Felszólalás adatai

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két dossziét tartunk a kezünkben, egy vékonyabbat és egy vastagabbat. (Felmutatja mindkettőt.) A kormány a vékonyabbikban az elmúlt hat esztendő során elért, csekély mértékű eredményeit foglalta össze, a vastagabbikban pedig a jövendő, szép, új, környezettudatos világgal kapcsolatos vágyait. Rendjén is van ez, de a méretbeli különbségek jól mutatják a valós helyzetet is. Ugyancsak szerény eredményeket könyvelhet el a kormány Magyarország környezetvédelmét illetően és a környezeti állapot helyreállítását és javítását illetően.

De nem szeretnék igazságtalan lenni, mert mégis elindult néhány területen előremutató kezdeményezés, és születtek említésre méltó eredmények is. Nagy kár viszont, hogy azok az eredeti célértékektől jelentős mértékben elmaradtak, holott a korábbi célok nem is voltak különösképpen ambiciózusak. A beszámoló olvasásakor az is szembetűnő volt, hogy hiányoznak mögüle azok a monitoringjelentések, amelyek megkönnyítenék az elért eredmények reális kiértékelését és az új, most induló hatesztendős program megalapozott előkészítését.

Illő dolog, hogy a környezeti állapotban bekövetkező pozitív változásokért köszönetet mondjuk, köszönetet mondjuk mindazoknak, akik azt valójában elérték. Köszönetet mondok hát mindazoknak, akik tudatosan vásároltak, és otthon a hulladékot szelektíven gyűjtötték; azoknak, akik takarékosan bánnak az energiával, a vízhasználattal; azoknak is, akik egyéni közlekedés helyett a nem túl vonzó színvonalon működő közösségi közlekedést választják rendszeresen. Köszönet illeti azokat a településeket, amelyek saját forrásaikból is áldoznak az energiahatékonysági beruházásokra, a zöldfelületek növelésére, a környezetnevelési programokra, erdei iskolák működtetésére. A pedagógusoknak is köszönetet mondunk, akik izgalmas, de mégis játékos foglalkozásokkal segítik a rájuk bízott gyermekek környezettudatosságának alakulását, és köszönetet mondunk azoknak a gyermekeknek, akik rendszeresen vesznek részt egy-egy természetvédelmi vagy csak épp településképi szempontból fontos terület gondozásában; azoknak, akik örökbe fogadnak egy-egy sérülékeny patakot, vízfolyást.

A sorból azok a gazdák, földtulajdonosok sem maradhatnak ki, akik nem hagyják parlagon a földjeiket. De azokról a vállalkozókról sem feledkezünk meg, akik gyártási technológiájukat cserélték le környezetbarátabbra. És végül köszönet a környezetvédelmi szakhatóságoknál, a természetvédelmi szervezeteknél hivatásszerűen dolgozóknak, a civil szervezetek sokaságának és a környezetvédelmi tárca munkatársainak is. Sokakat illet hát köszönet, hogy a beszámolóban rögzített, szerény mértékű előrelépést elkönyvelhetjük, mert időközönként magával a kormánnyal szemben is meg kell értük harcolni.

Hiába fogalmazódtak meg a hat esztendővel ezelőtti célok, mert azok nem váltak a kormányzati politika szerves részévé. Az Országgyűlés által sok esetben teljes egyetértéssel elfogadott általános stratégiákat rendre felülírták az ágazati cselekvési tervek, így aztán a második nemzeti környezetvédelmi program is sok tekintetben csak írott malaszt maradt.

