Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint a parlamentben jelenleg egyetlen történelmi párt jelenlegi felszólalója, tessék megengedni nekem, hogy a történeti múltban egy picit messzebbre menjek vissza.

Nem kétséges, hogy 1988-ban és '89-ben olyan történeti helyzet volt Magyarországon - és ilyen volt még '90-ben is, amikor ezt a törvényt meghozták -, amikor is a rendszerváltás ugyan már megindult, de annak a befejezése még csak jámbor óhaj volt, és szerényen hadd mondjam azt - egy picikét a saját miniszterelnökömmel némileg ellentétben -, hogy úgy tűnik a törvény mostani tárgyalásából következően, hogy egészen még ma sem fejeződött be.

Nos, a Független Kisgazdapárt nem akkor alakult, amikor a rendszerváltás kezdődött, nem a rendszerváltás alatt, még csak nem is közvetlenül előtte, hanem közel százéves párt. Hosszú múltja alatt saját erőből, tagjainak az erejéből, nem az állam támogatásával - soha nem volt egy állam által kedvelt párt - ingatlanokat tudott szerezni, ingatlanokat tudott a sajátjának mondani, amelyeket aztán abban az időszakban, amelynek a jogutódai ma az alkotmányra és a jogszerűségre hivatkozva sérelmeket emlegetnek, egy tollvonással állami tulajdonba vettek, és amelyeket soha vissza nem kaptunk.

Szeretném azt mondani, hogy azok a falusi és vidéki emberek, akik remélem, azért hallgatják imitt-amott - bár nyilván most sok egyéb munkájuk van - mindazt, ami itt elhangzik, azért fölteszik magukban a kérdést, hogy amit az én apám, a nagyapám vagy talán - ha kellően idős - én magam beletettem abba az ingatlanba, amelyben most valami egész más van - egész pontosan néhány helyen éppenséggel annak a pártnak az irodája, amely párt itt most nagyon keményen jogszerűségekre hivatkozik -, fölteszem a kérdést, vajon ők mit gondolnak. Hol van a jogszerűség? Hol kaptak ők kellő kielégítést, kellő méltányolást? Én úgy gondolom, sehol.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezen túlmenően valamennyi párt a törvény meghozásakor, 1990-ben annak a tudatában és annak ismeretében volt, hogy a rendszerváltás folyamatában ilyen igazságtalanságok nem lehetnek akadályok, a rendszerváltást folytatni kell, még akkor is, ha az alakuló pártokra nézve ez súlyosan méltánytalan.

(11.00)

Különböző érvek hangzanak el az MSZP részéről. Szeretném ezeket részleteiben, már amennyire ezt az időm engedi, megvizsgálni. Az első, és azt kell mondanom, általam kiszűrhető érv, hogy volt egy olyan állapot, amely az 1990. évi LXX. törvénnyel alakult ki, és amely most már immáron közel tíz éve így, ilyen módon létezik, ha nem is ezt mondják, de kvázi úgy néz ki, hogy elbirtokolták ezeket az ingatlanokat, hiszen azóta folyamatosan használják és sajátjuknak tekintik. Azt gondolom, tisztelt Ház, valóban nem lehet mellőzni, hogy volt egy '94-98 közötti időszak, amikor egy igazságos rendezésre legalább javaslatot lehetett volna tenni, ha a változtatás szándéka akár a legkisebb mértékben is az egyébként előnyöket élvező MSZP részéről bármely párt vagy pártok irányába fennállott volna.

Azt gondolom, tisztelt Ház... (Bauer Tamás: Megtörtént!) Örömmel hallom ezt az SZDSZ részéről, és remélem, hogy megelégszenek a jelenlegi számmal, hiszen ők, úgy gondolom, nem tesznek különbséget aközött, hogy az igen nagy számú helyiség az MSZP birtokában vagy a saját birtokukban van. Nyilván számukra ez teljesen mindegy. Vannak azonban pártok, amelyek nem ilyen mértékben kötődnek egy másik párhoz, hanem úgy gondolják, hogy saját létesítményekben szeretnének létezni. Ebből kifolyólag igazságos rendezésre két módon lehetne sort keríteni.

