Felszólalás adatai

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Általános vitáról lévén szó, most a három törvénnyel kapcsolatban általánosságban szeretnék néhány dolgot elmondani, de természetesen majd ha eljön a részletes vita ideje, akkor szinte minden paragrafushoz lesz nagyon komoly hozzáfűznivalóm, úgyhogy arra majd a későbbiekben fogok visszatérni.

Azzal szeretném kezdeni hozzászólásomat, hogy ha valaki nem vette volna eddig észre, hogy a választási kampány elkezdődött, akkor most észreveheti. Ezt onnan lehet tudni, és ez mindig visszatérő jele a választási kampány kezdetének, hogy a politikai porondon megjelenik a föld, megjelennek a földdel kapcsolatos kérdések. És ha visszagondolnak, tisztelt képviselőtársaim 1990-re, 1994-re, '98-ra, és most kezdődik a következő választás, akkor ez így volt minden évben. Minden ilyen évben valamilyen formában a szavazatok reményében a politikai palettára került és a politikai csatározás színtere lett a vidék, és ebben a csatározásban a föld mindig jelen volt.

Most is választás előtt vagyunk, és ilyen nagy világmegváltó ötletek most is megszülettek, most is megszületett a kormány akarata, hogy nyolc hónappal a választás előtt öt hatalmas nagy törvényt, törvénytervezetet szándékozott az Országgyűlés elé terjeszteni, és mint ahogy erről már Németh Imre képviselő úr az előbbiekben szólt, ebből az ötből különböző okok miatt csak három maradt a végére, és ez a három pedig olyan, amilyen. Viszont azt hiszem, azt nyugodtan el lehet mondani, hogy ezeknek a csatározásoknak a levét mindig azok itták meg, akikért állítólag megszülettek ezek a törvénytervezetek.

Ami a földet illeti, itt valóban nagyon zavaros a helyzet, és csak egyetérteni tudok a miniszter úrral, aki a helyzetértékelésében elmondta, hogy mi a helyzet ezen a területen. Valóban, a kilencvenes években nagyon durva változás keletkezett ezen a területen - akkor is a politika volt a háttérben. Mert ki ne emlékezne arra az időszakra, amikor a nagyüzemek elleni támadások címszava alatt nagyon sokszor érzelmi alapon olyan törvények születtek a földdel kapcsolatban, aminek a levét igazából ma is isszuk, és ami gyakorlatilag ma is megoldhatatlan helyzet elé állítja a Magyar Országgyűlést.

Akkor volt az, hogy a 6,2 millió hektár mezőgazdasági terület 90 százaléka magánkézbe került. Ez akkor 2,5 millió főt érintett, tehát annyi új tulajdonos keletkezett, és természetesen ebből az adódott és az adódik jelenleg is, hogy a föld nagyon elaprózódott. Különvált, gyakorlatilag különváltak a földtulajdonosok és a földhasználók. És ha ehhez a helyzethez még hozzáteszem a mostani, tehát a legutolsó mezőgazdasági összeírás adatait, akkor azt is lehet látni, hogy körülbelül egymillió gazdaság, egyéni gazdaság működik vagy van ma Magyarországon, és ennek az egymillió gazdaságnak a 70 százaléka egy hektár alatti földterülettel rendelkezik.

És még szeretném folytatni, mert érdekesek a további számadatok is, hisz 1-10 hektár közötti földdel 232 ezer tulajdonos rendelkezik; tehát 1-10 hektárral, nagyon kicsi területről van szó még mindig; 10 és 100 hektár között 49 ezer tulajdonos van; 100 hektár fölött csak 2 ezer. És a 2 ezer gazdaságból 1300 körüli gazdaság rendelkezik 100 és 1000 hektár közötti földterülettel, és 1000 hektár fölöttivel csupán 700 gazdaság.

(14.50)

Tehát érdemes elgondolkodni ezeken a számadatokon. Valóban rendkívül zavaros a helyzet, valóban nagyon indokolt lenne és indokolt volt már a korábbi időszakban is, hogy valami történjen a föld körül.

A választási ígéretekben megjelentek a földdel kapcsolatos különböző elképzelések. Például megjelent az, hogy a birtokrendezési törvényt mielőbb napirendre kell tűzni, az öröklési törvényt nagyon gyorsan napirendre kell tűzni; megjelentek a családi gazdasággal kapcsolatos törvényes szabályozással összefüggő elképzelések, no de hát nagyon közel vagyunk a választásokhoz. Ezzel kapcsolatban elképzelések születtek, de miután nagyon sok embert érint, az előbbi adatokból lehet következtetni, természetes, hogy a választások előtt néhány hónappal a kormány ezt a megoldást, hogy megfelelő, tisztességes, konszenzuson, megfelelő háttértárgyalásokon alapuló tárgyalások útján próbálja megoldani, nem merte felvállalni, és ezért történt az, hogy a két legfontosabb törvényt - tehát a birtokrendezéssel kapcsolatos törvényt és az örökléssel kapcsolatos törvényt - visszavonta, és most egy ilyen három törvényből összeállított földtörvénycsomag fekszik csupán előttünk.

