Felszólalás adatai

SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Először azt keresem, a vitát figyelve, hogy mi az, amiben egyetértünk. Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy az egészség egy emberi alapérték, amire oda kell figyelnünk, és aki megbetegszik, annak az embernek minél színvonalasabb ellátást kell kapnia.

Azt gondolom, abban is egyetértünk, hogy akik az egészségügyben dolgoznak - orvosok, szakdolgozók -, azok meg legyenek becsülve, a feltételrendszert javítsuk. Akkor felteszem a kérdést - ha körbenézek a teremben, főleg egészségügyi dolgozók, az egészségüggyel most is valamilyen kapcsolatban lévők, önkormányzati vezetők vagyunk itt -: kérem, ennek ma megvan a feltétele? Erre már tetszettek válaszolni, a patkó mind a két oldalán: nincs meg. Idézték Mikola urat, elhangzott az SZDSZ-es képviselő asszonytól is egy vélemény; van egy takaró, de a takaró keresztben van. Nem lehetne szakmai mederbe visszaterelni ezt a vitát, és szakmai alapon végiggondolni? Ugyanaz a kassza van, ugyanazok a keretek vannak! S miről van még szó? Arról van szó, hogy pluszforrásokat kell bevonni a rendszerbe.

Miről van még szó? Arról, hogy voltak pozitív példák, és vannak pozitív példák. Ezekre kellene építeni. Ugye, azokat nem akarjuk visszacsinálni? Mire gondolok? Például a gyógyszertárakat gyakorlatilag teljeskörűen átalakítottuk, egy más rendszerben működtetjük. Felteszem a kérdést: bevált ez a rendszer? Nem cáfolta itt senki. Azt mondja nekem, hogy igen. Megkérdezem: a háziorvosi ellátás rendszerét meg akarjuk változtatni? Ugye, nem akarjuk megváltoztatni? Bevált? Bevált. Vagy a műveseellátás kapcsán az a rendszer, ami működik, jó? Nem mondom, hogy tökéletes, de gyakorlatilag elindult valami.

Tulajdonképpen felteszem a következő kérdést is. Itt van a gép-műszer ellátás. Én, mint gyakorló megyei közgyűlési elnök - ötödik esztendeje Heves megyében -, amikor ezzel a feladattal ismerkedtem, láttam, hogy rendkívül komoly gondok vannak egyrészt a dolgozók megbecsülése kapcsán, másrészt a gép-műszer kapcsán, valamint az épület állagával is komoly gondok vannak a Markot Ferenc Kórházban, és ezen javítani akarunk. Hogyan kívántunk ebben lépni? Különböző terveket, fejlesztési elképzeléseket fogalmaztunk meg. Sajnos azt mondtuk, hogy a hetvenes években épült pavilonépületek is nagyon rossz állapotban vannak, a történelmi épületekről nem is beszélve. A gép-műszerben pedig elindítottunk különböző fejlesztéseket. Ma már azt mondhatom, hogy egy társadalmi összefogással, gyakorlatilag különböző pénzügyi konstrukciók megteremtésével olyan gépeket, mint például a komputertomográf, az MRI - ha a kettőt együtt nézem, mondjuk, félmilliárd -, nem tudtunk volna megvenni, ha erre nem találunk egy olyan bérleti pénzügyi konstrukciót, amilyet találtunk. Ezzel kétszázezer embernek az ellátási színvonalát tudtuk javítani. Ez is egy példa, ez is egy lehetőség.

Ahogy figyelem a törvény adta lehetőségeket, gyakorlatilag a mozgásterek bővülnek. Ezekkel a mozgásterekkel kellene élni. Ugyanakkor figyelem a hozzászólókat. Szakmai alapon és egymás iránt nagyobb bizalommal kellene ezekről a kérdésekről beszélni. Az önök szakterületéről beszélek: lázas állapot. A betegnél sem jó a lázas állapot, ugye? Az egészségügyben sem hiszem, hogy jó a lázas állapot. Tehát jó lenne a lázat lejjebb vinni; ne az üléspont határozza meg az álláspontot, és konkrétan a szakmai kérdésekre kellene koncentrálni.

Itt, a patkó mindkét oldalán elhangzott, hogy gondolkozzunk évtizedekben. Én magam is ezt mondom: igen, évtizedekben kell gondolkodni. Ezért is tartom nagy jelentőségűnek azt, hogy az egészségügyi ágazat szükségszerű és elodázhatatlan átalakítása kapcsán a Medgyessy-kormányban volt, úgy gondolom, elhatározás, szakmai bátorság, elszántság, hogy ezeket a folyamatokat felgyorsítsa. Én ezt tartom nagyon lényeges dolognak, és még azt, hogy az egészségügynek társadalmi ügynek kell lenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)