De tekintsünk a szebb jövendő elé, merthogy az előttünk fekvő környezeti jövőkép már-már spirituális színezetet kap, és ugyancsak melengeti a vaskos dossziét lapozgató, jóravaló embernek a szívét. Még a javaslat őszintesége is magával ragadó. A legnagyobb baj az - olvasható az anyagban -, hogy Magyarországnak nincs átfogó, hosszú távú, széles körű társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó jövőképe, amelynek környezeti dimenziója, a társadalmi-gazdasági folyamatokba történő beágyazottsága egyértelmű alapot vagy legalább kiindulási pontot jelentene a program számára a jelenlegi helyzet és a jövőkép összekapcsolásához. Ez bizony nagy baj, tisztelt képviselőtársaim, és ennél még nagyobb baj az, hogy a hét és fél évnyi kormányzás után sem tudott a szocialista kormányban megfoganni ez a jövőkép. De a legnagyobb baj az, hogy a napi kormányzási gyakorlat számos pontjában a korábbi környezetvédelmi programmal is szembemasírozott, és ennek a jelei érzékelhetők most is.

A kezünkben tartott dokumentumnak, ne tagadjuk el, vannak említésre méltó erényei: az áttekinthetőség, a magyar nyelv ismerete és helyes alkalmazása - ma már ez is nagyon nagy dolog -, a természeti környezetért érzett felelősség, sőt a célok is helyesek, de ha tüzetesebben is belemerülünk, akkor szembetűnő a mérőszámok hiánya, illetve mérhetetlen voltuk. Az utóbbiak hiánya, illetve az anyagi erőforrások szűkülése alapjaiban kérdőjelezi meg a program teljesíthetőségét.

Hiányoznak belőle a használható környezeti információk. Ennek elsődleges oka - az anyag is vallja -, hogy a természeti adatok környezetét jelentő külső adatbázisok, az alaptérképek, a nyilvántartások hozzáférése nem biztosított. A kormányszerveken belül, ha vannak is ilyenek, akkor pénzért adják-veszik egymás között. Ez a gyakorlat pedig káros a nemzetgazdaság egészének teljesítőképességére, korlátozza az innovációs és kutatási potenciált, gátolja a térbeli gondolkodás elterjedését, összehasonlíthatatlan és elkülönült adatbázisok létrehozásához vezet - írja nagyon pontosan a most induló harmadik nemzeti környezetvédelmi program szövege.

Egyszóval: egy egységes, a meglévő természeti erőforrásainkat és a velük szemben álló közösségi igényeket tartalmazó információs rendszer, digitális kataszter nélkül nem lehet stratégiai szempontból jól megalapozott és meg is valósítható programot alkotni.

(14.50)

Ez az előterjesztés szinte utalást sem tesz arra, hogy miként valósul meg a környezetpolitika ágazati integrációja. De nem létezik olyan intézmény sem, amely képes lenne a környezeti, társadalmi és gazdasági kérdések együttes kezelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk hát meg néhány példát, hogy miként teljesültek, teljesülnek a környezeti célok és szempontok a kormányzati cselekvés színterén! A héten már beszéltem erről a kérdésről. Elnézést azoktól, akik ezt már hallották és hallgatták, de még egyszer nyomatékosan le kell szögezni azt, hogy a súlyos és nagyon súlyos aszálykáros évek száma a XIX. században mindösszességében 7, a XX. században pedig 14 volt, és az elmúlt 30 esztendőben már túl vagyunk a 8. aszályos esztendőn is.

Néhány évtizeddel ezelőtt az emberi tevékenység által kiváltott globális klímaváltozást a távoli jövő egy lehetséges eseményének tartottuk. Ma olyan folyamatnak kell tekintenünk, amely már visszafordíthatatlanul kezdetét vette, és mélyrehatóan megváltoztatja a földi élet feltételeit. Globális viszonylatban már ma is 500 millió ember nélkülözi az egészséges ivóvizet, számuk 2025-re a 3 milliárdot is elérheti. Az elmúlt 30 évre nézve 95 százalékos valószínűséggel állapítható meg - és a tudományos akadémiák is egységesen kiálltak emellett -, hogy globális felmelegedés állapítható meg, amely nem magyarázható természetes ingadozásokkal. Mindeközben a Föld népességének várható növekedése és az egy főre jutó energiaszükséglet emelkedése csak súlyosbítani fogja ezt a helyzetet, és akkor mondhatjuk, hogy alkalmazkodás, alkalmazkodás, alkalmazkodás.