Az egyik az, hogy azt mondjuk, innentől kezdve minden állami ingatlan, amely bármiképpen a pártokhoz került, visszakerül az államhoz. És aztán slussz, itt be van fejezve, mindenki oldja meg a maga infrastruktúráját, ahogy tudja. Ez egy igazságosnak látszó megoldás, mert senkinek nincs többlete, senkinek nincs hiánya. Igen, de ez nyilvánvalóan a pártok működését tenné erősen kétségessé. Van egy másik megoldás, amelyet a kormány választott. Ez azt mondja, hogy a különbözőségeket meg kell szüntetni, pláne ha ilyen mértékben aránytalanok. Erre persze másik érv - és akkor hadd menjek a másik érvre -, amelyet az MSZP szeret hangoztatni, elhangzott az alkotmányügyi és igazságügyi bizottságban, elhangzott ma itt is, ezek alkotmányos érvek. Szilárdan állítom, hogy e törvénynek semmi köze az alkotmány hivatkozott szakaszához, és semmilyen módon nem sérti ezt a szakaszt. Ki kell próbálni, már annyit tetszettek próbálkozni, nem árt, ha még egyszer próbálkoznak, legfeljebb újra kiderül, hogy nem így van, de istenem, a próba mindenkinek jogában áll.

Ugyanis bárhogyan értelmezzük a pártokra vonatkozó törvényt, az nem a helyiségekről, nem a helyiséggazdálkodásról szól, és nem arról, hogy a helyiséggazdálkodás során kinek mit kell juttatni, még kevésbé arról, hogy milyen ingyenes juttatásban kell egy-egy pártnak részesülnie. Ha ez alkotmányos jog lenne, akkor nagyon gyorsan, gondolom, nagyon sokan jelentkeznének, hogy ők is ilyen alkotmányos joggal szeretnének élni, és nagyon boldogan élnének az ingyenes juttatás lehetőségével. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan ultima ratio, amelynek nagyon kevés alapja van, és még az MSZP vagy az SZDSZ is többszörösen át fogja gondolni, hogy szükséges-e ezzel ismételten zavarni az Alkotmánybíróságot, és magukat kitenni egy újabb elutasításnak.

A számokat, azt gondolom, bármennyire sokféleképpen lehet felsorolni, azért fontosnak tartom. Nem árt, ha az emberek tudják, hallják, hogy milyen viszonyok vannak, hiszen annyi ködösítés történik, összemosva ezeket az ingatlanokat az önkormányzati ingatlanokkal, összemosva azzal, hogy ki, milyen kis helyiségeket, hol, miként használ. A számok makacs dolgok. Az MSZP jelenleg valóban minden kimutatás szerint, amelyet ismerünk, 386 állami ingatlant használ, és ebből 43 van csak a fővárosban és 343 a megyékben. Négyzetméterben mindez úgy néz ki, hogy 26 ezer négyzetméter a fővárosban, 67 ezer négyzetméter vidéken. Ez az MSZP esetében 93 ezer négyzetméter, az összes többi párt esetében 10 ezer négyzetméter. Aki azt mondja, hogy ezek az arányok helyesek, jók, ahhoz nagy bátorság kell. Meggyőződésem szerint ugyanis bármilyen egyszerű füllel hallgatjuk, a különbözőségek rendkívüliek.

Szeretnék itt még valamit megjegyezni. Ez a két törvényjavaslat a Független Kisgazdapártot érinti talán a legkevésbé olyan értelemben, hogy mindössze négy többletre lennénk igényjogosultak abban az esetben, ha a törvény elfogadásra kerül - mondhatnám, hogy méltánytalan. Nyugodtan mondhatnám, sok szempont szerint, de azt kell mondanom - és azt hiszem, ez a pártom álláspontja is -, hogy ebben abszolút igazságos megoldás ilyen értelemben, amely sok minden mást is figyelembe vesz, nem nagyon van, következésképpen nemigen lehet mást tenni, mint hogy a pártok közötti ilyen módon történő egyenlő elosztást preferáljuk, mert még mindig ez látszik a legigazságosabbnak.

Tisztelt Ház! Amikor arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat megold-e kérdéseket és miként old meg, szeretnék valamire nyomatékkal utalni. A javaslatnak van egy olyan része, amely nemcsak azt mondja, hogy adja a lehetőséget a törvény, hanem azt is megmondja, hogy mikor lehet elveszíteni ezt a lehetőséget. Én ezt roppant fontosnak tartom. Az a szerény álláspontom ugyanis, hogy az, amire itt az előttem szóló utalt, hogy pártok vagy pártocskák igen nagy számban - állítólag - használnak helyiségeket, és olyan helyiségeket, amelyekre már az sem bizonyos, hogy bármilyen jogosítványuk lenne, hosszú távon nem nagyon fenntartható, és nem is indokolt. Ezért ez a javaslat egyértelművé teszi, hogy mikor és milyen körülmények között lehet ezeket a jogosítványokat elveszíteni.

