Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom, én némileg megértőbb leszek az ellenzékhez és az ellenzéki felszólalókhoz, mint Tilki Attila képviselőtársam, ugyanis magam is itt néhány cikluson át politikusként eltöltöttem elég és kellő időt ellenzékben, hogy tudjam, hogy az ellenzéknek akkor, amikor nincs fogás a másik oldalon, rendkívül nehéz pozíciója van, nagyon nehéz. Azok a pozíciók, amelyeket mi betöltöttünk ellenzékiként, könnyebbek voltak kétségtelenül. Egyszerűbb volt, hiszen olyan zárszámadásokat kaptunk, amelyeknél nem volt nehéz megtalálni azokat a fogódzókat, amelyek alapján az ember kellő eréllyel és nyugodtan támadhatta a kormányzati politikát. Ez most nehezebb, ezt el kell ismerni, sokkal nehezebb, a számokkal ugyanis kutya nehéz vitatkozni. Amikor olyan imponáló számok vannak, amelyeket itt már számosan felsoroltak, de amelyekből én csak egyet-kettőt emelnék ki, és amelyek azt jelentik, tisztelt Ház, az én számomra különösen, hogy amióta én visszaemlékszem, hacsak a Kádár-korszakot nem vesszük még alapul, ilyesfajta mutatók a munkanélküliségben, a foglalkoztatásban nem léteztek. És lehet azt mondani, és itt Z. Kárpát képviselőtársamnak mondom, hogy merthogy elmentek külföldre, és külföldön dolgoznak, és merthogy ezt beszámítjuk, akkor ugyan, kérem tisztelettel, ne mondjunk olyanokat, hogy nőtt az elmúlt évben a kivándorlók száma, mert csökkent. (Gréczy Zsolt: Ne, képviselő úr, ne!) És ha ez a szám így van, akkor ez az igazság. (Közbeszólások az MSZP és a DK soraiból.) Lehet persze mondani, hogy Londonban hány százezer ember él.

(13.10)

Aztán amikor számba kell őket venni, akkor kiderül, hogy az ellenzék által állított számoknak a fele, ha igaz. Következésképpen azt gondolom, hogy ezek nem jó fogódzók.

Elhangzott egy olyan ellenzéki felszólalás Mellár Tamás képviselő úr részéről, ami, azt gondolom, azt az irányt követte, amely ellenzéki szempontból  nem tanácsot szeretnék adni a világért sem  egy fogható ügy, a jövő. Az a jövő, arról beszélni, ha már van egy jó teljesítmény a kormány részéről, és ezt nagyon nehéz vitatni, ha van egy olyan teljesítmény, amit számszerűleg alá lehet támasztani, akkor érdemes arról beszélni, amiről Mellár Tamás is beszélt, hogy mik a jövő lehetőségei.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tisztában vagyunk itt kormányoldalon is azzal, hogy a válságot követően egyfajta olyan változás következett be a világgazdaságban, amely pénzbőséggel is jellemezhető, és amelynek mi tudatában vagyunk, hogy ez véges. Mindannyian tudjuk, hogy számolni és számítani úgy kell, hogy ezek a lehetőségek előbb vagy utóbb beszűkülnek. Reményeim szerint nem összeomlanak, csak beszűkülnek; de azzal is számolni kell.

Meggyőződésem szerint az egyik legnagyobb erénye a számokon kívül a 2017-es költségvetésnek, hogy nem lett választási költségvetés. Annyit hallottuk előtte, hogy most pediglen olyan választási költségvetés következik, amikor megindul a pazarlás, elindul a pénzszórás. Ebből nem lett semmi. De azért megint csak azt kell mondanom, hogy könnyebb helyzetben voltunk sokkal, mint az ellenzék annak idején. Könnyebb helyzetben voltunk, mert egy olyan támogatás és magabiztosság mellett lehetett költségvetést elfogadni, amely előrevetítette, hogy jogosultak vagyunk arra, hogy a jövővel is számoljunk  és ez fontos volt.

Meggyőződésem szerint ez a zárszámadás most éppen ezt tükrözi. Hibátlan-e ez a zárszámadás, és valóban csak arról akarunk beszélni, hogy hibátlan zárszámadást, hibátlan költségvetést vitatunk? Én azt gondolom, hogy nem, nem is állítunk ilyet. Államtitkár úr maga is világosan utalt erre. Igen, nyilvánvalóan mindig újabb és újabb kihívások vannak, és ezekre a kihívásokra válaszolni kell.

Akkor, amikor az ellenzék kiemel egy-egy ágazatot vagy alágazatot a gazdaságon és a nemzetgazdaságon belül, akkor ezt jószerivel helyesen teszi, ha ez mértéktartó és valóban jövőbe mutató. Az adott szituációban, én tudom, a két érzékeny pont, amire szokás folyamatosan  és alappal szokás gyakran  hivatkozni, ez az oktatás- és az egészségügy. De azért joggal mondhatjuk, az egészségügyben jelentősen nőtt a pénzügyi támogatási rész, ugyanakkor van egy nagyon fontos fogódzó, amit szeretnénk, ha a kormány a jövőben is figyelembe venne: akkor érdemes még nagyobb összeggel vagy jelentős összegekkel az egészségügyön belül megjelenni, ha a szerkezeti változtatások is megtörténnek. Ahova a pénz csak beömlik, de ahol nincs világos és egyértelmű szerkezeti helyzet, ott egyértelmű, hogy ez a pénz el is fog menni, ott a pénz nem hasznosul. Következésképpen, ha a kormány felelős politikát folytat, akkor nyilvánvalóan a szerkezeti változtatásokhoz igazodva kell mindkét területen megadnia azokat a lehetőségeket, amelyeket szándékozik megadni.

