Felszólalás adatai

ELNÖK: Kérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom. Mivel a törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor.

Most a határozathozatal következik. Kérdezem önöket, hogy elfogadják-e a T/2084. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 317 igen szavazattal, 6 nem ellenében, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta.

Egy korrekciót kell tennem. A sürgős tárgyalásba vételnél két törvényjavaslat szerepelt; az egyik kétharmados többséget igényelt, a másik nem. Tehát a T/2160. számú előterjesztés sürgős tárgyalásba vételét elfogadta az Országgyűlés, mivel az nem igényelt kétharmados többséget.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy a frakciók bizottsági tagcserékre nem tettek javaslatot, személyi döntésre a mai napon nem kerül sor.

Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Számos képviselő állva beszélget.)

(17.10)

Aki a következő napirendi pont tárgyalásán részt kíván venni, kérem, foglalja el helyét! A távozó képviselőknek pedig jó utat, jó munkát, kellemes pihenést kívánok, kellemes beszélgetést a folyosón! (Csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas-foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1371. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1371/9. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok számára és összefüggéseire figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-4. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkertben. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólalót nem látok a monitoron, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatal előtt kíván szólni. (Jelzésre:) A határozathozatal előtt.

A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk. (Zaj, moraj.)

Soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény és ehhez kapcsolódóan a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1916. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1916/21. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok számára és összefüggéseire figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! Aki egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-22. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, hogy most kíván-e szólni. (Jelzésre:) Nem.

A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Soron következik a második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadását kezdeményező - a környezetvédelmi bizottság által benyújtott - határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/1925. és H/2117. számokon kapták kézhez. A kijelölt bizottságok szintén előterjesztették ajánlásukat, amelyeket J/1925/1., 2. és 3. számokon megkaptak.

Mielőtt az előterjesztői expozéra sor kerülne, öt perc technikai szünetet rendelek el. Túl gyorsan haladtunk, és a miniszter úr még nem ért ide. Öt perc múlva folytatjuk a munkánkat.

(Szünet: 17.16-17.21

Elnök: Harrach Péter

Jegyző: dr. Hende Csaba)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Tehát a J/1925. és a H/2117. számon kézhez kapott előterjesztések kerültek napirendre. Most az előterjesztői expozék következnek.

Megadom a szót Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter úrnak, 20 perces időkeretben.

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kis pátosszal mondhatjuk akár: a második nemzeti környezetvédelmi program környezetünk múltját, jelenét és jövendőjét érintő kérdéseket fog át.

Mi mindent érint ez a keretprogram? Kiterjed a korábbi évtizedekben felhalmozott környezeti károk felszámolására, a környezetterhelés és környezetszennyezés csökkentésére, természeti erőforrásaink és értékeink védelmére. Átfogó célja, hogy úgy támogassa a magyar társadalom jólétének növekedését, hogy az egyben az ország fenntartható fejlődési pályára állítását is szolgálja.

Mi is lehet a hazai környezetpolitika feladata? Nem kevesebb, mint hogy - az Európai Unió tervezési gyakorlatához hasonlóan - az érintett társadalmi és gazdasági partnerekkel együttműködve fogalmazza meg és kezdeményezze mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a célok eléréséhez; mindezen intézkedéseket koordinálja, ösztönözze, és a környezeti állapot alakulásának tükrében vizsgálja azok tényleges hatását.

A program megvalósítása évenkénti tervek keretében történik, ezeknek az előrehaladását a kormány évente értékeli. A környezetvédelmi törvény rendelkezései szerint azonban a középtávú program kétéves időszakainak teljesítéséről külön jelentés készül az Országgyűlés számára. Egy ilyen jelentés van most a tisztelt Ház asztalán.

Ez a jelentés a 2003. és 2004. évi végrehajtás helyzetéről szól, és elemzi azokat a változásokat, amelyek a környezetállapot alakulásában tetten érhetők. Beszámol továbbá a természeti erőforrások és értékek védelméről és a kímélő hasznosítást célzó intézkedésekről.

Az a történelmi lépés, amely 2004 májusában Magyarországot az Európai Unió tényleges tagjává tette, jelentős hatást gyakorolt a magyar környezetpolitika egészére, célrendszerére, a környezetügy mozgásterére. A program első másfél évének központi célkitűzése, mint annyi más területen, az uniós tagságra való felkészülés, a csatlakozási feltételek teljesítése volt. A belépés óta viszont már teljes jogú, az EU politikájának alakításában aktívan közreműködő tagállamként kell bizonyítanunk.

Melyek a legérzékelhetőbb változások? Az uniós csatlakozás folyamatában például gyökeresen megújult a környezeti szabályozórendszer. A jelentés erről számot ad, és látható, hogy a megújulás dimenziói rendkívüliek. Nem kevesebb, mint 163 jogharmonizációs célú új vagy módosított jogszabály született ez alatt az idő alatt.

A jogalkotás azonban nem állt le a csatlakozással, sőt, nagyon sok olyan új elemmel bővült a szabályozórendszerünk, amelyek nem a csatlakozás pillanatától érvényesek, vagy pedig egyébként nem az Unió írja elő, hanem a tagállamok saját döntéshozási hatókörében megvalósított szabályozásokról van szó. Ezek között van ilyen is, olyan is, például az emissziókereskedelmi rendszer vagy a környezeti stratégiai vizsgálat bevezetése, de a környezetterhelési díj előírása ugyancsak egy nagyon fontos és a környezeti elemek változását, az állapot alakulását gyökeresen befolyásoló új szabályozási forma.

Köztudott, hogy Magyarország a csatlakozási tárgyalások során a négy legnagyobb beruházási igényű területen átmeneti mentességet kapott, és ezekről a mentességekről a jelentés ugyancsak beszámol. Ezek egyike a szennyvízelvezetés és -tisztítás - erről 2015-ös végső határidővel rendelkezik, és több részhatáridő áll előttünk -, de három olyan terület is létezik, amelyeket a jelentés jól bemutat, ahol Magyarország határidőre, példamutatóan teljesítette az uniós követelményeket.

Nevezhetném akár doktrínaváltásnak is azt a súlyponteltolódást, amely az euroatlanti, uniós és multilaterális kapcsolatok építése mellett a szomszédos országokkal való együttműködés erősítésében mutatkozik meg. A Kárpát-medence környezetminőségét csak akkor lehet megőrizni, hogyha ez a szomszédainkkal együttműködésben történik. Ehhez intenzív együttműködésre van szükség, és látjuk, hogy bizony még e mellett az együttműködés mellett is fordulnak elő olyan esetek, mivel a vizeink 96 százaléka a határainkon túlról érkezik, hogy mi ezeknek az eseteknek mindig csak a szenvedő alanyai lehetünk. Nyilván ilyen esetekben is fontos, hogy milyen minőségű az együttműködés. Ha ez az együttműködés jó, és megvannak a fórumok, amelyeken a sérelmeinket szóvá tehetjük, és remélhetjük a jó szándékot a másik oldalon is, akkor előre tudunk ezekben haladni. Sajnos nem egy ilyen eset van, ami kapcsán csak hosszú, szívós munkával remélhető, hogy a másik fél is tényleg úgy mozdul, ahogy mi szeretnénk.

Már ezzel az új filozófiával újítottuk meg a határvízi egyezményeket, és így jöttek létre az új környezet- és természetvédelmi célú megállapodások is. Az árvizek biztonságos levezetése, a közös vízgyűjtő gazdálkodás, a folyók vízminőségének védelme vagy az ökológiai hálózatok megőrzése csak állandó, intenzív együttműködés révén képzelhető el.

De vegyük sorra egy kicsit részletesebben, mi minden történt hazánk környezetállapotának javítása érdekében. Én úgy vélem, hogy túlzás nélkül korszakosnak mondható az a jó néhány lépés, amelyekkel egy korszerű, XXI. századi színvonalú környezeti infrastruktúra kiépítésével élhetőbb országot, elvárható életminőséget tudunk majd teremteni.

Folytatódott a közel 4 millió lakost érintő, 12 komplex térségi hulladékgazdálkodási rendszer előkészítése és kiépítése 2003-ban és 2004-ben az ISPA-projektek keretében. Ezeknek is köszönhető, hogy hangsúlyossá vált a hulladékkeletkezés megelőzése, továbbá a szelektív gyűjtés elterjesztése, aminek eredményeként a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék mennyisége a 2002. évi 3,5 százalékról 2004-re közel a négyszeresére, 12 százalékra nőtt.

Létrejött a hulladék-visszavételt, -begyűjtést, -hasznosítást koordináló szervezetek rendszere, és egyes hulladékáramokra olyan komoly szabályozókat léptettünk életbe 2004-ben, mint az elemekre, akkumulátorokra, csomagolóanyagokra, elektronikai hulladékokra vagy gépkocsironcsokra, amelyekre már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt is nagy szükség lett volna.

(17.30)

2004-ben a begyűjtött települési szilárd hulladék 11,8 százalékát sikerült anyagában hasznosítani, és a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék aránya egy évvel később, 2005-re 13 százalékra emelkedett.

Az előírt 2004. évi határidőre elkészült az Európai Unió vízkeretirányelve által előírt vízgyűjtőjellemzés, a vizeket érő hatások, vízhasználatok gazdasági elemzése. A vízkészletek potenciális szennyezésének csökkentése érdekében korszerű települési szennyvíz-elvezetési és -tisztítási rendszerek épültek akkor és épülnek most is, jelentős uniós támogatás mellett is. Ennek köszönhető, hogy a 2000. évi 27,2 százalékról 2004-re 44,2 százalékra nőtt a csatornázott települések aránya, a szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya pedig a 2000. évi 51 százalékról 62,2 százalékra emelkedett. 2004-ben az összegyűjtött szennyvizeknek már 66,5 százaléka esett át biológiai tisztításon, az évezred elején ez az arány 58,4 százalék volt. Tehát ütemes előrehaladás látható, és ez az ütem, reméljük, a következő években tovább fog gyorsulni.

Érzékelhetően tisztult a Balaton, és javult az állapota. A csatornahálózat és a szennyvíztisztítók kiépítése, a tisztított szennyvizek más vízgyűjtőre való átvezetése révén és a kis-balatoni vízvédelmi rendszer első ütemének üzemeltetése nyomán csökkent a Balatont érő szennyezőanyag-terhelés. Azt mutatja ez a kép, hogy ha a kormányok egymást követően következetesen egy irányban haladnak, el lehet érni egy jelentős környezetiállapot-javulást. De hasonlóan volt előrehaladás komplex vízvédelmi beruházásokban, kiemelt vízvédelmi területeken: a Felső-Duna-szakaszon vagy a Ráckevei-Soroksári Duna-ág térségében.

Számos, a múltban keletkezett szennyező forrás is veszélyezteti a vízkészletek biztonságát. Tudjuk jól, hogy még ma is esnek ki csontvázak a szekrényből, ezek ellen való az országos környezeti kármentesítési program, és itt is látványos az előrelépés. A korábbi esztendőkben elkészült egy olyan leltár PHARE-támogatással, amely az ország szennyezett gócait mérte fel és tette fontosság szerinti sorrendbe. Itt a legveszélyesebb, legköltségesebb beruházások indultak meg, mint például elindult a nagytétényi Metallokémia-gyárterület és környezete kármentesítése, a budafoki barlanglakások kármentesítése, és számos egyéb ágazati alprogram segítette a korábban keletkezett szennyezett gócok felszámolását.

A mezőgazdasági eredetű nitrátterhelés csökkentése a jó mezőgazdasági gyakorlat elterjesztése révén és az agrár-környezetvédelmi program kiterjesztésével javította a mezőgazdaság oldaláról a környezeti állapotokat. Egyre erőteljesebbé vált az aktív védelmi stratégiák kidolgozása és alkalmazása a passzív védelem mellett a biológiai sokféleség és a táj védelme terén. A védett területeken egyre nagyobb figyelmet kap a tájgazdálkodás és azok a tevékenységek - az ökoturizmus, a biogazdálkodás -, amelyek révén a nemzeti parkok az adott vidék fejlesztésének központjaivá, katalizátoraivá válhatnak.

Nem volt kis lecke, de megtörtént a Natura 2000 területek kijelölése a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek új típusú védelme érdekében. Ez mintegy 1,91 millió hektárt érint, tehát egy hatalmas területről beszélünk, az ország területének több mint az egyötödéről. Ezeknek a programoknak a végrehajtását egyre nagyobb mértékben segítették az EU LIFE típusú támogatásai.

Új kihívást jelent ugyanakkor a biológiai változatosság védelmében is az éghajlatváltozás és annak számos következménye, vagy pedig a biológiailag értékes területek beépítése, felhasználása, más célra hasznosítása érdekében lévő, nagyon komoly gazdasági nyomás.

2004-ben már mintegy 1,5 millió hektárnyi terület agrár-környezetgazdálkodási támogatásáról született döntés. Az érzékeny természeti területek kiterjedése 117 ezer hektár volt, és korábban egy ekkora nagyságrend kapott tényleges támogatásokat. Az, hogy 2004-ben ez a forrás végre egy döntéssel ilyen hatalmas területre terjedhetett ki, úgy vélem, hatalmas előrelépést jelent. Látványosan gyarapodott az ökológiai gazdálkodású területek aránya: 1999 és 2004 között közel négyszeresére, 133 ezer hektárra nőtt. Nem mintha ez elég lenne, de bizonyos, hogy a haladás jól látható ezeken a számokon.

Befejeződött az országos légszennyezettségi mérőhálózat korszerűsítése, elkészült a lakossági tájékoztató és internetes rendszer. A szennyezett levegőjű területek aránya az ország területéhez viszonyítva a 2000. évi 11 százalékról majdnem a felére csökkent, a lakosságarány pedig 40 százalékról 35 százalékra. A legjelentősebb eredmény a savasodást okozó kén-dioxid-kibocsátás csökkenése volt: a 2000. évi 468 kilotonnáról 2004-re 247-re, körülbelül a felére esett vissza. Ez nagyon nagy eredmény, még akkor is, ha tudjuk, hogy a nitrogén-oxid, a szálló por vagy más légszennyező anyagok tekintetében még bőven van előttünk feladat, ezeknek az aránya ugyanis nem változott számottevő mértékben.

Átrendeződtek a városi környezet terhelései: az iparipont-források szennyezőanyag-kibocsátása csökkent, tehát hatékonyak voltak a bevezetett szabályozások, az ezeket követő technológiaváltások, beruházások, ugyanakkor megnövekedett - elsődlegesen a közlekedés miatt - a települések diffúz szennyezése.

A környezetkímélő közlekedés széles körű megvalósítása, ahogy a fejlett országokban mindenütt, komoly kihívásként áll előttünk, és a program folytatásánál erre külön éppúgy kell gondolnunk, mint, mondjuk, a klímavédelem kérdéseiben arra, hogy hogyan lehet modern gazdasági eszközökkel, az energiahatékonyság javításával, a megújuló energiaforrások sokkal jobb hasznosításával megfelelő válaszokat adni a nemzeti elvárásokra.

Megkezdődött 2004-ben a Vásárhelyi-terv megvalósítása, amely nemcsak az árvízvédelmet, hanem kedvező terület- és vidékfejlesztési változtatásokat is generál. A könyvelésben benne van, a jelentés számot ad arról, hogy vannak területek, ahol a haladás ütemével nem vagyunk elégedettek, részben amiatt is, mert amikor ezt a programot az Országgyűlés 2003-ban jóváhagyta, akkor egy más költségvetési, gazdasági helyzetben volt az ország, és egyrészt nyilván a forrásszűkülés, másrészt más körülmények, például a Vásárhelyi-tervnél, mondjuk, a nagy árvizek lassították egyes programrészek megvalósítását.

De vannak olyan programjaink, ahol egyértelmű az előrelépés, a nemzeti energiatakarékossági programban, vagy mondjuk, abban, hogy a környezetvédelmi ipar hogyan növekedett: 2004-ben az ágazat értékesítése mintegy 32 százalékkal nőtt, és elérte a GDP 1,3 százalékát. Erre az időszakra esett zömmel a környezetvédelmi szervezet korszerűsítése, e két évben választottuk szét a hatósági és vagyonkezelő intézményrendszert európai normáknak megfelelő szervezetrendszert alakítva, és létrehoztuk az integrált zöldhatóságot. Ennek a működése azóta pozitív tapasztalatokat mutat, megnövekedett az ellenőrzések száma, hatékonyabbá váltak a hatóságaink, kevesebb az elintézetlen ügy, gyorsult a hatóságok akcióképessége.

Az uniós és egyéb nemzetközi források fogadására új, korszerű intézményrendszer jött létre, és azt mondhatjuk, hogy míg 2003 elején ezer sebből véreztek ezek az uniós programok, 2004 végére elértük azt, hogy gyakorlatilag minden forrást sikerrel allokáltunk, és nagyon kevés kérdés maradt nyitva; ami nyitva maradt, azokat azóta mind-mind sikerrel, már a tavalyi év derekára le tudtuk zárni. Az utolsó olyan, még a csatlakozás előtti forrásokat is megfelelően fel lehetett használni, illetve allokálni - a felhasználás a kivitelezés és a megvalósítás függvénye lesz még -, amelyek akkor még kétségesnek látszottak.

(17.40)

Tehát a program teljesítéséről elmondhatjuk, hogy komolyan léptünk előre a környezet- és fejlesztéspolitika területén, megállni vagy akár lassítani azonban egy pillanatra sem lehet, ez egyenlő lenne a lemaradással.

Ahogy mondtam, látjuk, hogy melyik területeken kell továbberősítenünk. Jól látszik például, hogy még több figyelmet kell fordítani a környezettudatosság erősítésére. Nyilván egy sikertörténet adhat ehhez elég muníciót, például a magyar lakosság nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően pozitív hozzáállása a szelektív hulladékgyűjtéshez. De megemlíthetem az ökohatékony innováció elterjedését, amelyre egyre több jó példánk van.

Persze az egészséges környezet nemcsak az életminőséget határozza meg, de a versenyképességünket is erősítheti. A komolyabb környezetügyi előrelépés foglalkoztatást teremt, versenyképességet erősít, tehát nem egyszerűen egy luxus, ahogy régebben gondolták, hanem beruházás a jövőbe.

Nyilván, hogy mi az ára a környezetvédelemnek, az egy örök kérdés, de nyugodtan mondhatjuk, hogy 2005-ben tovább gyorsultak a fejlesztések, az uniós támogatások mellé rendelt hazai források nyilván persze átrendezték a hazai finanszírozási célokat a környezetügyben is.

A jelentés, amit látni tetszenek, ez egy közös munka, az érintett tárcák közös munkája, amelyben tárcaközi bizottság, valamint albizottságai ennek a programnak játszottak kulcsszerepet, de ebben önkormányzati szövetségek, tudományos, gazdálkodó és civil szervezetek is részt vettek.

A jelentés tervezetét az Országgyűlés kijelölt bizottságai is megtárgyalták, és az általános vitára bocsátást támogatták. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a második nemzeti környezetvédelmi program 2003. és 2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést, amely a tisztelt képviselő hölgyek és urak előtt fekszik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Orosz Sándornak, a környezetvédelmi bizottság alelnökének, a határozati javaslat előterjesztőjének, tizenöt perces időkeretben.

DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság elmúlt heti ülésén foglalkozott a második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentéssel, és ezen az ülésen 11 igen és a többi tartózkodás mellett valóban, ahogy miniszter úr is fogalmazott, általános vitára javasolta a jelentést.

Emellett és ezt a megállapítást is tartalmazva, valamint azt, hogy az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja a bizottság a jelentést, egy határozatijavaslat-tervezetet fogadtunk el, amely a tisztelt Ház előtt szerepel ugyancsak. Ennek a két dokumentumnak, a jelentésnek és a határozati javaslatnak vagyok a bizottsági előterjesztője.

Magáról a bizottsági határozati javaslatról annyit szeretnék mondani és azzal ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, hogy a korábbi hasonló jelentések gyakorlatától némileg eltér, nevesen a korábbi e tárgyban született határozatok egyetlenegy sort tartalmaznak, miszerint az Országgyűlés elfogadja az adott környezetvédelmi program adott ütemű végrehajtásáról készített jelentést. Ezzel szemben a mostani határozat két további ponttal bővül, amely egyébként a környezetünkért érzett nemzeti összfelelősségünket is némileg jól példázza, nevesen összhangban a jelentés "következtetések, javaslatok" részével megfogalmazza, hogy a második ütemben mi volt, ami jó volt, és megfogalmazza azokat a programelemeket - ez a határozati javaslat 3. számú pontja -, amellyel a kormánnyal egyezően a jövőben az eredetileg elképzelt ütemhez való visszatérést szorgalmazza a bizottság. Ennyiben tehát ez a mostani jelentés, az ekörül folyó vita, illetőleg reményeink szerint a határozati javaslat elfogadása jobban közelít ahhoz az eredeti elképzeléshez, ami a nemzeti környezetvédelmi programok végrehajtásának országgyűlési figyelését és kezelését jelenti.

1995-ben az LIII. törvény elfogadása után - ez a környezetvédelemről szóló törvényünk - indult el az a rendszer, amelyik középtávú, nevesen hatéves nemzeti környezetvédelmi programokban gondolkodik, és e programokról rendszeres, a végrehajtás kétéves állapotáról szóló jelentést ír elő a kormány részére, már hogy hozza ide a Ház elé, és magának az egész programnak a végrehajtásáról is be kell számolni a Ház előtt a kormánynak. Nyilván - és az akkori jegyzőkönyvek és a parlamenti vita felelevenítése is megerősíti ezt - mindennek megvolt az az értelme, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel maga az Országgyűlés is környezeti állapotunkat, másrészt, ha szükséges, a korrekciókat végezze el, s legvégül pedig a tanulságok szolgáljanak alapul a következő időszak tervezéséhez.

Már most látható, hogy ezeknek a, nevezzük így, programozási elemeknek nem mindenben felel meg a rendszer. Ez nem a mostani jelentés hibája, hanem azt gondoljuk, hogy ezt a kétévenként való felülvizsgálatot és az erről szóló jelentés egész rendszerét egy kicsit aktualizálni szükséges, hogy valóban azokat a funkciókat betölthesse, amiről az előbb is szóltam, nevesen akár a pontosítás, módosítás, finanszírozás átütemezése, akár a jövő tervezése funkcióját ha nézzük. Éppen ezért bizottsági ülésen is nagy hangsúlyt kapott az a kérdés, vajon mennyiben aktuális 2007-ben a 2003-2004. évi jelentés elfogadása. Mindenekelőtt szeretném nagyon határozottan rögzíteni, hogy a programok végrehajtásáról szóló leírás korrekt, tényszerű, és valósan tükrözi azokat a környezeti ügyekben elért eredményeket, amelyről expozéjában miniszter úr is szólt. De hát kérem, 2004. év a vége, és most 2007 van!

Először talán engedjék meg, hogy elmondjam, hogy végre ide került ilyen korán a jelentés, merthogy az első nemzeti környezetvédelmi programról, annak minden egyes ütemezéséről 2004-ben fogadott el az Országgyűlés egy-egy országgyűlési határozatot. Legyen szabad azt mondanom, hogy néhány esztendő fórban vagyunk a végrehajtást illetően, de abban is egyetértettünk a bizottságban, hogy ezen azért még tovább illenék gyorsítani. Ugyanis azt gondoljuk, nagyon helyénvaló, hogy nem azt követte a mostani kormány, mint a kettővel ezt megelőző kormány, nevesen, hogy be sem számolt, a jelentéseket nem hozta a tisztelt Ház elé. A Medgyessy-kormány időszakában pótoltuk ezt a hiányt, és most, a Gyurcsány-kormány időszakában már az eredeti elképzelésekhez jobban igazodó jelentési rendszerben gondolkodunk.

Azért is zavaró ez az időbeli eltolódás, hiszen 2004 egy határozott cezúra volt: beléptünk az Európai Unióba. Értelemszerűen az azt megelőző időszakban, és erre a jelentés hangsúlyai is jól rámutatnak, az EU-csatlakozás előkészítése volt a legfontosabb feladat, és ezt - mint a jelentéssel összhangban az országgyűlési határozat is megállapítja - jogalkotási szinten kiválóra teljesítette az ország.

(17.50)

Ennek eleme volt, hogy nagyon nyugodt körülmények között, időben sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, a szükséges jogharmonizációt meglehetősen feszített ütemű, nagyon sok jogszabályt érintő, új jogszabályok alkotását is jelentő folyamatban teljesítette az ország, és mint ahogy az expozéjában miniszter úr is beszélt róla, a környezetvédelmi szempontból szükséges derogációkat is ekkor határozták meg. Azóta ezek a bizonyos derogációk részben aktualitásukat vesztették, merthogy már teljesítette az ország, és mint ahogy ez is elhangzott, ami még előttünk áll, az nyilván nem lehetett a 2003-2004. évi jelentés alapja.

Emellett azonban 2003-2004-ben is némileg eltérő finanszírozási ütemezés valósult meg, és azóta is tudjuk - hiszen már 2007 van, vagy már eltelt 2005, 2006 is -, hogy bizony az elképzelt ütemű programvégrehajtások már a beszámolás alapját képező időszak utáni időszakban is, bár kétségtelenül gyorsult az ütemük, mégsem tudták felvenni azt az eredeti tempót, amit a 2003-2008 közötti nemzeti környezetvédelmi program elfogadásakor elképzeltünk.

Csak csendben jegyzem meg, hogy ilyen az élet, persze maga a program is úgy került elfogadásra 2003 végén, hogy gyakorlatilag már az első esztendőn túl is voltunk - decemberi elfogadása volt, miniszter úr. Ezen túlmenően úgy gondolja a bizottság, hogy érdemes végiggondolni, hogy ilyen körülmények között hogyan lehetne gyorsítani, hogy, mondjuk, a 2005-2006. évi jelentést, akár még az idén, természetesen a valamikor szeptemberben kezdődő ülésszakunkon el tudjuk fogadni, és azt sem tekintenénk semmilyen körülmények között se presztízsveszteségnek, se másnak, hogy ha úgy tűnik a jelentés végrehajtásából, hogy indokolt, akkor a programok átütemezéséről is bátrabban szóljunk.

Azt gondoljuk, hogy ez is hozzájárulhat többek között ahhoz, hogy a környezetvédelmi ügyekben szükséges lehető legszélesebb konszenzust meg tudjuk teremteni. Nem feltétlenül egy valamikor remélt és gondolt eredeti ütemezéshez kell ragaszkodni, és esetleg folyamatosan arról számot adni, hogy ezt ezért vagy azért, vagy amazért nem sikerült végrehajtani, hanem ha látjuk menet közben, hogy át kell helyezni a hangsúlyokat, át kell helyezni bizonyos prioritásokat, akkor ennek megfelelően indokoltnak tűnik a program módosítása is ezen felülvizsgálatok keretei között.

Ezzel együtt is a jelentés időszakának nagyon fontos tanulságai voltak, amelyek természetesen a maguk pozitív hatásaiban, részben magára a környezetre, részben pedig környezetvédelmi programjainkra is kihatnak. Mindenképpen ilyennek számít, még akkor is, ha erről adott esetben ellenzéki képviselőtársaimmal sokszor éles polémiába is tudunk keveredni, az egész agrár-környezetgazdálkodási kérdés. 2002 volt az indító éve a nemzeti agrár-környezetvédelmi programnak; 2003-ban és 2004-ben is végig azon dolgoztunk, hogy egyrészt működjön a nemzeti programunk, másrészt - mert látszott, hogy az a gondolkodás jó a természetnek, jó a környezetnek és jó a gazdálkodóknak - hogy ez a program élje túl az EU-csatlakozásunkat - mit élje túl, váljon folyamatossá!

Ma már, így több év távlatából visszanézve, a várakozások megvalósultak. Akkor konkrétan jó néhány elemében igen kemény vita volt, és sokszor tűnt olybá, mintha veszély fenyegetné ezen törekvésünket. Ezzel együtt is személyesen úgy gondolom - ennyit talán lehetővé tesz a bizottsági előadói státus is -, hogy 2003-2004 egyik leglényegesebb és legsikeresebb programeleme az agrár-környezetgazdálkodási program volt, és ez a mostani az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetési időszakáról szóló tervezésében is döntő faktornak számít, stabil mind a környezethasználatokban, mind a gazdálkodás rendjében. Tervezhető elemmel gazdagodott Magyarország, gazdagodtunk mi mindannyian. Csak remélni lehet, hogy ennek a folytatása, az Új Magyarország vidékfejlesztési stratégiában, operatív programban, illetőleg az ehhez fűződő más operatív programokban folytatódik, és nyilván ez lehetett az alapja annak is, ami ugyancsak a jelentés időszakára tehető, hogy a Natura 2000 területek kijelölése olyan gazdagon megtörténhetett.

Merthogy a Natura 2000 terület kijelölése min nyugszik? Döntően azon, hogy ott olyan gazdálkodás folyt és folyik egyébként ma is, amely gazdálkodás azt a fajgazdagságot, azt az élőhely jelleget megteremtette, aminek a megőrzése a további feladatunk. Ebből pedig teljesen nyilvánvalóan az következik, hogy ez nem korlátozások által, hanem a gazdák jó gazda módjára való gazdálkodását támogató mentalitással és támogató anyagiakkal valósítható meg. Ennek az üzenetét is tartalmazza ez a jelentés.

Summázva és befejezve, a tisztelt Háznak az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága nevében javaslom a 2003-2004. évi végrehajtásról szóló jelentés, valamint az ehhez fűzött országgyűlési határozati javaslat elfogadását, és elhangzott észrevételeinknek a további tervező és végrehajtói munkában való figyelembevételét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Katona Kálmán tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Andornak, a környezetvédelmi bizottság alelnökének, aki az előterjesztő bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti ötperces időkeretben.

DR. NAGY ANDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben Orosz Sándor azt mondta, hogy a bizottsági ülésen tárgyaltuk ezt a jelentést, és ott mi hatan tartózkodtunk. Az én emlékezetem szerint nem szavaztuk meg ezt a jelentést, és most röviden szeretném indokolni, hogy miért döntöttünk így.

Ambivalens érzések vannak bennem, mert nagyon jónak tartom azt, hogy van Magyarországnak nemzeti környezetvédelmi operatív programja, és ki ne örülne azoknak az eredményeknek, amelyeket a miniszter úr is joggal felsorolt. De azért vannak bennem vegyes érzések, mert részben bajom van azzal, hogy miért 2007-ben tárgyalunk egy 2003-2004-es időszakról szóló jelentést. A miniszter úr említette, hogy a környezetvédelmi törvény szabályozza azt, hogy ezt a parlament elé kell vinni. Nem néztem annak utána, hogy abban vajon szerepel-e az is, hogy mikor kell ezt a jelentést a parlament elé vinni.

Nem bántó szándékkal mondom, a jó szándék beszél belőlem, véleményem szerint ez a gyakorlat nem jó. Én megfontolásra javasolnám azt, hogy ahogy a kormány tájékozódik, a parlament is évente vizsgálja meg egy-egy ilyen programnak a végrehajtását. Azért is nehéz egy öt-hat éves programról, annak első két évéről beszélni, mert olyan ez egy kicsit, mint amikor egy betegnek előírnak egy gyógyulási időszakot, jelen esetben hat évet, és az első két évben nem biztos, hogy látszik, hogy az a beteg öt-hat év múlva majd hol fog tartani.

Emlékezetem szerint a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célokra mindösszesen 2100 milliárd forintot irányoztak elő annak idején, amikor ez a program megszületett. Ha jól emlékszem, a bizottsági ülésen az hangzott el, hogy ebből 900 milliárd közvetlenül környezetvédelmi beruházásokra megy, 800 milliárd közvetett módon kerül felhasználásra, és 400 milliárd ebből a 2100-ból megy működési költségekre. A minisztériumnak az volt a szándéka, hogy ezt a 2100 milliárdot egy hasonló összeggel, újabb 2100-zal kiegészítve európai uniós forrásokból, talán 4200 milliárdból megvalósítható az a hatéves program, amely szerepel a nemzeti környezetvédelmi operatív programban.

(18.00)

Ha összeadjuk az összegeket, és megnézzük azokat a programokat, amelyek bele vannak írva, akkor bennem erős a kétség, a gyanú, hogy a rendelkezésre álló pénzek és a megfogalmazott célok nincsenek összhangban.

Mi következik egy ilyen helyzetből? Valljuk-e be, hogy mindaz, ami a programban szerepel, nem megvalósítható? Vagy mindig ismerjük el, hogy majd meg lesz csinálva valahogy, megpróbálunk az Európai Unióból pénzeket szerezni, és akkor azok az elhatározások, amelyek - még egyszer hangsúlyozom - szerintem jók, kapnak elég pénzügyi támogatást is? Úgy érzem, nem merjük kimondani, hogy ez a nemzeti környezetvédelmi operatív program nem valósítható meg. Mindig lesznek majd ilyen kétéves jelentéseink, amelyekben el fogjuk ismerni, hogy nagyon sok mindent megcsináltunk - ha jól emlékszem, most is 80 százalékos a megvalósíthatósági arány, ami egyébként nem egy rossz arány -, de miért játsszuk azt a játékot, hogy mindig defenzívában vagyunk, miért nem vállalunk inkább kevesebbet, és akkor elmondhatnánk magunkról, hogy jól dolgoztunk.

Általánosságban mondom azt is, hogy azt látom, a minisztérium ebben az operatív programban túlságosan nagy mértékben koncentrál infrastrukturális beruházásokra. Biztos szükség van hulladékgazdálkodási rendszerekre, fontos az is, hogy Magyarországon - igaz, hogy derogációval - előbb-utóbb megvalósuljon a szennyvíztisztítás az egész országra kiterjedően, de felvetném azt is, vajon nem feladata-e a tárcának vagy egy ilyen operatív programnak a környezetvédelmi károk megelőzése vagy a gazdaságfejlesztésnek a fenntarthatóság érdekében a környezetvédelmi szempontokból történő vizsgálata. Erre én nem látok ebben az operatív programban pénzt, úgy, ahogy ez az első kétéves jelentésből sem derül ki számomra.

Részletekbe is belemehetnék, de mivel csak fél percem maradt, röviden a Vásárhelyi-tervet említeném meg. Ez egy állatorvosi ló, az ellenzék mindig szívesen hivatkozik arra, hogy ez éppen hol tart. Medgyessy Péter 2002-ben még azt mondta, hogy 2004-ben ez teljes mértékben megvalósul, miniszter úr meg 2006-ban járt Csongrád megyében, és ha ott mondott is dátumot - erre nem emlékszem -, az nem a 2010-es év előtti időszakra vonatkozott. (Dr. Persányi Miklós: Nem így van.) Rosszul emlékszem.

Az időm lejárt. Ha lesz rá lehetőség, később még szólni kívánok.

Köszönöm.

ELNÖK: Később természetesen lesz rá lehetőség.

Most a mezőgazdasági bizottság állásfoglalásának és az ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleménynek az ismertetésére adok lehetőséget. Először megadom a szót Kis Péter Lászlónak, a bizottság előadójának. (Kis Péter László nem tartózkodik a teremben.) Hiába adtam meg, nincs a teremben.

A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Fülöp István képviselő úrnak.

FÜLÖP ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadójaként összefoglalom és fő vonásaiban ismertetem a kisebbségnek erről a jelentésről kialakított álláspontját.

Általánosságban megállapítható, hogy a második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása az elmúlt évek során ellehetetlenült. A programban előirányzott feladatokra fordítható összegek évek óta tartó és mind nagyobb arányú elvonását valósítja meg a kormány. Mint az elmúlt évek tapasztalatai is mutatják, a minisztérium a környezetvédelem ügyét a környezetvédelmi beruházásokra szűkíti le, mégpedig azokra, amelyek EU-forrásokból finanszírozhatók, és nem törekszik a környezeti ártalmak megelőzésére, a gazdaságfejlesztéssel összefüggésben lévő ártalmak csökkentésére, a helyi szintű környezetvédelmi problémák megoldására, valamint az árvízvédelmi rendszer teljes körű kiépítésére.

Talán az egyik legsúlyosabb problémaként említhetném a vízkár-elhárítási művek állagmegóvási és fejlesztési feladataiban való elmaradást. A KEHI és az ÁSZ korábbi vizsgálatai az elmúlt években megállapították, hogy az ár- és belvízvédelmi művekre fordított kiadások már az elmúlt években sem érték el azt a mértéket, ami legalább az állagmegóvás szintjét biztosította volna. A kormánykoalíció 2002-ben ígéretet tett arra, hogy 2004-re befejezik a Tisza és mellékfolyói teljes körű árvízvédelmi rendszerének kiépítését, valamint új működőképes védelmi programot ígértek a Fidesz által előkészített Vásárhelyi-terv megvalósításával. A vonatkozó kormányhatározatban ütemezett összegek a kormányzati intézkedések miatt azonban évről évre egyre jelentősebb mértékben csökkentek, melyeknek eredményeként az előirányzott összegnek csupán mintegy 15-20 százalékát használták fel. A Vásárhelyi-terv, valamint az árvízvédelmi beruházások nem kellő ütemű finanszírozása a Tisza és mellékfolyói mentén élő másfél millió állampolgárnak jelent állandó kockázati tényezőt.

A nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés elfogadhatatlan az országos ivóvízminőség-javító program megvalósításával kapcsolatos feladatok végrehajtása vonatkozásában is. Az ivóvízminőség javítása egyébként az EU felé vállalt kötelezettség, mely program megvalósítására Magyarország 2009. december 25-ig kapott határidőt. A kormány azonban a vállalt részhatáridőket sem tudja betartani, így kérdéses a kötelezettségvállalás egészének teljesülése.

Az ivóvízbázis védelmének megvalósítása is jelentős elmaradásokat mutat. A kiépített ivóvízellátás több mint 60 százaléka sérülékeny bázisra épül, mely közel 6 millió polgár ivóvízellátásának biztonságát érinti. 2002-ben a kormány - eleget téve uniós kötelezettségeinknek - határozatot fogadott el az ivóvízbázisok állapotfelmérése és megóvása érdekében. A határozat értelmében 2003-tól kezdődően a program 2009-es befejezéséig évi 2,74 milliárd forintot kellene a környezetvédelmen belül erre a célra fordítani, melyhez képest az előirányzott összeg 10 százalékát sem fordították erre a célra. 2002-ben 1,93 milliárd, 2003-ban 1,73 milliárd, 2004-ben 657 millió, 2005-ben 230 millió forintot költöttek a programra, mely messze elmarad a tervezettől.

A számos hiányosság közül végezetül megemlítem, hogy a közműves szennyvízelvezető és -tisztító művek gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó programjának végrehajtása még el sem kezdődött.

Mindezek és az idő hiánya miatt fel nem sorolt egyéb okok miatt a bizottság nemmel szavazó ellenzéki képviselői a jelentést általános vitára alkalmatlannak ítélték meg, mivel a program végrehajtása az eredeti ütemtervtől messze elmaradt, a célok megvalósításához szükséges források nem állnak rendelkezésre, és a környezetvédelem valós helyzetéről nem nyújt hiteles információt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót a bizottság előadójának, Kis Péter László képviselő úrnak.

KIS PÉTER LÁSZLÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2007. február 20-ai ülésén megtárgyalta a második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásáról szóló jelentést. A jelentés megtárgyalására az első helyen kiemelt bizottság a környezetvédelmi bizottság, de sok agrár- és vidékfejlesztési vonzata és kapcsolódási pontja van, mely indokolta, hogy a mezőgazdasági bizottság is behatóan megtárgyalja a jelentést.

A második nemzeti környezetvédelmi program Magyarország környezetvédelmi feladatainak, a fenntarthatóság megvalósításának programja a 2003-2008 közötti időszakra. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben foglaltak szerint a tárca kétévenként köteles beszámolni az Országgyűlésnek, és a program végén lezárásként újra jelentést kell tennie.

Tisztelt Ház! A bizottság megállapította, hogy a környezetvédelmi programok jelentései nem kis feladatot jelentenek az előkészítőknek, gyakorlatilag a környezet állapotáról, sok gazdasági és társadalmi folyamatról kell valós képet adniuk széles kitekintéssel.

(18.10)

A program szorosan kötődik a nemzetközi kapcsolatokhoz, az Európai Unióhoz, mivel a beszámolási időszak volt az Unióhoz történő csatlakozás végső időszaka. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország teljes jogú résztvevőjévé vált az Európai Unió VI. környezetvédelmi akcióprogramjának, mely gyakorlati kötelezettséget is jelent Magyarország számára. A programban foglaltak megvalósítását szolgálják a tematikus akcióprogramok és a végrehajtást szolgáló kormányzati döntések.

A korábbinál tömörebb formájú jelentés rendkívül adatgazdag képet nyújt a tárgyalt időszakról, állapította meg a bizottság. Megismerhető belőle a hazai környezet állapotának változásában lezajlott események, intézkedések közel teljes egésze. Különös hasznossága a jelentésnek a részletes jogszabályjegyzék. Elmondható, hogy alapos képet nyújt a hazai környezet állapotáról, a környezetvédelem helyzetéről, ami alapvető kritérium egy időszaki jelentéssel szemben, egyben útmutató a jövő számára. A jelentés háttér-információs bázisként is használható.

Tisztelt Parlament! A jelentést támogatók körében is felvetődött problémaként a jelentés benyújtásának időpontja. Ilyen átfutással inkább információs hasznossága van a dokumentumnak. Elhangzott, hogy a jelentés rendszerét felül kell vizsgálni. Megoldás lehet, ha lényegesen rövidebb időn belül, az utolsó évet követő év második felében kerül a jelentés az Országgyűlés elé.

A mezőgazdasági bizottság a második nemzeti környezetvédelmi program 2003-2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést 12 többségi szavazattal alkalmasnak tartotta a vitára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót a következő sorrendben: Józsa István, Kékkői Zoltán, Gusztos Péter, Nagy Andor, Gyárfás Ildikó és Katona Kálmán, majd a helyben jelentkezett képviselők kapnak szót.

Tehát, elsőként Józsa István következik.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim, akik még itt maradtak ennek a napirendnek a tárgyalásán! Azt hiszem, hogy azok a kritikák természetesen abszolút értékben jogosak, hogy egy folyamatban lévő nemzeti környezetvédelmi programról - amelyik a 2003-2008-as időszakot öleli át -, annak az első időszakáról történő jelentés hamarabb is a Ház elé kerülhetne. Ez a kritika természetesen igaz. Ugyanakkor azt hiszem, ez nem szabad, hogy elfeledtesse velünk azt az alapvető tényt, amit több hozzászóló elmondott, hogy ez a jelentés relatíve minden korábbi jelentésnél hamarabb került a Ház elé. Ugyanakkor tömörebb, de adatgazdag összeállításánál fogva egy rendkívül pontos és bázisértékű képet nyújt az adott időszakról.

Az alaptörvény, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, azt hiszem, korszakos jelentőségű, és e tekintetben is helytálló, hogy előírja a tárcának, hogy nemzeti környezetvédelmi programot készítsen, eköré fűzze a tevékenységét, és feladatává tegye, hogy erről kétéves időszakonként az Országgyűlésnek jelentést készítsen. Azt hiszem, ez kifejezi azt a kiemelt figyelmet, kiemelt fontosságot, amit Magyarország a környezetvédelmi feladatok, a fenntartható fejlődés megvalósításának feltételeként tulajdonít.

Indokolt ez a kiemelt figyelem annál is inkább, mert az uniós csatlakozás során, az uniós csatlakozásra való felkészülési időszakunkban talán ez volt az a terület, ahol a legnagyobb relatív elmaradást kellett felszámolni. Ebben természetesen valamennyi kormány szerepet vállalt, és ez az időszak, amely a beszámolás tárgyát képezi, a csatlakozás előtti utolsó évet és a csatlakozás első évét tekinti át. Tehát, az utolsó időszakban a csatlakozási tárgyalások, a jogharmonizáció teljessé válásának a feladatait jelenti, ugyanakkor fontos, a csatlakozási tárgyalások során elfogadott menetességek, idegen szóval: derogációs feladatok teljesítését is kijelöli. Azt hiszem, hogy pozitívum, és ez a két év is jelentős szerepet töltött be ennek a négy mentességi feladatnak a felszámolásában, amelyből hármat teljesen sikerült megoldani. Ez a három: a veszélyes hulladékok égetésére vonatkozó mentesség, amely 2005. június 30-áig szólt, és időre teljesítésre került; hasonlóan teljesítésre került 2004. december 31-éig a nagy tüzelőberendezésekből származó légszennyező anyagok kibocsátásának korlátozására vonatkozó felmentés - ez igen jelentős erőművi átalakításokat, fejlesztéseket, úgynevezett retrofitot jelentett, az iparág számára egy nagy feladat volt, hogy ezt teljesítette -; és hasonlóképpen jelentős a csomagolási hulladékok esetében kapott, 2005. december 31-éig érvényben lévő mentesség, amely szintén eredményesen teljesítésre került.

Azon lehet vitatkozni, hogy a telepítés, szennyvízelvezetés és -tisztítás területén, amit miniszter úr említett számadatot, hogy 58 százalékról 66 százalékra javult a tárgyi időszakban, kellő ütemű-e, vagy az azóta eszközölt megkezdett beruházások milyen eredményt hoznak. Én úgy gondolom, hogy a dinamikát mindenképpen lehet érzékelni, ami ezen a területen arra irányul, hogy ezt az átmeneti mentességet a kitűzött határidőre az ország teljesíteni tudja.

Azt hiszem, szintén eredményként kell elkönyvelnünk, amilyen módon Magyarország részt vesz az európai környezetvédelmi monitoringrendszerben. Volt szerencsém nekem is látogatást tenni egy delegáció tagjaként Koppenhágába, ahol egy egész ügynökség, egy hivatal összegzi, értékeli folyamatosan a tagországoknak természetesen a központ által bekért adatait, tehát nemcsak a szabadon választott jelentést, mint ebben az esetben, hanem egy uniós sztenderd szerint kért és követett monitoringrendszernek megfelelően, amelyben elismeréssel szóltak Magyarország eredményeiről is, és tették ezt annak alapján, hogy ezeknek az adatszolgáltatási kötelezettségeknek az ország rendszeresen és rendben eleget tesz. Tehát ez az integrálódásunk, hogy nemcsak tesszük a dolgunkat, hanem azt láthatóvá, értékelhetővé tesszük az Unió számára is, azt hiszem, beleillik az alaptörvény célkitűzéseibe, és ilyen értelemben a második nemzeti környezetvédelmi program helyesen és jól szolgálja eredeti céljait.

Szintén egy kicsit filozófiai jellegű a vita, hogy egy-egy ilyen környezetvédelmi program - ami nem operatív program, ahogy többször képviselőtársam említette, annál ez sokkal általánosabb - mennyire legyen előremutató, és mennyire legyen konkrétan évre, napra, hónapra lebontott. Természetesen mindenki azt szeretné, hogy minél pontosabban követhető programok szülessenek. De amikor elfogadunk egy ötéves programot, akkor azt hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, ha az tartalmában, célkitűzéseiben azért többet tartalmaz, előbbre mutat, mint amennyit akár tudva vagy legalábbis remélve el lehet belőle végezni.

(18.20)

Ez a megközelítés nem azt jelenti, hogy lazítsuk le az elfogadott, Országgyűlés által jóváhagyott programjainkat, de azt hiszem, az fontos, hogy bizonyos tartalmi struktúrát érdemes vinni ezekbe a programokba, hogy legyenek általános stratégiai célok, és azt követően a tematikus programok egyre konkrétabbak legyenek.

Lényegesnek tartom azt is, bár ez a parlamenti fölállásból eléggé következik, hogy a kormányoldal a pozitívumokat mondja el, az ellenzéki oldal pedig a negatívumokat, hogy ne essünk abba a hibába, hogy van egy terület, amely nagy utat tett meg akár ebben a két évben is, de ha nagyobb időszakot tekintünk, akkor még jelentősebb az előrehaladás, és akkor az apró, folyamatban levő, de még nem teljesített részfeladatok miatt összességében egy negatív vagy elmarasztaló véleményt alakítunk ki. Azt hiszem, hogy a program tartalmi értékei, az a küldetése, amit a fenntarthatóság megőrzésében betölt, mindenképpen előremutató, és ennek fényében az előttünk levő kétéves jelentés a 2003-2004. évről szintén komoly, lényegi előrehaladást, tartalmi értékeket tükröz.

Ezek alapján én az MSZP-frakció részéről javasolom az elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kékkői Zoltán képviselő úré a szó.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy már 2007-et írunk, az ember elírásnak gondolná a jelentés címében szereplő 2003-as, 2004-es évet. Megnyugtatok mindenkit, nem erről van szó, csak biztos, ami biztos, így a 2003-ra, illetve 2004-re vonatkozó megállapítások szocialista módon még változhattak 2005-ben és 2006-ban is. Ellentmondásos a kései jelentés azért is, mert az abban foglalt következtetések most már nyilván nem érvényesíthetők sem 2005-re, sem 2006-ra.

A bevezetésben az olvasható, hogy az előrehaladás értékeléséről és a környezetpolitikai célok teljesüléséről a kormány a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 41. § (3) bekezdése szerint kétévenként, majd a program lezárása után átfogó módon számol be az Országgyűlésnek.

Valóban, az említett bekezdés így szól pontosan - idézem, én utánanéztem, megnéztem ezt a részt -, a (3) bekezdés pontosan így szól: "A kormány a programra vonatkozó javaslatot hatévente jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszti, kétévente összefoglaló jelentést nyújt be a környezet állapotáról és a program végrehajtásának helyzetéről, továbbá irányítja és összehangolja a programban meghatározott feladatok végrehajtását."

Ha jól olvasom, nem arról van szó, hogy a jelentéseknek kell kétéves ciklusokat átfogni, hanem azok elkészítését kell kétévente elvégezni. Ugyanis, ha valóban érdemben szeretnénk a nemzeti környezetvédelmi programról, a program teljesítéséről beszélni, akkor bizony már a 2005-2006-os évet kellene most itt tárgyalnunk a parlamentben.

Hogy mennyire ellentmondásos ez az előttünk fekvő jelentés, azt két példával szeretném alátámasztani: az ivóvízminőség-javító program és az ivóvízbázis-védelmi program megvalósítását taglaló részeken keresztül. Mindkettő esetben konkrét költségvetési források beállítására érvényes kormányrendelet és érvényes kormányhatározat is kötelezi a mindenkori kormányt.

A Gyurcsány-kormány saját kormányrendeletében 2006. december 25-ei határidővel vállalta, hogy az európai normáknak megfelelő ivóvize lesz annak a 147 településen élő több mint 400 ezer embernek, akik nélkülözik az egészséges ivóvizet, mivel a bór, a fluorid, az arzén és a nitrit határértéke magasabb a megengedettnél, ezért évek óta várják már a kormányrendeletben ígért iható ivóvizet. Maga a tárca is elismeri, hogy a 147 településből 115-nek csalódnia kellett, mivel a települések 78 százalékánál késik a teljesítés, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormány teljesítménye csak 22 százalékos volt. Ennek a gyenge teljesítésnek természetesen költségvetési okai vannak, hiszen az előirányzatoknál nagyságrendileg kevesebb került évente beállításra, de felhasználásra még ennél is kevesebb.

Az országos ivóvízminőség-javító program tervezett éves ráfordítása 2005-ben - mint ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam - például 9,5 milliárd forint lett volna, a jogcímre 531 millió forint került beállításra, amiből mindössze 23 millió forintot használtak fel.

Miért is érdekes ez? Azért, mert a 201/2001. (X. 25.) számú kormányrendelet a 6. számú mellékletében felsorolja a 2006. december 25-éig teljesítendő, egyébként az európai uniós elvárások miatt is szükséges feladatokat. Ezen felvetésemre a Környezetvédelmi Minisztérium illetékese elmondta, hogy az Európai Bizottsághoz kiküldött halasztási kérelmükkel kapcsolatban arról tud beszámolni, hogy az Európai Bizottság még nem válaszolt a magyar kormány által október elején kiküldött halasztással kapcsolatos kérelemre, vagyis még három hónap elteltével sem tudjuk az Európai Unió ezzel kapcsolatos állásfoglalását.

Sajnos, az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtásáról szóló kormányhatározattal kapcsolatban is meg kell állapítani, hogy a tervezetthez képest jelentős a lemaradás. Pedig a 2052/2002. számú kormányhatározat e) pontja előírja - idézem -: "A meglevő központi támogatási rendszerek odaítélésénél, az országos programok végrehajtásáról az ivóvízbázis-védelmi szempontok továbbra is elsőbbséget élveznek".

Összefoglalva elmondható, hogy szinkronban a jelentésben foglaltakkal, maga a jelentés is késik két évet, ami egyúttal lehetőséget nyújt arra, hogy a következő évekre tervezett átütemezések megvalósulását is azonnal ellenőrizni lehessen. Ezáltal könnyen megállapítható, hogy még azok sem teljesülhettek.

Mindezek után a Fidesz frakciója a határozati javaslatot és a jelentést nem támogatja elfogadásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Gusztos Péter a következő.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy ilyen jelentésről beszélünk, akkor egy liberális beállítottságú emberben óhatatlanul - mint nagyon sokszor máskor a környezetvédelemmel kapcsolatban - fölmerül a kérdés, hogy hogyan is lehet megfogalmazni az állam szerepét, az állam feladatait a környezet védelmében. Hiszen tudjuk, hogy nagyon fontos szerepe van az államnak, amikor törvényi szabályozással, különböző szankciórendszereknek, illetve ösztönzőrendszereknek a létrehozásával, fenntartásával, ellenőrzésével beleszól a hétköznapi élet és a gazdaság mindennapjaiba, és bizony nagyon fontos környezetvédelmi normákat képes érvényesíteni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy van számos olyan vonatkozása a környezetvédelem valamennyiünk számára valószínűleg fontos ügyének, amelyek esetében az állami szabályozás, az állami beavatkozás esélytelen és reménytelen, ahol alapvető kulturális jellegű kérdésekről van szó, ahol az állam legfontosabb feladata a szemléletformálás lehet.

(18.30)

Mi, liberálisok nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az elmúlt években a Környezetvédelmi Minisztérium tevékenységében ez utóbbira is meglehetősen komoly és nagy hangsúly helyeződött. Nagyon fontosnak tartjuk, természetesen tudatában léve annak, hogy a környezetvédelem ügye nem azok közé a területek közé tartozik, ahonnan az állam teljesen kivonulhatna, sőt, nagyon fontos állami feladatok vannak ezen a területen - nem mondom el még egyszer az imént felsoroltakat -, túl azon, hogy törvényeket alkotunk, és azoknak a betartását garantálni kell, nagyon fontos aktív állami eszközök vannak ezen a területen, de mégiscsak egy fontos szemléletváltást jelent az, hogy kibővül ez a gondolkodás, és a szemléletformálásra, a közvéleménynek, a köztudatnak az alakítására is nagyon nagy hangsúly helyeződik.

Néhány üggyel szeretnék részletesebben foglalkozni; hosszú ez a jelentés ahhoz, hogy egy ilyen tízperces felszólalásban ki lehessen vesézni. Egyébként pedig én azt gondolom, hogy a legtöbb esetben a számok önmagukért beszélnek. Ha már a programról úgy általában beszéltünk, természetesen nem tudok nem csatlakozni azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik azt mondják, hogy jó lenne, ha a megfelelő időben és nem többéves követéssel tárgyalnánk egy ilyen programot. Nem a környezetvédelmi tárcát védendő jegyezem meg, inkább a parlament általános gyakorlatát kritizálom akkor, amikor azt mondom, hogy sajnos más jelentésekkel is rendszeresen elő szokott fordulni ezen Ház falai között - gyakorlatilag kormányzati ciklusoktól függetlenül -, hogy az ilyen általános jellegű jelentések, ahol a parlamentnek, ha tetszik, ellenőrző, monitorozó szerepe tud érvényesülni, sokszor többéves késéssel kerülnek ide elénk.

Szóval, néhány ügyet emelnék csak ki, elsőképpen a szelektív hulladékgyűjtést a hulladékgazdálkodás köréből. Azt gondolom, ez az a terület, ahol az elmúlt években szemmel látható változás történt Magyarországon, és jól láthatóan egyike azoknak a területeknek, amiket az előbb körülírtam, ahol van fontos állami feladat bizonyos projektek beindításában és a szemléletformálásban, de alapvetően egy kulturális attitűd megváltozása hozza el végül is a kívánt eredményt. Láthatjuk, hogy ez megint egy olyan kérdés, ahol minden egyes polgárnak, minden egyes állampolgárnak, minden egyes egyénnek nagyon komoly lehetősége és felelőssége van abban, hogy tegyen valamit a környezet védelmének ügyében, hiszen a környezetet az állam ellenünkre és nélkülünk nem lesz képes megvédeni.

Ez az az időszak, amikor beindul az a változás, amiről azt mondom, hogy mára már szemmel látható az országban bárhová megyünk. Ebben a hivatkozott időszakban az EU-támogatásban részesült komplex hulladékgazdálkodási projektek mellett a szelektív gyűjtés elterjesztésében jelentős szerepet játszott a települési hulladékkezelés fejlesztését szolgáló központi támogatás is. Mondanék néhány számot: 2003-2004-ben összesen 1632 hulladékgyűjtő sziget, 12 hulladékgyűjtő udvar, 17 komposztálótelep létesült az önkormányzatok részéről. 111 hulladékgyűjtő jármű és 5950 házi komposztálást segítő speciális eszköz beszerzésére került sor. A jelentésben foglalt időszakon túl, az azt követő években, vagyis az elmúlt években pedig láthatjuk, hogy megtörtént az, ami sok más, hasonló jellegű, nagy állami fejlesztésnél megtörténik, például az oktatási rendszeren belül ilyen az internetellátottság fejlesztése, hogy van egy kritikus pont, ahol eléri azt a bizonyos kritikus tömeget a jelenlét, ami aztán átbillenti, és az igénybevételt széles körűvé teszi.

Ma már a szelektív hulladékgyűjtés tekintetében, bár messze vagyunk attól, hogy elégedettek lehetnénk, azt gondolom, tényleg szemmel látható ez a változás, bárhová megyünk az ország nagyobb településein, és nemcsak a településeken látható ez a változás, hanem az ember érzékeli a mindennapokban, érzékeli az állampolgári, az egyéni magatartás változásában. Ez az, amiben mi, liberálisok leginkább hiszünk akkor, amikor környezetvédelemről van szó, hogy az állam tegye meg a magáét, és természetesen változtassunk, változzunk valamennyien egyénileg, külön-külön, és tegyük meg mindannyian, amit megtehetünk.

Van egy fontos ügy, amely a szemléletformáláshoz kapcsolódik, ahol szomorúan kell megállapítani azt, hogy a tárgyalt időszakban, 2003-2004-ben elindult valami, ami aztán később finoman szólva sem követte azt a lendületet és azt a növekedési ütemet, ahogy elindult. Itt a környezettudatosságnak az oktatáson keresztül történő megközelítéséről van szó, azokról az óvodai és iskolai programokról, amelyek a most tárgyalt időszakban nagyon-nagyon dicséretesen és szépen beindultak, aztán pedig finoman szólva is lelassult ezeknek a lendülete. Mondom ezt annak a liberális pártnak a képviselőjeként, amely liberális párt azon túl, hogy környezetvédelmi minisztert adott ebben az időszakban, az előző parlamenti ciklusban oktatási minisztert is adott.

Azt mondja a jelentés, hogy az alap- és középfokú oktatásban 2003 júniusában több tárca együttműködésében elindult egy erdei iskolai program, amely az erdei iskolákban való részvételt, a pedagógus-továbbképzést, az erdei iskolai szolgáltatások infrastrukturális fejlesztését tartalmazta kiadványok, módszerek, eszközök terjesztésével, módszertani központok létrehozásával. Ismét mondanám a számokat: 2003-2004-ben állami támogatással mintegy ezer pedagógus és 22 ezer tanuló kapcsolódott be ezekbe a programokba.

Azt gondolom, érdemes visszatérni ezekhez a programokhoz, érdemes megnézni azt, akár még a mostani, meglehetősen szigorú pénzügyi keretek között is, hogy mi az, ami ezekből a programokból fenntartható, fejleszthető, hiszen tipikusan ezek azok a dolgok, ahol a következő generációk szemléletének a formálásával nagyon nagy eredményt lehet elérni, nagyon sok pénzt lehet megspórolni - a későbbi környezeti károk elhárítására gondolok -, és úgy általában egy szebb és tisztább országot lehet teremteni.

Szeretnék röviden kitérni arra, hogy a hivatkozott időszakban volt néhány olyan törvénymódosítás, ami a környezetet szennyező szereplők magatartását jutalmazta negatív értelemben. A környezetterhelési díjra, illetve a termékdíjra gondolok. Ezen szabályozások részleteinek a megvitatását most idő hiányában elhagyva, szeretnék némiképp kritikus lenni azzal az ellenzéki magatartással, amely az elmúlt választási kampányban, illetve az előtte való években megfigyelhető volt. Természetesen érthető, hogy ha ellenzéki erők azzal operálnak egy választási kampányban, pláne, ha van egy liberális párt, amelyik sokat beszélt adócsökkentésről, hogy hány és hány adóemelő intézkedés volt egy kormányzati ciklusban. Hogy a politikai eszközöket és a politikai retorikát ki hogyan választja meg, mindenkinek szíve joga.

A Fidesz és más ellenzéki szereplők is az előző parlamenti ciklus végén nagyon sokszor érveltek azzal, hogy harmincvalahány adóemelés volt, és amikor adóemelésekről beszéltek, akkor a felsorolásokban mindig megemlítették azokat az adókat is, amiket valószínűleg mi, akik most itt vagyunk ebben a teremben, és részt veszünk ezen a vitán, nehezen tudunk egyébként ellenezni. Hiszen akinek fontos a környezet védelme, tudja, hogy az egész Európai Unióban egy fontos új gondolatként és új trendként jelent meg az, hogy zöldüljön az adórendszer, hogy az adórendszer büntesse díjakkal, adókkal, más formákban azokat a szereplőket, akik szennyezik a környezetet, és jutalmazza azokat, akik ilyen magatartásoktól távol vannak.

Tehát miközben jogos lehetett a kritika más adóemelések tekintetében, azt gondolom, hogy a környezetterhelési díj vagy éppen a termékdíj rendszerének a bevezetése egy olyan elem kellett volna hogy legyen, ahol az ellenzéki politikusoknak ezeknek a részleteivel kellett volna vitatkozniuk, és a jobbá tételén kellett volna fáradozniuk, nem pedig arról beszélniük, hogy ezek beleilleszkednek-e egy általános, a magyar népet úgy általában rettenetesen sújtó adóztatási gyakorlatba, hiszen ez nem is igaz, itt a szennyezők szankcionálásáról volt szó.

Azt hiszem, hogy lejárt a 10 perces időkeretem, úgyhogy egy későbbi hozzászólásban folytatnám.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Jól látta, képviselő úr, valóban lejárt. Most Nagy Andoré a szó.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! A képviselőtársaim gyakorlatilag elmondták azt, amit én el szerettem volna mondani, és kimaradt a beszédemből. Nem kívánom az időt húzni, úgyhogy visszalépek a felszólalás jogától. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Nemes gesztus volt, képviselő úr. Gyárfás Ildikó a következő.

GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A második nemzeti környezetvédelmi program meghatározza sajátos nemzeti adottságainkból, helyzetünkből és érdekeinkből fakadó céljainkat, ugyanakkor megvalósításukat az uniós tagsággal együtt járó feladatok teljesítésével szerves egységben kezeli.

A Ház számára benyújtott jelentés e program első két évének eredményeit mutatja be, de nem hallgatja el azokat az ügyeket sem, melyek tekintetében a jövőben még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A vizsgált időszakban Magyarország csatlakozásával lényegében lezárult egy több mint egy évtizede tartó alkalmazkodási-felzárkózási időszak, amelynek során környezet- és természetpolitikánkat, valamint jogrendszerünket hozzáigazítottuk az Európai Unió közösségi politikájához és vívmányaihoz.

(18.40)

A hazai termelés környezetkímélőbb, a környezeti infrastruktúra fejlettebb lett, de a fogyasztás környezetterhelőbbé vált, és még inkább ösztönözni szükséges, hogy a lakosság - különösen a felnövekvő generáció - az egészséges életmódhoz kapcsolódó mintákat kövesse. Ez újfajta kihívást jelent.

A program megvalósításának első két évében számos területen történt előrelépés. Az egyéni felelősség és társadalmi közösségvállalás fejlesztését szolgálták az iskolai és iskolarendszeren kívüli oktatási-nevelési programok. Egyetértek a magam részéről a Gusztos Péter képviselőtársam által megfogalmazottakkal, hogy az iskolában kiemelt figyelmet kell fordítani a tudatformálásra, bár vitatkozom azzal a megállapításával, hogy eredményt csak úgy tudunk ezen a területen elérni, ha minél több pénzt fordítunk erre a területre. Ugyanis tudom, hogy a tudatformálás - főleg a környezetvédelem területén - nagyon hosszadalmas és következetes munkát igényel.

Vannak ismereteim arra vonatkozóan, hogy már a rendszerváltozást megelőzően különböző környezetvédelmi szaktantermek, oktatási központok kerültek kialakításra, tehát folyamatosan törekedni kell az iskolákban arra, hogy a pedagógusok felhívják a gyermekek figyelmét a környezeti nevelés fontosságára, szükségességére. Hol lenne olyan fontos a régi mondás, mint itt, a környezetvédelem területén, hogy a gyermekek nevelését megszületésük előtt 20 évvel kell elkezdeni?

Úgy gondolom, hogy az elmúlt években jelentős lépést tettünk, és eredményeket tudunk felmutatni különböző rendezvények, kiadványok, szakképzési programok beindítása területén, melyek hosszú távon szolgálják a fiatalok környezeti ismereteinek bővítését, környezettudatosságuk erősítését. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok mellett az idősebb korosztályhoz is szólnak a társadalmi szervezetek környezet- és természetvédelmi programjai, akciói, amelyek szintén többéves tapasztalat alapján időről időre a legfontosabb környezeti problémákra hívják fel a figyelmet.

A környezettudatos vállalatirányítási rendszer bevezetésének ösztönzése, az ökocímke bevezetése azt célozza, hogy a környezetért érzett felelősség vállalásából a gazdasági élet szereplői is mind nagyobb mértékben vegyék ki a részüket. Az esélyegyenlőséget, a hátrányos helyzetű térségek felzárkózását, ezzel a lakosság életkörülményeinek javítását eredményezték a környezeti infrastruktúra-fejlesztések, elsősorban szennyvízelvezetés és -tisztítás, valamint a hulladékgazdálkodás beruházásai, valamint a környezeti biztonság növelését célzó árvízvédelmi beruházások például a Tisza és a Hernád mentén. A megvalósításhoz egyre növekvő mértékben járulnak hozzá európai uniós támogatások.

A fejlesztések egyben a hazai környezeti ipar és szolgáltatások fellendítését is eredményezték, és hozzájárultak új munkahelyek teremtéséhez is, amelyek különösen fontosak a hátrányos helyzetű térségekben, régiókban, mint például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. A magyar vidék versenyképességének javítását szolgálták a fentieken túl azok a támogatások, amelyek az agrár-környezetgazdálkodás bővítését és a falusi turizmus fejlesztését segítették.

Az anyag- és energiatakarékossági intézkedések a felzárkózás gazdaságpolitikájának, a versenyképesség javításának kulcsfontosságú elemei.

A nemzeti energiatakarékossági program nemcsak a lakosság és az önkormányzatok energiatakarékossági és hatékonysági fejlesztéseihez járult hozzá, de támogatta a megújuló energiaforrások hasznosításának bővítését is. Felelősségünk a jövő nemzedékéért megkívánja, hogy méltóképpen gondoskodjunk természeti és kulturális örökségünkről.

Ennek érdekében bővült az országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedése, és megtörtént a közösségi jelentőségű természeti értékekkel rendelkező Natura 2000 területek kijelölése. A nemzetipark-igazgatóságok egyre több szolgáltatással - oktatóközpont, tanösvény - segítik természeti értékeink megismerését, a természetvédelem társadalmi elismertségének növelését. Folytatódott a világörökség körébe tartozó területek védelme, az épített kulturális örökség megóvása és fejlesztése. A program megvalósítása a területi különbségek csökkentésére, a régiók, települések közötti egyenlőtlenségek megszüntetésére is irányul.

Az észak-magyarországi régióban is számos területen történt előrelépés, ami elősegíti az itt élők életkörülményeinek javulását. Az ipari termelésben bekövetkezett szerkezetváltás, a technológiai fejlesztések és a vezetékes gázhálózat kiépülése eredményeként javult a régió levegőminőségi helyzete. A régióban rendszeresen mérik több ipari központ légszennyezettségét: Miskolc, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Ózd, Eger, Salgótarján, és folytathatnám a sort tovább az ipari térségek tekintetében. Az adatok azt mutatják, hogy a városok levegőtisztasága a kén-dioxid-koncentráció tekintetében kiváló, a nitrogén-dioxid-szennyezettséget illetően pedig általában jó.

Számos településen épült korszerű szennyvízcsatorna-hálózat és szennyvíztisztító telep hazai és uniós támogatással. Bár a közműolló fokozatosan zárul, a megfelelő ellátottság eléréséhez azonban még további jelentős fejlesztések szükségesek. A korszerű települési hulladékgazdálkodás kiépítése érdekében több ISPA-projektben is megkezdődött a kivitelezés. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya országos átlag feletti, ugyanakkor még növelni szükséges a hulladékhasznosítás arányát. Az erőművi salak és pernye hasznosítását segíti az autópályák földművébe történő beépítés.

Az ipari termelés és a bányászat visszaesése következtében csökkent az ipari eredetű zajterhelés. Azonban főként a városokban és a nagy forgalmú utak mentén nőtt a közlekedési eredetű zajterhelés. A régió természeti értékekben gazdag: a barlangok, gyógyvizek, ásványvízforrások világ- és Európa-szerte elismertek és jó hírűek. Reményeink szerint, az Észak-Magyarországon élők reményei szerint a második nemzeti környezetvédelmi program és az Új Magyarország fejlesztési terv a jövőben is segítséget nyújt ahhoz, hogy természeti értékeinket megőrizzük, és fenntartható hasznosításuk révén a térségfejlesztés terén is továbbléphessünk.

Mindezek alapján én magam is támogatom a jelentés elfogadását, és az országgyűlési határozati javaslat, tervezet elfogadását is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Van egy kétperces jelentkezőnk. Gusztos Péteré a szó.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Csak pontosítani szeretnék. Természetesen nem arról van szó, hogy én az előbb több pénzt akartam volna követelni egy területnek, bár nagyon sok terület van, aminek tudnék több pénzt követelni - szívem szerint, természetesen -, pusztán arról beszéltem, hogy beinduló programokat - és ezt valamennyien tudjuk - jelentősen meg tud fogni, le tud lassítani, adott esetben meg is tud fojtani forráskivonás is, nemcsak az, ha nem növekednek a bennük lévő összegek.

Például az erdei iskola program, azt gondolom, olyan program, amit semmiképpen nem szabad hagynunk, hogy a feledés homályába vesszen, hiszen a számok, amiket elmondtam - két év alatt több mint 20 ezer gyermek -, nagyon-nagyon sokat jelent, ezt valamennyien tudjuk. Tehát, hogy csak világos legyen, gondolom, ebből így ezután nem lesz félreértés: nem az volt a felszólalásom célja, hogy most azonnal hatalmas összegeket követeljek. Tudom, hogy mik a realitások.

Arról beszélek, hogy ez egy olyan program volt, amit mindenképpen érdemes akkor, amikor környezetvédelemről és oktatásról gondolkodunk és beszélünk, nem elfelejteni, és lehetőség szerint a lehető leghamarabb úgy elővenni, hogy itt érdemben újra lendületbe tudjanak jönni ezek a már-már sokszor az általános, alapfokú iskolai oktatás szintjén kvázi mozgalomként megjelenő programok.

Köszönöm szépen.

(18.50)

ELNÖK: Katona Kálmáné a szó.

KATONA KÁLMÁN (MDF): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Nagy Andor képviselő urat megerősítem abban, hogy 11:6 volt a szavazati arány, 6 nem szavazat volt a bizottsági ülésen. Ehhez hozzáteszem, hogy én a 11-ben benne vagyok, mégpedig azért vagyok benne, mert én áttörésként éltem meg azt, hogy a bizottság kormánypárti többsége nem ragaszkodott ahhoz, hogy a határozatot elfogadjuk és kész, hanem az egyébként korrekt jelentésből az értékelés fontos elemeit kiemelve mint a kormány számára egy gyorsítási igényt hajlandó volt elfogadni, és úgy gondoltam, hogy ha már ilyen javaslattal élünk, akkor ezt nekem illik támogatni.

A jelentésről annyit, hogy most nem magáról a programról vitatkozunk, hanem azt tárgyaljuk meg, hogy hol tart a program. Nem lehet attól eltekinteni, mindenki érzi, hogy ez 2006-ban íródott, hiszen figyelembe is veszi időnként, sugallja, hogy bizonyos dolgok azóta, 2004 és 2006 között sem történtek meg. Az a legnagyobb dicsérete az anyagnak, hogy nem próbálja ezeket elfedni, hanem ezeket feltárja, és tulajdonképpen azt gondolom, egy ilyen időközi jelentésnek ennél nagyobb feladata nem lehet. Az egy másik kérdés, hogy esetleg a kormány megfontolhatja egy ügynek a félidejében, háromnegyedidejében, hogy kell-e ezt átütemezni vagy sem, vagy jó-e az eredeti program. Nem derül ki az anyagból, hogy az NFT II-vel hogyan függ össze a jelentés, illetve, azt hiszem, hogy nagyon csekély mértékben.

Az anyag gyengéjének azt tartom, és kérem a miniszter urat, hogy figyeljen majd oda, amikor 2007 őszén a 2005-2006-os jelentés bekerül a parlament elé - mert én azért reménykedem abban, hogy a második félévben bekerül, mert különben nem sok értelme lenne -, hogy a közgazdasági szabályozórendszerrel kapcsolatos intézkedésekre nagyobb súlyt fordítsunk, hiszen mindössze másfél oldal ebben az anyagban az, ami erre vonatkozik, és ez nagyon kevés a téma súlyához képest. Nyilván az újabb két év sokkal több tapasztalatot és főleg eredményt enged megfogalmazni. A végrehajtás ebben a fázisban elmarad az eredeti ütemezéstől, de hiszen azért hozzuk - remélem - a parlamentben egységesen azt a határozatot, hogy gyorsítsunk fel bizonyos területeket.

Sok mindent elmondtak előlem, tehát nem fogom kihasználni az időmet. A ráfordítás GDP-arányos hányada nem jelenik meg az anyagban, a bizottsági ülésen kaptunk erre választ, de azt gondolom, hogy az egész parlament igényt tartana erre, talán még van lehetőség a vita lezárásakor erről tájékoztatni a képviselőtársaimat.

Szeretném, hogy erősebb legyen a civilek bevonása, és megerősítem az oktatási részt. Úgy látom egyébként, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem a tervezett, hanem a várakozásnál gyorsabb ütemben fejlődik. Ez jelentős költségvetési ráfordításokat fog igényelni, hiszen ha a lakosság igényli, akkor ezeknek a feltételeit mindenhol meg kell teremteni, nem csak nagyvárosokban. Ez olyan kormányzati feladat, amire azért kell odafigyelni, nehogy a kedv alábbhagyjon. Itt a jelenlévőknek elmondom, mendemonda az, hogy például Budapesten szelektíven gyűjtik a szemetet, aztán összeborítják; ez nem így van. Tényleg megtörténik a szelektív felhasználás, a gyűjtéstől a papír, a műanyag, a fém szétválasztásáig nagyon korrekt módon történik ez a munka, tehát el kell ismerni, hogy ez megvan.

A Demokrata Fórum frakciója nevében mi ezt a határozati javaslatot támogatni tudjuk, és arra kérjük a miniszter urat, hogy a határozatban foglalt gyorsítást vegye komolyan, és ennek legyen része az, hogy a következő beszámoló nem kétéves késéssel, hanem egy évvel a határidő után kerül a parlament elé. A tárca szakértői szerint az őszi beterjesztésre van remény, úgyhogy legyen olyan kedves ezt forszírozni és támogatni, és akkor azt gondolom, valamennyit előre tudunk lépni a környezetvédelem területén.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Ezzel az írásban előre jelentkezett képviselők sorát befejeztük, következnek a helyben jelentkezett képviselők.

Ángyán Józsefé a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy úgy látszik, nem csak az agrártémák tartoznak azok közé, amelyek általában késői órán kerülnek ide a törvényhozás elé, úgy tűnik, a környezetvédelem ügye hasonló megítélés alá esik, mint ahogy az agrár- és vidékügyek is. Pedig azt gondolom, hogy az a hosszú távú keretprogram, amelynek a beszámolója itt előttünk fekszik, lényegesen nagyobb figyelmet érdemelne, mint amit ez a jelenlét, illetve ez a késői időpont számunkra mutat.

Azt, hogy a jelentés most kerül ide egy két évvel korábbi időszakra vonatkozóan, részben azért említem meg magam is, mert így egy olyan lehetőségtől esünk el, ami ezeknek a keretprogramoknak a sajátja lenne, vagyis hogy folyamatosan fejlesszük, továbbvigyük a programot kormányzati ciklusokon átívelő módon, ahogy ezt nevezni szokták, gördülő tervezést tudjunk megvalósítani, és folyamatosan az életnek megfelelően alakítsuk, formáljuk a programokat.

Mindazonáltal hadd mondjam el így az elején, hogy minden tiszteletem a tárcáé mindezek ellenére, hogy ilyen körülmények között egy ilyen elemző anyagot ide hozott a törvényhozás elé. Értem a körülményeken azt, hogy miközben költségvetési megszorítások érik a tárcát, miközben erőteljes személyi leépítések zajlanak a tárcánál, miközben nemzeti park szűnik meg, miközben - ahogy hírlik - koalíciós alkuk tárgya maga az egész környezetvédelem, ezenközben tiszteletreméltó erőfeszítéseket tesz, és összefoglalja, ide hozza a Ház elé azokat az információkat, amelyek erről a nagyon fontos programról zajlanak. Úgyhogy a miniszter úrnak is és a szakapparátusnak is köszönetemet fejezem ki, hogy ezek ellenére és ilyen körülmények közt, egy ilyen kormányzati közegben - ahol finoman szólva nem az ökoszociális piacgazdasági modell érvényesül - mégis megtesz ilyen erőfeszítéseket, hogy ide hozza ezeket a számunkra nagyon fontos információkat. Meggyőződésem ugyanis, hogy a környezetpolitika, a gazdaság- és társadalompolitika sokkal jobban össze kellene hogy kapcsolódjon, mint ahogy ez egy szélsőséges, neoliberális, a verseny mindenhatóságában bízó kormányzati politika közepette ma Magyarországon megvalósul.

Néhány dolgot azért engedjen meg, kedves miniszter úr, hogy szóba hozzak, főleg azért, mert egyrészt a tényekhez tartozik, másrészt pedig a jövőre vonatkozóan is fontos segítséget adhat. Két-három ilyen elemet szeretnék megemlíteni, amivel a program is foglalkozik.

Az egyik a nemzeti agrár-környezetvédelmi program ügye, ahogy erre Orosz képviselő úr is utalt. Bizony voltak ezzel kapcsolatban kemény csatározások Magyarországon, és azt kell mondanom, hogy maga a miniszter úr is nagyon keményen részt vett - én magam is tudom, hogy részt vett - ezekben a csatározásokban. Amikor alighogy csatlakoztunk az Európai Közösséghez, a kormányzat kezdeményezte Brüsszelben a vidékfejlesztési források átcsoportosítását, amelyek éppen az agrárkörnyezeti program forrásait nagyon keményen érintették volna; 14 milliárd forintot akart elvonni a kormány azonnal abból a vidékfejlesztési keretből, ami az agárkörnyezeti program finanszírozását biztosította volna, olyan körülmények között, amikor egyébként a koppenhágai megállapodásban Magyarország a tíz csatlakozó ország közül a legkevesebbet kérte vidékfejlesztésre, ezen belül természetesen agrár-környezetgazdálkodásra.

(19.00)

Tudom, hogy a miniszter úr komoly erőfeszítéseket tett - és az egyik koalíciós partner is ugyanígy tett, ahova a miniszter úr is tartozik, úgyhogy ezt be kell valljuk -, de kudarcot vallottunk, ha szabad így mondani, vallott maga a tárca is, mert végül is a forrásátcsoportosítás megtörtént. Hogy nem olyan mértékben történt meg, azt kell mondjam, részben a gazdademonstrációs megállapodások következménye, hogy nem sikerült 14 milliárd forintot ettől a kerettől a csatlakozás után azonnal elvonni. Jelzem, a kormány 2005-ben ezt újra megismételte, és újabb 20 milliárd forint elvonását javasolta Brüsszelnek, ugyanebből a keretből. Tehát miközben abszolút egyetértek azokkal a tervekkel, elképzelésekkel és elvekkel, amikről itt beszélgetünk, a miniszter úr, Orosz képviselő úr vagy mások is elmondták, aközben sajnálatos módon, ahogy ez az utóbbi időben lenni szokott, a környezetvédelem valahol a sor végén kullog - ezt jelzi egyébként az erre fordítható összegek megcsapolása is.

Azt is szeretném jelezni az agrárkörnyezeti programokkal kapcsolatban, hogy az az áttörés, amit a miniszter úr jelzett, ami aztán már nem a beszámolási időszakra vonatkozik, hanem 2004-2005-re, inkább 2005-re, úgy valósult meg, hogy 2004 és 2005 során másfél éven keresztül semmiféle megállapodás nem volt a gazdák és a kormány között. Miután nem voltak érvényes szerződések, a kormányzat nem volt képes elbírálni ezeket az agrárkörnyezeti pályázatokat, részben ez is oda vezetett, hogy a gazdák demonstráltak itt a közelünkben.

Ami megvalósult, az pedig a jövőre vonatkozóan elég aggályos. Hadd mondjam el azt a 2005-ben lekötött forráskeret kapcsán, miután öt év után újra ismételhető a pályázat, és a bent lévőknek előjogosultságai vannak, hogy meghosszabbítsák az agrárkörnyezeti programokban való részvételüket, ez azt jelenti, hogy a mostani Új Magyarország vidékfejlesztési tervben 2013-ig gyakorlatilag nincs egyetlen fillér sem agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekre. Ez determináció előre, nem tud meghirdetni a tárca, nem tud meghirdetni a kormány új agrárkörnyezeti programokat. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programban 282 milliárd forint szerepel erre a célra. Ha felszorozzuk ezt a lekötött összeget, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2013-ig senki nem csatlakozhat az agrárkörnyezeti programokhoz.

A 200 ezer regisztrált gazdából 25 ezer az, aki bent van. Ők bent vannak, a többiek pedig várhatnak 2014-ig, hogy esetleg a következő tervciklusban források is rendelkezésre álljanak. Ráadásul, ha megnézzük ennek az agrárkörnyezeti programnak az összetételét, abból következően, hogy a 100 pontos bírálati rendszert, ami valóban az agrárkörnyezeti szempontokat érvényesítette volna, felfüggesztette a kormány, és gyakorlatilag befogadott mindenkit egy választás előtti időszakban, így 1,5 millió hektár az a terület, amire kiterjesztette ezeket a programokat, és így lett 44 milliárd forint, amit, mondom, 2013-ig előre lekötött.

Tehát erősen aggályos, hogyha a jövő szempontjából nézzük azt, hogy milyen lehetőségeket kínál ezek után az agrárkörnyezeti program egy minőségi szerkezetváltásra. Azt gondolom, hogy más útja nincs Magyarországnak, tehát a környezeti és társadalmi szempontokat figyelembe vevő gazdaságátalakításnak van egyedül alternatívája Magyarországon. Ehhez itt lennének a források, de nem kínálnak bővítésre lehetőséget az előzmények.

Ugyanide tartozik, merthogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban van, a Natura 2000-es program finanszírozása is. Említette a miniszter úr - nagyszerű, és én is örülök neki -, hogy sikerült az 1,9 millió hektárt kijelölni, ez fontos kötelezettségünk volt. De ugyanilyen fontos kötelezettségünk, hogy a kompenzációhoz, a kifizetésekhez szükséges forrásokat biztosítsuk. Miniszter úr, az Új Magyarország vidékfejlesztési tervben erre a célra tokkal-vonóval 26 milliárd forint áll rendelkezésre az 1,9 millió hektárra. Tessék szíves lenni ezt felszorozni, hogy hány hektárra lesz ez elég, és kik tudnak ehhez csatlakozni! Hogy fogjuk bevezetni? 2013-ig nem tudjuk elindítani ezt a programot, hogyha csak 26 milliárd forint áll rendelkezésre az 1,9 millió hektár területre, erdőt és mezőgazdasági területet egyaránt figyelembe véve. Nem a tárcának rovom fel, de azt gondolom, hogy a kormányon belül ezeket feltétlenül szóvá kellene tenni, mert nem lesz megvalósítható a Natura 2000-es program.

Azt gondolom - talán egy megjegyzést a Gusztos képviselő úr által elmondottakhoz is hadd fűzzek -, hogy az adócsökkentéssel, a támogatások és az elvonások rendszerének átalakításával abszolút egyetértünk. Valószínűleg arra lenne szükség, hogy a támogatások és az elvonások súlypontját helyezzük át, hogy másra tegyük. Pillanatnyilag minden az élőmunkához kötött, az adóterhek nagy része - a járulékok és minden egyéb - az élőmunkához kötődik, ahelyett, hogy a környezethasználatra, az anyaghasználatra és egyebekre tennénk ezeket a súlyokat.

Tehát valószínűleg itt valami félreértés van, amikor ellenzéki oldalról azt feltételezi Gusztos képviselő úr, hogy mi nem lennénk partnerek egy ilyen súlypontáthelyezésben. Valóban akkor lehetne ökoszociális irányba elvinni a gazdaságot, ha az adó- és támogatási rendszer olyan üzeneteket adna a gazdaság szereplőinek, hogy érdemes környezetkonform rendszereket alkalmazni. És itt kell az államnak aktív módon beavatkoznia, nem feltétlenül csak direkt eszközökkel, hanem valóban indirekt eszközökkel is, az adózás- és támogatáspolitikával.

Végezetül szeretnék több és nagyobb sikert kívánni a kormányzati tevékenységben a területnek. Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb területről van szó, mint ahogy ez a mai kormányzati politikában megnyilvánul. Felejtsük el azt a hitet, azt a vallásos hitet, ami itt a verseny és a versenyhatékonyság körül a gazdaságpolitikában kialakult. Ha ez nem párosul megfelelő környezet- és társadalompolitikával, katasztrofális következményei lesznek az egész magyar társadalomra.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre Orosz Sándor képviselő úré a szó.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nincs még annyira késő, Ángyán úr.

Néhány megjegyzés: az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatos determinációk a megkötött szerződések alapján 2009-ig érvényesek.

Az kétségtelen tény, hogy a már beindult program kétségtelenül egyfajta szociológiai determinációt jelent, de alaposan végig kell gondolni, hogy 2009 után az agrár-környezetgazdálkodási ágon milyen programokat, és valós, jó környezetgazdálkodási programokat kell támogatni. Ez a munka folyik.

Nyilván a Natura 2000-re sok pénz akkor kell, ha sok a korlátozás. Ha a korlátozás kevesebb, akkor, azt gondolom, ezt az összefüggést is érdemes megnézni.

Az adók ügyében: a zöldadózás gondolata lényegében nem más, mint a leginkább megújuló erőforrás, nevezetesen: az emberi munkaerőt terhelő adók csökkentése, és minden más a környezethasználat növelése. Itt és most - és Gusztos Péter urat nekem nem kell megvédenem - pont arról van szó, hogy miközben most ön is azt mondja, hogy ezt tartja ideálisnak, ettől teljesen függetlenül, ha éppen valamilyen más érdek, valamilyen politikai érdek úgy kívánja, ezt az elemet is úgy odavágják a kormánynak, hogy: ezt is elrontottad, ezt is elrontottad, ezt is elrontottad. De azt hiszem, ez csak az egyéb politika betüremkedése a mi kis vitánkba.

De ha már Gusztos Péter úr nevét említettem, én is azt gondolom, hogy nem minden a pénz kérdése. A környezettudatos magatartás alakításában pénz nélkül mi tudunk a legtöbbet tenni, többek között azzal is, hogy nem szórjuk tele a parlamentet úgy, hogy utána az interneten is megjelenik ez a sok-sok szemét. Én azt gondolom, nekünk is példát kellene mutatni abban, hogy ilyet nem csinálunk, és ez tényleg nem pénz kérdése. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra Ángyán Józsefé a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Orosz Sándor képviselő úr megjegyzéséhez muszáj egy további megjegyzést fűznöm. A Natura 2000-es program azt jelenti, hogy vannak olyan európai jelentőségű élőhelyeink, amelyeket úgy tudunk megvédeni, ha átalakítjuk a gazdálkodásukat. Ezekhez megfelelő előírások szükségesek.

Nem nagyon lehet alku tárgya, hogy egy élőhelyet hogyan lehet fenntartani. Tehát ha egy olyan élőhelyről van szó, amely csak akkor tartható fenn, hogyha a gazdálkodásban bizonyos játékszabályokat megváltoztatunk, ennek kihatása van a gazdálkodónál a költségekre. Csak akkor várhatjuk el - és ez az európai elképzelés alapja -, hogy ebben a programban aktívan részt vegyen, ha ennek az ellenértékét és még valami prémiumot is hozzáteszünk ehhez.

Itt nem sok mozgástere van, képviselő úr, annak, aki meghatározza a játékszabályokat. Maga az élőhely állapota és a megtartandó értékek milyensége meghatározza, hogy milyen típusú előírásokat kell alkalmaznunk, ez pedig meghatározza, hogy mindez milyen kihatással van a gazdálkodás gazdasági eredményére.

(19.10)

Tehát valószínűleg csak akkor lesz sikeres egy ilyen program, hogyha az élőhelynek megfelelő szabályokat alakítjuk ki - jelzem: ez is jó volna, ha egy kicsit gyorsabb ütemben haladna -, majd pedig meghatározzuk, hogy ennek mik a konzekvenciái a gazdálkodásra, és ezt az összeget betennénk a költségvetésünkbe.

Szeretném még egyszer nyomatékosan aláhúzni, és kérem, hogy számoljanak, számoljatok utána, hogy az a 26 milliárd forint, ami az Új Magyarország vidékfejlesztési programban erre a célra, mező- és erdőgazdasági területekre szerepel, ez mennyi kifizetésre lenne elégséges. Kérem a kormányoldalt, gondolja meg, hogy így elvárható-e a gazdáktól, hogy ebben részt vegyenek! Partnereket szeretnénk, mezőgazdákat és természet-, környezetvédőket, ehhez pedig ebben az irányban támogatások kellenek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ismét Orosz Sándoré a szó.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Ángyán doktorral a jelentésnek azt a vonulatát, a jelentés vitájának azt a vonulatát követjük, hogy okuljunk a végrehajtásból, és ezt próbáljuk meg hasznosítani a jövő tervezését illetően.

Azt gondolom, abban nincs vitánk, hogy ha van kiesés, azt korrekten, támogatással pótolni kell. Nem is ez az érdekes, hanem sokkal inkább az a filozófia, hogy viszont nem muszáj korlátozni ahhoz, hogy ez az érték meglegyen. Lehet-e madárleszállóhely, ha ott nem lenne halastó? Szerintem nem, és azt hiszem, ezzel egyet is értünk. Akkor tehát most miben akarnám én korlátozni a halastó tulajdonosát, gazdálkodóját? Hát ha annyira korlátozom, hogy ne tartsa fönn a halastavát, akkor megszüntetem az élőhelyet. Na, erre az összefüggésre gondoltam akkor például, de ugyanezt lehetne gyepgazdálkodási értelemben is elmondani, számtalan ilyen elem van.

Miközben ezeket mindig figyelembe kell venni, azt gondolom, hogy az ezek után még mindig fennmaradó korlátozásokból eredő kieséseket és egyebeket korrekten ki kell fizetni. Hogy erre elég-e az a 26 milliárd, azt, megmondom őszintén, ebben a szent pillanatban én sem tudom. De egy biztos: nem mechanikusan szemléljük, nem minden esetben azt gondoljuk, hogy ha Natura 2000, akkor, kérem, itt súlyos korlátozások vannak. Helytelenül járunk el, hogyha így járunk el, és olyan magasra helyezzük ezen környezeti programnak a költségigényét, amiről utóbb aztán majd kiderül, hogy ténylegesen nem is lett volna rá igazából szükség. Én csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet.

Köszönöm.

ELNÖK: Gusztos Péteré a szó.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy picikét visszatérnék a jelentéshez, mert mégiscsak a 2003-2004-es időszakról szóló jelentésről beszélünk, és ebben, természetesen nem elvitatva, hogy egy ilyen jelentőségű programnál, mint az agrár-környezetgazdálkodási program, lehetetlen elszakadni attól, ha ma vitatkozunk erről, hogy most mi van és a következő években mi történik, de mégiscsak a napirend szerint a 2003-2004-es időszakról beszélünk, és ez a jelentés azt tartalmazza, amit Ángyán képviselő úr is elismerőleg illetett, hogy 1,5 millió hektárnyi terület részesült ebben a fajta támogatásban.

És ugyan Ángyán képviselő úr csak negatívabb környezetben szereti néven nevezni a liberális vagy neoliberális pártot, de azért áttételesen, finoman, burkoltan mégiscsak megfogalmazott egy dicséretet, és ennek én nagyon örülök, hogy a képviselő úr ezt látta, és annak is nagyon örülök, hogy egy parlamenti vitában van ilyen méltányos, hogy ezt szóvá teszi, hogy igen, bizony, ez egy komoly vita volt. Azt gondolom, hogy mind a nagyobbik kormánypárti frakcióban, mind pedig a kisebbik kormánypárti frakció egészéről elmondható az a magatartás, hogy ebben sokan nagyon keményen megküzdöttek azért, hogy ma lehessen arról vitatkozni, hogy meddig tart az a determináció, mikor léphetnek be új szereplők, és hogyan bővülhet ez a program. Ez bizony nagyon komoly vita volt.

Én magam liberális képviselőként kifejezetten büszke vagyok az ez ügyben fellépő szabad demokrata miniszterekre vagy éppen államtitkárokra, arra a Gombos Andrásra vagy Kis Zoltánra, akik most nem lehetnek jelen ezen a vitán. Azt gondolom, hogy méltányos azt elmondani, és mondom még egyszer, nem szeretném a szabad demokratáknak vindikálni ezt az eredményt, hiszen ez egy komoly koalíción belüli, kormányon belüli vita is volt, és a szocialista frakcióban is és a szocialista kormánytagok közül is több képviselő, kormánytag ezért nagyon keményen megküzdött, ez egy közös eredmény, hogy egyáltalán most erről vitatkozhatunk.

Mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy természetesen ez nemcsak egy környezetvédelmi projekt, amiről beszélünk, hanem egy olyan fejlesztési kérdés, ami a vidéki Magyarországnak a képét úgy általában képes nagyon-nagyon előnyösen megváltoztatni a jövőben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ángyán József következik.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Utoljára szeretnék szólni, de két dolgot mégiscsak muszáj szóba hoznom.

Az egyik, amit Gusztos képviselő úr mondott: nyilván ő is tudja, hogy ez a 1,5 millió hektár nem a beszámolási időszakban valósult meg. (Gusztos Péter bólint.) Tehát ezt azért pontosítani szeretném: 2004-ben éppen hogy nem sikerült elbírálni a pályázatokat, 2005 késő őszén születtek az első szerződések. Tehát erre mondtam én, hogy másfél éven keresztül sajnálatos módon nem volt érvényes agrár-környezetvédelmi szerződése senkinek. Az előző, az NAKP, a nemzeti agrár-környezetvédelmi program megszűnt, az NVT-t pedig nem sikerült elindítani. Ez a tény. Tehát ott volt egy másfél-két éves interregnum, amikor gyakorlatilag felfüggesztésre került az agrár-környezetvédelmi program.

A másik: a Natura 2000-hez még egy gondolat erejéig visszatérnék. Azért fájó ez a dolog, mert ha komolyan vesszük, amit Gusztos képviselő úr is mondott, hogy sokkal messzebb ható hatásai vannak egy ilyen programnak, mint ahogy azt egyszerűen természetvédelmi programként kezelhetnénk, akkor valóban rossz az üzenete az Új Magyarország vidékfejlesztési tervnek.

Ha megnézzük a pénzügyi táblázatát, ahol fizikai tőkefejlesztésre, ezen belül beruházástámogatásra 411 milliárd forint, az egész vidékfejlesztési programra 1400 milliárd forint áll rendelkezésre, európai és hazai forrás, akkor ehhez mérhetjük a Natura 2000-es területek 26 milliárdját. Nem önmagában kevés, ez kétségtelen, a 26 milliárd egy nagy összeg, de ha a fizikai tőkefejlesztéshez vagy az egész vidékfejlesztéshez viszonyítjuk, az 1400-hoz vagy a 400 milliárdhoz a 26-ot, ez jelzi a maradékelven való megvalósulását a természet-, környezetvédelemnek, és ez az, ami fájó. Azt hiszem, ebben talán, akik itt környezetügyben érdekeltek vagyunk, akár egyet is érthetnénk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre Kupper Andrásé a szó.

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Még mielőtt a vita teljesen agrárpolitikai vitává alakulna, amit egyébként nagy élvezettel figyelnék, azért mégiscsak ez egy környezetvédelmi jellegű és fókuszú vita kellene hogy legyen.

Engedtessék meg nekem, hogy egy rövid hozzászólás erejéig elmondjam, már többen említették azt, hogy nehézséget okoz 2007 elején elfogadni egy olyan beszámolót, ami 2003-2004-ről kellene hogy szóljon. Azonban a környezetvédelemnek a jellege olyan, hogy mindig találunk olyan problémákat, amelyek előrefelé mutatnak. Tehát én igenis azt gondolom, hogy már 2003-2004-ben kellett volna a tárcának, az üggyel foglalkozó szakértőknek olyan problémákkal szembesülniük, amelyek nemcsak azt az időszakot ölelik föl, hanem olyan problémákra is fölfigyelhettek volna, amelyekkel éppen ma kell szembesülniük.

A mai parlamenti vita során is elhangzott már itt egyszer a csepeli galvániszap kérdése: nem mai kérdés, 2003-2004-ben ez a probléma már látszott. De mondok egy másikat, amire, én azt gondolom, szintén érdemes nagyon odafigyelni: megépült, az előző ciklusban befejeződött a rákospalotai hulladékégetőnek a rekonstrukciója. Igen, örülünk neki, hogy ez megtörtént. De ez is egy olyan problémát vet fel, hogy ennek az égetőműnek az átlagos vagy várható életideje körülbelül 13-15-16 év lesz, és addigra már készen kell lennie a következő égetőműnek. Telnek az évek, és még csak gondolkodás sem kezdődött meg afelől, hogy vajon a következő égetőművet hol lehet felépíteni.

Beszéltem olyan szakemberekkel, akik egyébként a rákospalotai rekonstrukció idején közreműködtek a rekonstrukcióban, és ők arról számoltak be, hogy egy ilyen projektnek az előkészítése az bizony hosszú-hosszú éveket, ha nem évtizedeket igényel. Tehát már ma el kellene kezdeni foglalkozni azokkal az ügyekkel, 2003-2004-ben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) el kellett volna kezdeni foglalkozni azokkal az ügyekkel, amelyek néhány év múlva köszöntenek ránk.

És hogy egy kicsit túllépjek - és a mondatot befejezzem - a budapesti határokon vagy akár az országhatárokon, én azt gondolom, előrefelé kell tekinteni olyan ügyekre, amelyek az országhatáron túl, esetleg közvetlenül az országhatáron, Szentgotthárd közelében fognak problémát jelenteni az ország számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(19.20)

ELNÖK: Bókay Endre felszólalása következik.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én néhány konkrét példát szeretnék felhozni annak kapcsán, hogy egy kicsit jobban megértessük a kívülállókkal a fenntartható fejlődés és a környezetipar fogalmát.

Az előttünk lévő jelentés két év eredményeit tárja elénk, de azt hiszem - és a vita során nagyon jól ki is tetszett -, inkább folyamatokról beszélünk, tehát nem ragaszkodunk ehhez a két évhez, hanem azt kérjük számon, hogy milyen dolgokat sikerült elindítanunk, és mik valósultak meg.

A vitában korábban - nem tudom pontosan visszaidézni, hogy kitől - elhangzott az a megjegyzés, hogy kevés az a támogatás, illetve csak uniós támogatásokat kap ez a terület, és ezért nyilván a fejlődésének is bizonyos korlátai vannak. Én ezzel teljesen nem értek egyet, mert maga a környezet kímélése, a környezetipar, a környezetgazdálkodás sok más forrásból is táplálkozik, és ezt kiegészítve így lenne jó és így lenne érdekes, ha megmérnénk ezeket a forrásokat és ezeknek a hatásait.

A magam részéről három példával szeretnék élni. Az egyik, ami a fenntartható fejlődéshez kötődik. Pécs városát képviselem a parlamentben, és a városban 2004-ig működött egy széntüzelésű erőmű, amely rendkívüli mértékben megterhelte a város levegőjét, tehát rendkívüli mértékben szennyezte. 2004-re kötöttük meg azt a megállapodást, hogy az erőmű átáll gáztüzelésre, illetve a különböző lehetőségek felkínálása után biomassza-tüzelésre állt át. A biomassza, bioenergia előállításához viszont úgynevezett energiaerdőket hoztak be, ezeknek a kísérleti telepítése történt meg, illetve a bólyi részvénytársasággal energiafű termelésére kötöttek megállapodást. Ez, ami érdekes számunkra, hogy azon túl, hogy a város levegőjének a szennyezettsége jelentős mértékben csökkent, új munkahelyeket teremtettek ezzel, hogy energiafű termesztéséhez kezdtek. Ma olyan problémával küzdenek, hogy 15-20 ezer hektáron kívánják a termelést megoldani, és elsősorban a sellyei, ormánsági területeken, ahol elég szegények az emberek, és elég szegények a földek is, tegyük hozzá, tehát másnak a termelésére kevésbé alkalmasak. S hogy ezt a fenntartható fejlődést teljessé tegyük, azt is kikísérletezték már, hogy a keletkezett hamut vagy pernyét, mindegy, hogy minek nevezzük, a földekre vissza lehet szállítani, és a földek javítását szolgálja.

A másik ilyen jelentős kísérlet a környezetipar. A környezetipar két ágát említi a jelentés is, az egyik az a klasszikus, hagyományos, ami elsősorban víz-, szennyvízeszközöknek a készítésével ezekhez a szolgáltatásokhoz kapcsolódik, tehát úgy is mondhatnánk, hogy évtizedek óta ismert előttünk. De van a környezetiparnak egy új ága is, ami egyre dinamikusabban fejlődik. Szintén a saját régiómból, saját területemről tudok erre példát hozni, hiszen a városunkban, Pécsett már a kilencvenes években megkezdődött a szelektív hulladékgyűjtés, és ez egy rendkívül sikeres modell lett, az ott lakók követelik, hogy tegyék oda a szelektív hulladékgyűjtőt, és mindenki vállalja, hogy oda hordja ezt a hulladékot. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a hulladék szétválogatása kapcsán ezzel dolgozó központi szervezetünk, a Biocom Kft. szerződést kötött a beremendi cementgyárral, és azt a hulladékot, amit már nem lehet feldolgozni, nem lehet újrahasznosítani, a cementgyárba szállítják, és ott égetik el. Ez oly jól sikerült, hogy maga a cementgyár a korábbi gázfűtést feladta, és most már ennek az égetési energiának a felhasználásával folytatja a tevékenységét.

Tehát itt elég jól érzékelhető az, ha az előbbinél és a mostani példánál is vesszük, és ami az Unió célja is, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy amíg ki vagyunk szolgáltatva a távoli gázmezők körüli politikai életnek, bizony ennek azért nagyon nagy jelentősége van, hogy vannak-e olyan példák, vannak-e olyan modellek, amelyek képesek kiváltani ezt a fajta tevékenységet.

Ugyanez a cég kidolgozott egy másik rendszert is. A letett hulladékból úgynevezett depógáz keletkezik, és ez a gáz kimegy a levegőbe. Tizennégyszer károsabb ez a gáz, mint a szén-dioxid, érzékelhető a gáz keletkezése, sokkal súlyosabb károkat okoz, mint más égéstermékek. Itt kikísérletezték azt, hogy csöveken elvezetik, és kisebb falvak ellátására alkalmas energiát tudnak belőle égetni. A pécsi repülőtérhez készítettünk el egy tervet, ezt még sajnos nem sikerült megvalósítanunk, amely szerint odavezetjük a depógázt, és ennek segítségével működtetjük a fűtését, illetve az áramellátását a repülőtérnek.

Van egy harmadik kísérlet, ez a hibrid meghajtású hulladékgyűjtők. Azt hiszem, ez többek előtt már ismert. Itt nevezetesen arról van szó, hogy ezek a hibrid járművek, aminek, azt hiszem, 2004-ben kezdődött meg a prototípus-kikísérletezéses építése, és a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen végzik ezt, ez ismert dolog, hogy elektronikusan és biodízellel működik. Az elektromos áramot úgy nyeri, hogy a fékezési energiát alakítja át a gépjármű, és ezzel tölti fel azokat az akkumulátorokat, s amikor azok lépnek működésbe, akkor természetesen ebből emeli ki. De itt érdekes megint az úgynevezett biodízel, amely termelési hátterének megszervezéséhez mára elég jól felfutott a háttér, és az agrárágazat képviselői biztosan többet tudnak nálam erről a dologról mondani. Ez számunkra szintén azért nagyon fontos, mert újra egy fenntartható energiát termelünk, munkahelyeket hozunk létre, új struktúrát, új lehetőséget adunk a vidék számára, és ez számunkra rendkívül fontos.

Tehát én azt mondom, hogy ez a modern környezetipar abban korszerű, hogy nemcsak megkíméli a környezetünket, hanem munkahelyek létrehozásával, a környezettel egy folyamatos szerves körforgás kialakításával egy új világot, egy új szférát hoz létre a számunkra.

Végezetül engedjék meg, a neveléssel kapcsolatban itt senki nem ejtett szót, és nem is nagyon akarom mondani, én a magam részéről mindig egy kicsit erőltetettnek érzem a nevelést, amikor arról beszélünk, hogy iskolákból kimennek a gyerekek. Természetesen jól érzik magukat a természetben, természetesen megtanulják biológiaórán azokat az ismereteket, amelyeket a növényekről, állatokról és egyéb fajokról lehet, de ez nagyon konzervatív. Nem is jó szó ez erre, hogy konzervatív, nagyon maradi, tehát nem mutat újat a gyerekek számára, nem igazán érinti meg őket. Természetesen van, aki a természetben él, és szívesen kirándul, sétál, és ennek kapcsán aztán jobban bekapcsolódik ebbe a tevékenységbe, de azért úgy érintetlen marad már. A városunkban az erdészeti részvénytársaság csinált egy extrém parkot, és egy nagyon érdekes kísérletet vezetett be, ugyanis bekameráztak egy bagolyfészket és egy rókalyukat is, és azon keresztül lehet nézni a bagolycsalád mindennapjait. Ebben az volt a hihetetlen érdekes, hogy a gyerekek hirtelen egész másképp látták a természetet. Tehát az a világ, ami rejtve van előttünk, az új technikával, új technológiával nyitottá válhat. Az lenne a jó, ha ilyen programok által az interneten és egyebeken keresztül lehetne követni egy-egy ilyen világot, és ezt adnánk oda nevelésként. Azt hiszem, hogy ezzel sokkal közelebb kerülne hozzánk a természet, sokkal inkább tisztelnénk az életet, sokkal inkább tisztelnénk az élővilágot, és értenénk azokat a törvényeket, amit itt meghozunk a magunk számára.

Végezetül csak egy javaslatot vagy ajánlatot szeretnék tenni miniszter úrnak, hogy a következő beszámoló kapcsán hozzuk fel azokat a nagyon jó példákat, nagyon jó gyakorlatokat, amelyek az ország különböző pontjain nem váltak még közismertté, de ha ide a parlament elé tesszük, akkor azzá válnak, hátha ezek segítenek ezeknek a terjesztésében, amire valószínűleg nagy szükségünk van.

Köszönöm szépen a figyelmüket, további jó vitát. (Taps az MSZP soraiból.

ELNÖK: Még egy nevet látok a monitoron, Gusztos Péteré a szó.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Véletlen, hogy így alakult, hogy előttem szóló képviselőtársam a környezetvédelmi iparról beszélt, mert ez volt még egy olyan területe a jelentésnek, amire szerettem volna kitérni, bár örömmel hallom, hogy közben komoly költségigényű fejlesztési javaslatok fogalmazódtak meg az erdei iskola program fejlesztésével kapcsolatban is.

A környezetvédelmi iparral foglalkozó része a jelentésnek meglehetősen erős számokat tartalmaz. A környezetvédelmi ipar nettó árbevétele a KSH adatai szerint a 2002. évi 192 milliárd forintról 2004-re 265 milliárd forintra növekedett. Ez a GDP 1,3 százaléka volt akkor. Ennek nagyobb hányadát, majdnem 99 százalékát a környezeti szennyezések közvetlen csökkentését szolgáló termékek előállítása és ilyen szolgáltatások nyújtása alkotta. A környezetszennyezések integrált csökkentését szolgáló technológiák és termékek előállítása 3,6 milliárd forint volt, ez nem egészen 1,5 százalékot tett ki.

(19.30)

Az export is dinamikusan nőtt. A 2002. évi 21,6 milliárd forintról 2004-re majdnem 50 milliárd forintra változott a környezetvédelmi ipar export-árbevétele, ami az összes export 2,5 százaléka körülbelül. A környezetvédelmi iparban foglalkoztatottak száma 2004-ben 18 ezer fő volt, és a beruházások értéke ebben az időszakban a KSH szerint a 2002. évi nem egészen 150 milliárd forintról 2004-re 170 milliárd forintra növekedett, ami az összes beruházásnak nem egészen több mint 4 százalékát tette ki.

Miért érdekesek ezek az adatok? Azt gondolom, hogy ha a környezetvédelemről beszélünk, tetszik vagy nem tetszik, természetesen az iparról és ezen belül jelesül a környezetvédelmi iparról kell azért szót ejteni. Mi, liberálisok nagyon fontosnak tartjuk, hogy itt egy olyan iparágról van szó, amelynek a fejlesztése természetesen hazai kis- és középvállalkozások fejlesztését is jelentheti, hiszen ebbe be tudnak ők is kapcsolódni. Jellegzetesen egy olyan iparágról van szó, ahol a magas hozzáadott értéket nyújtani képes, a kutatás-fejlesztésbe beszállni képes, valami újat kitaláló hazai kis- és középvállalkozásoknak komoly versenyhelyzete lehet. Azt gondoljuk - és ezért kértem még ebben az ügyben külön szót -, hogy természetesen ez egy fontos feladat lesz a későbbiekben is, hogy a fejlesztéseknél, a pályázatoknál ezen szempontok, ezen iparág versenyképességének a szempontjai érvényesülhessenek.

Visszatérve még egy rövid gondolat erejéig Ángyán képviselő úrnak egy megjegyzésére, ami a liberálisoknak vagy neoliberálisoknak a verseny mindenhatóságába vetett hitére vonatkozott: itt ezzel hadd vitatkozzam. Már nem azzal természetesen, hogy vannak olyan liberálisok, akik ezt önmagában, mindenféle megszorítás nélkül értelmezik, de azt, hogy ez a magyarországi jelenlegi liberalizmusra vagy éppen a kormánykoalícióban második ciklus óta szerepet vállaló Szabad Demokraták Szövetségére igaz lenne, mondjuk, környezeti ügyekkel kapcsolatban, én azért nem tartom helyénvaló megállapításnak.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Természetesen van egy könnyen felfedezhető logikai ellentmondás aközött, hogy a liberálisok számára a verseny és a piac verseny által való szabályozása egy nagyon fontos alapérték, és aközött, hogy a környezetvédelemben természetesen az állami korlátozásoknak és az állami szankcióknak nagyon fontos szerepe van. De ha csak azt a két példát nézem, ami a vonatkozó időszakban már itt korábbi vita tárgyát képezte, miszerint voltak olyan díjak, illetve adóterhek, amelyeket természetesen a választási kampányban fel lehetett sorolni mint a népnyúzó kormány ikszedik adóemelési elképzeléseit; ha a környezetterhelési díjat nézem, ami a környezeti elemek igénybevételét, a terhelését sújtja, tehát kifejezetten nem az élőmunkáét, hanem a környezeti elemek igénybevételét, a terhelését sújtja, és a költségekbe beépülve ösztönözheti egy jó szabályozórendszerben a környezetkímélő termelés elterjedését, és úgy általában a környezetkímélő tevékenységek elterjedését, akkor láthatjuk, hogy itt például liberális vezetésű környezetvédelmi tárca tesz javaslatot arra, hogyan korlátozzuk vagy szankcionáljuk a verseny egyes elemeit.

Vagy ha a darabalapú termékdíjra gondolunk, az üdítőipari, az élelmiszer-ipari csomagolások ügyében vagy a termékdíjfizetés kötelezettségének a kiterjesztésére, mondjuk, az elektromos és elektronikai termékek körére is, akkor megint azt láthatjuk, hogy ugyanarról van szó, mint az előbb. Természetesen hosszasan lehetne arról beszélni, hogy a liberális frakción belül vagy adott esetben liberális kormánytagok között milyen élvezetes viták folytak arról - hiszen a gazdasági és közlekedési minisztert is a szabad demokraták adták ebben az időszakban is, ahogy azóta is -, hogy a termékdíj esetében mely szempontoknak kell előtérbe kerülniük, adott esetben a tisztán nettó piaci szempontoknak vagy pedig azoknak a szempontoknak, amelyek azt mondják, hogy igenis az államnak lehet és kell is legyen olyan feladata, például a környezetvédelem területén, ahol aktív állami eszközökkel, a szabályozórendszer segítségével beavatkozik a piaci versenybe, nem úgy, hogy korlátozza azt, hanem úgy, hogy adott esetben büntetni rendel olyan tevékenységeket, amelyek környezetszennyezőek, vagy pedig úgy, hogy preferál olyan tevékenységeket, amelyek környezetszennyező technológiák helyett mást választanak.

Itt akkor azzal fejezném be, hogy én is egy picikét a napjainkig is kitérjek bizonyos dolgokra, hogy például az az elképzelés, amely most kibontakozóban van, hogy a közbeszerzések rendszerében teremtsük meg a zöld közbeszerzést, tehát preferáljuk azokat a közbeszerzések területén, akik maguk környezetkímélő technológiával dolgoznak, ilyen termékből állítanak elő másik terméket és a többi, például egy olyan terület, ahol megint az állam a saját körében maga példát tud mutatni, és ha tetszik, be tud avatkozni pozitív módon a piaci versenyfolyamatokba, amelyeket egyébként mi, liberálisok természetesen minimálisra szeretnénk szorítani - ezt az állami beavatkozást -, de ezekben az ügyekben, mint az ebből a jelentésből, illetve a vitából meg ezeknek az ügyeknek az eldőltéből is kiderült az elmúlt években, megáll, hogy ezekben az ügyekben természetesen indokoltnak tartjuk ezt.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Bár azt ígértem, tisztelt elnök úr, hogy nem szólok hozzá, de Gusztos képviselő úr hozzászólása kapcsán engedje meg, hogy részben azt a reményemet fejezzem ki, hogy ezt az álláspontot meg tudják őrizni a kormányon belül a továbbiakban is, amit itt kifejtett. Jelezte, hogy komoly viták zajlottak belül, én azt remélem, hogy ez az álláspont erősödni fog a kormányon belül, és ebben az esetben támogatható ez az álláspont.

Másrészt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy kétélű fegyverről van szó, vagyis nagyon óvatosan kell bánni, amikor a környezeti ipar számait értékeli az ember. Gondoljuk meg, kétféle környezetvédelem lehetséges: van egy aktív és van egy csővéginek nevezett, a közgazdászok mondják így. Ha sok a környezeti probléma, dinamikusan, exponenciálisan nőhet ez a bizonyos csővégi környezetvédelem; egyre több embernek ad munkát, de ettől a világ tönkremegy. Alapvetően azt gondolom, hogy az aktív környezetpolitika eszközeit kellene alkalmazni, vagyis olyan környezethasználati rendszereket kellene elterjesztenünk, amelyekben a környezeti problémák minimalizálhatók.

Azt hiszem, talán éppen Nagy Andor képviselő úr jelezte, hogy ennek az aktív, megelőző környezetpolitikának sokkal fontosabbnak kéne lennie, mint ahogy ezt értékeljük manapság, és én ezért egy picit óvatosabban kezelem a környezeti iparra vonatkozó elvárásokat, reményeket, miközben kétségtelenül a keletkező környezeti problémákat, amelyek sajnálatos módon gyarapodnak, feltétlenül meg kell oldanunk, és ebben ez a bizonyos csővégi környezeti iparhoz kötődő vagy köthető, technológiákhoz köthető megoldások fontos szerepet játszanak. Erre a szempontra azért szeretném felhívni szíves figyelmüket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy az általános vitában még részt kíván-e valaki venni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így most megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Elsőként megadom a szót Persányi Miklós miniszter úrnak.

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy ez az elmúlt több mint kétórás vita is mutatta azt, hogy azért ez a környezetügy egy izgalmas kérdése a politikának is, de hogy még nem eléggé izgalmas, arról azért sokan tettek említést, és ha megnézzük, hogy azért itt a padsorokban van még beülhető hely, akkor még inkább látjuk, hogy bizony azért a politika fő sodrát még mindig nem eléggé érintette meg ez a környezeti tematika, pedig valóban a XXI. század egyik legfőbb ügyéről van szó.

Ha a nemzeti környezetvédelmi programra gondolunk, erre a második programra, amelynek az első két évéről szól ez a jelentés, akkor visszagondolva a vitában elhangzottakra, nyugodtan mondhatjuk, hogy annak idején, amikor a környezetvédelmi törvényben több mint tíz évvel ezelőtt elhatározták, hogy legyen ilyen program, az egy helyes döntés volt, tehát az egy nagyon fontos dolog. Egy másik dolog viszont, amit a mostani vita is, úgy érzem, kinyit, hogy vajon az a technológia, ahogy az a program összeáll, és az a technológia, ahogy az a program értékelődik, vajon még mindig megfelel-e, és az elmúlt idők gyakorlata igazolta-e ezt az akkor kialakított mechanizmust, hogy évenként a kormány kap egy beszámolót, kétévenként a parlament.

(19.40)

Erről a két évről többféle adaptáció is elhangzott, arról, hogy az első programról, amelyről az első beszámolót 1998-ban az év végén kellett volna benyújtani, vagy jó igyekezettel '99-ben, az akkori kormány ezt nem nyújtotta be, sőt az egész kormányzati ciklusban egyszer sem számolt be - ha jól emlékszem Orosz képviselő úr szavaira -, hanem csak 2004-ben az akkori kormány adta az első jelentést az első környezetvédelmi programról, jóllehet addigra már a harmadikon is túl kellett volna lennie.

Lehet azt is mondani, hogy a mostani jelentés késedelmes, de hadd említsem meg, hogy még az Európai Unió hatodik környezetvédelmi akcióprogramja - amelynek a hazai leképezése ez a nemzeti környezetvédelmi program - sem rendelkezik kétéves ciklusú jelentési rendszerrel. Átfogó időközi felülvizsgálatai vannak. Az Európai Környezeti Ügynökség jelentései 2-4 év távlatából felhasznált adatokat tartalmaznak. Az elmúlt év derekán, de inkább az év elején a tisztelt ellenzék egyik európai parlamenti képviselője Brüsszelben tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen elmondta, hogy milyen borzalmas környezeti teljesítménnyel rendelkezik Magyarország, majd szó szerint idézett egy jelentésből, hogy ez nem jó, az nem jó, és azt is kommentálta, hogy persze ahol a kormány nem törődik a környezettel, ott ez nem is csoda. Izgatottan elkezdtem utánalapozni ennek a jelentésnek, amit az Európai Környezeti Ügynökség tavaly tavasszal adott ki, és kiderült, hogy ez a 2001-2002-es időszakról szóló jelentés volt. Magyarországra nézve valóban nem minden megállapítás volt kedvező ebben a tömörítésben, mégis arról árulkodik, hogy ez nem egy egyszerű feladat.

A hatodik uniós környezeti akcióprogramnak még most is tart a tematikus stratégiai meghatározása, a részkérdések közül például a hulladéktematikus stratégiát még most sem fogadták el. Úgy vélem, ez részben magyarázza azokat a gyakorlati akadályokat, amelyek miatt ez a jelentés nem hamarabb kerülhetett ide. A törvény például azt írja elő, hogy az intézkedéseknek a környezet állapotában megmutatkozó hatásait is be kell mutatni. Ehhez a hatások bekövetkezésének egy eltérő dinamikája mellett a környezeti mérő- és megfigyelőrendszerekből származó adatok feldolgozásának az időigénye miatt több idő szükséges. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy a következő kétéves jelentéssel ne várjunk még két évet, hanem előbb hozzuk ide. Előbb fogom idehozni. Ahhoz viszont a tisztelt képviselő hölgyek és urak felhatalmazása kell, hogy akkor az egészet másképp kell csomagoljuk, és a dolognak egy kicsit másról kell szólnia. Az intézkedésekről, a ráfordításokról nagyon gyorsan tudunk tájékoztatást adni, de a környezeti állapot bemutatását ettől el kellene választani, mert az csak lassabban, nagyobb követési távolsággal készíthető el. Lehet ezen a mechanizmuson javítani, megpróbálunk mindent megtenni, ami technikailag lehetséges, de elsődlegesen technikai akadálya van annak, hogy ez lényegesen gyorsabban történjen. Ezt az akadályt, amennyire csak lehet, megpróbáljuk legyűrni, és felgyorsítani ezt az egész jelentési technológiát.

A vitában, de az ezt megelőző bizottsági vitában is több ügy megfogalmazódott. Nagyon jó ötletnek tartom azt, amit Bókay képviselő úr mondott, hogy a jó gyakorlatokról érdemes lenne ebbe egy-egy példát módszeresen beleemelni, mert ennek is van egy fontos missziója. Vagy az egész programszerkezettel kapcsolatban talán még azt is érdemes lenne megvizsgálnunk, hogy mivel a mi nemzeti környezetvédelmi programunk a maga ciklusaival nem illeszkedik az Unió egyébként meglévő pénzügyi ciklusaihoz, nem volna-e érdemes idővel egymásra tolni ezeket a rendszereket. Úgy vélem, el kellene gondolkodni ezen a jelentéstételi rendszeren, és esetleg a környezetvédelmi törvény módosításával meg kellene keresni azokat a módokat, amelyekkel a rendszeresség valóban biztosítható, és a kellő célokat jól szolgálja.

A másik fontos kérdés tartalmi kérdés, nevezetesen az, hogy vajon a magyar környezetvédelem a jelentés alapján elegendő figyelmet fordít-e a környezeti károk megelőzésére, kellően preventív-e a magyar környezetvédelem, vagy pedig csővégi. Ez izgalmas kérdés, és összefügg azzal a problematikával, vajon baj-e, hogy a magyar környezetvédelem ezekben az esztendőkben fejlesztésközpontú környezetvédelem, vagy pedig nem. Magyarországon a környezetvédelem minden területén - különösen az uniós csatlakozást követően - szigorú szabályozást, jogszabályi környezetet alakítottunk ki és fogadtunk el, és elsődlegesen ez a prevenció eszköze. Az intézkedéseknek vannak mérhető eredményei. Tudjuk, hogy egy adott intézkedés milyen hatást váltott ki. Például, amikor az uniós csatlakozás után több mint féléves derogációs eltolással átvettük azt az uniós követelményt, hogy a nagy tüzelőberendezések kibocsátását hozzá kell igazítani az uniós szabványhoz, az azt eredményezte, hogy valójában megszűnt a határérték feletti kibocsátás. Minden nagy tüzelőberendezésnél. Becsuktak kemencéket, majd fél évvel később veszélyeshulladék-égetőket. Tizenhét veszélyeshulladék-égető üzemet csuktak be Magyarországon, majd ezt követően a rendelkezésre álló kapacitás mégis nagyobb volt, mint az intézkedés előtt.

A szabályozás tehát jelen van. És ez a szabályozás évről évre pontosodik, csiszolódik, finomodik, és az eredményessége nehezen vitatható. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az a szabályozás, ami Magyarországon működik akár európai, akár hazai normaként, a világ élvonalában lévő országokénak megfelelő szabályozás. És hogy ez kellően szigorú-e? Ezzel kapcsolatban persze vannak viták. Köszönöm szépen azokat a jó szándékú biztatásokat, hogy a kormányban ezeket vessem fel. Felvetem ezeket a kormányban, felvetem az Országgyűlésben is, de azt is tudom, hogy ezekben az ügyekben érdekkonfliktusok sorozatába ütközünk, és ezekben az érdekkonfliktusokban hol az egyik, hol a másik érdek kerekedik felül. Tiszta lelkiismerettel mondom, hogy azok közül a nagy célok közül, amelyeket 2003-ban és 2004-ben szerettem volna elérni, amit nagyon el akartam érni, nagyjából el is tudtam érni. Persze tudom, hogy milyen iszonyatos küzdelem áll néhány ügy mögött. Hallottuk, hogy az agrár-környezetvédelem mindvégig nem volt egy fáklyás menet, de ha valakinek - mondjuk, Ángyán professzor úrnak - 2000-ben azt mondtam volna, hogy öt-hat év múlva az agrár-környezetvédelemre Magyarországon 40 milliárd forint támogatást fognak a gazdák között szétosztogatni, az a szemembe mosolygott volna, és azt mondta volna, hogy egy optimista álmodozó vagyok. Úgyhogy lehet azt mondani, hogy ez sok, lehet azt mondani, hogy kevés, de úgy érzem, fanyalogni nemigen lehet, hiszen akár még öt-hat évvel ezelőtt is az erre fordított pénz inkább milliókban volt számolható - pár tucat millióban -, és nem tucat milliárdokban.

(19.50)

Azért ez egy hatalmas különbség, és úgy vélem, hogy ezt mindenképpen értékelnünk kell. Mint ahogy olyan kérdések - jóllehet nem ennek az ügynek, a mostani jelentésnek a tárgya -, mint a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos álláspont, amelyet ennek a Háznak a falai között ötpárti egyetértéssel a képviselők fogadtak el, hagytak jóvá, és egy rendkívül progresszív és az elővigyázatossági elvet messzemenően érvényesítő álláspontként fogalmaztak meg, és amely ügyben ha valaki azt mondta volna, hogy az új uniós tagállam, Magyarország a csatlakozást követő két és fél éven belül a Bizottsággal szemben nyerni fog Brüsszelben egy szavazásban, azért úgy vélem, hogy nagyon optimista jósok lettek volna, akik ezt előre megjövendölik.

Én azt mondom, hogy van a magyar környezetvédelemben rengeteg preventív elem. Az a szabályozó mechanizmus, amelynek igen karakán elemeit éppen 2003-ban és 2004-ben sikerült a rendszerbe beépíteni, amelyről Gusztos képviselő úr is beszélt, hogy egy liberális gazdaságpolitikában, amelyben nyilván a piac szabadsága egy fontos dolog és a verseny, de emellett nyilván az állami szabályozásnak is vannak olyan mezői, amelyek piaci eszközökkel próbálják meg elrendezni a folyamatokat és meglehetősen innovatív módon. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon komoly és velünk tovább élő értékei a magyar környezetügynek.

De én azt sem tartom egy komoly bajnak, ha, mondjuk, a magyar környezetvédelem szinte többet nem is tett volna, csak annyit, hogy megfelel az uniós normáknak, és ezt a szigorú új normarendszert alkalmazza ebben az országban. Ennél sokkal többet tettünk, és ez kiderül a beszámolóból. Tehát azért ebben nagyon komoly elszámolás van, amiről persze lehet azt mondani, hogy igen, de vannak olyan pontjai, amelyek bizony nem teljesültek teljes egészében. Igen, vannak ilyen pontjai; de egy terv, az egy terv. De vannak olyan pontjai, amelyek sokkal jobban teljesültek, mint amit annak idején gondoltunk volna. Az előbb mondtam a genetikailag módosított szervezeteket. Ki tervezte meg 2003-ban, hogy ebben mi legyen akkor a pontos magyar pozíció, és mégis egy progresszívabb irányba mentünk el.

Nagyon sok ilyen elem van, ahol néhol gyorsabban haladtunk, és akadnak elemek, ahol néha meg lassabban haladtunk előre. Értem, hogy a környezetvédelmi bizottság feladja azt a megrendelést a kormánynak, hogy gyorsítson a környezeti ügyekben, de akkor ezt tessék szíves lenni majd megbeszélni a gazdasági bizottsággal is. Éppen nemrégiben voltak komoly vitáink az ipar képviselőivel arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kvóták létesítményre történő elosztása Magyarországon és szektorokra történő elosztása miért nem lett sokkal nagyobb, mint amennyit a tényleges adatokkal ott alátámasztani tudtunk.

Én úgy érzem, hogy azért ez nem egy könnyű kenyér, nyilván környezetvédelmi miniszternek lenni sem, de az ember ezt eszi, és próbálja úgy elvégezni a dolgát, hogy azok az ügyek, amikben hisz, valóban sikerre menjenek.

Az izgalmas kérdés, volt itt egy kis számháború arról, hogy mi mennyi. Ezek a mi mennyik nagyon érdekesek. Itt Nagy Andor képviselő úr is idézett adatokat, azért hadd mondjam azt, hogy a tény, a 2100 milliárd, a központi költségvetés és az EU együttes összege. Tehát nem efelett volt elképzelve, hogy majd akkor 2000 milliárdot az EU is belenyom a dologba. Nyilván van egy további 2100 milliárdnyi pénz, annak idején azzal kalkulált a program, és ez az a rész, amit viszont más jövedelemtulajdonosok tesznek a dologba bele, tehát hogy a gazdaság különböző szereplői is hozzájárulnak ehhez az ügyhöz, éppen a saját, jól felfogott érdeküknek megfelelően is.

Úgy vélem, valóban az az álláspont, hogy az államnak van egy adott szerepe a környezetügyben, de nem várható el, hogy mindent az állam intézzen el. Ugyanígy dolga van az állampolgároknak, a helyi önkormányzatoknak, dolga van gazdasági szereplőknek, mindenkinek meg kell a maga dolgát tenni. Mindenki dobja be a magáét! - ez volt a szelektív hulladékgyűjtési kampányunknak is a szlogenje, és úgy vélem, hogy ez a szlogen azért e tekintetben is érvényes kell hogy legyen.

Nagyon izgalmas kérdés azért a fejlesztéseknél, hogy amikor a fejlesztésekre gondolunk, azért a fejlesztéseknek is van egy prevenciós szerepe. Ha valaki úgy gondolja, hogy azzal, hogy máról - amikor Budapest esetében a szennyvizek fele tisztítás nélkül ömlik a Dunába - ennek az évtizednek a végére el akarunk jutni oda, hogy a szennyvizek 98 százaléka meg lesz tisztítva... Megépül a központi szennyvíztisztító telep Csepelen, a dél-budai szennyvíztisztító, kibővül az észak-pesti szennyvíztisztító, Óbuda szennyvizét átvisszük a Duna alatt, és mondhatnám tovább, megépül a budai oldal főgyűjtője és a külső kerületek csatornázása, és akkor még nem beszéltem a vidéki szennyvízprogramról. De ezek a tények azt mondják, hogy ha ez elkészül, lehet mondani, hogy ez csővégi, de ez a szennyezés itt van. Lehetne persze azt mondani, hogy a főváros lakosságát állítsuk át akkor majd tőzegvécékre és másra, ami ökológiai szempontból sokkal kívánatosabb lenne, de ez nem egy működő gyakorlat a világ nagyvárosaiban.

Ez pedig meg fogja előzni azt, hogy a Duna alsóbb szakaszain ez a tápanyagterhelés, ez a szennyezőanyag-terhelés, ez a bakteriális terhelés, amit most Budapest képvisel, a folyó alsó szakaszain a vízminőségromláshoz vagy a Fekete-tengerben, ha már regionálisan gondolkodunk, az ottani ökológiai állapotok romlásához a továbbiakban is hozzájáruljon.

Úgy vélem, hogy az ambivalencia persze létező, de ez az ambivalencia egy történelmi lehetőség kihasználásának a pillanatát is felvillantja, hogy most adódik egy olyan időszak a magyar környezetügyben, amelyben egy nagy ugrást lehet megtenni azzal, hogy igen jelentős források származnak ide, és hogy igen jelentős források, azért azt hadd említsem meg, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben - most már ahogy így számolgatjuk meg csiszolódik a terv - közel 1600 milliárd az a fejlesztés az összes 8000 milliárdból, amit az ország ebben a hétesztendős időszakban befektet majd, ami kimondottan direkt környezetügyi fejlesztés.

Lehet azt mondani, hogy ez kevés, és hogy miért nem még egyszer ennyi. De akkor azt is meg kell mondani, hogy mi ne legyen annyi. Nekem volnának persze ötleteim, meg mindenki, aki itt ül teremben, tudna ötleteket adni, hogy még honnan vegyünk el. Csak az a baj, hogy ha beülnek a padsorokba a most hiányzó képviselő urak, akkor nekik is lennének ötleteik, hogy ezt pedig hova kellene inkább fordítani, ha lehetne, de úgy vélem, hogy ez azért egy nagyon nagy arány. Ez azt jelenti, hogy ebben a most kezdődő hét évtől a következő időszakban 2013-ig Magyarországon abból a pénzből, amit az állam fejlesztésre költ, minden ötödik forintot direkt környezeti fejlesztésre költi. Egy másik ötödik forintot pedig - ha úgy tetszik, akkor a negyedik forintot - olyan fejlesztésekre költi, ami környezeti szempontból előnyös; tehát például olyan közlekedési projektek, amelyeknek pozitív a környezeti lenyomata, elkerülő utak, mint az M0-s befejezése vagy városi tömegközlekedés-fejlesztés, vagy mondhatnám tovább, hogy milyen programcsomagok tartoznak ide.

Tehát egy kicsit kitekintve is kell a környezetügyet kezelnünk, és nem azt mondani, hogy csak az a környezeti szempontból hasznos dolog, amit környezeti beruházásként könyvelnek el.

(20.00)

Úgy gondolom, hogy például a főváros esetében a levegőminőség javítása szempontjából a legkardinálisabb ügy az M0-s keleti szektorának a befejezése minél gyorsabban. És ugyanez van a vidéki városainknál is, kisebb településeknél, hogy hogyan lehet a település belterületéről kivinni a gépjárműforgalmat. Nyilván vannak más utak is, ami a prevenciót szolgálja, de itt meg ne felejtsük el, hogy mi egy uniós tagállam vagyunk, és nem csak mi szabályozunk, az Unió is szabályoz. Tehát ha olyan gépjárművek kerülnek forgalomba, amelyek az Euro 5-ös meg Euro 6-os követelményeket majd egyszer fogják teljesíteni, annak az itthoni környezetminőségre is hatása van. Ezek is összefüggenek a környezeti állapottal.

Az egyéb ügyek között - mert azt hiszem, ezek azért a központi és ilyen rendkívüli csúcsügyek, amelyek stratégiai jelentőségű kérdései a nemzeti környezetvédelmi programnak - felvetődött néhány konkrét ügy, amelyekre azért konkrétabban szeretnék reagálni. Az egyik ilyen kérdés ominózus módon a Vásárhelyi-terv, jóllehet, ez nem tárgya ennek a beszámolónak. Említés szintjén igen, hogy 2004-ben indult el ez a program, és persze, hogy mennyi idő kell hozzá, én úgy ítélem meg, hogy minimum két évtizedes nemzeti program, egy történelmi jelentőségű program, mire az egész Tisza-vidéken az árvízvédelmi rendszer kellő biztonsággal kiépül.

Jóllehet, rengetegszer idézték már e falak között, hogy mit mondott Medgyessy Péter egyszer valahol, azért hadd mondjam azt, hogy a kormánykoalíció soha nem tett ígéretet arra, amit önök idéznek. Tehát kormányprogramban nem szerepelt olyan, hogy 2005 végére kiépítjük a Tisza összes árvízvédelmi művét. Tessenek szívesek lenni elővenni akár a 2004-es kormányprogramot, akár a későbbieket, nincsen benne ilyen. Az viszont benne van, hogy egy átfogó programot indítunk a Tisza megfelelő árvízi védképességének a fejlesztésére. Most nem egészen szó szerint, de jelentésében idéztem. És meg kell mondanom, hogy a 2006-os esztendő azért ennek egy komoly bizonyítékát adta, amikor egy soha nem látott nagyságrendű, rendkívüli árvízzel sikerrel birkózott meg ez az ország.

Nyugodtan mondom azt, hogy a Vásárhelyi-tervnek a fejlesztései is olyan ütemben haladnak, amit részben ezek a nagy árvizek az elmúlt években lehetővé tettek, és ameddig az ország takarója gazdasági értelemben ért. És nagyon komoly fejlesztések készültek el, de hadd ne menjek ennek a részleteibe most bele, mert ez egy külön parlamenti tárgyalást is kívánna, és úgy gondolom, meg is fog kívánni, mert itt ideje lesz a programról átfogóan is beszámolni, hogy meddig sikerült eljutni, vajon az az annak idején kitűzött program kellően realisztikus volt-e, vagy pedig többet is álmodott, mint amit technikailag és anyagilag megoldani lehetett volna.

Elhangzott egy olyan megjegyzés Fülöp képviselő úrtól, hogy a kormány a vállalt EU-s részhatáridőket sem tudja betartani. Én javasolom, hogy olvassa már el ezt a kiadott anyagot, ennek az elején ezekről az EU-s részhatáridőkről is szó van, és benne van, hogy négy darab ilyen derogációs vállalása volt a kormánynak. A négyből hármat, ami eddig lejárt, azt pontosan teljesítette a magyar állam, a negyedik pedig a szennyvízprogram, amelynél - ahogy elmondtam az expozéban is - a következő években lejáró határidőkről van szó.

Azért itt felvetődött egy olyan kérdés, amely az ivóvízminőség-javító programhoz kötődik, amelynél a csatlakozási szerződésben - és ha jól emlékszem, ezt a pontot 2001-ben tárgyalták - volt egy vállalt határidő azzal, hogy az meghosszabbítható további három esztendővel. Az a határidő, és ennek a meghosszabbításáról van szó, amelynek érdekében az Unióba, illetve a Bizottsághoz elküldtük az ország ilyen irányú kérelmét, és ennek nem lehet akadálya. Tehát ezért Magyarországot jogilag az Unió számon kérni nem tudja. Egy más dolog, hogy ez az a program, amelyben részben a dél-alföldi, részben az észak-alföldi, részben a dél-dunántúli ivóvízminőség-javító programok igen komoly forrással helyet kaptak az Új Magyarország fejlesztési terv különböző programjai között. Tehát én azt mondhatom, hogy ennek a programnak is megvannak a megfelelő anyagi feltételei.

Nyilván ezzel együtt azt a tézist, amit az elején említettem, hogy a nemzeti környezetvédelmi programot 2002-2003-ban, ezt a másodikat egy más történelmi pillanatban fogalmaztuk meg, egy más helyzetben, amikor mások voltak a körülmények, tehát én úgy vélem, hogy az az észrevétel is jogos, hogy amikor ilyen jelentést adunk, akkor ennek a programnak a korrekcióit is nyugodtan asztalra lehetne tenni. Nagy Andor képviselő úr vetette ezt fel. És ez az igény szerintem kezelhető, befogadható, és szükség is van erre.

A következő kérdés a környezeti oktatás, amely több aspektusból is elhangzott. Úgy gondolom, hogy pont ezek az esztendők, a 2003-as, 2004-es esztendők nagyon jó évei voltak a környezeti oktatásnak, ha úgy tetszik, ilyen gyutacsszerűen sikerült elindítani nagyon sok programot, amelyet utána - mondjuk meg őszintén - kellő forrással se az oktatási, se a környezeti tárca ugyanabban az ütemben folytatni nem tudott.

De hadd mondjam azt, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezzel megszűnt volna a környezeti oktatás. Ugyanerre az időszakra, ha jól emlékszem, éppen 2004-ben vagy 2005-ben került be például az iskoláknak az alaptantervébe az, hogy a környezetvédelmi ismereteket milyen módon kell kötelező módon minden iskolában oktatni. Vagy nyugodtan mondhatom, hogy a nemzeti parkoknál... - amelyek közül egy sem szűnt meg, hadd nyugtassam meg Ángyán professzor urat, tíz nemzeti parkunk van most is, mint tavaly, meg tavalyelőtt, meg már öt éve. Tehát ugyanolyan tíz nemzeti parkunk van. Az, hogy hány bürokrácia kezeli ezeket a nemzeti parkokat, az egy más kérdés, most nem tíz, hanem kilenc. De egyébként a nemzeti parkok száma állandó maradt Magyarországon. Nem biztos, hogy a jövőben is állandó marad, és az sem biztos, hogy ugyanennyi darab szervezetnek kell azt kezelni. Annyinak kell a szervezést, a kezelést végezni, amennyi a leghatékonyabban azt meg tudja valósítani. De a nemzeti parkjainknál kiépített különböző oktatási létesítmények, bemutató központok, tanösvények egész sokaságáról adhatnék itt külön számot, de ezekről említést tesz a jelentés is.

Tehát ezek fontosak, de ugyanígy az Új Magyarország fejlesztési tervben, a KEOP-ban, a HEFOP-ban meg a ROP-ban, ezek gyönyörű ilyen műszavak - tehát a környezeti és energetikai operatív program, a humán erőforrás operatív program és a regionális operatív program -, ezek mindegyikében van lehetőség arra, hogy oktatási célokat is lehessen finanszírozni a környezeti oktatás esetében.

Adó vagy nem adó kérdése; igen, akkor a professzor úr nem volt még képviselő, amikor ezek a szavak elhangzottak e falak között is, hogy a népnyúzó kormány egyre újabb és újabb adókat vet ki, pedig se a környezetterhelési díj, se a termékdíj, amiket itt felsoroltak mint népnyúzó adókat, egyik sem adó, mindegyik egy díj, a szennyezés díja vagy a közszolgáltatások egy része megtérítésének a díja, vagy a közjavak elfogyasztásának az ára. Tehát ez egy teljesen más természetű dolog, és egy tökéletes félremagyarázás ezeket adónak nevezni, hiszen teljesen más a karakterük, mint például az élőmunkára kivetett adóknak, amelyeknek egyébként valóban csökkenni kellene a mi adórendszerünkben egy olyan reform keretében, amely zöldíti az adórendszerünket, és valóban a rossz dolgokat adóztatja meg és nem a jókat.

(20.10)

Erre szükség van, és én a következő időszak egyik környezetügyi fő csapásirányának azt gondolom, hogy hogyan lehet az adórendszerbe még több ilyen elemet belevinni más elemek helyett. Nagyon utálom azt, amikor ezt a kijelentést félremagyarázva csak a mondat első felét idézik fel ellenzéki oldalon vagy néha rosszindulatú újságírók, hogy már megint adóemelésben gondolkodnak, mert ez nem adó, a másik pedig, hogy nem lehet anélkül, hogy a más területen lévő adók ne csökkenjenek.

Az energiatakarékosságról is szó volt, Gyárfás Ildikó beszélt róla, de arról is, hogy hogyan javult a levegőminőség az észak-magyarországi régióban. Ma már a fejlesztéseknek - ahogy az előbb is mondtam - nyilván nem elsődlegesen gázmosó, porleválasztó típusúnak kell lenniük, mert ez egy evidencia, ezt nem az államnak kell finanszíroznia. Ezt az a gazdálkodó intézze el, aki egyébként a szennyezést végzi. A szennyező fizet, ez egy alapelv, amin nem akarunk változtatni, hanem a gépjárműgyártási szabványokon, a településrendezési szabványokon és az elkerülő utak építésén, tehát vannak olyan megoldások, amelyek a prevenció felé hatolnak itt is.

Katona képviselő úr említette, hogy az NFT II-vel nincsenek összefüggések az Új Magyarország fejlesztési programban, de az az igazság, hogy rengeteg összefüggés van, amit én most nem szeretnék felolvasni, de ilyen a kármentesítési program, a hulladéklerakók környezetvédelmi felülvizsgálata, az egyedi szennyvízkezelési program, a vízkeretirányelv, az ivóvízminőség-javító program, a vízbázisvédelmi program, a Vásárhelyi-terv, a környezeti oktatás. Ez mind-mind szerepel az Új Magyarország fejlesztési terv környezet és energia operatív programjában, illetve egyes programok pedig - például a kétezer lakos egyenérték alatti szennyvíztisztítás - a regionális operatív programokban kaptak ilyen célmeghatározást, és az ott rendelkezésre álló forrásokból persze részesülhet, de ebben alapvetően vannak olyan csomagok, amikért minden egyes régióban projekteknek egymással versenyezniük kell.

A Natura 2000 üggyel kapcsolatban is hangzott el sok minden, hogy vajon sok-e ez a 26 milliárd vagy kevés, és hogy csak 2013-tól vagy mikortól lehet majd igazából elérni itt forrásokat. Valójában már idén indulnak ezek a naturás finanszírozások a gyepterületek esetében, 2008-tól az erdőterületeknél és 2009-től a vizes élőhelyek támogatásával. Persze, én is örülnék neki, ha nem 26 milliárd lenne erre, hanem 260 milliárd, de úgy vélem, ahhoz képest, hogy hasonló célokra - ahogy az előbb mondtam - minimális összegek, milliók álltak csak rendelkezésre, ez egy óriási előrelépés.

Az, hogy a hálózat ott van, és hogy a hálózat nem egyszerűen csak pénzen múlik, hanem a megfelelő működtetésen és a követelmények betartatásán, ez igaz, és nyilván ez nem kevésbé fontos, mint a támogatás.

Az utolsó ügyek között azért a Kupper képviselő úr által felemlített ügyre nem állom meg, hogy ne mondjam el, hogy a rákospalotai hulladékégető rekonstrukciója, aminek nagyon örült, hogy készen van, körülbelül öt évvel hamarabb lehetett volna készen, ha történetesen az Orbán-kormány nem jegeli négy évig annak a finanszírozását. De azt is hadd mondjam el, hogy az nem igaz, hogy még csak gondolkodás sincs arról, hogy hol kellene majd további égetőt vagy égetőket az országban létesíteni. Ugyancsak benne van ebben a környezet és energia operatív programban, méghozzá meglehetősen nagy pontossággal, hogy az ország mely régióiban körülbelül hány égetőműre lesz szükség, tehát foglalkozunk ezzel az egész történettel meglehetősen nagy intenzitással.

A környezeti ipar gondolata az egyike a legfontosabb ügyeknek. Egy motorja lehet a magyar környezetvédelemnek az, hogy ezekkel a nagy fejlesztésekkel létrejön egy olyan környezeti ipar és szolgáltatás, ami, ha ugyan Európa legnagyobbjaival nyilván nem is lesz közvetlenül versenyképes, és nagyságrendjét tekintve azokhoz képest persze sokkal kisebbnek vehető, de már most van egy csomó olyan technológia, és egy csomó olyan vállalkozás és szolgáltatás, amivel ki lehet lépni a nemzetközi piacra. Tehát itt munkahelyekről van szó, versenyképesség-fokozásról van szó, exportképességről van szó, és úgy vélem, hogy ez is teljesen megfelel a liberális alapelveknek, hogy induljon meg ezen a területen, bontakozzon ki a gazdaságnak az a szegmense, ami valóban az egyik húzóágazata lehet a magyar gazdaságnak.

Itt nyugodtan hozzuk azt a példát, hogy Európában 3,5 millió teljes munkahely működik ma környezeti iparban és szolgáltatásban. Ez azt jelenti, hogy egy magyarországnyi népesség él Európában ebből a szakmából. Ne szégyelljük, legyünk rá büszkék, hogy ez Magyarországon is egyre nagyobb intenzitással bontakozik ki! Én nagyon remélem, hogy valóban sokat jelent majd mindannyiunknak, és pár év múlva Kelet-Európát, a Közel-Keletet vagy még akár Kínát és Indiát is megtalálják azok a cégek, amelyek ebben Magyarországon aktívak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd foglaljam úgy össze az elmondottakat, hogy fontos és nagy ügyekben nagy előrelépések történtek 2003-ban és 2004-ben a második nemzeti környezetvédelmi programban. Van bőven gyorsítási lehetőség. Tehát nyilván azt a történelmi lehetőséget, amit az előbb említettem, ami előttünk áll, meg kell ragadnunk, jól kell kihasználnunk, hogy ez a nagy ugrás tényleg jó helyre történjen, és valóban minden forrást fel tudjunk használni, megfelelően tudjunk elkölteni. Ez nem egy könnyű feladat. Óriási kihívás ez mindenkinek, aki ezzel foglalkozik.

Úgy vélem, hogy amikor a nemzeti környezetvédelmi program két évét értékeljük, és a jövőre szóló tanulságokat is keressük, akkor visszanyúlhatunk a történelmünkben. Hadd idézzem Kossuth Lajost, aki azt mondta: "Nem az a kérdés közöttünk: haladjunk-e, avagy megálljunk? ... hanem az: hogy mit és miként? ... Ismerni kell tehát a nemzetnek előbb önmagát, és ismernie kell szükségleteit; aztán megvitatni célt és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról."

Azt nem mondanám, hogy Kossuth Lajos ezt a környezetvédelemről írta, mert ez a szó sem létezett annak idején, de ez az útmutatás mégis igaz mára is. Nem véletlen, hogy a Magyarország környezeti jövőképét meghatározó stratégiák - és ilyen a második nemzeti környezeti program - erre a gondolatra támaszkodva építkeznek. Ha a környezetügy prioritásainak, a cselekvés irányainak tekintetében megteremthető az egyetértés, akkor közös akarattal, uniós háttérrel források is rendelhetők hozzá, és akkor "áldásdús leend mindenik törvény", amelyik Magyarország környezeti állapotát a kossuthi magasabb nézőpontból tekinti.

Ha megengedik, még egyetlen gondolatot mondanék a befejezés előtt. Azoknak a kedves hölgy kollégáimnak, akik eljöttek, hogy itt segítsek a képviselő urak felvetéseit megválaszolni, és a családjukat hagyták oda, hogy velünk tölthessék ezt az estét, szeretném megköszönni a kitartásukat. Hálásan köszönöm, hogy itt voltak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(20.20)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr válaszát követően az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön a határozati javaslat elfogadásáról döntünk.

A mai napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr: "Gyakran az olcsóbb kerül többe - még rövidebb távon is" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. A képviselő urat illeti a szó.