Magyarországon nagyjából a globális felmelegedéssel azonos mértékű melegedéssel kell számolnunk, hazánk klímája az eddigi kutatási eredmények alapján mediterrán jelleget fog venni; a jövőben magasabb átlaghőmérsékletekkel, kevesebb nyári csapadékkal és növekvő szélsőségekkel, köztük árvizekkel, szárazsággal, ennek következményeként gyakori vízkorlátozással. Az emelkedő hőmérsékletnek káros élettani hatásai lesznek, elsősorban a városlakókra nézve. A hőstressz fokozottan veszélyezteti a szív- és érrendszeri betegek állapotát, növekszik a bőrrákban és szürkehályogban megbetegedők száma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az éghajlatváltozás Magyarországra is megérkezett. Az elmúlt évtizedben 100 milliárdos nagyságrendű költségvetési forrást igényelt az árvíz és a belvíz elleni védekezés, valamint a helyreállítás. Az aszálykárok, valamint az egyre hektikusabb fagyveszély következtében 10 milliárdos agrárkár-enyhítési kiadása volt a büdzsének.

A folyamatosan szárazodás következtében a Duna-Tisza köze és a Nyírség vízellátása mára már kritikus helyzetbe került. A hőségben megolvadt és túlterhelt útpályák szerkezetében milliárdos károk keletkeztek. A klímaváltozás nemzetbiztonsági kérdéssé vált. Az elsődleges szempont azon képességek fejlesztése lesz, amelyek segítségével a romló életkörülmények is túlélhetőek lesznek, és amelyekkel hosszú távon is biztosítható az egyén és a közösség biztonságos és emberhez méltó élete.

A üvegházgáz-kibocsátás sikeres csökkentése, valamint az alkalmazkodási feltételeink megteremtése érdekében az elmúlt évben közösen, egyetértésben, egyhangú döntéssel elfogadtuk Magyarország nemzeti éghajlatvédelmi stratégiáját. A stratégia viszont a kormány számára kötelezővé tette kétéves cselekvési tervek elkészítését, amelyekben a konkrét feladatok meghatározására és a végrehajtáshoz szükséges eszközök biztosítására is figyelemmel kell lenni. Na már most, a kormány elszabotálta a cselekvési terv elkészítését, és ezzel veszélybe sodorta az ország Európai Unió által előírt klímakötelezettségeinek sikeres teljesítését, mert nem az a feladatunk, Orosz képviselőtársam, hogy szinten tartsunk a szén-dioxid-kibocsátás mértékét, hanem az a feladatunk, hogy 20 százalékkal csökkentsük azt az európai uniós kötelezettség fölvállalása alapján.

Ami még ennél is nagyobb baj, hogy nem tett érdemi lépéseket a kormány az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás feltételeinek megteremtésére sem. Mindennek élet- és vagyonbiztonsági, valamint egészségkockázati vonatkozása is van. Ráadásul a kártételek megelőzése kisebb mértékű közösségi forrásból is biztosítható, mint amennyibe egy későbbi védekezés és helyreállítás kerül.

A Duna-Tisza közén az éghajlatváltozásra, valamint az aszályra rendkívül érzékeny szűkös vízkészletek találhatók. Ezeken a területeken már most is 50 százalékos a kihasználtság, de ezen belül a felszín alatti vizeké közel 100 százalékos. Ugyanakkor a Tisza-völgy az árvizek vonatkozásában is kiemelten veszélyeztetett térség. Másfél millió ember biztonságáról és megélhetéséről van tehát szó. A Vásárhelyi-terv a fenti kedvezőtlen tapasztalatok következtében született meg, a program az árapasztó és vízvisszatartó művek megépítésével a Tisza-völgy árvízi biztonságát és az Alföld szárazodásának megállítását egyszerre kívánta szolgálni.

