Felszólalás adatai

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban egy tízórás vita vége felé vagyunk, és valóban úgy van, hogy amit az ember megfogalmazott magában, hogy elmondja, annak egy része már elhangzott. Néhány olyan gondolatot szeretnék elmondani, ami esetleg még újként hathat.

A vitában elhangzott - és nem akarom egyetlenegy képviselőtársamat, egyetlenegy frakciót sem megsérteni, annál is inkább, mert ez általánosságban nem lesz igaz -, az egyik frakció általam nagyrabecsült képviselője azt mondta, hogy ők vidékre járnak; a másik frakció általam valóban nagyrabecsült képviselője pedig azt mondta, hogy ők vidéken is élnek. Aztán folytathatnám a szójátékot, volt olyan parlamenti frakcióbeli képviselőtársunk, akiről kiderült, hogy vidékre maximum kirándulni jár, és őt sem akarom megsérteni. És saját magammal sem akarok elbizakodott lenni, hogy mi, kisgazdák nemcsak vidékre járunk, nemcsak vidéken élünk, hanem személy szerint még vidéken is dolgozunk. De természetesen senkit nem akarok megsérteni; valószínűleg minden parlamenti frakcióban ülnek olyan képviselőtársak, akik vidékre járnak, a mezőgazdaságból élnek, és valóban abban is dolgoznak.

A hármas törvényjavaslathoz összességében annyit, hogy a nemzeti földalap mint törvénytervezet, mint óhaj évekkel ezelőtt felmerült már. Valóban, több párt műhelyében készültek a törvényjavaslatok: Medgyasszay László kollégámat, képviselőtársamat az MDF részéről, a Kisgazdapárt részéről Gyimóthy Géza képviselőtársamat és Csatári Jóska képviselőtársamat kell kiemelni, és valóban, a többi párt, így a Fidesz részéről is készültek a műhelyben a földalap, a nemzeti földalap törvényi meghatározásának gondolatai. Ez egy többéves folyamat, ahogy a mustból bor lesz egy forrás során - itt a forrási folyamat lassúbb lett. Úgy néz ki, hogy az őszi időszakra a mustból (Francz Rezső: Lőre lett!) egy fejtés előtti bor képződik, keletkezik. (Francz Rezső: Lőre lett belőle!) Azt kell mondani: egy törvény is akkor jó, ha olyan, mint a bor; minél régebbi, minél öregebb, annál jobb lesz. Amennyiben a nemzeti földalapról az elkövetkező hetekben megalkotandó törvénytervezetből törvény lesz, évek vagy esetleg évtizedek múlva be fog bizonyosodni az, hogy ez valóban jó törvény volt-e, hogy mennyit kell rajta csiszolni, mennyit kell még most csiszolni a javaslatnak az általános, illetve majdan a részletes vitájában, illetve hogy a következő ciklusokban elő kell-e egyáltalán venni, vagy hányszor kell elővenni, ezt természetesen majd az idő fogja eldönteni.

(20.10)

A törvénytervezet többi részében a termőföldről, illetve a földkiadó bizottságokról szóló javaslatok valóban az eddigi törvénykezéseink további csiszolását, további polírozását jelentik. Felvetődött a kérdés, hogy külön birtokrendezési törvényre is szükség lenne. Úgy érzem, hogy első lépésben ez a hármas törvénycsomag egy jó megoldásnak tűnik; jó megoldásnak tűnik, és jófelé indítja el a megoldásokat.

Ugyanakkor el kell mondani, hogy valamennyien vagy legalábbis a többségünk érzékeli a mai magyar mezőgazdaság számtalan problémáját. Ezeknek a problémáknak egy része valóban bejön a Ház falai közé is, egy része kívül reked, de azért az probléma. Aki vidéken, az egyszerű emberek között jár, az viszont sajnos naponta millió problémával találkozik. Úgy érzem azonban, hogy ezzel a törvénykezési csomaggal, ami a törvényhozás, a tisztelt Ház feladata, jófelé indulunk el. Jófelé indulunk el a nemzeti földalappal mint törvénynek a megalkotásával, nagyon sok olyan problémát megold, amely az évek során felgyülemlett, és úgy érzem, hogy mint eszköz, jó megoldásnak tűnik.

Ugyanakkor természetesen vitatkozni lehet a végrehajtás módjáról. Lehet, hogy szükséges lenne ehhez nemcsak a nemzeti földalap közhasznú társaság alapszabályában, működési szabályzatában leírni a részleteket, a végrehajtás mechanizmusát, lehetséges, hogy szükséges lenne egy végrehajtási rendeletet kiadni ehhez.

A magyar birtokszerkezet a mai nap során többször felmerült, valamint a mai magyar mezőgazdaság helyzetéről is sok szó esett. Kedves képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy 1999-ben alkotott egy törvényt a Ház a mezőgazdasági összeírásokról, melynek során 2000 januárjától március végéig egy általános mezőgazdasági összeírást végzett a Központi Statisztikai Hivatal. Ennek eredménye valamennyiünk számára publikus, és gondolom, hogy sokan jól ismerik. Megállapították, hogy a háztartások közül mintegy 850 ezer háztartás az, amely kimondottan mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ezenkívül mintegy 760 ezer háztartás van, ami valamilyen részben kapcsolódik a mezőgazdasághoz.

