Készült: 2019.10.21.18:47:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

80. ülésnap (2019.07.01.),  214-225. felszólalás
Felszólalás oka Bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája
Felszólalás ideje 30:55


Felszólalások:   203-213   214-225   226-227      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslatok vitája. A kormány-előterjesztés T/6457. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, maximum 15 perces időkeretben. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a bizottság előadójának. Parancsoljon!

DUNAI MÓNIKA, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2019. június 27-én tartott ülésén megtárgyalta a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló T/6457. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 24 igen szavazattal, 5 nem ellenében és tartózkodás nélkül elfogadta.Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvényjavaslat tartalmazza, hogy az intézményvezetőknek egy intézménylétszámtól függő pótlék kerülhessen megállapításra, továbbá ösztönzési keresetkiegészítés meghatározására is lehetőséget biztosít. A pedagógusok részére, amennyiben a munkakörükbe tartozó feladatokon kívüli célhoz köthető feladatot állapít meg a munkáltató, és az az általános munkaterhet jelentősen meghaladja, a jövőben a törvény értelmében céljuttatás járhat.

A kormány döntése alapján 2020. szeptember 1-jétől az alap- és középfokú oktatás valamennyi évfolyamára kiterjed az ingyenes tankönyvellátás. Ezzel is célunk, hogy a gyermeket nevelő családok terhein enyhítsünk. Mindehhez kapcsolódik, hogy a tankönyvellátás szabályai is a köznevelési törvényben kerülnek elhelyezésre a jövőben. A törvénytervezet az Alkotmánybíróság által kért jogalkotási feladatnak is eleget tesz egyben, miszerint megerősíti a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekekre, tanulókra vonatkozó jogi és szakmai garanciákat.

A módosítások és a szolgáltatások bővítése érdekében meghozott intézkedések még inkább biztosítják a tanulók egyéni képességeikhez igazodó fejlődését. Mindezeken felül a javaslat módosítja a 2015-től bevezetett, hároméves kortól kötelező óvodába járás nyomon követését, és egyértelműbbé teszi az óvoda-iskola átmenet feltételrendszerét is.

Kiemelendő az is, hogy a magántanulói jogviszonyt az egyéni munkarend váltja fel, továbbá, hogy ennek engedélyezése egy hatósághoz kerül, ami az egységes jogalkotást, jogalkalmazást biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, a most tárgyalt törvényjavaslat célja a gyermekek, tanulók előmenetelének támogatása, valamint az, hogy nagyobb anyagi megbecsülést kapjanak a pedagógusok és az iskolaigazgatók, és ezáltal a pedagógusi pálya és az intézményvezetői megbízatás vonzóbbá váljon. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák majd a végszavazáson a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő asszony. Most megkérdezem az előterjesztőt, államtitkár urat, kíváne most… (Jelzésre:) Jelzi, hogy a végén. Én pedig tájékoztatom önt, hogy összesen 10 perc áll majd rendelkezésére. Tájékoztatom önöket, tisztelt Országgyűlés, hogy a kijelölt Kulturális bizottság nem állított előadót.

Most megadom a szót Paulik Antal úrnak, szlovák nemzetiségi szószólónak, a vitához kapcsolódó Magyarországi nemzetiségek bizottsága előadójának, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Parancsoljon!

PAULIK ANTAL, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Ďakujem za slovo, pán predseda! Köszönöm a szót, elnök úr. Vážený pán predseda, vážený poslanci, hovorcovia! Dámy a páni! Tisztelt Elnök Úr! Képviselők! Szószólók! Hölgyeim és Uraim! Mint a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért szószóló, röviden szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a bizottságunk kezdeményezte a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló T/6457. számú törvényjavaslat nemzetiségi napirendi ponttá történő nyilvánítását. A bizottság a vonatkozó házszabályi rendelkezések alapján 2019. június 24-én lefolytatta az említett törvényjavaslat részletes vitáját. A bizottság a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról nem foglalt állást, azonban további módosításra irányuló szándékot fogalmazott meg. A bizottság a határozati házszabály 45. § (5) bekezdése alapján az általa megfogalmazott módosítási javaslatot magába foglaló, részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatot nyújtott be, amelyet ismertetek röviden.

