Felszólalás adatai

Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportjából „Hazánk szíve, Budapest” címmel Csárdi Antal képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Budapest szombaton ünnepelte 145. évét. Így a 145 évre visszatekintve, azt gondolom, nagyon szomorú évfordulóval találkozhattunk. Mára eljött az az idő, amikor Budapest jobbágysorba szorult, mára Budapest gyámság, a kormány gyámsága alá került. (Dr. Rétvári Bence: Andrássy Gyulának is ezt mondanád?) Bocsánat, államtitkár úr, nem értem, egy kicsit hangosabban, ha lehet kérni! (Az elnök csenget.  Zaj, közbeszólások.)Ma azt láthatjuk, hogy a kormány kialakított egy olyan rendszert, ami a kiszolgáltatottság rendszere. Ez a kiszolgáltatottság rendszere tényszerűen igazolható és bizonyítható. Gondoljunk csak például a 3-as metró járműcseréjére! Emlékezzünk rá, hogy amikor a járműcseréhez, illetve a vonalfelújításhoz szüksége lett volna Budapest fővárosnak 100 darab buszra, akkor önök kormányhatározatban tiltották meg új buszok beszerzését. De ott a vonalfelújítás kérdése is, aminél pontosan látjuk, hogy érdekes módon most, az önkormányzati választások kezdetekor találtak rá plusz 80 milliárd forintot.

Mindez azért van, mert az önök számára Budapest egy irodalmi kérdés. De el kell keserítsem képviselőtársaimat, és el kell mondanom, hogy számunkra, akik itt élünk, akik számára Budapest a nemzet fővárosa, nem irodalmi kérdés, államtitkár úr. Akik itt élünk, számunkra a szívünk Budapest, és azt gondolom, hogy ez így is van rendjén. Azt gondolom, hogy ilyenkor beszélni kell az önkormányzati finanszírozási rendszerről is, hiszen ez az alapja a kiszolgáltatottságnak. Mert a mostani finanszírozási rendszer, minthogy a kötelező feladatokat csak 70-80 százalékban finanszírozza, olyan helyzetet állít elő, ami gyakorlatilag újratermeli azt az adósságot, amit majd el fognak mondani a válaszban, hogy önök átvállaltak.

2015-ben önök átvállalták a főváros adósságát, ami az előző városvezetés alatt gyűlt össze, de mára eljutottunk odáig néhány év alatt, hogy ez az adósság újratermelődött. A múlt héten fővárosi közgyűlési ülés volt, tisztelt képviselőtársaim, és döntött a Fővárosi Közgyűlés a Főtáv számára 19 milliárd forint hitelről. Az előterjesztő meglepő őszinteséggel írta le, hogy a Főtáv számára a működésre van még pénze, de semmilyen fejlesztésre nincs szabad forrása.

(11.40)

Legyünk őszinték, hogy ez a helyzet gyakorlatilag az összes közszolgáltató cégnél fennáll. Pontosan tudjuk, hogy a vízvezeték-hálózatnak, a csatornahálózatnak a folyamatos megújítása olyan lassan történik, hogy ebben az ütemben több száz év kellene ahhoz, hogy megújuljanak az infrastrukturális elemek.

Ott tartunk ma, tisztelt képviselőtársaim, hogy Budapesten a hitelállomány újratermelődött, és gyakorlatilag minden fejlesztés csak kormányzati jóváhagyással és engedéllyel lehetséges. A főváros, Budapest elvesztette az önállóságát. Azt gondolom, hogy értem én az önök filozófiáját, hogy aki fizet, az kéri a nótát, de én azt hiszem, mindannyian, akik itt élünk, azt képviseljük, hogy a főváros önállósága egy olyan kérdés, ami szükséges, és ami megkérdőjelezhetetlen kellene hogy legyen. (Dr. Rétvári Bence: Ki az LMP főpolgármester-jelöltje?)

Önök most kitalálták a fejlesztési tanácsot, ezen keresztül gyakorlatilag végérvényessé és hivatalossá tették, hogy Budapest önállóan nem tud dönteni a fejlesztéseiről. Pontosan ismerjük az önök beruházásait, amelyek esetenként több kárt okoznak, mint hasznot. Gondoljunk csak a Városliget szétverésére (Dr. Rétvári Bence: Szétverés?!), igen, államtitkár úr, vagy gondoljunk az olimpia tervezett megrendezésére. Budapest, a nemzet fővárosa többet érdemel, mint hogy… (Dr. Rétvári Bence: Mint egy olimpiát?  Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr! (Közbeszólás: Lejárt az idő!) Tehát azt gondolom, hogy többet érdemel Budapest (Dr. Rétvári Bence: Puzsért érdemel? Puzsért érdemel Budapest? Több Puzsért az LMP-be!) annál a befektetési stílusnál, amit önök képviselnek, és én azt gondolom, hogy Budapesten, ha önök akarnák, de nem akarják, ki lehetne alakítani egy zöld és egy élhető környezetet, és nem favágásokkal elkezdeni minden beruházást. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, nem értettem a meglepetését  öt perc. (Csárdi Antal: Bocsánat, csak minthogy ez egy napirend előtti felszólalás és nem napirend előtti párbeszéd…  Dr. Rétvári Bence: Az odébb van eggyel!) A kormány részéről az elhangzott napirend előtti felszólalásra Orbán Balázs államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én jobban bírom az ezzel kapcsolatos visszaszólásokat, sajnos ez egy ilyen műfaj, amikor néha párbeszédes formában alakul a történet, mint ez az előző felszólalásoknál is látszódott. Mi támogatni fogjuk önt, hogy el tudja mondani a napirend előtti felszólalását.Én igazából egy dolgot nem értek koncepcionális értelemben a napirend előtti felszólalásával kapcsolatban: ön úgy állítja be, az „önállóság” szót lecseréli egy „együttműködés hiánya” jellegű kifejezésre. Tehát az ön fejében az, amikor önállóságról beszél, akkor azt mondja, hogy a fővárossal összefüggő szervezeteknek nem kellene együttműködniük. Itt valóban van egy koncepcionális különbség köztünk  mi azt gondoljuk, hogy együttműködésben tud az ország fejlődni. Egyébként a történelem is ezt tanítja nekünk; amikor Budapest első aranykora volt a XX. század elején, XIX. század végén, akkor is az érintett szereplők  kormányzat, központi közigazgatás, teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük , illetőleg az önkormányzati szereplők együttműködésével tudott fejlődni a város.