Az állampolgárok részvételi arányát tekintve pedig gyakorlatilag minden harmadik magyar állampolgárnak - függetlenül attól, hogy a fő munkaidejét hol tölti el - valamilyen köze van a mezőgazdasághoz. Abban képviselőtársaimnak igaza volt, hogy alkalmazásban mintegy 165 ezer van, ha az élelmiszeriparban alkalmazottakat hozzávesszük, az még 145 ezer főt jelent, ezenkívül igen jelentős a mezőgazdasági őstermelők száma; ezt a Pénzügyminisztériumtól kapott adatok szerint mintegy 1,2-1,3 millióra becsülik. Tehát ez azt jelenti, hogy egy nagyon komoly és a magyar társadalom számára nagyon fontos réteg foglalkozik a mezőgazdasággal, és úgy, ahogy Font képviselőtársam is mondta, ez nemcsak közgazdasági kérdés, nemcsak az, hogy milyen intenzíven, milyen költséghatékonysággal lehet a mezőgazdaságban termelni, ez annál sokkal több.

De ugyanígy van ez a tőlünk nyugatra fekvő országokban is. Tudjuk azt, hogy az Európai Unió országaiban a közös agrárpolitika megvalósítása az Európai Unió költségvetésének mintegy 50 százalékát emészti fel. Ha pedig azt mondom, hogy ott azokkal a támogatási rendszerekkel érik el azt a színvonalat, akkor minden elismerésem a magyar termelőknek - és itt szektorsemlegesen valamennyire gondolok -, hogy az itteni viszonyok között még ilyen színvonalasan tudnak termelni.

A családi gazdaságok kialakításában első lépcsőben természetesen jónak tartjuk ezt a megoldást, azonban úgy érezzük, hogy akik főállású vállalkozóként fognak vállalkozni, ez néhány ezres tömeg lehet, tehát nem igazán fedi le az egész agráriumot. Indulásnak jó, csírának jó, ugyanakkor véleményem szerint továbbra is gondoskodni kell az előbb említett mintegy 1,2-1,3 millió mezőgazdasági őstermelőről, az ő esetükben is a földhasznosításról, a föld normatív támogatásáról, mert azt hiszem, valamennyiünk érdeke az, hogy ne csak az illető személyek megélhetését biztosítsa, hanem áttételesen azzal, hogy ezek a lakosok, ezek az állampolgárok vidéken maradnak, bizony, a sokszor csak frázisokban kifejezett vidékfejlesztési politikát is sikerül megvalósítanunk.

A magyar földbirtokrendszer története hosszasan alakult ki, a két világháború között volt egy nagybirtokrendszer, ezt '45-ben egy földosztás követte, majd '59-ben az erőszakos kollektivizálás, és '90-től, illetve '92-től kezdődött a kárpótlással, valamint a földkiadással a tagi részarányok kiadása.

Amiről a harmadik törvénytervezet rendelkezik, azt hiszem, hogy a folyamatot sokan személyesen végigéltük. Az igazság az, hogy aki a földrendező bizottságok kezdetén igényelte, akkor annak bizony kimérték, és önálló birtoktestet alakíthatott ki, sőt arra is volt lehetőség, hogy a kárpótlási és tagi földarányt, földalapot kicseréljék, a kárpótlási föld és a tagi részarányföld egymás mellé kerülhessen és önálló birtoktest alakuljon ki.

Külön története van, hogy akkor a kárpótlási földterület miért csak akkora lett, illetve a földkiadó bizottságok miért táblákban alakították ki a birtokokat, ugyanis az akkori, az új szövetkezeti törvény, illetve az átmeneti törvény során a szövetkezetekből az üzletrész kiadása 1992 júniusában, júliusában volt lehetséges, míg a földkiadás, illetve a kárpótlások '93-ban indultak be, és így egy időkésés volt.

Sajnos, a folyamat úgy alakult, hogy akkor nagyon sokan eszköz, tőke, gép hiányában nem tudták vállalni, hogy önállóan megművelik a birtokaikat, ennek következtében kialakult az a lehetetlen helyzet, és bizony a földkiadó bizottságok zöme nem hallgatott arra a törvényjavaslatra, hogy húszas birtokcsoportonként kell önálló területeket kialakítani, mert bizony ma is van olyan tábla, amiben a tulajdonosok száma 70, sőt 100 fő. Nyilvánvaló, hogy ilyen területű, ilyen létszámú osztatlan tulajdont nagyon nehéz megszüntetni.

Reménykedtem, amikor 1999-ben a XLIX-es törvénnyel csiszoltunk a '93. évi II-es törvényen, de a gyakorlat bizonyította azt, hogy bizony - és a fogadóórákon megjelennek a földtulajdonosok - a tagi részarányföldek kivitele továbbra is akadozik. Úgy érzem, hogy ezekkel a dolgokkal jó irányba indul el a folyamat, és képesek leszünk arra, hogy a módosító javaslatok után ezt elfogadjuk.

A 2500 hektáros bérleti területet, az 50 ezer aranykoronás területet valóban irreálisan magasnak tartjuk, valamint a földkiadás esetében azt a szűk határt, azt a 60 napot szintén nagyon kevésnek tartjuk. Véleményünk szerint ezt egy hosszabb határidőben kellene megvalósítani.

Felvetődik a kérdés, hogy melyek lesznek a pozitív hatásai ennek a három törvénytervezetnek.

(20.20)

Természetesen, ha a mezőgazdasági támogatási rendszer is lépést tart ezekkel a birtokkialakítási gondolatokkal, akkor nyilvánvaló, hogy versenyképes családi gazdaságok alakulnak ki. Ha egy kicsit visszamegyünk a múltba, akkor nálunk volt egy bizonyos időszak, amikor a családi gazdaságok kialakítása, illetve fejlődése megtorpant, ugyanakkor reményünk lehet arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - köszönöm szépen...

ELNÖK: Képviselő úr, jeleztem, hogy 13 perc 24 másodperc állt rendelkezésre.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): ...hogy ezen törvénytervezet során versenyképes családi gazdaságok fognak kialakulni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)