(18.10)

A köznevelési törvény hatályos 67. § (3) bekezdése értelmében a nemzetiségi nevelési-oktatási intézményekben intézményvezetői megbízatást csak nemzetiségi pedagógus végzettséggel rendelkező és ilyen munkakörben dolgozó pedagógusok tölthetnek be, továbbá azonos feltételek megléte esetén előnyben kell részesíteni azt, aki az adott nemzetiséghez tartozik. A T/6457. számú törvényjavaslat szerint a 67. § idézett (3) bekezdése hatályát vesztené. A nemzetiségek bizottsága által javasolt módosítás 1. pontja éppen ezért arra irányul, hogy a nemzetiségi nevelési-oktatási intézményekben az intézményvezetői megbízatásra vonatkozó rendelkezések mégis változatlanok maradjanak.

Széchenyi István fogalmazta meg, hogy nyelvében él a nemzet. Ez különösen igaz itt és ma a nemzetiségekre, akik nem a saját anyaországukban, nem saját nyelvi közegükben élnek. Nekünk, magyarországi nemzetiségeknek nagyon fontos, hogy olyan pedagógusok lehessenek a nemzetiségi köznevelési intézmények élén, akik jól ismerik, beszélik az adott nemzetiségi nyelvet, és erre jelentenek garanciát a köznevelési törvénynek a tárgyalt törvényjavaslatban megszüntetni javasolt rendelkezései. Ezen rendelkezések megszüntetése tehát erkölcsileg nagy kárt okozna és a nemzetiségekben rossz érzést szülne, hiszen összeegyeztethetetlen lenne a nemzetiségek oktatási autonómiájának a szellemiségével. Márpedig a magyarországi nemzetiségek megelégedésére leginkább az adhat okot, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban sikerült megvalósítani az egyes nemzetiségek korábban nem létező, kulturális és ezen belül oktatási autonómiáját.

A módosítási javaslatunk 2. pontja azt célozza, hogy a nemzetiségi nevelési-oktatási feladatot ellátó pedagógusok fokozott megbecsülését célzó, az elmúlt években jelentős arányban megemelt nemzetiségi nyelvi pótlék a továbbiakban differenciálható legyen. A javaslat értelmében az eddig egységesen 30 százalékos pótlékösszeg alsó határa 10 százalékban, felső határa pedig 40 százalékban kerülne meghatározásra. Ezzel összefüggésben  a nemzetiségi nevelési-oktatási feladatot ellátó pedagógusok nyelvi pótléka maximumértékének 40 százalékra történő emelése okán  növelni kell a nemzetiségi pótlék támogatási előirányzatát és a támogatás fajlagos összegét, amit a jövő évre szóló költségvetési törvény javaslatában kívánunk kezelni.

A nemzetiségi pótlék emelésével egy időben a pótlék differenciálása is bevezetésre kerülne a nemzetiségi oktatás-nevelésre fordított munkaidő arányában. Ezáltal minden nemzetiségi oktatás-nevelést végző pedagógus differenciáltan, arányosan válna jogosulttá a nemzetiségi pótlékra.

A Törvényalkotási bizottság 27-ei ülésén megtárgyalta a javaslatunkat, és az 1. pontot belefogalmazta az összegző módosító javaslatba, a 2. ponttal kapcsolatban pedig az hangzott el a bizottság ülésén, hogy a költségvetési törvény hatálybalépését követően térjünk vissza ezzel a ponttal a Ház színe elé. Úgyhogy a nemzetiségek bizottsága a módosító javaslatának 2. pontját az őszi ülésszakban újra benyújtja.

Ďakujem Vám za pozornosť. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, szószóló úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kettőperces hozzászólásra nincs lehetőség. Felszólalásra kért lehetőséget Arató Gergely képviselő úr, DK. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor képviselő asszony beszámolt a Törvényalkotási bizottság üléséről, akkor leginkább az általános indoklást ismételte meg, és nem mondott semmit arról, hogy melyek azok a javaslatok, amelyeket a Törvényalkotási bizottság benyújtott ehhez a törvényhez, pedig mégiscsak ez lenne ennek a vitának a legfontosabb feladata.Azon túl, hogy a szakbizottság, majd a Törvényalkotási bizottság is kidobálta azokat a javaslatokat, amelyeket az ellenzéki képviselők nyújtottak be annak érdekében, hogy valamilyen módon próbálják meg csökkenti azokat a károkat, amelyeket ez a javaslat okoz az óvodáztatás területén, illetve a magántanulói státusszal kapcsolatban, egy újabb merényletet sikerült becsempészni ebbe a törvényjavaslatba. Ez a javaslat arra vonatkozik, egy új 9/A. §-t javasol a törvényjavaslathoz, amelyik kötelezővé tenné, az alternatív kerettantervek engedélyezésénél is szabályokat állítana fel.

