Felszólalás adatai

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim és kedves parlamenti Munkatársak, akiket hozzánk köt még itt a jó vagy a rossz sorsuk, és ki kell várniuk, amíg mi itt a munkánkat végezzük, remélhetőleg ebben a kérdésben a köz javára. Azt hiszem, a házelnök úrnak maximálisan igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez a parlamenti működés legfeszítettebb hete, de azt hiszem, ezen könnyen lehetett volna segíteni, ha nem háromhetente üléseznénk, hanem mondjuk, hetente.

Szeretnék rátérni a részletes vita szabályainak megfelelően a tizenhét módosító indítványom közül néhánynak az ismertetésére. Először én is örülni szeretnék, mert a tizenhét módosító indítványból, amelyet szocialista képviselőtársaimmal benyújtottunk, öt támogatásra került, és azt hiszem, ez bizonyítja, hogy igyekszünk, amikor lehetőséget látunk arra, hogy maximálisan mi is konstruktívak legyünk, és ezt tapasztaljuk a gyermekvédelem területén a kormány részéről is.

Két kapcsolódó módosító indítványra mutatott fogadókészséget a kormány, és ezeket a holnapi napon a képviselőtársaimmal benyújtjuk. Az egyik ezek közül az, hogy a nevelőszülő az alapfeladatok ellátásán túl nem a fenntartó, hanem a működtető hozzájárulásával elláthatja a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek különleges gondozását. Azt hiszem, fontos dolog itt a fenntartó helyett a működtetőt behozni ebbe, mert ő kapja meg itt a kulcspozíciót. Ez az egyik, amit kapcsolódóként befogadni szándékoztak, és ez nagy örömünkre szolgál.

A másik pedig az, amely az 50. sorszámot viseli. Ez pedig tulajdonképpen egy pontosítás és sorrendi felcserélés, mert a működtető a nevelőszülőt nem felkéri - a külön jogszabályban meghatározott követelmények figyelembevételével -, kiválasztja és felkészíti, hanem a javaslatunk az, hogy külön jogszabályban meghatározott körülmények figyelembevételével kiválasztja, felkéri, felkészíti és nyilvántartásba veszi, tehát a természetes sorrendnek kell megfelelnie. Ezt be fogjuk nyújtani a képviselőtársaimmal.

Rátérnék a négy módosítóra, a tízből csak négyet tervezek egy kicsit halkan és csendben indokolni; még mindig bízom abban, hogy az érveink egy része eljut a kormányhoz és nyitottak lesznek.

Az egyik a 24. számot viseli, és az otthonteremtési támogatásról szól ez a javaslatunk. Szó szerint azt tartalmazza, hogy a támogatásra jogosult fiatal felnőttnek ne három, hanem két évi tartós intézményi gondozási helyén eltöltött nevelésbe vételét kelljen előírni, tehát úgy gondoljuk, rövidebb idő is elegendő legyen ahhoz, hogy erre az otthonteremtési támogatásra jogosult legyen. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ezzel tulajdonképpen egy nehéz időszakban lévő, de gondozotti státusban lévő fiatal, aki a családi hátterét mindenképpen bizonytalannak, illetve elveszítettnek érezheti, ekkor is kapja meg ezt a támogatást.

Maximálisan tudjuk támogatni azt, amit itt Göndör képviselőtársunk elmondott, hogy ennek az otthonteremtési támogatásnak az összege lényegesen magasabb legyen, hogy érdemi segítséget nyújtson, és ezek a fiatalok ne a hajléktalanszállók potenciális lakói legyenek, mint ahogy például Győr városában sok ilyen fiatalt találunk, mert nem tudnak az életben igazán megkapaszkodni. Privát szerencse, hogy Győrben a hajléktalanszálló más szellemiségű, mint mondjuk, általában ezek az éjjeli menedékhelyek.

A másik ilyen módosító indítványunk, amiről szeretnék néhány szót szólni, a 28. sorszámú. Ennek a tartalma pedig az, hogy az otthonteremtési támogatás mértékét, összegét változtatnánk meg. Mi kisebb szorzókat használtunk, nem mertünk annyira nagyvonalúak lenni, de ezek a szorzók a 20-30-szoros összeget jelentik. Úgy gondolom, ez nem elégíti ki azt a feltételt, amit mondjuk, Göndör képviselőtársam nem befogadott javaslata, de talán mégis nagyobb segítséget jelent.

A harmadik, amit szeretnék indokolni, a 47. sorszámú javaslatunk. A 47. sorszámú javaslatunkban pedig az szerepel - amit már itt Béki Gabriella képviselőtársam is felvetett -, hogy milyen feladatai vannak a nevelőszülőnek és mit kell tennie a nevelőszülőnek: elő kell segítenie a gyermek erkölcsi fejlődését. Mi azt javasoljuk, hogy a hit- és vallásoktatásban való részvétel biztosításának lehetőségét vegyük ki ebből a törvényből, mert úgy gondoljuk, hogy ha van igénye a gyermeknek erre, akkor ezt nem kell a törvénybe behozni. Azt hiszem, erről már itt koncepcionális eltérés van közöttünk. Mi úgy gondoljuk, hogy engedni kell a vallási, lelkiismereti meggyőződése szabad megválasztását, kinyilvánítását és gyakorlását. Ez a mi értelmezésünk szerint maximálisan kielégíti azt, ami egy liberális, toleráns, nyitott társadalomban akár egy vallásos érzelmű fiatal számára is megfelelő lehetőséget biztosít.

(1.00)

A 61. sorszámú javaslatunknál pedig - be kell vallanom - most, amikor újból átnéztem a módosító csomagunkat, akkor döbbenten vettem észre, hogy itt egy végzetes elírás történt, és ez a bizottsági előterjesztésben is szerepel. Talán senki nem tételezi fel rólunk, a Szocialista Párt képviselőiről, hogy mi a minimálbér 25 százalékra akarjuk a nevelőszülői díjat, annak legalacsonyabb összegét lecsökkenteni, a nyugdíjminimum 120, illetve 140 százalékról. Egy egyes lemaradt ennek az elejéről, tehát a minimálbér 125 százalékról van szó. Kérem, hogy méltányolják ezt az elírást.

Azért szeretnénk, hogy ne a költségvetési törvény határozza meg, hanem a minimálbér 125 százalékában legyen a nevelőszülői díj megállapítva, mert mi is úgy gondoljuk, hogy itt életekről és családok megélhetését biztosító összegről van szó, és ez ne politikai alkuknak legyen a költségvetési törvényben, ha úgy tetszik, az eszköze és a tárgya. Ezért szeretnénk, ha ez egy fixen kiszámítható és garantálható összeg lenne, amellyel a családok előre tudnak számolni.

Azt hiszem, ezek a módosító indítványaink azok, amelyek ebben a ma már holnap van időpontban is, remélem, a kormány képviselőjének figyelmére méltóak voltak, és szeretnénk, ha ezeket méltányolnák, mert nagyon szeretnénk, ha támogatni tudnánk a gyermekvédelmi törvénynek ezt a módosítását.

Köszönöm figyelmüket. (Göndör István tapsol.)