Ezek a célok éghajlatvédelmi megfontolásból természetvédelmi, tájhasználati, infrastruktúra-fejlesztési célokkal is kiegészültek. A program célként határozta meg a táj- és a vízhasználatváltás szükségességét is. Az ismertetett célokat a most záruló és az induló nemzeti környezetvédelmi program is tartalmazza, kiemelve azt, hogy Magyarország európai viszonylatban is példaértékű modellt vázolt fel ezen a területen. Egészen pontosan a tájgazdálkodás ösztönzését, a tájgazdálkodási infrastruktúra kialakításának támogatását írja elő a most induló program a kormány számára.

Ezzel szemben hétfőn néhány kormánypárti indítványára megkezdődött a Vásárhelyi-terv parlament általi újratárgyalása és az eredeti céljaitól történő teljes megfosztása.

Amennyiben a kormánytöbbség támogatni fogja a javaslatot, akkor a megépülő víztározók csak árapasztó funkcióval rendelkeznek majd, a vízvisszatartási és öntözési célú hasznosításuk teljességgel ellehetetlenül, így folytatódhat az Alföld elsivatagosodása is.

A helyzet igencsak pikáns, tisztelt képviselőtársaim, államtitkár úr, miután a bizottsági meghallgatáson a tárca képviselője támogatásáról biztosította a szóban forgó képviselői indítványt. A most tárgyalt program viszont az ellenkezőjét tartalmazza. Szöges ellenkezőjét tartalmazza. Akkor most melyik a hiteles álláspont? Egyedi esettel állunk szemben, vagy általánosítható ez a magatartás a program egészére? Miközben a nemzeti környezetvédelmi program lelkesen foglalkozik az ökogazdálkodás feltételeinek javításával, valamint a hagyományos mezőgazdasági módszerek felelevenítésének fontosságával, addig ugyanezen képviselői indítvány monokultúrás, nagyüzemi intenzív gazdálkodás feltételeit kívánja elősegíteni.

Az NKP a tájmegőrzés érdekében növelni kívánja a természet közeli mezőgazdálkodás szerepét, és egyben indítványozza az ide irányuló támogatások növelését. Ismét fel kell tenni a kérdést, hogy az előterjesztő komolyan gondolja-e, amit leírt. Ha igen, akkor miért támogatja a Vásárhelyi-terv végrehajtásának ellehetetlenítését? Az intenzív nagyüzemi mezőgazdálkodás természetesen jelentős műtrágya- és vegyszerhasználattal jár együtt. Ezek a vegyi anyagok egy elöntés során elsodródhatnak, a tározóba engedett vízben keveredhetnek. Ezzel veszélyeztethetik a már biogazdálkodással foglalkozók megélhetését, de mindez komoly környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokkal is jár.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan is kell értelmezni akkor a nemzeti környezetvédelmi program környezetbiztonságra és élelmiszer-biztonságra vonatkozó javaslatait? Igazak vagy nem igazak?

Közben megmosolyogtató módon azon sajnálkozik az előterjesztés, hogy az utóbbi időben megnövekedett a vegyszerek és a műtrágyák alkalmazása. Nos, akkor ne támogassák a Vásárhelyi-terv ez irányú céljainak sutba vágását! Ez egy azonnali, ráadásul több célt is egyszerre megvalósító lépés lehet, amely gyors sikerélménnyel járhat még ebben a kormányciklusban, tisztelt képviselőtársam.

Sajnálkozik az anyag a termőföld elsavanyosodása, nitrátosodása miatt is. Ennek megint csak a hagyonyos, extenzív kisüzemi gazdálkodási mód a gyógyszere; a talaj termőképességének javítása istállótrágyával és meszezéssel, és akkor majd jó minőségű élelmiszer állítható elő, olyan, amely a fogyasztó egészségi állapotát nem rombolni, hanem javítani fogja, mert tápanyaghiányos földön csak tápanyaghiányos növény terem.

