Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a képviselő úr nem fogadta el az államtitkár úr válaszát, így kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e azt.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 141 igen szavazattal, 77 nem ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Balla Mihály, a Fidesz és Nagy Andor, a KDNP képviselője, interpellációt nyújtottak be a gazdasági és közlekedési miniszterhez: "Nesze neked, Új Magyarország! - meddig akar még a nép ellenében kormányozni?" címmel. Balla képviselő úr jelentkezett, hogy ő mondaná el az interpellációt. Parancsoljon, önt illeti a szó.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2007 tavaszán az önök által vezetett gazdasági és közlekedési tárca benyújtotta az úgynevezett reformelképzeléseit a vasúti szárnyvonalak, köztük a 111 éves Nógrád megyei Balassagyarmat és Ipolytarnóc közötti vonal megszüntetéséről.

A hír Nógrád megyében óriási felháborodást és nem várt társadalmi-politikai ellenállást szült, amelynek következményeivel a tárca a döntése után október 18-án a Szécsényben megtartott társadalmi egyeztetésnek nevezett fórumon szembesült. Az érintett települések valamennyi polgármestere, képviselő-testülete, a civil társadalmi egyesületek, a térség valamennyi országgyűlési képviselője pártállásától függetlenül egyként tiltakozott a tervezett vasúti szárnyvonal bezárása ellen.

Államtitkár úr, hogy ez mennyire nem hangulatkeltés a helybéliek részéről, nézzünk néhány ott elhangzott érvet. A vasút felszámolását a helyiek szerint nem előzték meg pontos hatástanulmányok. Az elképzelés nincs összhangban az Új Magyarország fejlesztési tervvel, a konvergenciaprogrammal, az Európai Unió környezetvédelmi akcióprogramjával, és nem egyezik a magyar-szlovák kormány közös térségfejlesztő elképzeléseivel sem.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A felszámolások megalapozatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szlovákok évi 60 millióért átvennék a vasútvonal egy részének az üzemeltetését. Ön érti ezt? Ami megéri a szlovákoknak, sőt még fizetnek is érte, az nem éri meg nekünk. Mi ebben a racionalitás? Hol van az itt élő polgárok iránti felelősség? Mit gondol, meddig lehet még ezt az országot az emberek ellenében kormányozni az ilyen ügyekben is?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Balla képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Válaszadásra megadom a szót Garamhegyi Ábel államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mint azt ma sokadszor említem, szeretném tökéletesen egyértelművé tenni, hogy a vizsgálat, majd az ezt követő döntés vasúti személyszállítási forgalom államilag finanszírozott módjának szüneteltetéséről szól.

A szüneteltetés nem jelenti a vonalak végleges bezárását, hiszen nem célunk vasúti mellékvonal felszámolása. Ott, ahol a mellékvonalon a vasút versenyelőnye nem rajzolódik ki, az országos hálózat helyett térségi vasutakká történő átalakítás vagy pályáztatás révén történő üzemeltetés a lehetőség. Javasoljuk a térségi vasutakká történő átalakítást ott, ahol ennek különös turisztikai jelentősége van. Akár önkormányzati, akár egyéb vállalkozói részvétellel, legyen ez a szomszéd ország vasúttársasága.

Ezzel a megoldással ugyanakkor azt sem zárjuk ki, hogy közszolgáltatási szerződést kössünk a térségi vasút üzemeltetőjével. Ehhez négy szerződésre van szükség, a MÁV és az érintett társaság közti vagyonkezelési és bérleti szerződésre, a minisztérium és a társaság között pedig a pályahálózat működtetési és közszolgáltatási szerződésére. Európában egyébként ez a jellemző működési modell.

(14.50)

Turisztikai célú üzemeltetésnél, mivel ilyen esetben közszolgáltatási szerződés nem köthető, fejlesztéspolitikai eszközökkel lehet támogatni a működést.

