Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi válság egy erősen legyengült magyar gazdaságot érintett, a nemzetközi hatások begyűrűzése tovább rontotta az állapotát, ezen azonban tovább súlyosbít a helyzetet részben orvosolni hivatott politikusok viselkedése. Amikor önök betegek, vagy ne adj' isten, féltett kincsük, a gyerek beteg, akkor az első lépés, amit elvárnak az orvostól, az az őszinteség; őszinteség és határozottság és egy olyan kezelési sor, ami átmeneti ideig fáj, de biztos lépéseket jelent a javuláshoz. A kegyes hazugság meg a félrenézés később sokkal súlyosabb bajok forrása lesz.

Ma ugyanez történik, tisztelt képviselőtársaim, a magyar gazdasággal. A felelős döntések meghozatalával megbízott magyar politikusok nagyobb része hetek óta sem a választókkal, de talán még önmagukkal szemben sem őszinte. Nemzetközi hírcsatornák már élőben adnak tudósítást a magyar parlament elől, a magyar válságot ecsetelve (Folyamatos zaj a teremben. - Az elnök csenget.), nemzetközi lapok kitüntetett helyen hazánk helyzetét elemzik.

Ideje lenne belátni, hogy az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ által megszavazott száznapos program következményét, a pazarlás árát most kell megfizetnünk, nekünk, mindannyiunknak, magyaroknak. Becsöngettek a kölcsönökért, tisztelt képviselőtársaim, amiből lehetőségeinkhez képest igen nagy lábon éltünk.

A magyar választók érzik, hogy bajban van az ország. Ebben a helyzetben őszinteséget és bátorságot várnának el a politikai döntéshozóktól. A bizonytalanság, a határozatlanság, az események utáni kullogás csak félelmeket kelt az országban. Ma nem elég az őszinteség abban a kérdésben, hogy összefogás kell. Az összefogás sürgetésébe kapaszkodni édeskevés, különösen egy nem létező tündértől várni azt, miniszterelnök úr. Nem elég gyáván az adócsökkentést ígérni az embereknek, és tagadni azt, hogy lemondás és értelmes áldozatvállalás küszöbén állunk, tisztelt képviselőtársaim. Lehet halogatni az őszinte beszédet, lehet várni a jó tündért, de talán kifizetődőbb most az egyszer a valós helyzettel szembenézni.

A Magyar Demokrata Fórum egy egyéves válságkezelő programot tett le az asztalra. Hol a kormány válságkezelő programja? - kérdezem Gúr képviselő úrtól is, mert ilyet még nem láttunk. Ma a válságkezelő programmal a parlamenten a sor, tisztelt képviselőtársaim. Azért kell ma a közalkalmazotti és a köztisztviselői bérek 2008-as szinten tartásáról, bónuszok, jutalmak egyéves felfüggesztésének lehetőségéről beszélnünk, hogy pár hónapon belül ne tömeges leépítésekkel, bércsökkenésekkel kelljen szembenéznünk. Azért kell ma a 13. havi nyugdíj egyéves felfüggesztésének a lehetőségéről beszélnünk, hogy később, pár hónap múlva ne az egy hónaptól 12 hónapig járó havi nyugdíj elmaradása legyen a mindennapi beszélgetésünk témája. És azért kell ma a családi pótlék rendszerének ésszerűsítéséről, az egy főre jutó jövedelemhez kötéséről beszélnünk, hogy pár hónap múlva vagy év múlva ne teljes fizetésképtelenségről és családok ezreinek létbizonytalanságáról szóljanak a hírek. És azért kell ma a munkára nem ösztönző, fenntarthatatlan szociális segélyezési rendszer átalakítását kezdeményezni, hogy hónapok múlva ne a rendszer teljes összeomlásával kerüljünk szembe.

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy válságkezelő programunkat csak egy ponttal támasszam alá, a 13. havi illetmények és bónuszok egyéves felfüggesztése összesen több mint 500 milliárd forintos megtakarítást jelentene. Ha még ezen felül a költségvetési intézmények 2000 milliárdos költségvetési kiadásainak csak 8 százalékos csökkentését érné el a kormány, máris közel 700 milliárdról beszélhetünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tét pedig az, hogy mitől lesz működőképes gazdaságunk majd, hogyan lehet a munkát és a bért terhelő adók csökkentésével lendületet adni a magyar gazdaságnak. Most talán egyszer nem a népszerűségi mutatókra, hanem az ország gazdasági mutatóira kellene nagyobb energiát és figyelmet szentelnünk, mert ha a politikai gyávaságnak itt, házon belül megmarad a kétharmada, tisztelt képviselőtársaim, a tét továbbra is az - és megismétlem az előbb elmondottakat -, hogy míg ma mi a magunk zsebében nyúlkálhatunk, néhány hónap múlva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a hitelezők teszik meg sokkal érzéketlenebbül.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)