Talán nem teljesen pontosan, de itt szeretném a Kisgazdapárt álláspontját e kérdésben ismertetni. Az rendben van, hogy feltétel, kritérium az, hogy két alkalommal az illető párt országos listát tudjon állítani. De ama második kritériummal, hogy parlamenti frakciót tudjon állítani, azért baj lehet. A szavazó ugyanis pártokra szavaz, és mi itt pártingatlanokról beszélünk, tehát úgy vélem, hogy pontosabb meghatározás lenne, hogy az illető pártnak az 5 százalékot el kell érnie azon a két választáson. Ennek hiányában ugyanis, tapasztaltunk már olyat itt, a parlamentben, hogy alakulnak frakciók, átalakulnak frakciók, nem teljesen bizonyos, hogy ez a választó akaratát teljes egészében lefedi. Részletkérdés, nem hiszem, hogy ezen kell nagyon vitatkoznunk, de úgy vélem, hogy ezt nem árt megemlíteni.

Van egy olyan érv, amelyet nem lehet mellőzni. Arról beszél az MSZP, és arról beszél az SZDSZ is időnként, hogy mi a helyzet az önkormányzattól kapott ingatlanokkal. Két dologra szeretnék rámutatni. Az előbb hallottuk, hogy valamiféle kárpótlás vagy kártalanítás, vagy isten tudja, minek nevezhető is járna azért, mert valaki tíz évig használt jogszerűen, de mindenképpen igazságtalanul többletingatlant, és ezt most elveszíti. Megkérdezem, hogy mi a helyzet azokkal az ingatlanokkal, amelyekből önkormányzati váltás után páros lábbal rakják ki az éppen nem kedvelt pártokat, ezek pedig maradnak helyiség nélkül. Vagy mi a helyzet olyan helyen, ahol úgy tűnik, hogy, mondjuk, közjegyzői irodának előnyösebb kiadni az illető párt irodáját, és nagyon gyorsan eltávolítják az illető pártot a helyiségből? Vagy mi a helyzet ott - hogy éppen Tiszakécskét említsem -, ahol már oly régen szeretne az önkormányzat valami nagyon hasznos dolgot mívelni, de nem az van, hanem az MSZMP-nek van egy teljesen kihasználatlan irodája?

Nos, közös érdekünk, hogy ezeket az anomáliákat felszámoljuk. A Fidesz részéről szóló Répássy képviselő úr azt mondta, hogy még mindig reménykedik abban, hogy közelíthetnek az álláspontok. Magam is csak ezt tudom mondani. Lehetetlen, hogy előbb vagy utóbb ne lássák be azok a pártok, vagy az a párt inkább, amely ilyen mértékben többletet használ, hogy itt valamilyen megoldást kell találni, mert ez a helyzet számukra sem megfelelő, nem kommunikálható, hogy ilyenfajta előnyt élvezzenek tíz évvel ezelőtt azután, hogy itt Magyarországon az annyit hangoztatott jogállam van.

(11.10)

Meggyőződésem, hogy az MSZP-nek is érdeke az, hogy itt egy tisztességes és törvényes rendezés következzék be, és nem az az érdeke, hogy ebben a kérdésben huzamos ideig, tartósan konfrontáció alakuljon ki a pártok között.

A mi nézetünk az, hogy ez a törvény teljesen igazságos nem lehet, hiszen a Független Kisgazdapárt valóban igen nagy számú vidéki szervezettel rendelkezik. Rendkívül nagy nehézséget okoz ezeknek az elhelyezése. Ezek a pártszervezeteink nem pusztán - és ezt meg kell mondanom - politikával foglalkoznak, igen gyakran társadalmi feladatokat is ellátnak. A feladatuk az, hogy a gazdákat segítsék bizonyos vonatkozásokban, a feladatuk az, hogy a települést is segítsék. Nagyon nehéz számukra helyiségeket biztosítani, már csak azért is, mert az önkormányzatok sem nagyon rendelkeznek ilyennel. Mégis tudomásul vesszük azt, hogy ezek a lehetőségek korlátozottak, ezek a lehetőségek most ezt biztosítják, és az, amit most a kormány elénk terjesztett, legalább egy eddiginél igazságosabb, tisztább, világosabb és átláthatóbb helyzetet teremt.

Fontosnak gondolom azt - és talán ezért önmagában is támogathatná az MSZP ezt a javaslatot -, hogy végre szankciók is beépülnek, és azok az anomáliák, amelyek bekövetkeztek és amelyekkel a pártok egymást is szívesen vádolják, most szankciókkal meghatározottan kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem lehet fenntartani. Meggyőződésem, hogy ez minden pártnak érdeke. Ha másért nem, akkor ezért érdemes lenne ezt a javaslatot támogatni. A Független Kisgazdapárt támogatja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)