(15.00)

Márai Géza kutatásai is azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi technológia alkalmazása miatt az élelmezési célú növények ásványianyag-értéke 70 százalékkal csökkent. Ráadásul vegyszerek sokasága kerül be általuk az emberi szervezetbe, amelyek jelentős része ki sem ürül onnan. Mindez hiánybetegségekhez vezet, amelyek elterjedése szoros összefüggésben áll a mezőgazdasági használatú földek savanyodásának mértékével. Ezen betegségek közé tartozik a csontritkulás is mint népbetegség, amelynek a gyógyítása nehézkes és meglehetősen költséges, amelyet a központi költségvetés fejezeteiből, az Egészségbiztosítási Alapból vagyunk kényszerűek finanszírozni.

A nemzeti környezetvédelmi program többször is a célok között említi a területfejlesztés, az agrárpolitika és környezetpolitika megfelelő összehangolásával a vidék természeti és kulturális értékei védelmének, valamint a természeti erőforrások fenntartható használatának elősegítését oly módon, hogy a vidéken élők számára megfelelő megélhetési színvonalat nyújtson. És valóban, a vidéki élet ereje abban rejlik, hogy a vidéken élők fenn tudják-e tartani magukat azokból a mezőgazdasági és ehhez kapcsolódó feldolgozási, kereskedelmi, valamint tájfenntartó tevékenységekből, melyek még néhány évtizeddel ezelőtt is egyet jelentettek magával a vidékkel. A jelek viszont, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, arra utalnak, hogy egy ilyen szemlélet Magyarországon egyelőre legfeljebb a kommunikáció szintjén létezik. Pedig az elnéptelenedő vidék földjei, vizei spekulánsok kezébe kerülhetnek, az eddigi zsebszerződések már 700 ezer hektár földet juttattak külföldiek kezébe.

Ezért Magyarországnak is élnie kell a kettős szabályozás lehetőségével. Szélesíteni kell a kistermelői értékesítés lehetőségeit. Szélesíteni, de nem úgy, ahogy az most történik, hogy az adott kistermelő azon a településen értékesítheti közvetlenül az előállított portékáját, ahol éli az életét. És akkor képzeljük el, hogy azon szabolcsi kis faluban, ahol 300 portából 200-on almatermesztéssel foglalkoznak, a faluban csereberélhetik egymás között az előállított, megtermelt almát, és azt külső piacon közvetlenül nem értékesíthetik. Ausztriában az egész ország egy egységes helyi piacnak lett nyilvánítva, így a kistermelő tudja a portékáját az ország egész területén kedvező versenyelőnnyel értékesíteni a nagy kereskedelmi láncolatokkal szemben.

De az is mókás dolog, ha az én feleségem odahaza főz, és a családi asztalhoz meghívjuk a szomszédban élő barátainkat, akkor szabálysértést követünk el, mert közétkeztetésre ajánlottuk föl azt a vacsorát, amelyet az én kedves feleségem megfőzött. (Derültség.) Ez tényleg skandalum meg őrület, tehát így nem lehet, kettős szabályozás nélkül nem lehet a vidéken élőket megfelelő helyzetbe hozni, mert ennek épp a falusi turizmus vonatkozásában van nagy jelentősége. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 2000 és 2006 között 20 ezer élelmiszer-ipari munkahely szűnt meg Magyarországon. És jó, ha emlékezünk arra is, hogy egy esztendővel ezelőtt a hazai biodiverzitásunk megőrzése szempontjából oly fontos nemzeti génbankunk költségvetési támogatásának megtartásáért mekkora harcot kellett vívni itt a parlamentben a kormánypárti képviselőkkel szemben, mintegy a kormánnyal szemben sikerült áterőltetni azt a költségvetési támogatást, amely egyáltalán a tápiószelei génbank megmaradását elősegítette.

