Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormányai már öt-hat éve abban a reményben terjesztik be költségvetéseiket, azért tartanak fenn drága brüsszeli intézményeket, szolgáltatnak adatokat az Európai Unió Bizottságának, mert Magyarország ígéretet kapott arra, hogy négy-hat-nyolc éven belül az Európai Unió tagja lehet. Ez ideiglenes, bizonytalan viszony, Magyarország ennek fejében mégis visszafejleszti mezőgazdaságát, beengedi és alázatosan kiszolgálja a globális tőkét, kárt okoz magának. Hozzájut ugyan bizonyos pénzösszegekhez, amelyekkel fejlesztéseket is megvalósíthat, de a saját kutatás-fejlesztés lényegében véve megszűnt hazánkban.

Most az a veszély fenyeget, hogy ez az ideiglenes állapot folyamatos sorvadásként állandósul. A világgazdasági és pénzügyi válság és az egyes európai államok gazdasági helyzetében beállott változások következtében a csatlakozás egyre bizonytalanabb. Ha nem a nyájasan fogalmazott ígéreteket nézzük, hanem a tényeket, akkor a helyzet a következő:

Az EU költségvetéséhez jelenleg Németország 10 milliárd ECU-vel járul hozzá, Franciaország pedig 0,4 milliárd ECU-vel.

(15.20)

Németország hozzájárulása egymagában több, mint a hat másiké. Hollandia, az Egyesült Királyság, Olaszország, Svédország, Franciaország és Ausztria együttesen 7,3 milliárd ECU-t ad. Németországnak súlyos gondjai vannak. Most a szociáldemokraták kerültek kormányra; sikerüket részben annak köszönhetik, hogy ezt, valamint az Oroszországnak nyújtott támogatásokat kifogásolták. Németország nem bírja tovább a terhelést, különösen ha romlanak a világgazdaság növekedésének az esélyei.

A kvótákat illetően máris súlyos viták robbantak ki. A szociáldemokrata kormányok éles nemzeti érdekütközésbe kerülnek egymással. Az új tagállamok felvétele tovább tolódik kifelé. A most véget ért európai csúcsértekezletre már meg sem hívták a felveendő tagokat - majd decemberben. De decemberben osztozkodni fognak. Be van jelentve a felvételre várók vizsgáztatása; Jalta, Potsdam és 1956 után ez, azt hiszem, kínos és megalázó.

De van a dolognak egy másik vége is. Ha azt nézzük meg, hogy melyek az EU költségvetése által támogatott országok, akkor négy alapvetően mezőgazdaságit találunk: Spanyolország 6,1 milliárd ECU-t kap évente; Görögország 4,1-et; Portugália 2,8-at és Írország 2,3-at. Ezeknek az országoknak erre a pénzre elengedhetetlenül szükségük van. Elképzelhető, hogy ha összeszűkítik az EU támogatási keretét, ezek lemondanak a magyar és a lengyel mezőgazdaság javára? Soha!

Az Európai Unió bővítése a jelenlegi világgazdasági helyzetben megoldhatatlan feladat, amit bevallani kín, politikailag kínos, és ezért hitegetni fognak bennünket, vagy elküldenek pótvizsgára.

A társult állapot nekünk viszont előnytelen. Leépítünk, alkalmazkodunk, átadjuk kapacitásainkat, nem modernizálódunk, hanem illeszkedünk, és cserébe alig kapunk valamit. Ez rossz politika! Ez lejtő, amin most még meg lehet állni. Ne teljesítsünk semmilyen olyan kérést, amelyért nem kapunk cserébe semmit, induljunk el végre a saját utunkon, és ne várjunk nyugati alamizsnára!

A visegrádi összefogás ezzel szemben jó irány. Ha a szavakat tettek követik, ha erős gazdasági kötelékkel fűzik össze magukat a közép-európai országok, akkor megállhatnak az EU packázásával szemben. Közép-Európa együtt alkalmas arra, hogy kidolgozza a fejlődés új irányát, ez sokkal igényesebb és emberibb lehet, mint a képtelen bürokrácia felé haladó Európai Unió. Az Országgyűlésnek módjában van a költségvetést ilyen módon átszerkesztenie.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)