Tehát általánosságban azt szeretném elmondani, hogy szükség lenne a törvényi szabályozásra, de ezek a benyújtott törvények nem oldják meg azokat a problémákat, amelyekről az előbb is beszéltem. Nem orvosolják a problémákat, további zavarokat okoznak. Konzerválja a már most is meglévő, nagyon sok helyen ma is meglévő kaotikus állapotokat, tovább diszkriminál, és durva támadás a társas vállalkozások ellen.

Ezt tessék nagyon megfigyelni, tisztelt képviselőtársaim, mert most történik egy olyan durva támadás a társas vállalkozások ellen, amibe most már nemcsak a szövetkezetek tartoznak bele, amelyek ellen eddig néhány cikluson keresztül már megszoktuk, hogy vannak, akik genetikai okok miatt állandóan csak támadásokat intéznek. Most már nemcsak szövetkezetekről van szó, hanem nagyon sok gazdasági társaságról van szó, és ezen gazdasági társaságok döntő többségének a halálos ítéletét írják most önök alá e törvények elfogadásával.

Fölteszem a kérdést, hogy hol van az a középtávú agrárstratégia, amire rá kellene építeni, rá kellett volna építeni ezeket a törvényeket, és hol van az a szakmai konszenzus, amit illene megteremteni ilyen törvények elfogadása kapcsán. Tehát rendkívül zaklatott állapot van ebben az ágazatban, és úgy érzem, hogy ebben az elmúlt négy évben ezen az állapoton gyakorlatilag semmi javulás nem történt, és ilyen körülmények között ilyen súlyú törvényekkel foglalkozni, azt hiszem, a bűntény kategóriájába tartozik.

A másik kérdés az, hogy beszélnünk kell arról - mások is beszéltek -, hogy itt vagyunk az európai uniós csatlakozás kapujában, és ez sajátos helyzetet teremt az agrárágazat körül is, mert ami most természetesnek tűnik, az a csatlakozás után nem biztos, hogy úgy fog működni, Magyarországon sem. Úgyhogy talán érdemes lett volna várni ezekkel a törvényekkel addig, amíg a csatlakozásunk megtörténik.

A termőföldről szóló törvény elsősorban a tulajdoni kérdésekkel foglalkozik, de azt már valamelyik képviselőtársam elmondta, hogy a privatizáció Magyarországon befejeződött ezen a területen, tehát nem hiszem, hogy most olyan fontos dolog lenne ilyen gyorsan, néhány hónap alatt napirendre tűzni a tulajdoni kérdéseket, annál is inkább, mert ez borzasztóan lassú folyamat. Itt évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy ezen a területen szemmel látható és érzékelhető, a társadalom számára is elfogadható változások tanúi legyünk.

Úgyhogy ezt most erőltetni nem hiszem, hogy túlzottan szükséges lenne; sokkal inkább foglalkozni kellett volna a bérleti rendszerrel, mert a bérleti rendszer működik máshol is, működik az Európai Unióban. Tessék megnézni az európai uniós gyakorlatot is! Én példaként csak Angliát, Franciaországot, Hollandiát tudnám felhozni, ahol a mezőgazdasági termelők, gazdálkodók 50 százaléka bérelt területen gazdálkodik, és működik ez a rendszer, de sorolhatnám a többi európai országot is. Igaz, hogy ott nem 50 százalék, lehet, hogy csak 25 vagy 30 százalék, de nagyon jól működik a bérleti rendszer. Azt hiszem, hogy Magyarországon is meg lett volna a lehetőség arra, hogy ezt a rendszert támogassuk; természetesen megfelelő törvényi szabályozás kellett volna hozzá megfelelő adókedvezményekkel, és ennek megvan a bevált módszere.

Ehelyett a kormány nem ezt az utat választotta, hanem gyakorlatilag elkezdett egy újraállamosítást. Nem tudom másnak nevezni azt, amikor belép egy olyan rendszer, amely gyakorlatilag a földterület 60-70 százalékán direkt állami befolyást akar gyakorolni, és azt mondja, hogy ez a családi vállalkozások, családi gazdaságok segítését akarja szolgálni. Egyrészt nem is szolgálja azt, másrészt pedig, ahogy az előbb említettem, ez rendkívül durva támadást jelent a jogi személyiségű vállalkozások többsége ellen, tehát azok ellen a vállalkozások ellen, amelyek ma is a mezőgazdasági termelés 50 százalékát adják, és a minőségi árutermelés és az adó jelentős részét is ezek a cégek biztosítják.

