Felszólalás adatai

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Az élethosszig tartó tanulás két alapvető szakaszból áll, az iskolarendszerű képzésből és a felnőttképzésből. Az iskolarendszerű képzésen kívül a felnőttképzés jelentősége folyamatosan felértékelődött az elmúlt évtizedekben, hiszen olyan gyors a technológia és a munkaerőpiac változása, hogy ha az iskolarendszerű képzésben megszerzett ismeretek, képességek, készségek nem nyernek frissítést, ha a felnőttek nem képesek új és új ismereteket befogadni, akkor gyakorlatilag alkalmatlanná válnak arra, hogy a munkaerőpiac igényelte változásokhoz alkalmazkodni tudjanak. Nem véletlen, hogy a közoktatási reform legfontosabb kategóriája a kompetenciaalapú képzés, ami azt jelenti, hogy egy paradigmaváltás következik be a közoktatásban, a lexikális ismeretek tömegének a bemagolása helyett ezen ismeretek alkalmazása, illetve új ismeretek elsajátításának a képessége fontos a jövőre nézve.

A felnőttképzés területén ugyanakkor Magyarország a nemzetközi összehasonlításban hátul kullog, a felnőttképzésben részt vevők száma lakosságarányosan körülbelül a harmada-negyede a nyugat-európai országokban ilyen képzésben részt vevőknek, és ez áll egyaránt a városi és a falusi lakosságra, a magasabb és az alacsonyabb képzettségűekre. Azok a jelentős források, amelyeket Magyarországon a felnőttképzésre fordítanak, nem háromszorozhatók-négyszerezhetők meg, ezért a felnőttképzésnél fontos egy olyan típusú képzés bevezetése és támogatása, amely lehetővé teszi, hogy hatékonyabb legyen ez a képzés, körülbelül azonos mennyiségű forrásból háromszorosát-négyszeresét lehessen képezni a résztvevőknek, a képzés eredményét pedig jobban mérni lehessen, illetve a gazdaságos felnőttképzésbe minél több intézmény versenysemleges módon be tudjon kapcsolódni. Ez a képviselői törvénymódosító csomag - amely egyébként egy rendkívül rövid, másfél-két oldalas törvénymódosítás - valójában ezt a három célt tűzi ki maga elé.

Az egyik cél az, hogy az államilag finanszírozott képzésben - amibe beleértjük a költségvetést, a Munkaerő-piaci Alap forrásait és az európai uniós forrásokat - részt vevőket nyilván lehessen tartani, elkerülendő azok a sejtések, amelyek a felnőttképzést most is kísérik, hogy ugyanaz a néhány tízezer ember forog a rendszerben anélkül, hogy igazán tudnánk, ennek a képzésnek milyen a hatékonysága. Ha valaki állami források igénybevételére tart igényt, akkor nyilvánvalóan létrehozható egy olyan jogszerű helyzet, amelyben a felnőttképzésben részt vevők kvázi tanulási útját is nyomon követik. Ahogyan diákkártyák és oktatási azonosítók léteznek már a közoktatásban - ezeket az elmúlt években kifejlesztettük -, előttünk áll a feladat, hogy egy felnőttképzési kártyát, felnőttképzési azonosítót is meg lehessen valósítani. Ennek egy előfutárát, szűkebb értelmezési körét jelentené az, ha az államilag támogatott képzésben részt vevőket elektronikusan nyilván lehetne tartani.

Nyugat-Európában a képzések jelentős része online formában történik. Az internet világában az igazán hatékony képzések vagy tisztán online képzés keretében távképzéssel, távoktatással zajlanak, vagy pedig kombinálják az online képzést a nem online képzéssel. Elég csak a gépkocsi-jogosítvány megszerzésére gondolni, ahol a KRESZ és egyéb technikai ismeretek elsajátítását online képzésben is végezhetik, és ettől elkülönül a gyakorlati képzés időszaka. Ez tömegessé és olcsóbbá tudja tenni a képzést. Nyugat-Európában a képzésben részt vevők kétharmada-háromnegyede online képzésben vesz részt.

A javaslat második része az, hogy a digitális írástudás elterjesztését is segítsük a felnőttképzéssel, ezért a 240 órát meghaladó, államilag támogatott felnőttképzésben részt vevők számára egy kötelező digitális írástudás modult kellene beépíteni ezekbe a képzésekbe. Ez körülbelül 30 órát jelent ezeknek a képzéseknek az esetében, ami az ECDL hét moduljából a két alapmodulnak felel meg. Ez azért is fontos, mert az uniós összehasonlításban Magyarország ezen a téren is hátul kullog. Ha az internet, a keresőprogramok használatát, a számítógép bekapcsolásának és az elemi kommunikációs műveleteknek a tudását, ismeretét vesszük, akkor a különböző összehasonlításokban csak harmad olyan jól állunk, mint nyugat-európai társaink. Ráadásul, amíg a munkanélküliek között a legalább közepes digitális írástudással rendelkezők aránya Nyugat-Európában - de Európában is, ez mind a 25 vagy 27 országra jellemző - 25 százalékon áll, addig ez Magyarországon csak 10 százalék. S ha megnézzük, hogy a munkanélküliek közül hányan vannak és milyen arányt képviselnek azok, akik nem képesek a legelemibb módon sem használni az informatikai eszközöket, akkor azt látjuk, hogy amíg Európában az átlag 34 százalék, addig Magyarországon 67 százalék.

Tudjuk jól, hogy száz évvel ezelőtt az számított analfabétának, aki nem tudta elolvasni a legegyszerűbb szöveget sem. Ötven évvel, fél évszázaddal később már bevezették a funkcionális analfabétizmus fogalmát is, ami azt jelentette, hogy valaki szűk értelemben tudott olvasni ugyan, de képtelen volt az olvasott szöveg értelmét felfogni, a kontextust megérteni. Manapság pedig az számít analfabétának, aki digitálisan is analfabéta, aki nem alkalmas arra, hogy az interneten keresztül információkhoz jusson, az információkat rendezni és szervezni tudja, tehát az információit menedzselni és rendszerezni tudja. Ma már nem lehet hatékonyan munkát keresni, elhelyezkedni, utazni, kulturálódni - s fel lehetne sorolni az élet összes területét -, ha valaki ki van szorulva ezen eszközök használatából, részben azért, mert az anyagi lehetőségei nem engedik meg ezeknek a használatát, részben pedig azért, mert nem rendelkezik ezzel a tudással. Ezért fontos az, hogy az államilag támogatott képzésekbe gyakorlatilag egy analfabétizmus elleni programot is beépítsünk a digitális írástudás megszerzésével olyan képzések esetében, amelyek a 240 órát elérik vagy meghaladják.

A javaslat harmadik eleme pedig az, hogy szélesítsük azoknak az intézményeknek a körét, amelyek a felnőttképzésben akkreditációval vesznek részt. Itt azokra a középiskolákra is gondolunk, ahol nem szakmát tanítanak, de a digitális írástudás oktatását természetesen könnyedén el tudják végezni, hiszen ezt magas szinten végzik.

Amikor most beszámoltam önöknek ennek a törvénynek a tartalmáról, akkor már figyelembe vettem, hogy három módosító indítvány is érkezett ehhez a javaslathoz szabad demokrata és szocialista képviselőktől. Ezekkel a módosító indítványokkal egyetértek, és ennek szellemében foglaltam össze ennek a törvénymódosításnak a tartalmát. Kérem a tisztelt Házat és képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.