A 2007-2008. évi vasúti és helyközi autóbusz-menetrend előkészítésére vonatkozó kistérségi és regionális egyeztetések a regionális közlekedésszervezési intézményrendszer bevonásával és módszertanának alkalmazásával jelenleg is folyamatban vannak. Ezek lezárultát követően valamennyi szempont együttes mérlegelésével hozzuk meg a döntést, amely a mellékvonalakon vasúti személyszállítás megrendelését eredményezi a 2007-2008. évi menetrendi időszakra. Az érintett vonallal kapcsolatban így ma még végleges álláspontról nem tudok beszámolni.

A fejlesztések környező országokéval történő összevetéséhez pedig elmondhatom, hogy a visegrádi négyek országai közül hazánk közlekedési operatív programja tartalmaz legnagyobb arányban kötöttpályás finanszírozási projekteket. Hazánk egyébként - az uniós törekvéssel összhangban - a vasút fejlesztését kiemelten kezeli; mint említettem, a magyar vasúthálózat 2007-2013 közötti fejlesztési elképzeléseit a közlekedési operatív program foglalja magában, amely a vasút fejlesztésére kiemelt prioritást kapott; 500 kilométernyi fejlesztés valósul meg törzshálózati vonalakon és elővárosi vonalakon, amelyek jól kihasználtak, és az adófizetők döntő többségének kiszolgálását tartják szem előtt.

A jelenlegi vasútfejlesztési lehetőségek között nem tudjuk a fejlesztéseket minden vasútvonalra kiterjeszteni, az ilyen feladatok finanszírozásának egyik lehetséges forrása pontosan a regionális operatív programok rendszere. A mellékvonali elképzelés tehát nincs ellentmondásban az Új Magyarország fejlesztési tervvel, hiszen az alacsony forgalmú mellékvonalak térségi vasutakká történő átalakítására a ROP-ok forrásai igénybe vehetők.

Tisztelettel kérem a képviselő urat, hogy mindezek ismeretében szíveskedjék a válaszomat elfogadni.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem, az interpelláló képviselők közül ki az, aki válaszol. (Jelzésre:) Megadom a szót Nagy Andor képviselő úrnak.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hiába mondta ön, hogy csak szüneteltetésről van jelenleg szó, és hogy nincs végleges döntés, szeretném önnel tudatni, hogy bármilyen más megoldás, mint hogy az állam fejleszti a vasútvonalakat, elfogadhatatlan. És nemcsak én mondom ezt, ezt mondják a helyben élők, ezt mondják a civil szervezetek, a polgármesterek és a politikusok is, függetlenül attól, hogy melyik padsorban ülnek.

Felhívnám a figyelmét arra is, hogy az érintettek ezeket az úgynevezett hatástanulmányokat csak részben látták, nem mindenki kapta ezeket meg, ezért sokan kétségbe vonják azt is, hogy ezek vajon hitelesek-e. És tudja, államtitkár úr, azon a környéken jelentősége van annak, hogy mit látnak az emberek. Nagyon sokat szenvedtek az elmúlt évtizedekben is, és ott nem rombolni kell, hanem éppen ellenkezőleg, fejleszteni. Kapcsolják be például Losoncot a nemzetközi forgalomba, és az talán megoldást hoz!

Van még egy dolog, amit el szeretnék mondani. 1919-ben vasutasok védték (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezeket a vonalakat az akkor Magyarországra benyomuló csehszlovák katonákkal szemben. Nem tudják megemészteni, hogy most valamilyen (Az elnök ismét csenget.), számukra elfogadhatatlan megoldás születik. Ezért sem tudjuk a választ elfogadni. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az interpelláló képviselők a választ nem fogadták el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 135 igen szavazattal, 75 nem ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Bebes István, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a gazdasági és közlekedési miniszterhez: "Hová vezet a vasút?" címmel. Bebes István képviselő urat illeti a szó.