De, tisztelt képviselőtársaim, nézzünk egy másik konkrét példát: a közlekedésből származó levegőszennyezés ellen is keresztes háborút hirdet ez a program. Ezzel szemben a kormány 2007-ben a gépjárműadó szabályozását ezzel ellentétesen változtatta meg, megszűnt a legkorszerűbb, szigorú környezetvédelmi követelményeket is teljesítő gépjárművek után járó adókedvezmény. Panaszkodik a javaslat arra is, hogy teret veszített a vasúti közlekedés a közútival szemben. Hát, már hogy a fenébe ne veszített volna, amikor maga a kormány idézte elő ezt a helyzetet! Miután nem vezette be az egységes úthasználati díjat, így Európa tranzit teherforgalma Magyarországon át dübörög közúton, tisztelt képviselőtársaim. Eközben tönkrementek az útjaink. Ahelyett, hogy 10 milliárdos nagyságrendű bevételekre tettünk volna szert, ugyanilyen nagyságrendű kiadásokat kell elkönyvelnünk.

Van még itt más is, a közlekedési eredetű szálló por mértéke az utóbbi hat évben közel 30 százalékkal növekedett, a gyermekekre és a felnőttekre nézve kiemelt egészségügyi kockázatot jelent. Épp most van a parlament előtt a vasúti szolgáltatás átalakítását szorgalmazó törvénytervezet, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa jogszabálysértőnek találta, mert hiányoznak mögüle a jogszabályok által előírt környezeti hatástanulmányok; mert a biztos, az országgyűlési biztos tisztában van azzal, hogy a vasút átalakítása környezetvédelmi és területfejlesztési kérdés és eszköz is, nem csak egyszerűen költségvetési tétel.

Az ivóvíz-szolgáltatásról Turi-Kovács képviselőtársunk beszélt, de azért leszögezhetjük, hogy ma már mindenki tisztában van vele, hogy nemzetbiztonsági szempontból ez az egyik legfontosabb kérdés. Ennek ellenére, ha nem figyelünk oda az elmúlt években kellőképpen, akkor a kormány privatizálja a regionális vízműveket. Mikor a közvélemény felrázásával és az azt követő törvénymódosítással megakadályoztuk ennek lehetőségét, akkor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vélhetően koncessziós célzattal össze akarta vonni azokat, illetve az üzemfenntartási feladatok kiszervezését tervezte, és volt olyan regionális vízmű, ahol ezt már elő is készítették, és a tulajdonosokkal megtárgyaltatták. Most ismét kísérletet tesznek a vízközművek részbeni magánkézbe adására, a parlament előtt lévő vízi társulatokról szóló törvényjavaslathoz terjesztettek be módosító indítványt, amely szerint a törvény hatálya az ivóvízellátás biztosítására szerveződő társulásokra is kiterjedne.

Mikor tetszenek már megérteni azt, hogy a vízszolgáltatás nemzetbiztonsági kérdés, és a vízbázisokon túlmenően az üzemeltetési eszközöket, de még az üzemeltetési jogot is közösségi, azaz állami vagy önkormányzati kézben kell tartani? Mit szól erről a most tárgyalt nemzeti környezetvédelmi program? Egészen pontosan azt, hogy a vízközművek működtetéséről önálló jogszabályt kell alkotni. Akkor most kell vagy nem kell? Elég hozzá egy képviselői módosító indítvány is?

Ugyancsak most tárgyaljuk, tisztelt képviselőtársaim, a bányatörvény módosítására benyújtott önálló indítványt, amely a magyarországi termálvízkincs koncesszióba adására kíván lehetőséget biztosítani, arra az energiahordozóra, amely a hőellátás területén lazítani tudná az ország energiafüggőségét, tegyük hozzá: a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésével együtt, és ezzel most el is jutottunk az energiahatékonyság és a megújuló energiák hasznosításának kérdéséhez.