Nyilván képviselőtársaim, akik járatosak ebben a témában, tudják, hogy ma alternatív kerettantervet eleve csak a miniszter különengedélyével lehet bevezetni, tehát csak ezekkel lehet eltérni az állami kerettantervektől, de úgy látszik, már a miniszter sem kellően megbízható, és szükség van arra, hogy az ő kezét is megkösse a jogalkotó.

Ennek következtében kétfajta szabályt ír elő. Egyrészt előírja azt, hogy félévenként követni kell a NAT-ot, másrészt pedig előírja azt, hogy csak 30 százalékban térhetnek el ezek a kerettantervek az államilag előírt kerettantervektől. Még egyszer mondom, ez a miniszteri engedélyezést korlátozza, tehát ettől eltérő kerettantervre a miniszter sem adhat engedélyt.

Mi persze rossznak tartjuk az egész kerettantervi rendszer jelenlegi felépítését, de kétségkívül eddig létezett egyfajta békehelyzet ezen a területen. Eddig az volt a helyzet, hogy az alternatív iskolák, akiknek a kerettanterve és egyáltalán a pedagógiai programja nem felel meg ennek a típusú, felépítésű állami kerettantervnek, ők kértek és kaptak miniszteri felmentést a kerettanterv alól; hozzáteszem, így volt ez már annak idején az előző állampárti időszakban is, akkor is különengedéllyel működhettek az ilyen iskolák.

Amit önök most tesznek, az azt jelenti, hogy nemhogy ’90 elé lökik vissza az oktatási rendszert, de azt kell mondanom, hogy a hetvenes évek elé. Az a szabályozás, amit önök most bevezetnek, és amely lehetetlenné teszi azoknak az iskoláknak a működését, amelyeknek az eddig használt és egyébként most már évtizedekre visszamenő pedagógiai módszere, pedagógiai programja és kerettanterve nem felel meg azoknak a skatulyáknak, amelyekbe önök bele akarják szuszakolni a magyar oktatásügyet, ez a szabályozás szigorúbb, ostobább és károsabb, mint annak idején az 1990-et, a rendszerváltást megelőző állami szabályozás.

Azt szeretném mondani, hogy talán a VOLT-on is inkább olyan filmeket kellene vetíteni, ahol a miniszterelnök mai alteregója mondja el azt, hogy megyünk szépen vissza ’89 elé, ünnepeljük azt, hogy véget ért ez a 30 éves kísérlet a demokráciára, legalábbis az oktatásban. Ez lenne az őszinte önöktől, nem pedig az a kormánypropaganda, ahol szabadsághősnek próbálják maszkírozni a miniszterelnököt.

De hogy visszatérjek az oktatás ügyére: mi is a helyzet? Az tehát a helyzet, hogy önök egy törvényben kívánják megtiltani lényegében az alternatív iskolák működését. Államtitkár úr azt mondta, hogy itt tulajdonképpen nem cél az alternatív iskolák ellehetetlenítése, csak hát rendnek kell lenni. Én Bódis államtitkár úrról örömmel elhiszem azt, hogy ő valóban nem tudja azt, hogy a közoktatás részleteiben mi történik, de biztos vagyok benne, hogy államtitkár úr vagy képviselő asszony nagyon is jól tudja azt, hogy miről szól ez a javaslat, nagyon is tisztában vannak vele, hogy ez a javaslat arra jó, hogy tönkretegye az alternatív iskolákat.

