Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt adatvédelmi Biztos Úr! Mindenekelőtt biztosítani szeretném a Házban még jelen lévő igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy a vaskos iratcsomót, amit idehoztam, nem kívánom felolvasni; hozzá kell tennem, hogy még csak összességében ismertetni sem, inkább csak annak részleteivel szeretnék foglalkozni.

Köztudott, hogy az adatvédelmi biztos úr és az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke között meglehetősen kiterjedt - ezalatt azt értem, hogy számos újságra kiterjedő - polémia alakult ki. Úgy tűnik, hogy ez a polémia az újságok számára hírértékű volt, hiszen végül is az újságok azzal foglalkoznak, ami hírértékű, nem biztos, hogy mindig azzal, ami teljes komolyságú, de a hírértékű kérdések a lehető legtöbb lapban megjelennek, és ezek el is jutnak a közvéleményhez.

Nézetünk szerint ezt a vitát elsődlegesen és döntő mértékben az indukálta, hogy az adatvédelmi biztos úr tevékenysége során az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke olyan jelenségeket vélt felfedezni, amelyek arra utaltak, hogy az adatvédelmi biztos a részére törvényben biztosított jogkör bizonyos mértékű kiterjesztésére törekszik, és ez a kiterjesztés elsődlegesen és nem más irányban, mint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogköre irányába történő kiterjesztés.

Ezt nem tartotta szerencsésnek - megvallom, hogy én magam sem -, mert hiszen azt gondolom, hogy a törvényhozó végül is azért hozta létre az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét igen széles jogkörrel, hogy ezt a jogosítványt nyilvánvalóan ott kell gyakorolni, míg egy speciális, az adatvédelmi biztos részére biztosított jogkört nyilvánvalóan az adatvédelmi biztos részére biztosította.

Könnyen lehet és meglehet - nem akarok itt most valamiféle élccel élni -, hogy az adatvédelmi biztos úr érzékelte azt, amit az országgyűlési biztos asszony elmondott. Nevezetesen, hogy az ombudsmanok esetében a szája nagyobb, de a karja rövid, és ő úgy gondolta vagy talán úgy gondolja, hogy ezt a kart esetenként, alkalmanként nem ártana egy kicsit meghosszabbítani.

(21.40)

Mi pedig úgy gondoljuk, hogy ennek a karnak pontosan olyan méretűnek kell lennie, mint amit a törvény biztosít, ez a legszerencsésebb mindenkinek, polgárnak, ombudsmannak egyaránt.

A teljesség igénye nélkül szeretném áttekinteni mindazokat a kérdéseket, amelyek ütközésekhez vezettek és amelyek mentén sajnálatos módon egy olyan helyzet is kialakult, hogy az alkotmány- és igazságügyi bizottságon belül ez a polémia egy nemleges szavazáshoz vezetett. A kérdések tisztázására az én nézetem szerint mindenképpen szükség van; szükség van azért, mert ezek az intézmények nem egymás mellett, hanem egymás segítségével kellene hogy működjenek, és ha ezek a működések egymással szemben valósulnak meg, ez feltehetőleg a hitelességet, ezen keresztül az eredményességet mindenképpen rontja.

Az első olyan polémia, amiről szólnom kell nagyon röviden, az a következő. Az 1992. évi LXIII. törvény 25. §-ának (1) bekezdése többek között a következőket mondja: javaslatot tesz - mármint az adatvédelmi biztos - az adatkezelést és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására és - most jön az inkriminált rész - véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét. Azt kellett észlelni, hogy a véleményezés nem a jogszabálytervezethez, hanem már a jogszabály-konstrukcióhoz is megszületett, és ez bizony nyilvánosságot is kapott, ami egy szerencsétlen ügy, mert ha ez így történik, ez azt jelenti, hogy egy politikai vita kellős közepébe kerül az az adatvédelmi biztos, akinek ide nem kellene kerülnie. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a jövőben a törvénynek ezt a helyét illik és szükséges pontosan megtartani, és valóban a tervezetek tekintetében kell mindannak elhangoznia, aminek el kell, a politikai vitákat pedig el kellene kerülni.

A másik ilyen polémiakör, amivel elkerülhetetlenül foglalkoznom kell, bármennyire rövid is igyekeznék lenni, az kérem szépen a 25. § (2) és (3) bekezdésének az alkalmazhatóságára vonatkozik. A következőről van szó. Az adatvédelmi biztos ugyanis a törvénynek azt a rendelkezését, ahol arról van szó, hogy a felhívást követően 30 napot engedélyez a jogszabály a szükséges intézkedések megtételére az adatkezelő számára, a mi számunkra néhány esetben úgy tűnt, hogy nem tartotta magára nézve kötelezőnek, és azt a szankciót, amely szankcionálási lehetőséget ennek a szakasznak a (3) bekezdése biztosít a számára, azaz hogy a nyilvánossághoz fordulhat, bizony a 30 nap letelte előtt megtette. Ez a mi nézetünk szerint nem fordulhat elő a jövőben, hiszen ebben az esetben nincs meg az a nyilvánvaló, törvény által biztosított lehetősége az adatkezelőnek, aki esetleg valamilyen hibát vélhetőleg tényleg elkövetett, hogy ezt a törvénynek megfelelően reparálja. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell a jövőben.

Mi érzékeltük azt is, hogy valami olyasféle zavar is mutatkozott, hogy nehezen vagy helyenként nem biztonsággal sikerült eldönteni azt, hogy melyek azok a kérdések, amelyek bírói hatáskörbe vagy ügyészi hatáskörbe tartoznak, ott eldöntendő kérdések, és melyek azok, amelyek az adatvédelmi biztos elé kell hogy kerüljenek. Úgy gondoljuk, hogy ennek a szétválasztása a jogrendszeren belül szükséges, megkerülhetetlen, és a jövőre nézve ezt meg kellene tartani.

Végül - inkább csak utolsósorban - nem szerencsés az a helyzet, hogy nyilatkozatok hangzanak el az adatvédelmi biztos helyettese részéről - ilyen helyettes ugyanis a törvényben nincs. Ilyen helyettest csak az országgyűlési biztos részére biztosított a törvényt, ebből következik az is, hogy ilyen nyilatkozatokat helyettes nem tehet; teheti, éspediglen az adatvédelmi biztos. Ezt kiterjesztően értelmezni csak akkor lehet, ha törvényi módosítás következik be. Lehet, hogy erre szükség van, azt én nem tudom, megfelelő indokok esetén az is elképzelhető, hogy a Ház erre nyitott, de akkor ennek be kell következni.

Összegezve, tisztelt Ház, én úgy gondolom, hogy ez a polémia nem túlságosan segítette azt a fajta jogbiztonságot, amire egyébként törekszünk, és amelynek meggyőződésem szerint az adatvédelmi biztos éppen úgy, mint ahogyan ezt a további országgyűlési biztosok is teszik, részese és nem utolsósorban jó szolgálója is. A jövőre nézve a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint bizonyos kérdéskörökben változtatások szükségesek; az egyeztetéseket, én úgy gondolom, célszerűbb a nagy nyilvánosság nélkül megtenni. Azt gondolom, nem szolgálja egyik fél érdekét sem egy széles körű ilyen sajtópolémia, és akkor talán a működés ennél sokkal eredményesebb lesz. Fenntartásainknak az elmondottak az indokai.

Köszönöm tisztelettel, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)