Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. OLÁH LAJOS, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A hulladékgazdálkodás elválaszthatatlan a környezetvédelem ügyétől. Hogy mit tettek a környezetvédelem érdekében, arról a mai napon már értekeztünk, így ezt kihagynám itt a jelenlévőkre való tekintettel.

Önöknek azonban sajnos a hulladékgazdálkodás tekintetében is sikerült lejjebb vinni a színvonalat. Az újrahasznosítható hulladéknak szerte Európában van egy normálisan működő piaca. Több mint 15 év alatt jutott el Magyarország oda, hogy kialakult egy több tíz milliárdos hulladékgazdálkodási iparág, fokozódó versennyel, emellett jelentősen csökkenő árakkal, javuló hatékonysággal. Ekkor döntött úgy a kormány, hogy lehajolnának ezért a pénzért, és államosították az egész szektort. Gyakorlatilag ma már saját bőrünkön érezzük ennek a döntésnek az indokolatlanságát.

Emlékezetes továbbá, hogy 2021 februárjában a kormánypárti képviselők itt az Országgyűlésben megszavazták a hulladékgazdálkodás átszervezéséről szóló törvényt. Annak ellenére tették ezt, hogy Áder János akkori köztársasági elnök, majd az Alkotmánybíróság is kifogást emelt a javaslat ellen. De hogy is folytatták le önök ezt a koncessziós eljárást? Emlékszünk, csak egy pályázó vett rajta részt, nevezetesen a MOL, az illetékes miniszter napokkal korábban a Mathias Corvinus Collegiumban mondott beszédében azt sem rejtette véka alá, hogy az egész tulajdonképpen az olajvállalat kezdeményezésére történt. Tehát nem azért, mert önök azt gondolták, hogy ez egy jó irány, hogy erre van az előre ebben az országban, hanem érkezett egy vállalat, tett egy kezdeményezést, önök pedig befogadták ezt, szétverve a korábban kialakult normális versenypiacot. Ebben nem a MOL a hibás, ő tett egy kísérletet, hanem a kormány, amelyik ezt így, ilyen módon elfogadta.

Az ágazatban óriási volt a felháborodás, számos hulladékgazdálkodási szakember szerint a MOL által felkínált együttműködési lehetőség egyoldalú és szakmaiatlan volt, melyet a témában jártas felelős vezető nem írhat alá. Elmondásuk szerint nehéz úgy árazni, hogy nem ismerhetik a feladat pontos paramétereit, honnan hová, milyen gyakorisággal kellene például a hulladékot elszállítaniuk. A szakmabeliek a legkritikusabb megjegyzéseikben úgy fogalmaztak, hogy a koncesszió, az egységes ajánlati felhívás, a szerződésminta, ami a szakmát, a feladatokat besorolná, egyszerűen nem életszerű.

Kérdezem ezért, hogy kikkel egyeztettek szakmai szempontokról, meghallgattáke érdemben azokat az iparági szereplőket, akiknek attól kell tartaniuk, hogy majd kiszorulnak a szakmából, mert csak az a partner kap lehetőséget, aki önökhöz közeli. Már az egész iparág háromszor drágábban működik, a rezsicsökkentéshez kapcsolódó áremelési tilalommal veszteségbe hajszolt közszolgáltatók a csőd felé robognak, és az újrahasznosítás se jól szerepel.

De nézzük meg a mai napon tárgyalt törvényjavaslatot más szempontból is! A hulladékgazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló javaslat jogos klímapolitikai célja az volt, hogy kevesebb legyen a gazdaságban az anyagkibocsátás, minél több hulladék kerüljön vissza a körforgásos gazdaságba, továbbá hogy az eddigi, minden hatékonyságot mellőző magyar allokációs rendszert megreformálja. A visszagyűjtési arányokkal ugyanis nagyon rosszul állunk. Az EU ötévente szigorodó beszedési arányokat fogalmaz meg műanyagra, fára, sorolhatnám még tovább, s mindenben el vagyunk maradva a célszintektől.

Az önök törvényjavaslata azonban aggályos nemcsak a gyakorlatban való kivitelezés szempontjából, de jogilag is egymást kizáró ellentmondásokat tartalmaz. Az a koncepció, hogy az EPR-rendszer bevezetése után továbbra is megmarad a termékdíjas rendszer, jogilag is értelmezhetetlen, ugyanis a két rendszer sok szakember szerint egymást kizáró opció. Erre a tényre maga a koncesszió szövegezése is utal a következő módon. „A koncessziós rendszerben működő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer indulásával a korábbi állami szerepvállalás megszűnik, és ezzel összefüggésben a termékdíj elveszti jelenlegi hulladékhasznosításra irányuló forrásteremtő funkcióját, az a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerbe került át.”

A jogi aggályokon túlmenően gyakorlati szempontokból is van egy terület, ahol megkerülhetetlen lenne egy érdemi társadalmi párbeszéd. A jogalkotó a termékdíj emelésével kívánja befolyásolni az anyagáramok forgalmának mennyiségét. Ugyanakkor vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a termékdíj-változtatás a kínálati oldalt kevésbé tudja befolyásolni, keresleti oldalról pedig várhatóan rövid távon sem a fogyasztói szokások, sem az FMCG-kereskedői gyakorlatok radikális megváltozása.

(16.50)

De van még más probléma. Teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy akkor, mikor a koncesszornak minden lehetősége megvan arra, hogy az eddig működő intézményi résztevékenység feladatait ellássa, sőt tervezetten ő maga lesz az EPR- és a visszaváltási rendszerrel kapcsolatos koordinátor, akkor miért veheti gyakorlatilag szabadon igénybe a piaci szereplők szabad kapacitásait az intézményi hulladékgazdálkodási feladat ellátására. Az állam döntött a közszolgáltatási feladatok koncesszióba adásáról, ezt a koncesszor kizárólagos joggal megkapta, emellett viszont a koncesszor szabadpiaci szereplő is. Hangsúlyozom, hogy itt olyan kapacitásokról van szó, melyeket a koncesszor szabadpiaci versenytársai használnak. A kérdéses szabályozás amellett, hogy versenyellenes, még a megmaradt szabadpiaci szereplők kapacitásainak szabad használatát, a tulajdonjogi rendelkezés, továbbá a kapacitások fejlesztési lehetőségét is korlátozza. Önök szerint elvárható, hogy a szabadpiaci szereplők ezt követően magántőke-felhasználással fejlesszék, mikor a szabadpiac „szabad” kapacitásait egy versenytársuk, a koncesszor gyakorlatilag szabadon bármikor hatósági áron használhatja a koncesszió teljesítéséhez?

A törvényjavaslatban önök részletesen foglalkoznak a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi törvény módosításával, a termékdíjat érintő módosításokkal. A koncepciót leszámítva a tervezett EPR-rendszerről, annak működéséről, a díjakról gyakorlatilag kevés információval szolgál. Mi értelme egy olyan törvényjavaslatnak, melyben sem a szabályokról, sem a rendszer működéséről érdemi teljes információt nem kapunk? Érdemi társadalmi egyeztetés kell az EPR-rendszerre vonatkozó szabályokról és törvénytervezetről, mégpedig azonnal és párhuzamosan. A két rendszer együttes véleményezése, társadalmi egyeztetés szükséges, az egyik rendszerre vonatkozó szabályokat nem lehet elfogadni a másik rendszerre vonatkozó szabályok teljes körű ismerete nélkül. Köszönöm szépen, elnök úr.