Azért is gondolom, hogy tisztában vannak vele, mert ha nem így lenne, akkor nem sunyi módon a Törvényalkotási bizottságon keresztül nyújtották volna be. Mert ne legyen félreértés, ugye, nem akarják elmesélni nekem azt, hogy összejöttek szerda délután a Törvényalkotási bizottság kormánypárti tagjai, és az a sok kiváló oktatási szakember áttekintette az alternatív iskolák működését, és úgy döntött, hogy szerda délután négy órakor benyújt a csütörtök esti bizottsági ülésre egy kormánypárti javaslatot, amelyben javasolják az alternatív iskolák tönkretételét. Azt hiszem, egyikünk sem olyan naiv, hogy ezt gondolja, sokkal inkább azt gondolom, hogy erről a rendelkezésről önök világosan tudták már kezdettől, hogy ez egy felháborító, botrányos és elfogadhatatlan rendelkezés, egy olyan rendelkezés, amelyiknek az a célja, hogy megfojtson újabb olyan lehetőségeket, amelyek arra valóak lennének, hogy ki lehessen menekülni abból az állami oktatási rendszerből, amelyet önök egyre kevésbé élhetővé tesznek.

Nyilván Rétvári államtitkár úr szokása szerint majd el fogja mondani, hogy 2010 előtt milyen rossz volt, meg el fogja mondani, hogy most milyen jó, a nem tudom, milyen felmérés szerint, csak éppen a szülők a lábukkal szavaznak erről az oktatási rendszerről, és annak érdekében, hogy ne tudjanak a lábukkal szavazni és kimenekíteni a gyerekeket abból, amivé önök tették az állami iskolarendszert, most meg akarják vonni azokat a jogokat is, amelyek lehetővé tették azt, hogy a szülők megválasszák a gyerekük nevelését.

Azt kell mondanom, hogy ez felháborító, gyermekellenes és mellesleg alaptörvény-ellenes is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tordai Bence képviselő úr, Párbeszéd, tessék!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyakorlatilag mindenben csatlakozni tudok Arató Gergely képviselőtársamhoz. Az alapvető probléma az, hogy a Törvényalkotási bizottság nem egy szakbizottság, nem az a dolga, hogy érdemi javaslatokat ezen keresztül nyomjon át a kormánytöbbség a parlamenten. Tetszettek volna behozni a Kulturális bizottság elé, nyújtottak volna be a kormánypárti képviselők módosító indítványt, ha annyira fontosnak tartják ezt a szabályozást, amely valóban csütörtök estére derült ki, hogy egyáltalán a kormány szándékában áll, és amivel kapcsolatban azért van némi bizonytalanság, mert őszintén szólva eddig egyetlen épkézláb indoklást sem sikerült hallani, sőt értelmezést is csak egyfélét.

(18.20)

Úgyhogy akkor hadd idézzem Bódis államtitkár urat, amikor a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatosan kérdezték, szó szerint a következőket mondta: „Az alternatív iskolákkal, illetve egyáltalán a kerettantervekkel kapcsolatos felvetésre pedig azt tudom mondani, hogy nem az a cél, hogy az alternatív iskolák szigorú, nehezebb feltételek között dolgozzanak, hanem rendezettebb feltételek között. Az, hogy két féléves munkarendben, tanrendben kell dolgozniuk, nem hiszem, hogy olyan komoly szigorítás, illetve a tantervi struktúra tekintetében pedig van egy plusz 30 százalékos mozgástér. Bízunk benne, hogy az alternatív iskolák, már a NAT-hoz viszonyítva meg fogják tudni találni minden olyan szempontjuk érvényesülését, ami az ő módszertanukhoz hozzátartozik.” Eddig az idézet.

Én nagyon szeretnék hinni az államtitkár úrnak. Nem vitatom el az ő személyes jó szándékát sem, de az a helyzet, hogy aki ezt a módosítót írta, az vagy nagyon máshogy gondolkodik, vagy nem ért ahhoz a területhez, amiről szó van, és amit a törvénymódosítás szabályoz. Ez a 30 százalékban meghatározott eltérés az állami kerettantervhez képest egyrészt értelmezhetetlen, másrészt betarthatatlan. Szerintem, aki ezt készítette, aki ezt kiagyalta, még nem látott közelről alternatív iskolát, nem ismerkedett meg az ő alternatív kerettantervükkel, vagy nem tudja, hogy mi az, amit számokban, százalékokban lehet mérni és mi az, amit nem. Ha valaki megmondja nekem, hogy egy alma hány százalékban különbözik egy körtétől, annak nagy meglepetést fog okozni, és meg fogom dicsérni a teljesítményét, mert meglehetősen nehéz dolga lenne.