Van egy másik terület, ami miatt tulajdonképpen szót kértem. Ez az agrár- és vidékfejlesztés ügye. Amikor fölmerült, hogy több mint 1000 milliárd forint kerül megyei jogú városok fejlesztésére, én ezt örömmel hallottam, és a magam részéről támogattam, de akkor azonnal fölvetettem, ma is azt mondom, ezzel párhuzamosan meg kell jelenjen az a program, ami a kistelepülések jövőjét garantálja és a kistelepülések lehetőségét biztosítja.

Ez a program készül és elindul. Részben már el is indult, és hadd mondjam azt, biztató az is, ami az elmúlt időszakban számszerűleg is igazolható: végül is a vidékfejlesztési program keretén belül 174 ezer kérelem érkezett be, és 98 százalékban ezek elbírálásra kerültek. Ez a pozitívum. Ami már kevésbé pozitív, de azt hiszem, nagyrészt a kormányon kívül álló okokból volt, hogy a kifizetési teljesítések másként történnek, mint ahogy gondoltuk vagy reméltük. És ez így igaz a magyar mezőgazdaság tekintetében is. Voltak és kellettek olyan változtatások, amelyek a kifizetési renden belül egyfajta új szabályozásokat, új kifizetési helyeket létesítettek; azt hiszem, erre szükség volt, és meggyőződésem szerint ezek a kifizetések megtörténnek.

Ami igazán elgondolkodtató, és azt gondolom, szóvá kell tenni: mégsem lehet az ellenzéki pozícióból sem, hogy valami olyasmi sugározzék a felszólalások egy részéből, hogy mennél rosszabb, annál jobb; hogy a mennél rosszabb az országnak lehet mennél jobb.

Azt sugározni  elhangzott ilyen felszólalás , hogy majd az a reménység lenne az ellenzék számára, hogy majd az Európai Uniótól azok a számunkra egyébként járó támogatási összegek nem érkeznek meg. Meg fognak érkezni, tisztelt Ház (Dr. Lukács László György: Így politizáltak ellenzékben önök!), mert azt hiszem, hogy korrekt politika mellett ezek ide fognak érkezni, és ettől függetlenül is azt kell mondanom, hogy a kormány föl van készülve minden eshetőségre. Jól látható ebből a költségvetésből is, még inkább a 2018-as költségvetésből.

Ezért, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy ha Mellár Tamás fölszólalásából valamit hasznosítaniuk kell, akkor elsősorban a jövőkép az. Azt a jövőképet, amely meggyőződésem szerint az ellenzék számára is csak akkor ad valamilyen biztatást, ha látják a lehetőségeket, és ezeket a lehetőségeket kívánják az ország érdekében megragadni; ha ezeket a lehetőségeket próbálják úgy felvezetni, hogy ez legyen jobban elfogadható, mint a mások által fölvezetett. Ez ma nincs így. Szeretném, ha ebben változás lenne. Azt szeretném, ha itt, a parlamenten belüli viták arról is szólnának, hogy mitől lehet még jobb. És ha erről kezd szólni a vita, akkor meggyőződésem szerint az ellenzék pozíciói is mások lesznek.

Tisztelt Ház! Túl sokat foglalkoztam, azt hiszem, az ellenzékkel. (Molnár Gyula: Nem, nem!) Többet kell foglalkoznom azzal, hogy az elkövetkezendő időben mi az, amit én gondolok és remélek, és amely ebben a költségvetésben megalapozásra került.

Én az egyik legnagyobb áttörésnek tartom  és ez az adórendszeren belül következett be  a kétgyermekes családoknál az adókedvezmény biztosítását. Nagyon rövid kis mondatnak látszik. Nem is látszik áttörésnek, pedig az. A demográfiai kérdés úgy, ahogyan ezt Z. Kárpát Dániel felvetette, fontos kérdés Magyarországon. Ezen a téren minden olyan lépést meg kell tenni, amely a demográfiai fordulat irányába vezet, de a katasztrófakép felvázolása vagy annak a felvetése nemcsak megalapozatlan, de káros is.

A jövőkép megalapozása az, ami biztosíthatja azt, hogy az elkövetkezendő időben megszülethessenek azok a gyermekek, akikre szükségünk van. A módszer nem lehet az, amivel egyszer már sikerült sok gyermeket Magyarországon világra segíteni, ez nem egy demokratikus ország módszere. A módszer az, amikor elkezdjük a kétgyermekes családok esetében is a támogatások lehetőségét kiterjeszteni  rendkívül fontosnak tartom. Ugyanis a gondolkodás megváltoztatása nem úgy történik, hogy ráolvasok a társadalomra, és azt mondom, hogy nézzetek rá a mutatókra, itt több gyermekre van szükség. Mindenki rá fog bólintani: igen, több gyermekre van szükség. De vállalni? A felelősök vállalnak kettőt, a kevésbé felelősök, de még mindig felelősök vállalnak legalább egyet, az önzők, a kifejezetten önző emberek nem vállalnak egyet sem.

Szóval, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy ez a fajta fordulat folytatandó. Ebben a kormány szándékait meggyőződésem szerint közösen támogatnunk kell. Összegezve: maga ez a zárszámadás, a 2017. évi költségvetés megalapozta egy olyan siker lehetőségét, amelyet az én meggyőződésem szerint a 2018-as költségvetéssel érdemes és lehet folytatni. A bizalom ma az országban eziránt van. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.