Már az elején leszögezhetjük, hogy Magyarországnak mind a mai napig nincs jóváhagyott energiahatékonysági cselekvési terve. 2010 júniusáig a megújuló energia használatára vonatkozó nemzeti cselekvési tervet is le kellene adni Brüsszel számára, de nem nagyon látszik, hogy készülne. A nemzeti energiaprogram keretében meghirdetett pályázatok mindössze a lakosság 1 százalékát érték el, és összességében 0,1 százalékos energiamegtakarítást eredményeztek, pedig minden rendelkezésünkre álló adat azt tükrözi, hogy az ország földgázfelhasználása túlsúlyos. A megújulóenergia-hasznosításunk minimális, a hazai épületállomány pedig meghatározó erővel bír a végenergia-felhasználásunkban. Energiafüggőségünk meghaladja a 62 százalékot, és ezzel együtt alacsony megújuló részesedésünk 90 százaléka biomassza, azaz erdei fa, amelyet rossz hatásfokú villamos erőművekben tüzelünk el.

A háztartások energiafelhasználása 55 százalékot tesz ki, ebből 74 százalék földgázalapon történik. A szén-dioxid-kibocsátás közel felét is az épületek adják. Megoldás lenne tehát az épületek hő- és villamosenergia-igényének csökkentése építészeti és épületgépészeti beavatkozásokkal, valamint az energiaigények hatékonyabb kielégítése hagyományos primer energiákkal és növekvő arányban megújuló energiákkal.

(15.10)

A jelenlegi szétaprózott, áttekinthetetlen, bürokratikus pályázati rendszer viszont ezeket a célokat nem képes megvalósítani. Egy új, forráskoordinált, egyszerű, ellenőrizhető, egyablakos pályázati rendszerre lenne szükség. Itt kell megjegyezni, hogy Magyarország a szén-dioxid-kvótakereskedésben is eljátszotta a hitelességét, amikor a kormány nem energiahatékonysági célokra, hanem a költségvetési lyukak foldozgatására használta fel az aukcióból származó bevételek jelentős részét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az elmondottak után talán bátrabban jelenthetjük ki azt, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott környezetpolitikai célok, valamint a kormány gyakorlata nincsenek összhangban. Ennek két magyarázata is lehet. Az egyik az, hogy a tárca mást ír és hirdet, mint amit valójában gondol és cselekedni tervez. A másik, hogy a kormányt különösebben nem foglalkoztatja az NKP tartalma és az abban megfogalmazott célok megvalósítása. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi áll sokkal közelebb a valósághoz.

Ha a kormány részéről a szaktárca képviselőjén kívül elolvasta volna valaki ezt a dokumentumot, amelyről most vitázunk, akkor valószínűleg nem engedték volna benyújtani, hiszen talán még emlékszünk a bevezetőben szereplő gondolatra, miszerint Magyarországnak nincs átfogó, hosszú távú, széles körű társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó jövőképe. Márpedig ha nincs, akkor tessenek ezt megteremteni, és arra ráépíteni egy hatesztendős induló környezetvédelmi programot. Pedig valóban nincs, és nagy szükség lenne rá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországnak olyan összkormányzati szinten koordinált stratégiára, ágazati politikákba integrált cselekvési tervekre van szüksége, amely elsődleges feladatnak tekinti a nemzetbiztonsági szempontok érvényesítését, az élelmiszer-önrendelkezés biztosítását, az ivóvízellátás nemzeti kézben tartását, az energiafüggőségünk oldását, a vízkormányzási, hidrológiai fejlesztések megvalósítását, a katasztrófavédelem felkészítését és megerősítését, a kritikus infrastruktúra-típusokra vonatkozó kockázatelemzések elkészítését, az ország demográfiai helyzetének stabilizálását, egészségi állapotának javítását.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ezeknek az elvárásoknak sajnos a kormányzati szinten megvalósuló környezetpolitika nem tesz eleget, így bár a dokumentumban rögzített célokkal a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetért, de a fentiek okán támogatni nem áll módunkban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Ángyán József és dr. Rétvári Bence tapsol.)