Igazából most megpróbálok optimista lenni, megpróbálom azt feltételezni, hogy az államtitkár úr nem hazudott a bizottsági ülésen. Azért is hoztam be ezt a szó szerinti idézetet, hogy meglegyen a plenáris ülés jegyzőkönyvében is. Szeretném kérni, kérdezni a kormánypárti előterjesztőket, felelősöket, támogatókat, hogy vehetjüke készpénznek az oktatási államtitkár véleményét, valóban eze a törvényalkotó szándéka, és ennek megfelelően az ilyen szövegű módosítást visszavonják, vagy egy következő módosítóval törlik. Vagy esetleg mégis az a helyzet, amit Arató képviselőtársam megfogalmazott feltevésként, hogy önök el akarják lehetetleníteni az alternatív iskolákat? Kíváncsian várom a válaszukat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem. A vitát lezárom. Államtitkár úr már jelezte korábban, hogy a vita ezen szakaszában kíván felszólalni, nyilván reflektálni is. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm szépen mindenki részéről a felszólalásokat, a bizottságok, nemzetiségi szószólók és a képviselő urak részéről is. A törvényjavaslat benyújtása előtt a nemzetiségi önkormányzatokkal egy külön egyeztetésre került sor, pontosan azért, hogy a fenntartói jogokkal kapcsolatban minden kérdést tisztázzunk, és minden egyéb kérdést is. Úgy hiszem, hogy ez a javaslat valóban csak egy egyeztetés után került ide.Vannak általános megjegyzéseim az elhangzottak kapcsán. Az ellenzéknek ma igencsak a fókuszában volt, hogy miniszterelnök úr rendszerváltó beszéde elhangzik a rendszerváltás 30. évfordulóján olyan eseményeken, ahol sokan ott vannak. Szerintem ez azért fáj önöknek, főleg a DK képviselőinek, mert ha lejátszottuk volna párhuzamosan Gyurcsány Ferenc beszédét ugyanebből a történelmi korszakból (Arató Gergely: Csodálkozna, államtitkár úr, nagyon!), akkor, hogy úgy mondjam, eléggé megrökönyödnének. Bár nyilván az őszödi beszéd is… (Arató Gergely: Államtitkár úr csodálkozna jobban, én azt hiszem!) Hát, azt hiszem, hogy az akkori állampárt Kommunista Ifjúsági Szövetség nevű állampárti hatalomgyakorló szervezetének egyik legfőbb vezetőjeként kicsit más oldalon volt akkor Gyurcsány Ferenc, mint Orbán Viktor, aki valóban bátran a szabadság nevében szót emelt (Z. Kárpát Dániel: Nem volt a KISZ-ben?), mint ahogy most is szót emel (Z. Kárpát Dániel: Ezt nem hallod meg?) bármilyen nemzetközi fórumon. Úgyhogy ez önöknek valóban fáj, mert más a Kommunista Ifjúsági Szövetségben rendszerváltást végignézni, és más a Fiatal Demokraták Szövetségében végigharcolni a rendszerváltást.

A másik pedig, ami általánosságban is jellemző, hogy amikor a polgári, nemzeti értékrendű kormány valamilyen területen rendet szeretne, egységes gyakorlatot, rendezettséget, kiszámíthatóságot, átláthatóságot, az az ellenzék balliberális filozófiája szerint egyenlő a diktatúrával. Tehát nekik az anarchia a szabadság, a rend pedig egyenlő a diktatúrával. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy az emberek, a családok számára a biztonságot csak a rend, a szabályozottság, a rendezettség tudja megteremteni, de úgy természetesen, hogy ez ne legyen túlburjánzó szabályozás. Önök is már többször láthatták itt, a parlament napirendjén is azokat a deregulációs javaslatainkat, amelyek pontosan ezeket a felesleges túlszabályozottságokat próbálják visszahúzni.

