Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Fónagy János képviselő úr, államtitkár úr. Megadom a szót, 5 perces időkeretben.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. „A munka és tudás pillére tartsa, / Alapja a megértő szeretet / És akkor a jövő munkás magyarja / Vígabban áldoz majd, Baross neked!” Így emlékezett vissza Juhász Gyula arra a Baross Gáborra, aki a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa volt. A már életében, nem a vasútra, hanem Bismarck kancellárra utalva vasminiszternek nevezett politikusban kortársai Széchenyi István közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelték. 1848-ban született a Trencsén megyei Pruzsinán. Egyetemi tanulmányai után Trencsén megyében köztisztviselői pályára lépett, majd 1875-ben került be a parlamentbe, mindössze 27 évesen, és hamarosan a Szabadelvű Párt vezérszónoka lett.

Parlamenti működése során különösen a gazdasági, kereskedelmi és közlekedéspolitikai kérdések foglalkoztatták. Baross Tisza Kálmán, a „generális” szűkebb környezetéhez tartozott, hozzá mindvégig hű maradt. Gyakran saját népszerűségével védte, fedezte pártvezérét, amikor azt ellenzéki támadások érték.

Egy nagyobb nyugat-európai tanulmányutat követően 1883 márciusában államtitkárnak nevezték ki, báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter mellé. Három év múlva a minisztérium élére került.

Baross, ez a rendkívül tehetséges és ambiciózus politikus felismerte, hogy a hazai politikai elit legfőbb célkitűzésének, a kiegyezés továbbfejlesztésének eléréséhez nem elegendő önmagában a szuverenitást kifejező intézményekért vívott küzdelem, hanem az egyenrangúsághoz, akárcsak ma, a gazdaság és legfőképp az infrastruktúra fejlesztése szükséges, az ország haladása a posta, a telefon, az utak, a vasút, a vízi utak, a tágabb értelemben vett infrastruktúra, a pénzügyi és bankrendszer, a szakoktatás fejlesztésétől és annak minőségétől függ.

Baross szerteágazó tevékenysége többek között a posta- és távírószolgálat, az úthálózat, a hajózás fejlesztésére is kiterjedt, leglátványosabb eredményeit azonban a vasúti közlekedés terén érte el. Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a hálózat kiépítése, a folyami és tengeri hajózás fejlesztése, a fiumei kikötő építése, az Al-Duna szabályozása, a Vaskapu átalakítása, a hírközlés megreformálása a posta és távírda egyesítésével, a Postatakarékpénztár megalapítása.

Az építéssel együtt az országgyűlés elé terjesztette az utak fejlesztéséről szóló törvénytervezetet, melyben megoldotta az út- és hídvámok kérdését, s megszervezte a gyakorlatilag mindmáig működő útügyi igazgatást.

Széchenyihez hasonlóan Baross is az egyik legjelentősebb műszaki feladatának a Vaskapu szabályozását tekintette. A dunai hajózási útvonal megvalósítását nemcsak szorgalmazta, munkálatait szervezte, hanem gyakran személyes jelenlétével is ellenőrizte azt. Ennek során kapott tüdőgyulladást és halt meg fiatalon, 44 évesen, s amit felsoroltam életművet, azt öt év alatt valósította meg.

Személyében a századvég Európájához gyors ütemben felzárkózó magyarországi polgárság kiemelkedő alakját veszítette el az ország. Emlékének az egész ország mély és őszinte gyásszal adózott, Kossuth temetése óta nem volt akkora gyászmenet a fővárosban. A képviselőház felfüggesztette ülését, országszerte megszólaltak a harangok.

A kötelességteljesítést szigorúan megkövetelő, új szellemben jótevője volt nemzetének, méltó tehát mindnyájunk kegyeletes emlékére. Ezt az emléket ma a Keleti pályaudvaron lévő szoborcsoport őrzi.

A kormányzati szakpolitika alakítóiként a magunk helyén és feladatkörében minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy ennek a barossi életműnek méltó örökösei lehessünk.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget, önöknek pedig, hogy meghallgattak. (Taps.)