Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hajdu László képviselő úr, Demokratikus Koalíció. Megadom a szót, ötperces időkeretben.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár névadójáról, egy olyan emberről kívánok önök előtt megemlékezni, akinek neve a bigott jobboldal szemében vörös posztó volt anno, a baloldal szemében pedig jobboldali elhajló. A marxista, anarchoszindikalista gondolkodásáról ismert teoretikusról, a fővárosi könyvtárhálózat megálmodójáról és létrehozójáról, Szabó Ervinről van szó, aki éppen 100 éve, 41 éves korában hunyt el az akkoriban Európa-szerte dühöngő spanyolnáthában, mai nevén influenzában.

Halálát a szociáldemokratákon kívül a Szegedi Napló főszerkesztője, Móra Ferenc, és a főrendiház elnöke, báró Wlassics Gyula is megemlíti. Sírja körül ott állt a korabeli magyar progresszió szinte minden jeles alakja, többek között: Alpári Gyula, Buchinger Manó, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Kunfi Zsigmond, Landler Jenő, Lukács György, Madzsar József, Polányi Károly, és mint a Népszava tudósított az 1918. szeptemberi temetésről, a magyar szervezett munkásság tízperces munkabeszüntetéssel adózott emlékének.

Elszegényedett zsidó polgári család sarjaként 1877-ben született az Árva megyei Szlanicán. Ez a falu már nem létezik, egy hatalmas víztározó van a helyén, csak a közepén, egy szigeten áll az egykori falu temploma, úgy emelkedve ki a vízből, miként Szabó Ervin életműve a magyar baloldali gondolkodás történetéből.

Rendkívüli szellem volt, tekintették szocialistának, kommunistának, anarchistának, liberálisnak, ám életében egyik tábor sem fogadta be őt igazán, gondolkodása túl összetett volt ahhoz, hogy bármilyen skatulyába be lehessen őt gyömöszölni.

Jogot tanult Budapesten, majd Bécsben, de érdeklődése hamar a statisztika és a könyvtártudomány felé fordult. Bécsben kapcsolódott be a baloldal szellemi életébe. A szocialisták mellett a szindikalistákkal, liberálisokkal és az anarchistákkal is jó kapcsolatokat ápolt. 1899-ben doktorált, majd hazatért Budapestre.

A Népszava publicistája, 1902-től pedig segédszerkesztője lett, részt vett a Társadalomtudományi Társaság tevékenységében, amelynek hamarosan alelnökévé választották, és az első magyar szociológiai tárgyú folyóirat, a Huszadik Század szerkesztésében is részt vett. Barátja volt Babits Mihály, Erdős Renée, Jászi Oszkár, Madzsar József, Reinitz Béla. Jóban volt a nyugatosokkal, maga is publikált. Egy Marx-válogatásról széles körű konzultációt folytatott a kor legismertebb marxistáival, levelezett Bernsteinnel és Kautskyval is. Vitatkozó és kritikai szelleme azonban egyre kevésbé volt elfogadható a szociáldemokrata pártvezetésnek, amely A gothai program kritikájának megjelenése után Szabó ahhoz írott jegyzetei miatt meg is vonta támogatását a válogatás további kiadásától.

Amikor pedig 1977-ben, születésének századik évfordulója alkalmából fölmerült a válogatás újbóli kiadása, a kommunista kultúrpolitika mereven elzárkózott előle; az állampárt ideológusait éppúgy idegesítette Szabó jegyzeteinek kritikai Marx-értelmezése, mint az egykori szociáldemokrata pártvezetést.

1901-től dolgozott a Fővárosi Könyvtárban, amelynek 1911-ben az igazgatója lett. A világon az elsők között vezette be az egyetemes tizedes osztályozás néhány évvel korábban kidolgozott, a könyvek nyilvántartásának mai napig legjobbnak tekintett rendszerét. Úgy vélte, egyedül a műveltség szolgálhat alapjául az élhető társadalomnak.

(15.50)

A világháború, majd Szabó halála ezt a munkát megszakította. Pár évvel ezelőtt pedig elég erőteljes és gyalázatos kísérlet volt, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevéből a Szabó Ervin nevet vegyük ki. Szerencsére ez nem történt meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)