Akkor a pár konkrét kérdés, amelyet ellenzéki képviselőtársaink felvetettek; óvodáztatással kapcsolatos kérdések. A törvényjavaslat két irányból közelít az óvodáztatás felé. Az egyik az, hogy valóban hároméves kortól óvodába járjon minél több gyerek. Ez nem az állam elsődleges érdeke, hogy úgy mondjam, vagy az óvodáknak, az intézményeknek, hanem a gyerekeknek és a családoknak. Hiszen ha valaki már hároméves korában óvodába jár, egyrészről a közösségi, szociális képességei sokkal inkább ki tudnak alakulni, másrészről pedig, ha valamiben tehetséges, vagy valamiben lemarad a többi gyerekhez képest, akkor ez jobb, ha hároméves korában derül ki, mint ha kilencéves korában derül ki. Mert ha hároméves korában kiderül, sokkal hamarabb lehet a tehetségét gondozni vagy a lemaradását különböző fejlesztéssel kompenzálni, és akkor a többieket be tudja érni és nem jelent majd neki az érettségi környékén problémát, hogy valamilyen koncentrációs vagy szövegértési, vagy egyéb beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küszködött már háromévesen. Nyilván önök is tudják: minél hamarabb felismerik a problémát, annál könnyebb orvosolni.

A másik irány pedig  szerintem ezzel mindenki józan ész alapján egyet tud érteni , hogy az óvoda utolsó éve legyen minél inkább iskola-előkészítő év, az iskolaérettségét minél inkább segítse elő. Úgyhogy szerintem ez is egy olyan irány, amit mindenki józan ész alapján is és pedagógiai szakmai érvek alapján is tud támogatni a jelen törvénymódosításban.

A magántanulói státusz. Amikor valaki nem szakmai, hanem politikai szándékkal közelít ezen törvényjavaslat felé  és itt nemcsak politikusokról beszélek, hanem nagyon sok, magát civilnek és szakmainak mondó esetleges megszólalóra vagy szervezetre is gondolok , akkor itt mindig csak azt mondják el, hogy a magántanulói státusz megszűnik. Ez kétségtelenül megszűnik, csak éppen bejön az egyéni munkarend lehetősége, amely nem egy széttartó, nem egy különböző joggyakorlatot, és éppen ezért sokszor visszaélést eredményező jogi lehetőség, hanem az egyéni munkarend sokkal inkább egy egységes, a diákok érdekeit szem előtt tartó jogintézmény a törvényjavaslatban; mert segít azoknak, akik külföldi út miatt nem tudnak az iskolába járni, segít azoknak, akik élsportolók és ezért nem tudnak az órákra járni, és segít azokon, akik betegség miatt nem tudnak az órákra járni. Csak kiküszöböli annak a lehetőségét, hogy ha egy diáktól csak megszabadulni akar az iskola, mert túl sok probléma van vele, akkor ne tudjon a senki földjére kerülni, ne tudjon kikerülni a köznevelésből úgy, hogy az iskolával, az egész iskolarendszerrel véglegesen megszakad a kapcsolata, és nem tudja megszerezni még a nyolc általános végzettséget sem, nemhogy valamilyen szakmát, valamilyen középfokú végzettséget. Úgy gondolom, ez is józan ész alapján mindenki számára beláthatóan egy pozitív változás, és nem a lopakodó diktatúra újabb lehetősége, mint amit önök mondanak.

Tantárgyi struktúra és kerettanterv. Valóban, ez már a ma tárgyalandó javaslataink közé tartozik a bizottsági ülés után. Itt arról van szó, hogy maga a tantárgyi struktúra 30 százalékban térhet el az egyes, ha tetszik, alternatív kerettantervekben. Itt azt kell figyelembe vennünk, hogy azért mégis a középfokú tanulmányok végén egyféle érettségi van. Mindenkinek ugyanazt az érettségit kell letenni. Odáig mindenkinek el kell jutni, egyrészről.

Másrészről vannak családok, akik költöznek, vagy valamilyen más élethelyzet miatt a gyermeküket egyik iskolából a másik iskolába íratják. Fontos, hogy át tudjon menni a gyerek, hiszen jó pár családot érint ez a kérdés, és ne legyen a kerettanterv, a tanított anyag, a tankönyvek és minden más annyira széttartó, hogy egy-egy ilyen váltás nehezen kezelhető legyen a család számára.

Egy 30 százalékos eltérési lehetőség nem kis eltérési lehetőség, ha általában a jogszabályokat vagy az oktatási szabályozókat nézzük, ez széles körű eltérési lehetőség a tantárgyi struktúrában, hogy pontosan idézzem a módosító javaslatot. Ez tehát továbbra is megnyitja a lehetőséget másfajta módszereknek, de azért mégiscsak a diákok érdekét kell figyelembe venni, azt, hogy előbb-utóbb az érettségihez el kell jutni, és azt nem lehet akkor, ha valaki olyan mértékben tér el a Nemzeti alaptantervtől, olyan mértékben tér el a kerettantervtől, ami már ezt is veszélyeztetheti. (Arató Gergely: Ez harminc évig nem okozott problémát!)

