdődött közöttünk nyilvánvalóan, hanem többször elmagyaráztuk azt a jogszabályalkotási folyamatot, amelynek révén több mint 1000 milliárd forinttal, több mint ezermilliárd forinttal sikerült tehermentesíteni a magyar adósokat. Csak azért ajánlom képviselő úr figyelmébe, mert a horvát eset kapcsán 400-egynéhány milliárd forintról beszélünk, a két ország lakosságszámát, egyebeket összevetve, úgyhogy végül is lehet, hogy ugyanoda jutottunk, és nem kell egyedileg mindenkinek külön-külön elmenni a bírósághoz, végigpereskedni, ügyvédekre költeni, szakértőkre költeni a pénzét. A másik lényeges különbség, ami talán képviselő úrnak elkerülte a figyelmét, hogy Magyarországon a jelzálog-hitelezésnél közjegyzői okiratokba foglalt szerződéskötések történtek, ahol a közjegyzők minden esetben felolvasták a szerződést, minden esetben felhívták a figyelmet az árfolyamkockázatokra. (Z. Kárpát Dániel: Hazugság! Ez nem történt meg.) Lehet, hogy ez egy megdönthető bizonyítás lehet, csak eddig még nem volt a magyar bíróságok előtt olyan ügy, ahol sikerült volna bizonyítani, hogy a közjegyző megtévesztette az előtte megjelent ügyfeleket (Z. Kárpát Dániel: Berekesztették a pereket! Tízegynéhány-ezer ilyen per volt!) a bank érdekében azért, hogy belerángassák szegény adóst abba, hogy felvegyen végre egy devizahitelt. Tehát amíg ennek nincs gyakorlata, addig pervesztességre van valószínűleg ítélve minden olyan vállalkozó szellemű devizaadós, aki elmegy a bíróságra.

Ehhez képest a jogegységi döntés, valamint az elszámoltatási törvény, az árfolyamgát bevezetése és egyéb kedvezmények révén többéves folyamattal eljutottunk oda, hogy nagyságrendileg több mint ezermilliárd forinttal sikerült tehermentesíteni az adósokat. Például az elszámoltatási törvény 2014-ben 872 ezer szerződést érintett, átlagban 16-17 százalékkal csökkentette a tőketerheit az adósoknak, a törlesztőrészleteket 20-25 százalékkal csökkentette, s végül is a forintosítás, ami a végére maradt, az is még mintegy 507 ezer szerződést érintett 2700 milliárd forint értékben.

Említette képviselő úr, hogy 2001-ben indult ez a probléma. Azért a tényeket nem szabad elferdíteni. 2001-ben a Nemzeti Banknak valóban volt egy olyan döntése, amiben engedélyezte a devizahitelek felvételét, viszont évekig nem vette igénybe senki, mert létezett a magyar piacon támogatott, forintalapú lakáshitel, amit aztán a szociálliberális kormánykoalíció szüntetett meg. S azután szabadult el valóban a pokol, ami 2010 környékére mintegy 6-7 ezer milliárd forintra növelte a lakosság terheit az adósságszolgálat terén, s ez jelentette azt, hogy pontosan egy ilyen válság idején egy kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, amikor az árfolyamok elszabadultak. De összemosni azt a felelősséget, hogy van lehetőség felvenni devizahitelt, vagy más az, amikor azt mondjuk, hogy megszüntetünk egy forintos kedvező konstrukciót, azért ez egy nagyon erős csúsztatás. S akkor, 2010-ben a jelenlegi kormánykoalícióra hárult az a helyzet, hogy az elszabaduló devizaárfolyamok mellett gyakorlatilag hogyan tudja a lakosságot kihozni ebből a devizahitel-csapdából. Amint említettem, felsorolhatnám újból mindazokat az elszámoltatási és egyéb kritériumokat, amelyek mentén végül is a bankok is jelentős szerepet vállaltak anélkül, hogy a pénzügyi rendszer összeomlott volna, abban, hogy sikerült stabilizálni a helyzetet és az adósoknak a helyzetét.

Persze azt hozzá kell tennem, hogy ebben azért olyan nagy ellenzéki támogatásra nem számíthatott a kormányzat, de említhetném például a kilakoltatási moratóriumot is. Csak egyetlen példa: 2013-ban önök nagyrészt itt ültek a parlamentben, az akkori Jobbik 43 fős frakciójából mindössze 9 képviselő, míg a 48 fős MSZP-frakcióból 6 képviselő szavazta meg a moratórium meghosszabbítását. A többieknek ez nem volt fontos, akkor önök nem tekintették ezt egy fő dolognak, hogy ebben a tekintetben segítsék a kiszolgáltatott helyzetben levő adósokat, vagy éppenséggel azokat, akik nem tudtak törleszteni. Ehhez képest az eszközkezelő, hogy átveszi a tulajdonjogot a terhekkel együtt, kiváltja a bankot, s utána lakhat valaki abban az épületben, abban a lakásban, mint korábban, az egy sokkal humánusabb megoldás, bármennyire is vitatja ezt, képviselő úr.

S fel kell mérni annak is a jelentőségét, korábban említettem az árfolyamgát bevezetését, a devizahitelesek megsegítését; nincs itt a parlamentben, valószínűleg emiatt bujdokolt el, de Vona Gábor és a Jobbik-frakció ezt sem szavazta meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai