Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy Andor frakcióvezető-helyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából, jelentkezett ugyancsak napirend előtti felszólalásra: "A Külügyminisztérium szerepe a bolíviai események alakulásában" címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért kértem szót, mert valamikor húsvét után szinte bombaként robbant a hír, hogy Bolíviában, egy Santa Cruz nevű településen a bolíviai rendőrség kommandósai hidegvérrel kivégeztek, meggyilkoltak három külföldi személyt, és letartóztattak további két külföldit. Kiderült, hogy a három meggyilkoltból kettő volt magyar, és azóta is börtönben van Tóásó Előd magyar állampolgár.

Ha az emlékezetem nem csal, utoljára Bolíviával a '70-es években foglakoztunk (Zaj. - Az elnök csenget.), amikor a magyar csapat 6:0-ra megverte Bolíviát itt Budapesten, illetve 3:2-re nyertünk La Pazban is, és kijutottunk az argentínai világbajnokságba. Azóta tudomásom szerint Bolíviával nem kellett a magyar nyilvánosságnak foglalkoznia.

Azért beszélek napirend előtt erről az ügyről, mert szóvá kívánom tenni azt, hogy végzetes hibának tartom, hogy a külügyminiszter úr túl későn kapcsolódott be az eseményekbe. Az a négy-öt nap késlekedés, amit tapasztalhattunk, úgy gondolom, hiba. Túl későn reagált a külügyminiszter, túl későn hívta át a Buenos Aires-i nagykövetet Bolíviába. Kiderült a sajtóból, hogy a tiszteletbeli konzulunk nem állt a helyzet magaslatán, nem is beszélt rendesen magyarul, és mivel Tóásó Elődöt az ártatlanság vélelme megilleti, ha ő nem terrorista, akkor megillette volna őt a hatékony védelemhez való jog is.

De ne szaladjunk az események elé! Szeretném nagyon röviden felidézni, hogy mi történt. Ha nem Magyarország jó hírnevének a tétje forogna kockán, akkor azt is gondolhatnánk, hogy egy olyan szappanopera tanúi vagyunk, amiből majd valaki egyszer jó filmet fog csinálni - vagy az amerikaiak, vagy a magyarok.

Az egyik főszereplő, Eduardo Rózsa-Flores olyan kalandos életúttal rendelkezik, hogy önmagában az ő élete - ahogy már filmet korábban is készítettek róla - biztos, hogy ezzel a történettel megér egy újabb filmregényt. Ez az Eduardo - vagy ahogyan sokan hívták, Edu - Santa Cruzban született, az édesapja egy magyar képzőművész volt, az édesanyja pedig egy tanítónő, aki katalán származású. Ők először Chilébe, majd Svédországba menekültek el Bolíviából, és '75-ben jöttek át Magyarországra. Edu itt végezte a tanulmányait, itt járt katonai főiskolára is egy darabig, és érdekes módon ő volt az ELTE bölcsészkarának utolsó KISZ-titkára. A politikai élete is nagyon érdekes. Az életrajzából az derül ki, hogy tanulmányai során rövid ideig Minszkben is tartózkodott, ahol a szovjet kémelhárítás taníttatta őt. Állítólag kapcsolatban volt - a '80-as években legalábbis - a magyar elhárítással.

A másik szereplő, Magyarosi Árpád hosszabb ideje élt Magyarországon, ő Erdélyben született, nem magyar állampolgár, de szülei nagyon régóta itt élnek, ő maga is. Szovátán végezte a tanulmányait, valamint Magyarországon, és itt is dolgozott. A harmadik személy, Tóásó Előd szintén Erdélyben született, szintén Szovátán tanult, ő már magyar állampolgárként vett részt ezekben az eseményekben.

Bolíviában magyarellenes hangulat van. Sokan azt feltételezik (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy mivel három magyar is érintett az ügyben, köze van a magyar kormánynak valamilyen módon az eseményekhez. Evo Morales úgy állítja be, mintha a személye elleni összeesküvésre mentek volna ki ezek a terroristák, a trinidadi latin-amerikai csúcson még Obama elnököt is rávette arra, hogy ítélje el az őellene szőtt összeesküvést. Obama ezt meg is tette.

Érdekes mellékszálak vannak a történetben. 15 ezer amerikai dollár ügyvédi költség összegyűjtésére kezdett akciót egy nagyon érdekes lovagrend, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége.

(14.00)

Azért zavaró az ő jelenlétük, mert van egy szuverén máltai lovagrenddel diplomáciai kapcsolata Magyarországnak, de ezzel az állovagrenddel nincs.

Mi az ő szerepük ebben az ügyben? - kérdezem az államtitkár urat. A Kelet-Timorban lévő nagykövetüket hívták fel, hogy működjön közre. Az egész már olyan, mint egy Rejtő-regény. Hogyan jön Kelet-Timor La Pazhoz, illetve Bolíviához?

Azután itt van Kepes András videója, amit nemrég a televízió mutatott be. Ebből az derül ki, hogy egy védelmi alakulat megszervezésére ment Edu Bolíviába, de a videó kapcsán a bolíviai kormány Kepes Andrást akarja beperelni terrorista összeesküvés eltitkolásának a vádjával.

Mi történik itt, államtitkár úr? Tájékoztassanak már bennünket, és kérem, tegyenek rendet végre ebben az ügyben! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Szabó Vilmos külügyminisztériumi államtitkár urat illeti a szó a kormány részéről viszontválaszra.

Államtitkár úr!

SZABÓ VILMOS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Már most ami a Külügyminisztérium szerepét illeti, arra nagyon gyorsan és nagyon jól tudok válaszolni. Azt tudom mondani, hogy gyorsan, szakszerűen és megfontoltan reagált. Ha ön nemcsak azt figyelte volna, hogy a külügyminiszter úr mikor szólalt meg, akkor nyilvánvalóan módja lett volna azt is figyelembe venni, hogy mi történt.

Április 16-án éjjel került sor az említett eseményekre, 17-én még semmilyen információval nem rendelkeztünk; bár azonnal kértük a tájékoztatást minden forrásból, mégsem tudtuk azt, hogy kik az érintettek, milyen állampolgárságúak, mik voltak egyáltalán a szóba jöhető bűncselekmények, ha voltak ilyenek. Április 18-án a Bolíviában működő magyar tiszteletbeli konzulon keresztül megtettük a szükséges intézkedéseket, amelyek a konzuli védelem körébe tartoznak. Ezután került arra sor, ahol ön kezdi a történetet: dr. Balázs Péter külügyminiszter úr április 20-án elrendelte a Buenos Aires-i nagykövet Bolíviába történő utazását, és ott hivatalos jelenlétével a bolíviai hatóságokkal folytatott tájékoztatást kérő tárgyalások megkezdésére, a szükséges intézkedések megtételére kérte őt. A nagykövet úr eljárt, és jelenleg is eljár; találkozott a fogva tartott Tóásó Előddel, intézkedett, és intézkedik az elhunyt román állampolgár hazahozataláról.

Azt gondoljuk, és azt gondolom, hogy a Külügyminisztérium álláspontja szerint mindannyian, a nagykövet úr, a tiszteletbeli konzul a nemzetközi szokásjog adta keretek között, a fogadó ország és Magyarország jogszabályai szerint jártak el, mindent megtettek és megtesznek, hogy biztosítsák állampolgáraink védelmét.

Azt is szeretném önnek elmondani, hogy világos volt az állásfoglalásunk: nem politikai ügynek, hanem konzuli ügynek tekintjük a történteket. Abban is határozottan kifejtettük az álláspontunkat, hogy a Magyar Külügyminisztérium határozottan elítél minden olyan erőszakos fellépést, amely bármely ország demokratikus rendje ellen irányul. Magyarország semmilyen formában nem kíván, nem kívánt és nem is fog beavatkozni Bolívia belügyeibe, és visszautasítunk minden olyan feltételezést, amely szerint magyar hivatalos szervek bármilyen formában támogatták volna az ügy kapcsán érintett magyar állampolgárokat ebben a tevékenységükben.

Ez válasz arra, amit ön itt a lovagrenddel kapcsolatosan említett, amivel a Külügyminisztériumnak semmilyen kapcsolata nincs. Nem tudunk róla, hogy milyen tevékenysége van, és mit végez, de azt hiszem, ennek ez ügyben nincs is jelentősége, mint ahogyan azzal kapcsolatosan sem tudok önnek mit mondani, ahogyan az ügy szereplőinek, Rózsa-F. Eduardónak és másoknak az életrajzát, eddigi tevékenységét ismertette.

Azt gondolom, képviselő úr, ha kezdettől fogva valóban figyelembe vette volna az eseményekre való reagálást, és ezt számba is vette volna, akkor talán azért kellett volna szót kérnie, hogy megdicsérje a Magyar Külügyminisztériumot, amiért gyorsan, szakszerűen és megfontoltan reagált. Ezt fogjuk tenni az elkövetkezendő időszakban is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végéhez értünk. Felkérem Gulyás József jegyző urat, ismertesse a további napirenden kívüli felszólalni kívánók sorát. Jegyző úr!