(18.30)

Valóban senkinek nem célja semmifajta alternatív iskolarendszernek az ellehetetlenítése, csupán a gyermekek érdekeinek a szem előtt tartása. Nem az a lényeg, hogy ilyen vagy olyan iskolarendszer erősödjön vagy gyengüljön, hanem az, hogy a gyermekek számára a szükséges tudás, a szükséges képességfejlesztés megszerezhető legyen az iskolában.

Illetve azért arra felhívnám a figyelmet  főleg, azt hiszem, Tordai képviselő úr is utalt erre, de ezt a DK-tól, mindenki mástól is hallhattuk, hogy azért van szükség ilyen iskolákra, azért van szükség alternatív iskolákra, mert a köznevelésből ki kell menekíteni a gyermekeket, és akinek bármifajta felelőssége van a gyerek iránt, az rohanva kell hogy meneküljön a köznevelés rendszeréből. Talán nem voltak itt az előző időszakban, a kérdések, az azonnali kérdések és a szóbeli kérdések órájában, de ott pont arról beszéltünk, hogy az OECD legutóbbi jelentése, amelyet az összes fejlett országban elvégzett, az önök ilyesfajta riogatásait a legkisebb mértékben sem támasztotta alá, sőt épp ellentétesen, azt mondták, hogy a tudás megszerzésére és a tudás átadására a magyar iskolarendszer még inkább képes, és a magyar pedagógusok… (Arató Gergely: Csak ezt az eredmények nem igazolják, képviselő úr, államtitkár úr, bocsánat!) De, képviselő úr, ez van az OECD mindenki számára elérhető jelentésében, ezt…

ELNÖK: Bocsánat! Bármilyen furcsa, most az államtitkár úrnál van a szó, úgyhogy próbáljuk ezt tiszteletben tartani! Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Lehet, hogy a képviselő úr is volt államtitkár, és ezért vette magára a szóadás lehetőségét. No, visszatérve: tehát az OECD jelentésében (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) pontosan az szerepel, hogy a tudásátadásnak nagyobb terepe is van, mint más fejlett országokban, többek között azért, mert fegyelmezésre például kevesebbet kell fordítani, nyilván azért, mert más országokban a migránsok integrációjának a terepe az iskola, Magyarországon ez nem így van, nálunk a tudás átadására nagyobb lehetőség nyílik, és nem a fegyelmezéssel vagy a kulturális különbségek kezelésével kell foglalkozni. Tisztelt képviselő urak, azt kérem tehát, hogy ha magyar diákok a természettudományos versenyektől kezdve a különböző egyéb megmérettetésekben nemzetközi szinten is az elmúlt tanévben is azért mégiscsak óriási sikereket arattak, hogy ha az OECD-nek a kimutatása azt mondja, hogy semmiben sem vagyunk nagymértékben az átlagtól lemaradva, egy-két kérdés van, amelyben átlag alatt vagyunk valóban (Arató Gergely: Például a diákok tudása!), amely a hosszú távú projekteknek a kezelése például, tehát egy projektszemléletnek a megtanítása az iskolákban, és hasonlók, de ebben sem nagymértékű a lemaradás, csak ebben valami látható, és tudásátadásban viszont az átlag fölött vagyunk a többi országhoz képest, önök ne mondják azt a magyar szülőknek, amit semmilyen mértékadó elemzés  a saját házi kutatóintézeteiken és házi szociológusaikon kívül  nem mond, hogy el kellene bárkit is menekíteni a magyar köznevelésből.

Ráadásul hogyha megnézik a különböző számszaki kimutatásokat, azt is láthatták, hogy az érettségizők száma is emelkedett, 800 fővel emelkedett úgy, hogy egyébként a korcsoport összlétszáma csökkent; arról is beszéltünk, hogy a diplomával rendelkezőknek az aránya (Az elnök csenget.) messze már közelebb van a vállalásainkhoz, mint korábban, tehát igenis jó teljesítménye van a magyar köznevelési rendszernek  ne keltsék önök a rossz hírét, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   203-213   214-225   226-227      Ülésnap adatai