Amikor mi azt mondjuk, hogy Budapest a nemzet fővárosa és a budapestiek otthona, ez nemcsak egy üres kifejezés, hanem egy stratégiai céltételezés, ami egyébként ezzel összefüggésben megkülönbözteti a mi Budapest-felfogásunkat a korábbi, 2010 előtti felfogástól is. Mi azt gondoljuk, hogy egyrészt a nemzet fővárosának kell lennie a városnak, ami azt jelenti, hogy egy nemzetközi környezetben is versenyképes, az országhoz méltó fővárost kellene építeni, és egyébként egy olyan városnak kellene lennie, amelyik jól funkcionál, amire a budapestiek büszkék lehetnek, és amelyben a budapestiek otthon érzik magukat. Egyébként a XX. század eleji és XIX. század végi városépítőknek pont ugyanezek voltak a céltételezései. Tehát én ebben nem látok semmi olyat, amit ön elmondott, sőt azt gondolom, hogy ön direkt azért mond olyanokat, amik nincsenek benne, hogy az önkormányzati választási kampányra való felkészülését ezzel segítse.

Ezzel szemben ugyanis a valóság az, hogy 2010 óta Budapest több mint 2100 milliárd forintnyi fejlesztést kapott, 700 milliárd forintot csak a közösségi közlekedés fejlesztésére, és körülbelül egy négyoldalas projektlista van előttem, amit ha felolvasnék, akkor le is telne az ötperces felszólalás. Felolvasok belőle párat, csak a példálózások kedvéért: Zeneakadémia, Testnevelési Egyetem, MTA felújítása, Erkel Színház, Mátyás-templom, Budai Vigadó  direkt olyanokat mondok, amelyeket nem elsősorban szoktunk mondani , Széll Kálmán tér, Ludovika Campus, Duna Aréna (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), a Millenáris felújítása, Kopaszi-gát, budai Vár, Karmelita kolostor, Fővám tér, Kossuth tér, Erzsébet híd pesti hídfője, a Liget-projekt, és a többi, és a többi.

Tehát igazából az elmúlt nyolc év története, szemben az előtte lévő több mint nyolc év történetével, a megvalósult fejlesztések története. Megvalósultak ezek a fejlesztések. Mi nem arról beszélünk, hogy mi történik a következő években, arra a következő pontban szeretnék kitérni, mert ön pont akkor rója fel nekünk azt, hogy nem működünk együtt a fővárossal, amikor Budapest évfordulója alkalmából aláírja a kormány és a főváros azt a megállapodást, ami mindenki számára elérhető; elhoztam önnek is, el kell olvasni, csak arról szól, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni Budapestért.

Létrehozzuk újra, mint a XX. század elején, XIX. század végén, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát  ennek pont az a lényege, hogy paritásos alapú, és vétójogot kap. Tehát csak olyan fejlesztések valósulhatnak meg, amelyekkel a fővárosiak és a kormányzati szektor is egyetért. Ez a grémium fogja elfogadni a tízéves stratégiai városfejlesztési tervet, ami korábban nem volt, vagy ha volt is, az inkább csak romba döntötte a fővárost, nem pedig egy fejlődési pályára állította. Mindezt egyébként egy szakmai civil szervezetek bevonásával zajló párbeszéd fogja megelőzni és folyamatosan követni.

Ebben a nyilvánosan elérhető dokumentumban vannak mindazok a dolgok, amelyeket ön is kifogásolt, hogy szemben azzal, hogy a 4-es metró a legnagyobb korrupciós ügye volt az előző városvezetésnek európai uniós szinten, mi megépítettük a 4-es metrót; itt van benne a 3-as metró felújításának a befejezése (Ungár Péter közbeszól.); itt van benne a felújítás befejezésének a kiterjesztése, tehát egy még szélesebb körű felújításnak a garantálása; itt vannak mindazok a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések, amelyekre ön kitért, és amelyek arról szólnak, hogy a Fővárosi Önkormányzat számára, a budapesti kerületek számára és a kormány számára is megfelelő módon történjenek meg ezek a fejlesztések azért, hogy a város, ahogy az elején mondtam, a nemzet fővárosa és a budapestiek otthona legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Az önkormányzati választásokkal kapcsolatos felszólalásokat meg egyszerűen nem tudjuk támogatni, nem tudunk velük mit kezdeni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai