Készült: 2024.04.26.06:02:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

67. ülésnap (2019.05.27.),  233-234. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:19


Felszólalások:   231-232   233-234   235-236      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, Hajdu képviselő úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője: „Itthon vagy otthon” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az várható volt, a mai parlamenti napon a mögöttünk hagyott EP-választás eredményét és bizonyítványát mindenki a saját szájíze szerint értékelte. Nyilván nem hiányoztak a politikai és a személyeskedő minősítések sem. Több témáról azonban egyáltalán nem hallottunk kormánypárti képviselők szájából, jellemzően a kivándorlás által okozott gondokról, így komplett magyar társadalmi csoportok jövője egész egyszerűen elkerülte a kormánypárti képviselőtársak figyelmét, akik közül velem szemben most egyet sem látok a padsorokban. Nyilván nem gondolok levezető elnök úrra és a jegyzőkre sem, hiszen nem látom be az egész termet, de az ténykérdés, hogy amikor a nemzeti sorskérdéseink nem férnek be, és mivel a napirenden nem szerepeltetett módon a Fidesz által nem beszélhetők ki, ezért csak napirend után kerülhet ezekre sor. Igazából nincs kivel diskurálni, ami a közállapotok tekintetében legalábbis beszédes.Pedig lehet dicshimnuszokat zengeni az európai parlamenti választásokról, lehet a magyarországi mozgósítási rendszerről vagy a közmédia birtokba vételéről, elorozásáról szintén dicshimnuszokat kitalálni a parlamenti folyosón kormánypárti képviselők által, attól még a rögvalóság, sorskérdéseink mutatói ugyanott vannak, ahol eddig voltak, vagy még egy kicsit lejjebb. Hiszen megint csökkent az élveszületések száma, megint felgyorsult az elhalálozások számának növekedése, megint csökkent sajnálatos módon a termékenységi mutató is. Tehát még az a szám is csökkenésnek indult, amely a szűkülő bázisból legalább valamifajta reprodukciós kedvet feltételezett, de sajnálatos módon ez is megtorpant, majd csökkent. És nem változott bizony a magyarok elképesztően kiszolgáltatott helyzete, ami a béreiket illeti, és ami azokat az árakat illeti, amelyekkel találkoznak a különböző üzemegységekben.

Elmondható, hogy ha az uniós tagságunkat vizsgáljuk  és nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy az egész kampány alatt egy uniós mérlegről tulajdonképpen szó sem esett , akkor azt látjuk, hogy a csatlakozás óta az egy főre jutó GDP nálunk egy impozánsnak tűnő 57 százalékkal emelkedett. Még egyszer mondom: jóval több mint évtizedes távlatban, másfél évtized alatt.

(18.30)

Csakhogy ez a legalacsonyabb mind a régióban, mind a vizsgált országok tekintetében. A lengyeleknél például 100 százalékos ez az emelkedés, és ha megvizsgáljuk a környező országokat vagy akár Csehországot, társait, akkor azt látjuk, hogy egy egészen más bázisról következett be emelkedés, tehát nem annyira fejletlenek ezek az országok, mint a jelenlegi Magyarország. Azt is látjuk, hogy a mostani Magyarországon belül is tetten érhető egy elképesztő különbség, elképesztő eltérés, ami a nyugatot és a keletet illeti, van, ahol 30-40 évnyi fejlettségbeli különbség érhető tetten. Nézzünk csak a munkanélküliségi mutatókra, amelyek például a családom egyik származási megyéjében, Szabolcs-Szatmár-Beregben esetenként 8 százalék fölött mutathatók ki.

És miközben vendégmunkások tömegeit invitálja Orbán Viktor és csapata Magyarországra, elmondható az, hogy 600 ezer magyar honfitársunk, köztük nagyon sok fiatal dolgozik vagy tökéletesen a feketegazdaságban, vagy a szürkegazdaságnak egy olyan határán, ahol a fizetés egy kisebb részét kapja hivatalos úton-módon, az összes többi részét pedig vagy természetben, vagy kéz alatt. És ez a kiszolgáltatottság csökkenthető lenne úgy, hogy minél több ilyen honfitársunkat hozzuk vissza az aktív szférába, adott esetben pont azokra a munkahelyekre, amelyeket most az olcsó importidegenek fognak betölteni a kormányzat szándéka szerint.

Azt is látjuk, hogy főváros és vidék viszonylatában is elképesztő ez a szakadék. Még egy Szabolcs-Szatmár-Bereget illető statisztika: több mint kétszer annyit képesek a boltokban hagyni a budapestiek elköltött pénzösszegeik tekintetében, mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élők, és egy fővárosi tekintetében itt ugye azért nemcsak egy kétszer akkora összegről van szó, de van, amikor ez a különbség 140 százalékos, attól függően, hogy milyen termékeket és milyen korcsoportokat vizsgálunk.

Azt is szeretném elmondani, hogy a bérek tekintetében, ha euróban vizsgáljuk a magyar béreket, még egyfajta távolodás is bekövetkezett a régió országaihoz képest. Tehát olyan példát is tudunk mutatni, amelynek értelmében nemhogy nem közeledtek a magyarországi fizetések az úgynevezett nyugati átlaghoz, de még távolodtak is. Éppen azért vagyok és lehetek szomorú, mert a Jobbik béruniós koncepciójáról, amely erre megoldást nyújtana, szép lassú, de kiszámítható megoldást, lényegében nem folyhattak szakmai viták partnerek híján, de a következő években sem vagyunk eltántoríthatók attól, hogy a magyar kivándorlás lassításával, egy otthonteremtési és bérlakásprogram kimunkálásával és a bérunió keresztülvitelével elérjük, hogy minden magyar fiatal itthon érezze magát otthon, aki valóban itt szeretne boldogulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:   231-232   233-234   235-236      Ülésnap adatai