Mondtam, hogy a részletekbe nem nagyon akarok belemenni, majd a részletes vitánál erre lehetőségem lesz, de azért a 7. §-t kiemelném. Ez tehát új jogintézmény, az elő-haszonbérletet szabályozza. Itt már sokan beszéltek arról, hogy hat-hét olyan tényező van, akik sorban állnak az elő-haszonbérleti jogért, és érdekes módon mindenki jó pozícióban van ezzel, csak éppen akik ma is bérlik a területet, azok vannak leghátul.

Még nem foglalkozott vele senki, ezért egy példát szeretnék elmondani. Ugye a szövetkezetek, részvénytársaságok ma bérelt területen tudnak gazdálkodni, mert ez a rendszer Magyarországon, a parlament és a törvényalkotás jóvoltából nem birtokolhatnak földet. Ha éppen egy szövetkezeti tag vagy egy részvényes, akinek érdeke, hogy a részvénytársasága eredményesen működjön, és azt mondja, hogy ő a földjét szeretné ott látni abban a gazdaságban, annál a cégnél, ahol ő is érdekelt, ezt igazából nem teheti meg, mert fel van sorolva, hogy kinek van elő-haszonbérleti jogosítványa, és ő csak a legutolsó helyen van; és lehet, hogy ez a bizonyos nemzeti földalap kht., már valakinek régen odaadta, aki sokkal előtte van a sorban, lehet, hogy éppen a saját klientúrája építésére használta fel az ő földtulajdonának a haszonbérbe adását.

Szeretnék csupán egy mondattal reagálni arra, amit itt már többen megemlítettek, hogy ugye vissza tetszenek emlékezni arra, amikor 1997-ben volt egy olyan kormányakarat, szándék, hogy szűkített nagyságrendben, 300 hektár nagyságrendig a társas vállalkozásoknak is biztosítsunk földvásárlási lehetőséget, és akkor micsoda óriási támadás érte az akkori kormányt, hogy el akarja herdálni a magyar földet, külföldiek kezébe akarja adni a magyar életet. Most teljesen természetes dolog, hogy a 8. §-ban azt mondjuk, hogy 2500 hektárt bérelhet egy személy Magyarországon, és nincs odatéve, hogy kik lehetnek ezek a személyek - természetesen a külföldiekre is vonatkozik. És tessék majd utána végiggondolni, hogy mi következik ebből a későbbi időszakban.

Tehát általánosságban ennyit akartam elmondani; illetve nagyon röviden a nemzeti földalapról szóló törvényhez annyit, hogy Farkas képviselő úr - ugyan nem látom, hogy most itt lenne - vagy tíz pontot felsorolt, azokat a célokat, amelyeket el akart érni a törvényalkotó ezzel a törvénnyel, és felsorolta, hogy miért lehet ezzel egyetérteni.

(15.00)

Egyet lehet érteni, én is egyetértek mind a tízzel - vagy lehet, hogy tizenöt célt is felsorolt Farkas képviselő úr -, én is egyetértek ezekkel a célokkal, csupán az a probléma és a baj, hogy ez a törvény azokat a célkitűzéseket nem oldja meg, tehát változatlanul rendkívül zavaros helyzetet hagy maga után, és arra jó, hogy a kormány politikai eszközként használja ezt a szervezetet is. Hogy hogyan, milyen formában, erre majd vissza fogunk a részletes tárgyaláson térni.

A földrendező és a földkiadó bizottságokról csupán annyit - mert az időnk most már nagyon előrehaladt -, hogy ez a sokadik próbálkozás, de azt hiszem, igazából ez sem éri el a célját, és sokkal több kárt okoz, mint amilyen célt el akarnak érni ennek a törvénynek az elfogadásával.

Tehát összességében az a véleményem, hogy ezek a törvények tárgyalásra alkalmatlanok; első olvasatban jók, tehát sok tapasztalatot tudtunk gyűjteni az olvasásuk kapcsán, de új törvényekre lenne szükség. Nagyon remélem, hogy a tárgyalás végén úgy állhatunk föl, hogy tudunk valami olyan helyzetet teremteni, hogy a valós problémák irányába induljunk el, mert ez, ami most kialakult, ez minden, de nem a helyzet orvoslására való.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)